 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 13.01.10 20:08:59 | ||
|
Fanday: Lol, akkor.. ennyire gáz az angoltudásom?.. XDDD lehet, hogy több időt kellene rászánnom, nameg,nem akkor írni angolul, amikor éppen leakar szakadni a fejem.:“DDDD am wúú.-. igen, 8.ban kapta az első csókját.*-* de csak mert... mert csak.X“DDDD mert még én se smároltam senkivel.OO““““ *vörösödik, mint ...őőő...nem t‘om* na, de nem akarok offolni.XD thank you very much, a kommentet.xDD | |
| Owileet (69505) 13.01.10 20:38:39 | ||
|
KHR fanok, és ficceik itt? LOL
Thestral: Nekem kötelező lesz átlöknöd a folytatásokat. :3 Bármilyen formában, itt hokán, dA-n vagy Skype, csak legyen meg. xD | |
| szilajka2 (45196) 13.01.10 20:44:27 | ||
|
nem tudom,hova tegyem,így hát ide rakom:ilyesmi lesz a profilom,de azért nem raktam oda,mert majd a kész profilt szeretném oda tenni
rizsa bef. kép: 
Komik,kritik. | |
| thestral27 (21282) 13.01.10 20:59:37 | ||
|
Owileet: hátjóó..:“DD:33 | |
| Uri (69450) 13.01.11 14:05:10 | ||
|
Akkormárénisberakom. KHR-es fanficc x3
Csak linkkel, mert hosszú ésmertna. A figyelmeztetések satöbbik ott vannak devin. Azokat komolyan venni xD 1. fejezet (kb. 4 old.) 2. fejezet (Kb. 5 old.) 3. fejezet (Kb. 8 old.) 4. fejezet (Kb. 11 old.) Csak hogy kalkulájatok, azért írtam oda h kb. hány oldal xDD Devis felhasználó köll, a 3.-4.-en figyelmeztetés van. Oda is, ide is jöhetnek a kritikák :3 | |
| thestral27 (21282) 13.01.11 16:24:56 | ||
|
Gooood morning.. or night.? :“)
Igyekszem majd a hétvégén hozni folytatást (akit érdekel)... de készüljetek fel: depressziós, beteges lesz..:‘) khm, annyira felhúzták az agyam, h sztem jobban nem fogok tudni kihozni magamból.:‘) Meg lehet, h írok egy -újabb- novellát..:‘) de azt még sztem ma...:‘) | |
| bese26 (31448) 13.01.12 13:07:56 | ||
|
Akkor már én is berakom ide a sztorimat amit írok...
A címe: A ragadozó. Több szereplő is van. További infók ezen az oldalon: tortenet14.gportal.hu A kezdetek -1.rész Molly szemszöge: Egy átlagos hétvégi napnak tűnt.Reggel 8 órakor felkeltem. Megettem a reggelimet aztán mentem ki az erdőbe sétálni a kis kompakt fényképezőm társaságában. Mindenhol a csend honolt. Néha egy-egy madár hangját lehetett hallani, készítettem pár fényképet is. Majd hirtelen mintha a távolból mozgolódást hallottam volna. De tovább mentem mit sem törődve vele. Majd hirtelen azt hallottam, hogy valaki fut utánam. Hátrapillantottam... Egy hatalmas farkas volt az.Életemben nem láttam ilyen nagyot. Fekete volt és vörösen izzó szemeiben az ölni akarás látszott. Futásnak eredtem,meghaltam volna ha nem jön egy hasonló nagy példány. Ő valamivel rátermettebbnek tűnt. Szürke bundája volt. Nekirontott a másiknak. Scott szemszöge: Éppen vadásztam, mikor megéreztem egy idegen vérfarkas szagát. Úgy döntöttem utánanézek a dolognak. Egy szőke csajt üldözött,már csak rendességből is megtámadtam a behatolót, hogy megmentsem a lányt. Oldalról támadtam így leterítettem a földre és ott haraptam ahol tudtam. 10 percig csatáztunk, míg a fekete farkas megadta magát és elment a falkám területéről. Körbenéztem. A csaj addigra seholsem volt. Elindultam megkeresni. Molly szemszöge: Míg folyt a csata én készítettem pár fotót, és aztán elmentem. Rohantam kifele az erdőből.Végül kiértem szerencsére.Az utcákon sétálva megpillantottam Emmát, a legjobb barátnőmet, aki újságíró. Odafutottam hozzá. -Szia Emma! Valami elképesztő dolog történt velem az erdőbe! -Hello! Na mesélj csajszi... :) -Épp fényképezni mentem mikor 1 ló nagyságú farkas rámrontott. Egy másik hasonló termetű mentett meg. Készítettem is róla fotókat! -Elővettem a fényképezőmet. Ám mikor megnyitottam a képeket sajnálattal néztem, hogy mind borzalmas lett. nem lehetett róla semmitsem kideríteni. Homályos volt és csíkos mindegyik.Elromlott a kompaktom. -Neee! -Figyelj Molly én nem érek rá ilyen badarságokkal foglalkozni... Most pedig mennem kell. szia -köszönt el, én pedig hazamentem. Ottbent ültem a kanapén és próbáltam feldolgozni a történteket. Következő rész: A titok. -Scott felkeresi Mollyt? Hisz valaki Molly-nak? | |
| vallerveronika (44891) 13.01.12 18:01:32 | ||
|
Sziasztok!
Szeretnék egy új stílussal is meg póbálkozni :) Ez az első fejezet egy része. úgy gondoltam, hogy minden fejezetben egy bűntényt, és annak megoldását írnám le novella szerűen :) Kinek mi a véleménye? Érdemes lenne folytatni? érdekelne valakit? Előző történeteimhez nem sok komit kaptam, de remélem ehhez, már lesznek :)) Borítókép sajna még nincsen Nyomról- nyomra Texasi kopók- New York-i ölebek (első fejezet részlet) Egy hatalmas városban nagy a sürgés-forgás, mindenki a saját dolga után szalad . A metrón tolakodó emberek sokasága, az utcán bámészkodó turisták vannak . Mindenki munkába siet. Az égig nyúló felhőkarcolók, az emeletes házak, és a múzeumok hazája ez. Az egyik tíz szintes épületben három férfi görnyed egy számítógép. És egy papírlap fölé. Homlokukat ráncolva néztek maguk elé. Merev arcuk arról árulkodik, hogy komoly dologról beszélnek. Egyiken smoking, a másik kettőn pedig farmernadrág, és egy - egy póló feszít. - De vajon ki tenne ilyet? És legfőképp miért?- kérdezte a legfiatalabb fejét kicsit oldalra döntve. A nap rávilágított sötétbarna hajára. Zöld szeme érdeklődve fürkészte társai tekintetét. - Nem tudjuk, de bizonyára nyomós oka lehetett erre a szörnyű tettre!- válaszolta erre szőke hajú társa, majd kék szemét végigvezette az antik bútorzaton, és a sárga nem rég festett falon, amiből még áradt a festék illat .Arcvonásai megfeszültek és várakozón fordult főnöke a smokingos úr felé. Annak beesett arcán tisztán látszott, hogy erősen töri a fejét. - Olvassák el újra a jelentést, és a többit magukra bízom!- válaszolta dörmögős hangján. - Január19.-én reggel 6 óra 43 perckor Mst. Hopet a Nagy Dán Dog kutyaszépségverseny egyik zsűriét-kezdett volna bele a szőke férfi, amikor a kékre festett rácsos ajtó gyorsan kivágódott, és nagy csattanással ütődött a falnak. Egy csinos, vörös, alacsony nő sietett be rajta. Haja vállát verdeste. - Uram! Kollégák! - kezdte hadarva a titkárnő- Fontos hírt kaptunk a Dán Dog kiállítással kapcsolatban! A rendezvény szervezője többször hívta telefonon Mrs. Hopet a meggyilkolása előtti éjszakán! A nyomozók homlokán mély barázda húzódott. A nő lerakott a sötét tölgyfa asztalra egy papírt, és kisietett a szobából az ajtót maga mögött behajtva. - Mr. Brendon, és Mr. Jons jegyezzék le! Összegezzék kérem az eddigieket!- utasította őket Mr. Lookig, a főnökük. - Szóval- kezdett bele Jons- Mrs. Hopet ismeretlen tettes, vagy tettesek meggyilkolták. Testén késelés nyomai láthatók. Péntek reggel, a verseny előtt egy nappal. Ő volt az egyik zsűri. A kiállítás szervezője Mrs. Liz a gyikosság előtti este többször felhívta Mrs. Hopet, ezzel gyanúba keverve magát! Ennyit tudunk! -fejezte be határozottan - Köszönöm! Magukra bízom, hogy kiderítsék mi áll ezek mögött! Elvárom a jó, és alapos munkát! Viszlát! - mondta Mr. Lookig, és kiviharzott a szobából. A két nyomozó töprengve ült egymással szemben. Még nem sejtették, hogy ezzel az üggyel életüket teszik kockára! | |
| rekaianett (32539) 13.01.12 18:12:37 | ||
|
hahó, most hétvégén (meg jövö héten, síszüneten) tudok talán lenni meg... íni is... :)
Vallerveronika: nekem tetszik, de olvasd át, vannak benne szóismétlések, elgépelések. :) | |
| vallerveronika (44891) 13.01.12 19:07:36 | ||
|
anett köszi, kijavítottam őket, de nem rakom még 1x be mert látványos változás nincsen :)
Már nagyon várom a történeted folytatását :)) | |
| rekaianett (32539) 13.01.13 08:53:18 | ||
|
na, ezzel elvoltam, remélem tetszik, a kommenteket és egyebeket vááároooom! * . *
6. fejezet Másnap, amikor felébredt, Colette kelletlenül vette tudomásul, hogy egy kicsit elaludt. Bryan még mindig Álomországban járt, amikor kedvese felkelt és öltözni kezdett, hogy még a műszak végére beérjen a La Français-ba. Nem örült annak, hogy el kell mennie, de tudta, el fogják bocsátani, ha nem áll munkába. Felvett egy barackszín blúzt, egy sötét, elegáns farmert, meg egy hófehér blézert, felkapta a táskáját, és belebújt fekete csinos magas sarkú cipőjébe. Leguggolt a kanapé mellé, es elmosolyodott, ahogyan az alvó srácra pillantott. Odahajolt és adott neki egy gyors puszit az arcára, majd felállt, és az ajtó felé indult. Fél lábbal már a lépcsőházban volt, amikor valaki megragadta a csuklóját és visszahúzta a lakásba. Az ajtó hangosan csapódott be mögötte, megtörve ezzel az ünnepélyes csendet. - Hová mész? - meredt rá tengerkék szemeivel a fiú. - Dolgozni… - vonta meg a vállát a lány. - Ilyenkor? - Így is elkéstem… - Akkor nem mindegy? Majd bemész holnap. - Muszáj ma bemennem. - dőlt az ajtónak és a felét hátra dobta, ami összekoccant a fával. Bryan közelebb lépett hozzá és hosszasan megcsókolta. Colette abban a pillanatban bármit megadott volna azért, hogy ne kelljen elmennie bárhová. De a kötelességtudata egyre csak unszolta, hogy induljon már el. Egy ideig szinte bénult állapotban ácsorgott az előszobában, fél kezében a kilinccsel, és nem tudta, a szívére, vagy az eszére hallgasson-e. Végül szerencsére nem kellett döntenie. Arra eszmélt fel, hogy a srác menet közben rendbe hozta magát, farmert és mintás pólót viselt, egy bőrdzsekivel, ami kiemelte a szemét, amely pont ugyanúgy csillogott a kócos haja alatt, mint ahogyan a mosolya. - Hát te? - Elkísérlek. - vont vállat lazán a fiú, és kézen fogva kiléptek az ajtón. *** A La Français csengője vidáman csilingelt, de nemigen figyelt rá senki, amióta Colettet betegnek gondolták. Csak a pénztár mögött álló fiatalember vette a fáradtságot, hogy a papírok mögül felpillantson, de elsőre nem ismerte fel a belépőt. Aztán ismét odakapta a fejét, és elmosolyodott. - Colette! - erre már mindenki felpillantott. Valóban, a lány ott állt a küszöbön, mellette Bryan, akit még senki sem ismert. - Ó, úgy örülök, hogy látlak! - bájolgott a kötényes, szemüveges és sötét, göndör hajú, velük egykorú férfiú, majd köszönésképpen három óriási puszit váltott a kollégájával. Colette örült, hogy viszont látja a munkatársait, ugyanakkor érezte, hogy mellette a srác megremeg, és a keze ökölbe szorul, ezért gyorsan rátette a kezét, mire engedett a szorításból. - Szia Pierre! Helló mindenki. - Na, csakhogy idetaláltál! - tréfálkozott egy pincérnő. - Dolgozni jöttél, vagy csak felvidítottad a vendégeket? - Dolgozni. - felelte komolyan, és már el is kapta a felé dobott kötényét, amire még a neve is rá volt hímezve. Gyorsan felkötötte, és be is állt a pult mögé, hogy az elviteli rendeléseket fogadja. Amint elkezdte felvenni a rendeléseket, az egyik vele egykorú lány, máris melléugrott, és „miközben besegített neki” (ami annyiból állt, hogy egyik lábáról a másikra állt) folyamatosan faggatta. - Ki ez a jó pasi veled? Az unkabátyád? Igazán helyes… - Hé! Ne beszélj így Bryan-ről! - Bryan? Még a neve is dögös. Láttad a szemét? - Igen, képzeld, láttam a szemét… - Uhh, ugye milyen szívdöglesztő? - Juliette! - szisszent rá. - A barátomról beszélsz! - Értem én, nem szívesen hallgatod, ahogyan a haverodat dicsérik… - Nem! Nem úgy a barátom, hanem úgy. - Mi? Mármint úgy? A te pasid? - Igen, csak nem mond, hogy pasid… az olyan… mintha birtokolnám… és én nem csinálom ezt… remélem. - De… ez most komoly? - Igen. - Akkor… ezt azt jelenti, hogy foglalt? - Azt. - Ne hajtsak rá? - Kérlek. - Oké… de ha már nem lesztek együtt izé… -… szólni fogok. - Kösz. Ehhez hasonló párbeszédből volt még pár a nap folyamán, mindenki tudni akarta, hogy ki ez a helyes srác, mit keres itt, és úgy egyáltalán, mindent. Miközben Colette kiszolgálta a vevőket és válaszolt az egyforma kérdésekre folyamatosan a barátját figyelte és nevetett rajta, (persze csak magában) hogy unalmában először egy kávét rendelt, majd egy szelet brownie-t, utána parfét, aztán vajas croissant-ot. Végül szinte teljesen végigkóstolta a kínálatot, és közben szórakozottan lapozgatott egy francia nyelvű női magazint, amiből természetesen egy árva szót sem értett, ráadásul receptek és hasonló háztartási praktikák rejtőztek a lapokon. | |
| rekaianett (32539) 13.01.13 08:53:44 | ||
|
Miután bezárt a kávézó Colette és Bryan együtt indultak hazafelé.
- Köszönöm. - suttogta maga elé a lány - Mit? - torpant meg a fiú. - Hogy eljöttél velem… - Ó… nincs mit… - És… ez mindig így lesz? - Ezt most nem egészen értem… - Hát, eljössz velem a munkahelyemre, aztán amíg én leszedem a koszos tányérokat te végigeszed a menüt és közben állandóan engem faggatnak hogy „hol szedtelek fel”… - Nem, ha nem szeretnéd… - Nem az, csak ez így mégis… kicsit… izé… - Idegesítő? - Talán… - Nem baj, a croissant amúgy is vacak volt… - A croissant? - vonta fel fél szemöldökét Colette. - Igen, ki csinálta? - Valószínűleg én… - Ó… - röhögte el magát kínosan. - Igazából… a brownie… rosszabb volt… - Hát ez igazán hízelgő. - gúnyolódott. - De komolyan! Belül nyers, kívül égett… - Bryan el kell mondanom valamit! - mondta komolyan. - Mit? - vigyorgott az arcába. - A brownie-t is én készítettem… - Jaj, ne! - nevetett fel. - A parfé viszont nagyon jó volt! - Igen? - Igen. - Na. Azt Pierre csinálta. - Az, aki össze-vissza puszilgatott? - grimaszolt. - Aha… - Hát, ez nem az én napom. - mosolyodott el. - Nem… - nevetett fel Colette. - De ha nem tartok veled, akkor ugye nem bánod, ha visszamegyek én is a munkahelyemre? - Nem, nem bánom, elvégre… várjunk csak… te nem voltál a munkahelyen amíg én beteg voltam? - Kábé… - vonta meg a vállát, mintha ez valami természetes dolog lenne. - bár lehet, hogy azóta felvettek valaki mást a helyemre… És valóban: másnap kiderült, hogy Bryannak már hetek óta nincs állása. Szitkozódva járkált a szobában fel s alá. - Most mi lesz veled? - kérdezte szomorúan Colette. - Nem tudom… a lakásomat nem tudnám fenntartani, szóval… esetleg… - Elcsövezhetsz a kanapémon. - bólintott a lány, mire felkacagtak. - Köszi. Ha te nem lennél… - Akkor még lenne munkád. - fejezte be szomorúan. - Nem ezt akartam mondani. De ne bánkódj, amúgy is lehetett tudni, hogy ki fognak rúgni. A főnök mániája az volt, hogy senkit nem tartott meg sokáig, csak a próbaidőt meg az első hónapot fizette ki. Így olcsóbb volt. - vont vállat. Erre Colette nem tudott mit mondani, inkább közelebb lépett hozzá, átkarolta a vállát, a mellkasára hajtotta a fejét, majd felnézett és megcsókolta. Egyfelől örült, hogy nem kell elválnia tőle, de másfelől utálta az egész világot, amiért ártottak a kedvesének. Könnyek gyűltek a szemébe, de sikerült lenyelnie őket, és mosolyt erőltetni az arcára. | |
| bese26 (31448) 13.01.13 09:12:08 | ||
|
A ragadozó
2. rész A titok Scott szemszöge: A szagok bevezettek a lakott területre. Legalább nem ették meg az erdőben a lányt.Ez jó...viszont külsőre megtetszett.Nem akartam így hagyni az ügyet. Elhatároztam, hogy kicsit összeismerkedek vele.Nagy volt a kockázat, ha a falka megtudja, hogy egy emberrel kezdek ki nekem végem.De ez sem állított meg tervem véglegesítésében. Emberré változtam és folytattam az utat. Molly szemszöge: Végül arra jutottam fél óra üldögélés után,hogy elmegyek Jeremy-hez Emma testvéréhez.Azt reméltem ő hisz nekem, kedves és meg szokta említeni, hogy hisz a vérfarkasokba, gondoltam nem indokolatlanul, előfordulhat, hogy ő is látott már egyet-kettőt.Így hát útnak indultam, nem akartam 1-2 kilómétert autóval megtenni. Nem sokat sétáltam mikor arra a döntésre jutottam, hogy előkapom az okostelefonomat. Neteztem. Teljesen belemerültem, csak néha-néha néztem fel. Aztán egyszercsak nekiütköztem valakinek, ugyan nem nagyon de ez a kis ütés is elég volt ahhoz, hogy elejtsem a telómat. -bocsi -szóltak hozzám.A hang irányába fordultam. Egy fekete hajú jó csávó állt velem szembe. Az ő kezében egy táblagép volt. Gondolom ő sem figyelt, ez miatt. -én vagyok a hibás. sorry-vállaltam magamra a dolgot -segíthetek? -szólt. Majd már fel is vette a földről a telefonomat, ami szétt volt esve.Pár mozdulattal összerakta. -köszi :) -A kékes szemeiben néztem. Szép volt az biztos.Elmosolyodtam. -szóra sem érdemes. De megtudhatnám a nevedet? -Szögezte felém a kérdését. Megmondom őszintén nem szívesen adtam meg. -Molly -Feleltem röviden. -Értem. Az én nevem Scott.Figyu meghívhatnálak egy italra? -Bocsi de most az egyik ismerősömhöz készültem. Esetleg máskor? Holnap délután 3-kor, Fecske presszó? -Néztem rá. Olyan ellenálhatatlan kiskutya szemei voltak...Nem lehetett csak egyszerűen nemet mondani. -Az nekem megfelel. Na hát akkor szia.-Köszönt el. Én csak intettem neki, majd folytattam az utamat Jeremy-hez. Anthony szemszöge: Épp arrafele tartottam ahol a lelkes egyetlenszem bétánk udvarolt a kis szöszinek.Megálltam az utca sarkán de úgy, hogy ne lássanak.Viszont minden egyes szavukat hallottam a remek hallásommal. A falkában alapszabály, hogy nem alakítunk ki közeli kapcsolatokat emberekkel, csak ha nagyon szükséges de akkor sem visszük el randira. Kész árulás... ‘Ha Scott falka nélkül maradna az pedig nekem csak jó lenne hisz én lehetnék az új béta.‘ Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. Nyomós indokom volt rá, hogy lebuktassam.De nem akartam odamenni és veszekedni, neeeem... annál sokkal jobb tervel rukkoltam elő, ami a következő: Elmegyek a találkozóra, lefilmezem az egészet, lesz bizonyíték és Scott repül. Tökéletes. Jeremy szemszöge: Épp gépeztem, mikor valaki kopogtatott a házunk ajtaján. Én nyitottam ajtót. -szia Molly! -üdvözöltem. nem tudtam pontosan miért jött ide,azt gondoltam biztosan Emmát kereste. -üdv! Kérlek hallgass meg, fontos ügyről lenne szó! Tudom, hogy biztos érdekelni fog. -Na mesélj! -De menjünk be ne itt... -Így hát bementünk a szobámba. Ott mindent elmesélt. Nekem is volt már hasonló élményben részem,nem hittek nekem, azt mondták h*lyeség az egész. -Velem is történt már hasonló, csak nem támadott meg. Nem is vett észre... Vagy nem akart észrevenni, de nem tudtam lefotózni eddig még őket. Érdekes lények mert hiába mentem ki újra megnézni őket akkor egyet sem láttam. -A neten találtál róluk infót? -Valamennyit. Állítólag nagyon strapabíróak, nehezen lehet őket megölni.Ha dühösek vörösen izzik a szemük és átváltoznak. Állítólag van egy jellegzetes szaguk, olyan kutyaszag, persze ezt el lehet nyomni. De nem biztos, hogy ez igaz is.Figyelj, Molly én azt ajánlom ne menj vissza, veszélyes lenne. Nem tudjuk biztosan mire képesek. -Nem hibbantam meg,nem akarok öngyilkos lenni... -Remélem is. Nálad van a fényképeződ? -Nálam, de nem jók a fotók. -Azért add ide hátha valami kiderül róla... -Azért mégis szerettem volna megnézni. Elővette a fényképezőt a kártyaolvasó segítségével meg tudtuk nézni gépen is. Megpróbáltam programokkal feljavítani a képet, hogy mégis lehessen látni rajta valamit.Végül azért csak sikerült valamit összehoznunk. Következő rész: Találkozó -Hogy sikerül Scott és Molly találkozója? | |
| Fanday99 (50302) 13.01.13 09:44:41 | ||
|
anett: *wwww* nagyon király:) jókat mosolyogtam rajta, folytasd^^ | |
| vallerveronika (44891) 13.01.13 12:39:16 | ||
|
anett: jóó, bár itt 1 kicsit furi lett: v, de am. ügyes vagy ^^ | |
(aktuális oldal: [ 514 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [511] [512] [513] [514] [515] [516] [517] [518] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
