 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.07.03 14:59:58 | ||
|
- Adaline küldött. A drága sötétangyalod megölte három társunk. Egy megmenekült. Ő mondott el mindent. – szólalt meg a hangja a fejemben. - Milyen sötétangyal?! Miről beszélsz? – még mindig próbálkoztam kiszabadulni, de úgy nyomott a földhöz, hogy esélytelen volt. - Hát nem vetted észre? Persze, te nem… újoncok… pff… - kicsit elhallgatott. – Mindent el fogok, vagyis fogunk neked majd mondani a főhadiszálláson. Most viszont velem kell jönnöd, különben tán, netán meg kell, hogy öljelek. – ez után élesen felkacagott. - Jó, csak… szállj le rólam! – kiabáltam rá. Erre hátralépkedett a nagy karmaival végig felszántva a hasam meg a lábam. Szinte mindenhol sebes voltam. A pólóm már úszott a vérben. Lassan feltápászkodtam, és követtem a nagy, fekete farkast. Ahogy lépett előre, vörös mancsnyomokat hagyott maga után… Az én vérem… - gondoltam, és egy percre elborzadtam, majd az ingemre néztem. A piros vér teljesen átszínezte. A szakadások nagyon nagyok voltak. Halk sóhaj hagyta el a számat, de ez látszólag a farkasnak nem tűnt fel. - Egyébként.., - szólaltam meg pár perc néma csend után. – Mi a neved farkas? - Neked csak Ausus. – felelte. - Értem… akkor Ausus… hova megyünk? - Túl sokat kérdezel. – erre dühös lettem, de láttam az állaton, hogy jól szórakozik. Beletörődtem, hogy egy nagy bunkóval állok szembe, így nem fogok vele társalogni. Vagy egy óra séta után, egy hatalmas, fekete házat – bár eléggé hasonlított egy kisebb kastélyra – pillantottam meg. Nagy fém utcai lámpák világítottak a kertben. A fákon leveleket nem láttam, csak varjúkat – vagy hollók voltak? -, de abból vagy harmincat. A nagy vaskapu kicsit rozsdás volt, és benőtte a gaz. - Megjöttünk. – szólt a farkas, és emberi alakot öltött egy röpke másodperc alatt. Nagy, bokáig érő köntös félét viselt, a csuklyája az arcába volt húzva. Viszont a vigyort a képén azt láttam. Kinyitotta a kaput, ami nyekeregve kitárult. Beléptünk rajta, és a házba mentünk. Felsétáltunk egy nagy csigalépcsőn, fel a padlásra, ahol több ilyen csuklyás alak ült egy körben. Két szabad hely volt még. Az egyik ember rámutatott az egyikre, aztán rám. Engedelmesen helyet is foglaltam, majd Ausus is így tett. - Üdvözöllek Simon! – szólalt meg egy mély hang. - Ömm… helló. – mondtam esetlenül. - Mit keres itt a fiú? – kérdezte valamelyik. - Fogd be, Cassie! – rivallt rá az előzőre egy alak. - Bocsánat, de… - szólaltam meg végül. – mi a frászkarikát keresek itt?! - Tudatlan… - nevetett vel Ausus. - Ó, istenem… - fogta meg a fejét az, aki üdvözölt pár perce. – Hihetetlenül gyerekesek tudtok lenni! - Beszél a fő hülye. – vágott vissza a Cassie nevezetű. - Elég! – csattant fel. Felállt ültéből, majd körbejárta a társaságot, és a pár kuncogó alak fejére akkorát csapott, hogy az nekem fájt. Ahogy szemügyre vettem hófehér kezét, észrevettem, hogy feketék és hegyesek a körmei. Mögöttem megállt, és a vállamra tette a kezem. Elhúzta a nyakamról az inget, ezzel kivillantva a jelet. - Mit csinál? – kaptam fel a fejem, és felfelé néztem. Megpillantottam a szemét… olyan volt, mint a méz, amikor rásüt a nap. - Ellenőriztelek. – felelte, és máris elemelte a kezét. - Szerinted olyan hülye vagyok, hogy rossz farkast hozok? - Ausus, be tudnád fogni?! Egyébként, gratulálok. Gyönyörű sebeket hagytál a fiún. – forgatta a szemét. - Khm. – köhintettem egyet. – Megtudhatnám, hogy, hogy hívják magát? - Imperator in Principes. De röviden Aaron. – mondta. - Szóval Aaron… ismét kérdezem: mi a frászkarikát keresek itt?! - Fontos megbeszélni valónk van veled, Lupus. – felelte röviden, és visszasétált a helyére. – Szóval… ugye Adaline… - Itt van? – szakítottam félbe. Idegesen pillantottam körbe. - Nem. – válaszolt tömören. – Nincs. Helyettes vagyok. – kis szünet következett. – Na, szóval! Azért vagy most itt, Simon, mert a segítségedre van szükségünk. - Az én segítségemre? – döbbentem meg. – És mégis… miben? - Igen, a tiedre. És… láttad azt a sötétangyalt, igaz? – erre bólintottam. – Meg kell találni azt az ember, aki ezt tette vele. - És én ebbe mit segítsek? – néztem Aaron-ra értetlenül. – Nem beszélt velem szinte semmit. - Adaline három, sőt már négy napja adta ki neked a parancsot, hogy szegődj szektába. – folytatta, mintha nem is szólaltam volna meg. – Szinte nyeremény vagy. És fel szeretnénk kérni, Adaline és én, hogy ide csatlakozz. - De minek?! – csattantam fel. | |
| thestral27 (21282) 12.07.03 15:00:23 | ||
|
- Hogy segíts! Te többet tudhatsz, mint mi! Az isten szerelmére, Simon Hand! – csapott a szék karfájára.
- Jó, tegyük fel, hogy csatlakozom. Mit kell tennem? - Meg kell tudnod mindent. Hogy hol volt az elmúlt napokban Justin, mit csinált, kivel volt és miért. - Aha… - elgondolkoztam. Miért segítenék nekik? Persze, mert az én életem múlik ezen, de nem baj… - Na? - Jó, legyen! De rohadt boldogok lehetnek! Most meg ha nem baj, hazamennék, és felöltöznék, mert találkám lesz. – és ezzel már fel is álltam. Egy alak felpattant ültéből. - Majd én elkísérem! – ajánlkozott. - Kísérd, Amare. – mondta Aaron. Erre a – megállapításból – nő kicsit mintha ugrott volna, de lehet, hogy csak a szemem káprázott. Elindultunk, majd mikor leértünk a csigalépcsőn megszólalt: - Hívj Emma-nak. Csak a szektán belül kell az Amare nevet használnom. – lecsúsztatta a fejéről a csuklyát. Hófehér volt a bőre. Az ajkai vöröslöttek, mint a rózsa. Szeme égszínkék volt, haja szőke. - Remek. – szólaltam meg tömören. Nem nagyon tudtam vele foglalkozni, akármennyire is volt természetfelettien szép. Luciana –val fogok találkozni, ami számomra mindennél fontosabb. Kisétáltunk a nagy vaskapun. A lány bevezetett a belvárosba, gondolván, onnan már eligazodok. - Köszönöm. – mondtam, és hazafelé vettem az irányt. Éreztem a lány pillantását magamon, ahogy haladtam előre, de nem néztem hátra. Lassan futóra vettem a tempót. Amikor a „Luci’s caffee” nevezetű, éjjel-nappali kávézót megláttam megálltam, és kicsit lihegve bementem. Leültem az egyik szimpatikus asztalhoz, és vártam, hogy a pincérnő felvegye a rendelésem. Kommikat!:) És hamarosan készítek hozzá új borítót, mert ez.. nem tetszik.xD | |
| Ashweey (31059) 12.07.03 22:33:45 | ||
|
Sziasztok!:)
Úgy döntöttem szeretnék egy könyvet írni aminek a témája az indiánok élete... Így A címe is The Indian Life lett. Az első fejezeté pedig az hogy Freedom. Bár a könyvet csak akkor írom meg ha érdekel valakit/valakiket. Sajnos nem vagyok valami jó fogalmazó de majd össze szedem magam.:)  A bemutató rész majd jövőhéten hozom...(ezen a héten már nyaralni megyek:( ) | |
| Orsi10 (35893) 12.07.03 23:01:33 | ||
|
Lord:Engem nagyon érdekelne a könyved :D | |
| thestral27 (21282) 12.07.04 02:07:36 | ||
|
Nah, elkészült az új borító! Szerintetek milyen?:)
 | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.04 06:06:14 | ||
|
Lord: Engem érdekelne!
Thestral: A történet nagyon jó!!! Folytasd!!! És az új borító is tetszik! :D | |
| Póniló15 (15108) 12.07.04 10:14:02 | ||
|
Itt a következő! :)
4. Fejezet Ain pedig csak sírt és sírt. Szemeiből megállás nélkül ömlöttek a könnyek bátyja vállára. Nasin tudta, hogy most még sír egy darabig, aztán majd lassan megnyugszik, és mindent elmesél neki. De a percek csak teltek és teltek, és a lány csak nem hagyta abba. Volt, hogy kissé elhalkult, de aztán ismét zokogni kezdett. Nasin eltolta a vállától, és két ujjával letörölte a könnyeit. Maga felé fordította húga arcát, de az nem nézett rá. Csak sírt megállás nélkül, vigasztalhatatlanul. - Ain... - Szólalt meg egyszer csak szelíden a bátyja. - Ain, most már elég! Ne sírj már, hallod? De ez sem hatott. A lány keserves könnyei továbbra is záporoztak. Így hát nem volt mit tenni, Nasin ismét magához húzta, az állát a feje búbjára rakta, és tovább várt. Szerette a húgát, és még ha ő maga nem is volt nő, humánus természetének köszönhetően együtt tudott vele érezni. Sokszor úgy gondolta, hogy Ain eltúlozza a dolgokat, de előbb utóbb mindig kiderült, hogy neki volt igaza. És szegény lányt annyi rágalom és hibáztatás érte, hogy sokszor csak naphosszat a szobájában kuksolt és sírt, vagy üveges tekintettel bámulta a plafont. Persze nem egyszer fordult elő, hogy Ain valóban megérdemelte a büntetést, de még többször, hogy nem. Apjuk szigora, és a nőkkel szembeni elve sebet vágott a lányba, mely minden egyes szidással egyre mélyebb lett. És Nasin rettegett attól, hogy Ain majd egyszer csak nem bírja tovább, és véglegesen összetörik. Így hát, miután ő maradt az egyetlen olyan személy ebben a megcsonkított családban, aki még érzett szeretetet az egyetlen nőtag felé, mindig gondoskodott az ő kishúgáról, és biztosította neki azt a támaszt, aki mindig a rendelkezésére állt, ha valamivel megtelt a szíve. Még az elején az anyjuk volt ilyen. Ő áldott jótét lélek volt: mindenkin segített, akin csak tudott, és folyton megnevettette az akkor még kislány Aint. De az a kislány mára nővé cseperedett. És ahelyett, hogy boldog lenne és kiegyensúlyozott egy szerető férj mellett, folyton csak sír és szomorkodik... Ahogy így ültek az ágyon, és Nasin felidézte az emlékeket, lassan arra lett figyelmes, hogy Ain vállai nem rázkódnak, és egészen elcsendesedett. Ismét eltolta magától, letörölte a könnyeit, és maga felé fordította az arcát. A lány felnézett rá hatalmas, barna szemeivel, melyek még mindig csillogtak. - Mi történt? - Kérdezte finom mosollyal az arcán Nasin. Ain felegyenesedett, betűrt egy kósza hajtincset a füle mögé, és megvonta a vállát. - Hát tudod... - Kinézett az ablakon. - Csak a szokásos. - Azon belül? - Én csak... Elmentem a Mecsetbe imádkozni, erre hazajövök, apa megkérdezi, hogy hol voltam, elmondom neki, hogy a Mecsetben imádkozni... Aztán jön a szokásos szövegével, hogy biztos azért imádkoztam hogy megváltozzak, és hogy rám is férne. Utána rám szólt, hogy vegyem le a burkát, de nem akartam, mert ismét sírtam. Persze le kellett vennem, meglátta hogy sírtam, és felparancsolt a szobámba... - Ismét kigördült egy könnycsepp a lány szeméből, de ajkait beharapva, hősiesen küzdött a sírás ellen. Nasin összevonta a szemöldökeit. Tudta, hogy ez nem is olyan nagy dolog, de egy ilyen megsebzett szívnek pont elég. Hirtelen hatalmas késztetést érzett magában arra, hogy valamivel boldoggá tegye a húgát. És nem is kellett hozzá sokáig gondolkodnia, mert volt egy tökéletes ötlete. - Figyelj csak, Ain... - A lány ránézett. - Lenne kedved egy kis szórakozáshoz? Ain összevonta a szemöldökeit. - Miféle szórakozáshoz? - Az legyen az én gondom. - Vigyorgott Nasin. - Apánk este elmegy egy hosszabb tanácskozásra, és az nekünk pontosan megfelelő lesz. Csak tegyél úgy, mint aki semmit sem tud, én majd gondoskodom mindenről. Benne vagy? Ain bólintott. - Benne. | |
| thestral27 (21282) 12.07.04 12:57:20 | ||
|
Noémi: Örülök, hogy tetszik.^^ | |
| pony56club (16581) 12.07.04 18:23:47 | ||
|
Emberek,ki van halva a topikO_O““
thestral:nagyon jó lett,folytasd és a borító is nagyon jó lett:DD lord:kezdj neki,engem érdekelne:D Póniló:egyre jobb és jobb,folytasd:D | |
| Melissa (6505) 12.07.04 18:35:15 | ||
|
Bocs, h kimaradtam, de még élek xD
Lord: Imádom az indiánokat :3 Kezdj neki! Póniló: Nagyon jó lett mindegyik ^^ És asszem sejtem, ki lesz David xDD Mrs. Styles: Neked már mondtam xD Mrs. Armstrong: Folytaaaaaasd :DD Bár, lehet, mondtam már egyszer xdd Hawai: Nagyon tetszik, folytasd :DD Nah, mára ennyi xD Meg lenne 1 kérdésem a GD fanficről, azoknak, akik olvassák :“) Kivel jöjjön össze Julie? A: Trével B: Mikekal C: Billievel (aki erre szavaz, azt Mrs. Armstrong szerintem kinyúvasztja xDD) D: Senkivel Előre is köszi :3 | |
| Melissa (6505) 12.07.04 18:37:58 | ||
|
Basszus xDD Most tűnt fel, h teljesen elfelejtettem felrakni a 4. fejezetet xDD
4. fejezet: A telefonhívás Julie aznapi ruhájának egy piros Converse cipőt választott, egy világoskék, koptatott csőfarmert és egy 21st Century Breakdown-os pólót. Gwen is hasonló módon öltözködött, csak rajta sort volt és American Idiot-os felső. A bandatagok a szokásos, epic szerelésüket vették fel. - Ti merre is laktok? –kérdezte meg BJ. - Háromvárosnyival délebbre –felelt Gwen. - Annyit eljöttetek a koncertre? –meresztett Mike nagy szemeket? - Igen. Megérte! Valahonnan a kupi közepéből halkan elkezdett szólni a Minority. - Ez melyikőtöké? –kérdezte Tré. - Az enyém –felelte Julie és elkezdett a szeméthalomban turkálni. Elég lassan találta meg. A kijelzőn az „Anya” szó villogott. Felállt és megnyomta az elfogadó gombot. - Szia anya… -Egy pillanatra elhallgatott. Mindenki őt nézte. –Igen, én vagyok Julie… Pár másodperc után látszott rajta, hogy elerőtlenedik. Megremegett. - Minden rendben van? –lépett közelebb egy lépést Gwen. –Jól vagy? Julie kezéből kiesett a mobil és halk koppanással landolt a földön. A többiek meredten néztek rá. Nem tudták hova tenni a dolgot. Aztán a lány szemeibe könnyek gyűltek. Fogta magát és kirohant a buszból, be a parkba, ami mellett álltak. De már az első fánál megállt. Térdei gyengén megroggyantak és zokogva esett össze. BJ, Mike és Tré a busz ajtajából bámulták. Gwen eközben felvette a földről a telefont és beszélgetni kezdett a vonal másik végén álló személlyel. Ő is ugyanúgy kiakadt, mint Julie. Amikor végzett, letette a telefont. - Egy rendőr volt. Julie szülei autóbalesetet szenvedtek –magyarázta a fiúknak. –Az apja ott helyben meghalt. Az anyján még próbáltak segíteni, de nem sikerült. Mindketten meghaltak. Éppen ide indultak, értünk. Aggódtak, mivel nem értünk időben haza. Mike és BJ csak nézték Gwen-t és bementek a buszba megbeszélni a dolgokat. Tré meg valamilyen ostoba ötlete után odament Julie-hoz és letérdelt elé. - Hé… Julie csak sírt tovább és átölelte a dobost. - Meghaltak, Tré… Meghaltak… Gwen leült az egyik ágyra. Arcát a tenyerébe temette. - Akkor? Most mi lesz? –kérdezte Billie kivételesen komoly hangon. Most egyikük se szórakozott, ami azért náluk elég furcsa. - Fogalmam sincs –csóválta Gwen a fejét. Az én szüleim az ország másik felén éltek. Mindketten Julie-éknál laktunk. - És… nem tudtok ott maradni? Vagy nincs egy hely, ahová mehettek? - Semmi. A házat már most kezdik aukcióra tenni. Elárverezik a tetőt a fejünk felől. Valamit nagyon gyorsan ki kell találnunk. De ez Julie nélkül nem megy, viszont jelen pillanatban van éppen elég baja. Nem akarom még ezzel is felzaklatni. - Amíg nem találtok valami végleges megoldást, maradhattok velünk nyugodtan –vont vállat BeeJ. –Nekünk is elkél a változatosság. - Hát, szerintem akkor ezt az ajánlatot elfogadjuk. Úgyse tudunk jelen pillanatban mást gyorsan kitalálni. - Még jó, hogy hoztunk nektek ruhákat. Ezekkel ellesztek egy darabig? - Én biztosan, Julie meg feleannyira se válogatós ruhaügyben, mint én, úgyhogy… szerintem neki se fog gondot okozni. A nap feszült csendben telt el. Senki nem csinált semmit, szinte meg se szólaltak. Csak Tré próbálta határtalan türelemmel szóval tartani Julie-t és elterelni a figyelmét a történtekről. Néha-néha sikerült is, de nem tűnt teljesíthető küldetésnek. Gwen nekiállt nagyjából lakhatóvá tenni szerencsétlen buszt, BeeJ pizzát rendelt, Mike meg egy sarokba húzódva próbált valami új számhoz basszus részt írni. Mindannyian, amennyire várták, hogy vége legyen ennek a napnak, olyan lassan ért véget. Azon kívül, hogy a busz elindult a következő turnéállomáshoz, semmi nem történt a reggeli események után. Este megint ugyanúgy feküdtek le aludni, azt kivéve, hogy Julie helyet cserélt Józsival. Holnap, új nap. Talán minden jobbra fordul… vagy mégsem? Lehet, hogy minden ugyanolyan borzalmas marad, mint volt. De nem. Optimistán kell hozzáállni a dolgokhoz és akkor talán minden rendeződni fog egyszer csak. | |
| thestral27 (21282) 12.07.04 18:38:11 | ||
|
pony: köszi.:) és: ugye??oo nagyon ki vannak halva az emberek..oo
Mrs.Cool: Már szavaztam,de nem baj, most még egyszer: A.:DD | |
| pony56club (16581) 12.07.04 21:13:11 | ||
|
Melissa:nagyon jó lett,folytasd:D ja,és a szavazatom az A ^^
thestra:hát ja...fura ez a “csend“...O.o | |
| thestral27 (21282) 12.07.04 21:55:36 | ||
|
pony: de nagyon.oo“
Egyébként, emberek! Ma nekikezdtem Tlkm-et írni(This love kills me), de elég kevéske sikerült..:S Ma meg már nem nagyon lesz időm, mert a körmömet fogja anyum megcsinálni, illetve filmet fogok nézni, meg pakolok. Holnap meg nem tudom.. mert akkor meg megyek lovagolni.:3 De azért igyekszem.:) | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.05 07:46:22 | ||
|
Meli: Az A-ra szavazok! És a történet meg nagyon jó! | |
(aktuális oldal: [ 419 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [416] [417] [418] [419] [420] [421] [422] [423] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
