 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.07.02 20:22:03 | ||
|
Örülök, hogy tetszik.^^ Igyekszem-igyekszem.(: | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.02 20:40:03 | ||
|
thestral: One Directinont is írhatnál már, mert azt már régen írtál! Amúgy nagyon várom már! | |
| thestral27 (21282) 12.07.02 20:40:48 | ||
|
Noémi: Most SS-t írok, de majd lovastáborban azt fogok írni füzetbe.;) | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.02 20:49:43 | ||
|
thestral: Oké, mert minkét történet folytatására kíváncsi vagyok! :)) | |
| Pumpedli (26099) 12.07.02 20:55:17 | ||
|
Póniló:egyszerűen imádom*.*! Jó a történet, jól fogalmazol, hiteles az egész, egyszóval valami nagyon klassz:DDD! Folytasd:)! | |
| hawai (9368) 12.07.02 21:00:30 | ||
|
háát nem nagyon kaptam érdeklődést iránta, de azért beteszem az 1. fejezetet :)
1. fejezet Az élet egy körforgás, mely ad és vesz el tőlünk dolgokat. Ez ellen nem tehetünk semmit, még ha nagyon fáj is. Az egyetlen dolog talán az, hogy nem felejtjük el azokat, kiket szerettünk, s kik elhagytak minket. A pap hangja még mindig ott csengett a fülemben, egy hét elteltével is. „Áldás poraidra…” mondta. Más már nem nagyon jutott eszembe, csak az, hogy a könnyeim nem apadtak el, folyton folytak, s erős kezek segítettek, hogy talpon maradjak. Nehéz elveszteni valakit is. Barátot, testvért, vagy az én esetemben anyát. Ő volt az, aki világra hozott, felnevelt, erős nőt faragott belőlem. S én sose tudtam elégszer neki mindezt meghálálni. Most pedig már késő. Már nincs, akit felhívhatnék, hogy mit csináljak, hogyha elégettem a pénteki vacsorát, akitől megkérdezhetném, hogy nem jön e velem el a piacra, vagy akihez ellátogathatnék, hogy jókat beszélgessünk gyermekkorom butaságain. A kis szobában, ahol édesanyám dolgai voltak ültem, egy széken. Mint egy nem evilági lény ültem ott, a sírástól kivörösödött, s az alvatlanságtól karikás szemekkel, fekete ruhában. Csak ültem és néztem a szekrényen lévő könyveket, fotókat és miegymást. Egy nagyon hosszú csend után végül erőt vettem magamon, s szép sorjában egy dobozba kezdtem pakolni a dolgokat. Fájt elraknom, a helyéről édesanyám dolgait, de az még jobban elkeserített, ha láttam őket, ezért jutottam arra a döntésre, hogy elteszem a tárgyakat. A könyvespolc hosszú sorai lassan kiürültek, már csak pár könyv volt hátra. A könyvek előtt képek sorakoztak, szép keretekbe foglalva. Az egyiket a kezembe vettem. Azt, amelyiken én voltam, még apró kisbabaként, anyám karjában. Az ujjaimat végigfutattam a képen, majd szeretett anyám arcán. Lehunytam a szemem, s magam elé képzeltem, ahogy újra ott áll és rám mosolyog. A pillanat, s az emlék egy halvány mosolyt varázsolt az én arcomra is. Ám a varázs hamar elmúlt, s ismét csak én voltam a szobában, egyedül, árván. Próbáltam a negatív gondolatokat kiűzni a fejemből, s inkább tovább pakoltam a dobozba a könyveket. Nagy szerencsétlenségemre az egyik, egy nem épp mai darab kicsúszott a kezemből, s gyors tempóval, halk csattanás kíséretében ért talajt. Reflexből utána nyúltam, s mintha leporolnám húztam rajta végig a kezem. Persze nem volt poros, de ez a természetes mozdulat valahogy magától adódó volt. Egy puha bőrkötéses könyv volt, mely egy madzaggal volt összekötve. Vagyis csak volt, mivel az esés következtében, no meg a könyv régiségéből kiindulva a madzag leszakadt, s a két borító már nem volt egymáshoz fogatva. Csak, hogy megnézzem nem e gyűrődött meg valamelyik lap, vagy nem sérült meg e a könyv, belelapoztam. A könyv, mely nem is könyv volt, kézzel írott betűket tartalmazott. Minden lap alján ott volt egy dátum, mely aláigazolta, a tárgy korát. Egy napló. A napló melyet a kezemben tartottam finom vonású, szépen ívelt betűket tartalmazott. Az első lapra pörgettem a könyvet, reménykedve, hogy megtudom kié volt a napló, kinek a múltját rejti. Jól sejtettem, az első lapon egy név állt. Egy női név. Gwendolin. Az anyám naplóját tartottam a kezemben, mely minden bizonnyal régi fiatal korát őrizte. A naplót gyors becsuktam, s szorosan tartottam a kezemben. Szívesen beleolvastam volna, ám nem volt bátorságom, s az illem is visszatartott. Nem volt semmi jogom beleolvasni más, az anyám életébe, még akkor sem, ha a napló nagyon régi és ő sem él már. A naplót a többi könyvtől félretéve letettem a székre, majd folytattam a pakolást. Később a konyhában feltettem egy teát főni, hogy majd később kicsit relaxálhassak. Ám, miközben a teát készítettem a tekintetem folyton a könyvre tévedt, s mikor úgy gondoltam, hogy nem azt nézem, akkor is a szemem sarkából figyeltem. Túl nagy volt a vágy a kíváncsiság. Vajon mit rejthet magában? Miről írhatott az anyám? Kíváncsi voltam a gondolataira, s igazából arra gondoltam, hogyha Őt olvasom, akkor egy kicsit visszakapok belőle, ha nem is örökre, de egy kis időre, míg olvasom a kéziratot. | |
| hawai (9368) 12.07.02 21:00:57 | ||
|
Miután a tea elkészült egy bögregőzölgő főzettel az egyik fotelba ültem, s az ölembe vettem a könyvet. Ujjaimat játékosan végighúztam a rücskös bőrkötésen, mely már oly régóta őrizte benne a könyvbe vetett gondolatokat. Kinyitottam. Az első lapon az anyám neve szerepelt. Gwendolin. Édesanyám nem volt idős nő, ötven évesen hagyott itt engem, s akkor mikor ő született nagyon népszerű volt ez a név, ennek ellenére nekem mindig is olyan egzotikusan hangzott. Fordítottam egyet. Az első oldal. A lap már enyhén sárga volt. Az idő nem kímélte. S a papír széle is meg volt cifrázva, valószínűleg egér rágta meg. Végül egy nagy levegővétel után olvasni kezdtem. Ujjammal követtem a szememet, hogy éppen hol tartok.
„Úgy döntöttem papírra vetem a napjaim, hogy ha később visszaolvasom is emlékezzek. Emlékezni akarok a legaranyosabb fiúra, akit valaha láttam. Ma ismertem meg, a városban. Épp a zöldségeshez mentem, mikor egy angyalarcba rejtett, gyönyörű kék szempár nézett rám segítségkérően. Persze nem csak nézett, mert a szájával beszélt is. - Bonjour, kisasszony. Meg tud mondani, hogy hol lenni ez a hely?- a fiú egy cetlit nyomott az orrom alá, melyre nem épp szép, kacska betűkkel egy cím volt írva. A cím elolvasása után ismét a fiúra néztem, ő pedig még mindig engem bámult segítséget várva. A fekete haja jól elütött tengerkék szemeitől, melyekben mikor belenéztem elvesztem. – Nos? - Oh, persze - kaptam észhez majd mutogatni kezdtem neki az irány -…ott megtalálja a helyet! - Merci, Mademoiselle – rám vigyorgott tökéletes mosolyával, majd sarkon fordult és elment. Én pedig még órákig bámultam volna utána, ha nem jut eszembe, hogy sietnem kell a zöldségekkel, mert otthon kikapok, ha elkésem. Így hát a lábaimat szedve futottam, hogy el ne késsem. | |
| thestral27 (21282) 12.07.02 21:12:12 | ||
|
Hawai:
Nagyon tetszik, de itt egyetlen egy hiba, ami kicsit bántja a szemem: “A naplót gyors becsuktam, s szorosan tartottam a kezemben. “ a “gyors“-at kicserélhetnéd “gyorsan“-ra, mert szerintem ez kicsit jobban beleillik.:) De ez tényleg igazán minimális dolog. De a történet eddig amúgy nagyon tetszik.:) Nem tudom, ez lehet, hogy az én rossz szokásom, de az elején én komolyan bekönnyeztem.Fogalmam sincs, hogy miért, egyszerűen csak... elképzeltem, hogy milyen lehet, ha meghalna anyám...:/ De összevetve: Van pár kicsi szóismétlés, de nem valami zavaró. Szóval, én olvasnám a történet folytatását.:) | |
| Pumpedli (26099) 12.07.02 22:02:19 | ||
|
4. Fejezet (folytatás) *Rachel* Alice csak úgy mellékesen közölte velem, hogy ma koncertre megyünk. Persze rögtön ideges lettem, főleg, amikor elárulta, hogy kinek a koncertjére. Wood és az idióta haverjai... A hideg kirázott, ha csak belegondoltam, hogy egész este hallgathatom majd a kornyikálásukat. Egyedül azzal tudtam vigasztalni magam, hogy nem Justin Biebert kell hallgatnom, Andy legalább tud énekelni. Nyolckor indultunk el gyalog a stadionba, barátnőm szörnyen lelkesnek tűnt, egész úton arról fecsegett, hogy Chris milyen kedves, amiért adott nekünk jegyeket. Ja, szörnyen kedves... Csak bólogattam, de nem válaszoltam neki. Már előre féltem a Wooddal való találkozástól. Undorodom attól a pasitól, de tényleg. *Andy* Alsógatyában és nyakkendőben rohangáltam az öltözőben, Jer pedig egy piros haj spray-vel kergetett. Chris evőpálcikának használta a dobverőit, de nem sikerült felszedegetnie velük a gumicukrot. - Hé, srácok, lassan mennetek kéne! - jött be Shiiya, ám amikor meglátott minket, elvörösödött és eltakarta a szemét. - Andy Wood, most azonnal vegyél fel valamit! - parancsolt rám. Kilesett az ujjai között, majd felkapta az ingem és a farmerem. Odadobta elém, aztán újból elfordult. - Olyan...olyan... gátlástalan vagy, hogy az nem igaz! - Röhögve felvettem a ruhákat, aztán elhúztam az arca elől a karját. - Nyugi már! Csak kicsit szórakoztunk. És volt rajtam alsó, szóval nem értem mi bajod. - Tudod, nem akartam bámulni sem a sok tetoválásaidat, sem a hasadat - morogta. - De el kell ismerned, hogy mindkettő nagyon szép látvány volt - vigyorogtam rá. - A sok kocka... - Egyetlen kocka alakú tetoválásod sincs - vágott vissza. - Én a hasamról beszéltem - mutattam magamra. - Ott meg még annyi sem volt - nevetett, azzal elsietett megigazítani Jer csokornyakkendőjét és megkeresni Chris Conversét, amit elhagyott valahol. Fél óra múlva a színpad mellett álltunk, hallottuk, ahogy a közönség tombol. Mindenhonnan sikítozás és ordítás hallatszott, azt kántálták: Spicy Pie, Spicy Pie... Valamiért melegség öntött el ettől, pedig már hozzászokhattam volna a fogadtatáshoz. Megigazgattam fehér ingemet - tökéletes kontrasztot alkotott a piros nadrágommal - , aztán a srácokra néztem, ők pedig bólintottak. Teljesen egyszerre felugrottunk az emelvényre. Tengernyi ember állt előttünk és mind minket várt. A magasba emeltem a gitárom, mire ők egyszerre felsikoltottak. Chris leült hátul a dobokhoz, Jer pedig felpattant az egyik erősítőre. Mikor mindenki kiujjongta magát, belekezdtünk az első számba. Az a tipikus punk-rock dal volt, pörgős, ütős szöveggel, sok káromkodással és bonyolult gitárszólókkal. Már a harmadikon is túl voltunk, amikor Jeremy odajött hozzám és oldalba bökött, majd a fejével tett egy apró mozdulatot a közönség felé. Felállított haja szinte nyílként mutatott az egyik hangfal mellett ácsorgó hármasra. Alice, Rachel és... és egy srác, akit épp megölelt. Nyeltem egy nagyot és egy pillanatra lehunytam a szemem. Nyugalom, Andy, nyugalom... Nem ugrasz le és nem töröd be a ronda képét a kis bunkó bájgúnárnak... Bájos mosolyt erőltettem az arcomra és végignéztem a rajongókon. - Te, ott! - mutattam egy viszonylag csinos lányra. - Gyere! Igen, te! Na, gyere már, édesem, nem várok rád örökké! Visongva odarohant hozzám, én pedig felsegítettem magam mellé. Átkaroltam a vállát és az arca elé toltam a mikrofont. - Hogy hívnak? - Stacey - vágta rá. - Jaj, Andy! - Igen, az a nevem - dünnyögtem. - Na, mi a kedvenc zenekarod? - Spicy Pie! - kiáltotta. - Helyes válasz. - Azzal megcsókoltam, mindenki szeme láttára. *Rachel* A jelenet mélyen megdöbbentett. Egy nappal ezelőtt még nekem csapja a szelet, most pedig ott smárol több ezer ember előtt egy kis csitrivel. Nagyon ideges lettem, pedig nem volt rá okom. Eltoltam magamtól Samet, a bátyámat, majd átvágtam a tömegen és keresni kezdtem a kaput. Nem szégyelli magát? Tudja vajon, hogy hány lány szívét töri össze? Természetesen nem magamra gondoltam, hanem arra a szerencsétlen csajra ott fent. Szinte biztos voltam benne, hogy holnap reggel Stacey majd zokogva keresi rajongása tárgyát, de legjobb esetben egy “leléptem“ üzenetet talál, vagy még annyit sem. Bár inkább utóbbira szavaztam volna... Dühösen átcsörtettem a Spicy Pie fanok között, aztán kiléptem a kapun. Wood egy undorító... áh, mindegy is. Végül is mit érdekel ez? Hiszen én rögtön lepattintottam. És ekkor hatalmasat dörgött az ég, ijedtemben ugrottam is egyet. És most hogy a francba jutok haza?! Mára ennyire futotta, a meleg miatt nincs sok ihletemxP. | |
| thestral27 (21282) 12.07.02 22:13:09 | ||
|
Mrs.Armstrong: De rég láttunk itten..:“D Tökjó lett, nálad is egy hiba:
“ Tudod, nem akartam bámulni sem a sok tetoválásaidat, sem a hasadat - morogta. “ Sok tetoválásaidat?! >< Ilyen nincs..:“D A “sok“ az nem kell oda..:“) | |
| Pumpedli (26099) 12.07.02 22:14:45 | ||
|
Mrs. Styles:köszi^^!
Komolyan ezt írtamx““““D? Na jó, kezdek félni magamtólxD... Most komolyan, röhögőgörcsöt kaptamx“D! | |
| thestral27 (21282) 12.07.02 22:33:46 | ||
|
xDDD béna vagy..:“)
Amúúúgy.. én szerintem olyan éjfél fele hozok folytatást.xDD De sietek..:“) | |
| Póniló15 (15108) 12.07.03 10:59:03 | ||
|
Köszi a komikat! :)
Itt is a következő... 
Ain vissza se nézett, csak rohant, ahogy tudott. A sárga, agyagból és vályog téglából épített házak elrepültek mellette, a táj összemosódott. Az olajzöld levelű oliva fákba belekapott a szél, és bizarr, mégis megnyugtató susogásuk egészen hazáig kísérte a lányt. Mikor odaért a házukhoz, zihálva a falnak támaszkodott, és várt pár pillanatot. Óvatosan körbenézett,majd elégedetten nyugtázta, hogy Gassir nem követte. Miután Ain végre elég erőt érzett magában ahhoz, hogy bemenjen a házba és ismét túlélje az apja támadását, elengedte a falat. Magabiztosságot erőltetett magára, és mély levegőket vett, hogy elmúljon a légszomjtól való remegése. Felsétált a lépcsőn, aztán vett még egy nagyon mély levegőt, kifújta, s belépett az ajtón. Arra számított, hogy az apja már ott fogja várni az ajtó mögött, de nem így történt. Az egész házban csönd volt. A fehér függönyöket meg-megrebbentette a szél, de ezen kívül még a légy zümmögését sem lehetett hallani. Sehol senki. Ain kissé megkönnyebbült, hiszen ez azt jelentette, hogy talán megússza a számonkérést. Lassan, lopakodva mint egy macska, elindult az emeletre, a szobája felé. Mivel a lépcső is agyagból volt, nem kellett attól tartania, hogy esetleg megreccsen. Már éppen a szobája ajtajában volt, mikor hangos kiáltás ütötte meg a fülét. - Aaaaainn! A lány összerezdült. Hát mégsem fogja megúszni... Fejét leszegve, összeszorított fogakkal indult lefelé a lépcsőn. Apját a nappaliban találta, amint egy színes szőnyegen térdelve imádkozik. Éppen befejezte az imát, mert felült, és kinyitotta a szemét. Napbarnította, cserzett bőrét mély ráncok tarkították, melyek siralmasan kiríttak hófehér ruhájából. A férfi nem állt fel, csak háttal a lányának, ült tovább. - Hol voltál? - Hangja kemény volt, akár a szikla. Ordított belőle, hogy nem tűr ellentmondást. Igazi törzsgyökeres iszlamista. - A Mecsetben. - Mit csináltál ott? Ain a szemeit forgatta. Micsoda kérdés ez? Vajon, miért szoktak az emberek a Mecsetbe menni? - Imádkoztam. Apja bólintott. Nem mondott semmit, csak felállt, és elrakta a szőnyeget. A lány nem mert megmozdulni, mert ha elmegy, akkor az apja ki fog akadni, hogy miért ment el, ha még nem fejezte be a mondandóját. Így hát állt, és várt. - Szóval imádkoztál... - Bólogatott az öreg. - Gondolom azt kérted Allahtól, hogy változtasson meg. Ain nem szólt egy szót sem, hiszen nem szeretett hazudni, de azt csak nem mondhatja el az apjának, hogy mit mondott Allahnak. - Rád férne, hogy megváltozz. A lány felnézett. Kezei ökölbe szorultak, arcán könnycseppek folytak végig, ajkai remegtek. Hatalmas erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ne fakadjon ki. Legszívesebben megmondta volna az apjának is azt, amit az istenének megmondott. És a legborzasztóbb az volt, hogy tudta: tökéletesen igaza van. De ezt nem mondhatta ki. Nem tehette meg, mert ő “csak“ egy nő. - Miért nem veszed le a burkát? Itthon nem kell viselned. Ain megrémült. Ha most leveszi a fejéről a fátylat, akkor meglátszódik majd, hogy sírt. Ismét hallgatott. - Nem érted? Vedd le! Nem volt mese, engedelmeskednie kellett. Levette az arcát takaró fátylat, aztán a fejéről is lehúzta a fekete anyagot. Apja egyből kiszúrta, hogy sírt. - Sírtál? - Megállt vele szemben, és összehúzta a szemeit. - Te folyton csak sírsz... Hibázol, megkapod a büntetésedet, aztán meg sírsz. Takarodj a szobádba! Nem kellett kétszer mondania. Ain elfordult, és villámgyorsasággal felrohant a szobájába. Becsapta az ajtót, majd az ágyára zuhant, és ismét keserves sírásba kezdett. A szíve sajgott, mert ott volt benne az igazság, de nem mondhatta ki. Egy párnába szorította az arcát, hogy ne hallatszódjon annyira, ahogy zokog, de valaki mégis meghallotta. Kopogás hallatszott szobája ajtaján, amiből egyből tudta, hogy ki az. Nasin, csak ő kopogott. Lassan benyitott, aztán becsukta maga mögött az ajtót. Odasétált húga ágyához, leült, majd finoman megfogta a lány vállait, és felemelte. Aztán csöndesen magához szorította és hagyta, hogy kisírja magából minden keresűségét. | |
| Pumpedli (26099) 12.07.03 11:10:14 | ||
|
Póniló:nagyon jó*.*! Tényleg imádom:DDD. Folytasd minél hamarabb:D! | |
| Póniló15 (15108) 12.07.03 11:37:50 | ||
|
Köszi! :)
Csináltam egy ilyen cuccot... őő, ezek a szereplők. Gassir kicsit le van védve, bocsi xd Davidet meg még nem említettem, majd később, ám ő főszereplő ^^  | |
(aktuális oldal: [ 418 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [415] [416] [417] [418] [419] [420] [421] [422] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
