 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Wolfoxy (21122) 13.01.05 17:29:26 | ||
|
Miér‘ nem jött be? :(
 | |
| Wolfoxy (21122) 13.01.05 17:30:02 | ||
|
Na itt van:
 | |
| pony56club (16581) 13.01.05 20:03:39 | ||
|
VisszatértemxD
Először is, még így késve is, de boldog új évet mindenkinek!^^ rekaianett: nagyon jó, imádom, folytasd*--* thestral: nagyon ó lett:D a történet is, meg a dinamit isxD (KHR!4ever! x) ) hancsi:nagyon jó lett,folytasd:D hokalovipaci:engem érdekelne^^ lovas:már most imádom,folytasd,de a leírások nekem is hiányoztak benne:“) Wolfoxy:alig várom a folytatást^^ a rajz meg aranyos*-* Én meg hamarosan, ha tudok,akkor vagy ma, vagy pedig holnap hozok folytatást a KHR! fanficcemből...már akit érdekel...^^“ | |
| thestral27 (21282) 13.01.05 21:13:54 | ||
|
pony: köszi.:3333 (jaja,KHR!4evör.:33) ----és engem érdekel.:333 majd majd hozzad..:3333 | |
| Victory (24965) 13.01.05 21:36:48 | ||
|
Köszönöm mindenkinek a komikat és ígérem a kövi fejezetben mindent bepótolok, igyekszem majd kijavítani a hibáimat és mindenkiről/mindenről részletes leírást adni a cselekmény mellett:) | |
| Fanday99 (50302) 13.01.06 13:33:19 | ||
|
Sziasztok. Még tavaly betettem egy story bevezetését, és elég sok visszajelzést kaptam. Úgy döntöttem hozzákezdek, és elhoztam az első fejezetet. Nem túl sok, de ennyi tellett tőlem.
Dark Delight 1. fejezet Hazugság és árnyak A szeptemberi nap sugarai meglehetősen gyérek. Csak ezt tudta megállapítani Flórián, ahogyan álmosan pislogva kitekintett nagy, tetőtéri szobájának ablakán. Zöld szemeiben visszatükröződtek az erőtlen napsugarak. Zöld. Milyen ritka, gyönyörű szemszín! Bizony, nem sok embernek adatik meg, hogy a fű élénk színével láthassa a világot. Ez a kamasz fiú kinézetét, adottságait tekintve több szempontból is szerencsésnek mondhatta magát. Magas volt, vékony, szokatlanul kecses, amolyan táncos alkat. Minden mozdulatából sugárzott az erő és a céltudatosság, kidolgozott izomzata finoman reagált a mozdulatokra a bőre alatt. Arca lányosan finom, szép és nemes metszésű volt. Élénk színű szemei neon zölden világítottak arcában. Halovány, fémesen vörösesszőke, körülbelül négy centiméter hosszú haja ápoltan, puhán simult szép rajzolatú koponyájára. egész lénye büszkeséget és méltóságot sugárzott. volt benne valami nem emberi. Valami természetfölötti. A fiú elfordult az ablaktól, felkapta szobája közepén heverő, makulátlan tisztaságú fehér táskáját, amely illett hószín szereléséhez majd az éjjeli szekrényéhez lépett és a naptár-órára nézett. Szeptember tizenharmadika, péntek, 6:06. Ezek szerint van még egy kis időm elmélkedni. gondolta. Az ágyára ült és gyengéd, szinte dédelgető mozdulattal vette le a szekrényről a díszes keretbe foglalt fotót, amelyet a világ minden kincséért sem adott volna oda senkinek. Egy férfit és egy nőt ábrázolt, akik szorosan egymás mellett álltak és egyenesen őrá mosolyogtak. A férfi kigyúrt alkatú, fakó kék szemű ember volt, platinaszőke haja olyan hatást keltett, mintha éppen akkor csapta volna meg az áram. Ahogy mosolygott, kis gödröcskék jelentek meg az arcán. A nő menta zöld szemű, sápadt, telt ajkú, égővörös hajú teremtés volt tökéletes mosollyal. Mindketten olyan emberek voltak, akiket nagyon lehetett szeretni. Milyen kár, hogy a kép elkészülte után néhány órával már nem élt egyikük sem. Ez két évvel ezelőtt történt, Flóriánnak pedig azóta sem sikerült megtudnia, hogy mi történt a szüleivel-merthogy ez a két ember nem volt más, mint a kamasz fiú néhai édesanyja és édesapja. A tinédzser nagybátyja, aki egyben a gyámja is, azt mesélte be neki egyáltalán nem hihetően, hogy a szülei autóbaleset áldozatai lettek. Az akkor tizenegy éves gyermek azonnal átlátott a szitán, de úgy tett, mint aki elhiszi ezt a mendemondát. Csak bámulta a képet. Nem sírt. Már egészen kicsi korában megtanulta, hogy az elérzékenyüléssel semmit nem old meg. Így csak összeszorította az ajkait és visszahelyezte a fotót az éjjeliszekrényre. Rövid időre megdermedt, tekintetét egyetlen pontra szegezte, mint amikor valakinek valami hatalmas ötlete támad, majd megrázkódott és felugrott az ágyról. Kilépett az ajtón, és a fehér falépcső legfelső fokára guggolt. Szemeivel bemérte a körülbelül négy méteres távolságot, amely a legalsó lépcsőfoktól elválasztotta, majd levetette magát a lépcsőről Ez csak egy részlet, az egész fejinek körülbelül a fele. Ha tetszik beteszem a többit is^^ | |
| Victory (24965) 13.01.07 13:02:29 | ||
|
Fanday99: Szerintem érdekes a történeted, kíváncsi lennék a fejezet másik felére is:)
Sziasztok! Itt az újabb fejezet a Haunting-ból. Remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek, aki olvassa. Igyekeztem kijavítani a hibáimat, de persze tisztában vagyok vele, hogy még nem tökéletes. Nem is szaporítanám tovább a szót, szóval... 
Második fejezet (Részlet) “Napok teltek el az eset óta, és bevallom: már félve léptem ki az utcára, a barátnőmhöz pedig egyenesen irtóztam átmenni. Szegény Jen, felhívott valamelyik nap és én gyáva módon lemondtam a lehetséges találkozót. Fáradtan kászálódtam fel a kanapéról, hogy kimenjek a konyhába vacsorázni. Az apám és az öcsém már rég aludt az emeleten, viszont anya még a dolgozószobájában tüsténkedett. Míg édesapám keményen dolgozott egész nap egy gyárban fuvarozóként, addig édesanyám szinte az egész napját abban a kis szobában töltötte (amióta ideköltöztünk) és szorgalmasan gépelte lehetetlen ötleteit. Igen, anya író, és részben miatta kellett elköltöznünk. Ez kicsit dühített, s mióta beköltöztünk haragban voltam vele. A konyhában nem igazodtam ki valami jól, mivel még idegen volt számomra a terep. Bár a hűtőben találtam főtt ételt, mégis inkább egy szendvicset választottam, amit percek alatt el is készítettem magamnak. Vacsorámmal együtt tértem vissza a tágas nappaliba, melyet kissé csicsásnak találtam a beépített, díszes szekrény miatt. Amúgy maga az egész ház modern volt, csupán ez az egy bútordarab bántotta a szemem. Éppen átkapcsoltam egy újabb unalmas krimire, amikor kopogás ütötte meg a fülem. Meglepetten fordultam az előszoba felé, majd a dolgozószoba ajtajára esett a pillantásom. Persze, tisztában voltam vele, hogy anyát még akkor sem fogom kirobbantani a birodalmából, ha bomba robban az udvaron – így hát magam mentem ajtót nyitni. A fiú éppen kopogtatásra emelte a kezét, amikor lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.“ A folytatásért katt ide!:) | |
| Uri (69450) 13.01.07 13:24:59 | ||
|
Höhö. KHR,mi? engem is érdekel. Az én negyedik fejezetem már a végén jár, lesz mit olvasni. 10 oldal xD | |
| Fanday99 (50302) 13.01.08 15:18:29 | ||
|
Dark Delight
1. fejezet Hazugság és árnyak A szeptemberi nap sugarai meglehetősen gyérek. Csak ezt tudta megállapítani Flórián, ahogyan álmosan pislogva kitekintett nagy, tetőtéri szobájának ablakán. Zöld szemeiben visszatükröződtek az erőtlen napsugarak. Zöld. Milyen ritka, gyönyörű szemszín! Bizony, nem sok embernek adatik meg, hogy a fű élénk színével láthassa a világot. Ez a kamasz fiú kinézetét, adottságait tekintve több szempontból is szerencsésnek mondhatta magát. Magas volt, vékony, szokatlanul kecses, amolyan táncos alkat. Minden mozdulatából sugárzott az erő és a céltudatosság, kidolgozott izomzata finoman reagált a mozdulatokra a bőre alatt. Arca lányosan finom, szép és nemes metszésű volt. Élénk színű szemei neon zölden világítottak arcában. Halovány, fémesen vörösesszőke, körülbelül négy centiméter hosszú haja ápoltan, puhán simult szép rajzolatú koponyájára. egész lénye büszkeséget és méltóságot sugárzott. volt benne valami nem emberi. Valami természetfölötti. A fiú elfordult az ablaktól, felkapta szobája közepén heverő, makulátlan tisztaságú fehér táskáját, amely illett hószín szereléséhez majd az éjjeli szekrényéhez lépett és a naptár-órára nézett. Szeptember tizenharmadika, péntek, 6:06. Ezek szerint van még egy kis időm elmélkedni. gondolta. Az ágyára ült és gyengéd, szinte dédelgető mozdulattal vette le a szekrényről a díszes keretbe foglalt fotót, amelyet a világ minden kincséért sem adott volna oda senkinek. Egy férfit és egy nőt ábrázolt, akik szorosan egymás mellett álltak és egyenesen őrá mosolyogtak. A férfi kigyúrt alkatú, fakó kék szemű ember volt, platinaszőke haja olyan hatást keltett, mintha éppen akkor csapta volna meg az áram. Ahogy mosolygott, kis gödröcskék jelentek meg az arcán. A nő menta zöld szemű, sápadt, telt ajkú, égővörös hajú teremtés volt tökéletes mosollyal. Mindketten olyan emberek voltak, akiket nagyon lehetett szeretni. Milyen kár, hogy a kép elkészülte után néhány órával már nem élt egyikük sem. Ez két évvel ezelőtt történt, Flóriánnak pedig azóta sem sikerült megtudnia, hogy mi történt a szüleivel-merthogy ez a két ember nem volt más, mint a kamasz fiú néhai édesanyja és édesapja. A tinédzser nagybátyja, aki egyben a gyámja is, azt mesélte be neki egyáltalán nem hihetően, hogy a szülei autóbaleset áldozatai lettek. Az akkor tizenegy éves gyermek azonnal átlátott a szitán, de úgy tett, mint aki elhiszi ezt a mendemondát. Csak bámulta a képet. Nem sírt. Már egészen kicsi korában megtanulta, hogy az elérzékenyüléssel semmit nem old meg. Így csak összeszorította az ajkait és visszahelyezte a fotót az éjjeliszekrényre. Rövid időre megdermedt, tekintetét egyetlen pontra szegezte, mint amikor valakinek valami hatalmas ötlete támad, majd megrázkódott és felugrott az ágyról. Kilépett az ajtón, és a fehér falépcső legfelső fokára guggolt. Szemeivel bemérte a körülbelül négy méteres távolságot, amely a legalsó lépcsőfoktól elválasztotta, majd mély levegőt vett és elrugaszkodott. Egy ideig széttárt karokkal úszott a levegőben, végül karjait felhúzott térdei köré fonta és ötször megpördült még esés közben. Elegánsan landolt és körülnézett. A konyhában volt, ahol gyámja éppen narancsot pucolt-már ha narancspucolásnak lehet mondani azt, hogy gyümölcsökkel zsonglőrködött, és időnként hangos koppanással értek földet az áldozatok. Flórián elnevette magát, ám szemei kifejezéstelenül, keményen fürkészték a kövér, erősen kopaszodó, barna szemű férfi arcát. -Ezt inkább bízd rám-vett ki tizenkét szem gyümölcsöt a kosárból a tini és egyik kezéből a másikba kezdte őket dobálni. Csodával határos módon fokozatosan tűntek el a héjak a gyümikről, végül a srác egyszerűen belehajigálta őket a nyitott tetejű turmixgépbe. -Hihetetlen vagy-csóválta a fejét Gyuri, a nagybácsi. -Tizenhét lasztival megy, hadd legyen már egy kis egóm.-vigyorgott a fiú majd egy pillanat alatt lefagyott az arcáról a mosoly.-Miképpen lelték halálukat a szüleim?-tette fel a kérdést, melyet már hónapok óta minden reggel tőrként szegez a nagybátyjának. A férfi egy ppillanat alatt lesápadt. -D-de hiszen már mondtam, hogy autóbaleset volt.-hebegett és minden szóval egyre jobban elvörösödött. Szorongott, idegességét leplezni sem próbálta. -És ha azt mondom, nem hiszek neked?-sziszegte a fiú, szép arca furcsán eltorzult, szemei villogtak. -Akkor nem hiszed el a tökéletes igazságot- a férfi izzadt, ezzel borzasztó sajtszagot árasztva. -Undorító amit évek óta folyamatosan művelsz. Gyűlöllek. -De Flóri… -NE FLÓRIZZÁL TE ENGEM! TAKARODJ!-üvöltötte a gyerek. Remegő bal kezével eltakarta az arcát. Nem szabad sírnom, nem lehet. gondolta és gyorsan elvette a kezét. -Amikor hazaérek, nem akarlak itthon látni.-mondta elhaló, fáradtan csengő hangon és összeszorított ajkakkal rohant ki a házból. Levetette magát a betonlépcső legtetejéről, és egy kcisiny, poros épület tetején landolt: a garázson. | |
| Fanday99 (50302) 13.01.08 15:19:34 | ||
|
Akarata ellenére is tüsszentett egyet, ahogy a landolással fölverte a port, majd lelépdelt a létrán, és az udvarra tolta biciklijét, egy márkás Mountain Bike-ot. Egy előzőleg magához vett kendővel letörölte a járműről a port, aztán a rongyot elhajította és felült a kerékpárra, elhajtott. Gondolataiba mélyedve, kéz nélkül irányította a bicót. Nem érzékelt semmit a külvilágból. Azt sem látta, hogy egy nyomornegyedbe ért, és amikor onnan is elhajtott, két falról leváló, sötét árnyék elkezdte követni őt…
ez a teljes fejezet. “kicsit“ elkapkodott, sok benne a szóismétlés is  De komikat kérhetek? | |
| VIKI2011 (46489) 13.01.08 17:00:53 | ||
|
Fanday99: nekem nagyon tetszik folytasd! | |
| Fanday99 (50302) 13.01.09 17:44:30 | ||
|
*wwww* Velem ma madarat lehet fogatni^^ Elmaradt a hatodik órám, és szorosan bár, de átmentem fizikából*w* Ennek örömére elkezdem begépelni a hetek óta ígérgetett Dirty Starst, aztán vagy ma, vagy holnap beteszem^-^ | |
| thestral27 (21282) 13.01.10 18:39:25 | ||
|
Hello!:DD Umm... I... I just.. just come here, and give to my fans continuation.:DD And um... this is a little recollection of Ronald‘s life... and his first kiss.:DD And... um... I think, that‘s all. But you know.. you know, if you wanna to knowing a little more, of Ron read this... and read this too, if you wanna read my ummm... Sh*t, I don‘t remember this word.. f*ck it.:‘) Soooo... read this..xDDD I hope you like, what you read.:D
(hah, énés az angolom.XDDDD Lol. xDDD Szerintem tele van hibával.. de úgy nagyjából érthető, nem..?XDDD Persze, hogy nem..xDDDD na sebaj.XD) 
Sziszegek a fájdalomtól, mikor felébredek. Mind két oldalam ég, már csak azt kéne megtudnom, hogy mitől. Fejem nehezen arra fordítom, s vörös karmolás nyomokkal találom szembe magam. Néhány alvadt vércsík fut végig a hátamon. A mellettem még békésen szunyókáló Austin-ra pillantok, s egyből meglágyul a szívem, és megfeledkezek a sebekről. Bár azok helyett a hátsóm kezd el erőteljesen lüktetni, de nem tudok vele foglalkozni. A szöszi karjára hajtom fejem, s tenyeremet mellkasára fektetem, mire megrebegnek szempillái, majd lassan kinyitja szemeit. - ’Reggelt, szöszi – szólalok meg álmosságtól rekedtes hangon. Álmosságtól..? Nem, nem hiszem, hogy a miatt. Inkább a tegnap esti kiáltások, és nyögések miatt. Igen, azzal erőltettem meg nagyon a hangszálaim. - Neked is – mosoly szökik arcára. A kisugárzása egyértelműen megnőhetett. Meg mintha kipihentebb lenne, és fittebb, mint úgy általában. - Eszembe juttattál most hirtelen egy mondást… vagy mit – halkan felnevetek. Kérdőn felvonja szemöldökét, s várja, hogy magyarázzam el, hogy mégis mire gondolok pontosan. - A szex ragyogóvá tesz… vagy valami hasonló, fogalmam sincs, nem emlékszem pontosan. Megvonom a vállam, s Austin arcára nézek. Természetesen próbálja elfojtani nevethetnékjét, de elég nehezen megy neki. Teljesen fülig pirulok, mert rájövök, hogy nem kellett volna ilyen hülyeséget kinyögnöm neki. De valamilyen szinten igazam van. Végül is, tényleg úgymond „fényesebb” lett. Ragyogóbb. Angyalibb. Elmélázva figyelem a szanaszét álló szőke tincseket fején. Kezeim tudatomon kívül mozdulnak, s beletúrnak az arany hajába. Kellemes érzés; selymes, nem is tudom mihez hasonlítani. Hirtelen emlékképek villannak fel lelki szemeim előtt: Általános iskola, nyolcadik osztály. Hatalmas volt az egész iskola, nagyon könnyen ellehetett benne veszni, főleg, hogy új épületet építettek hozzá még a nyáron. Én is így jártam annak idején, s kerestem a rajztermet. Már legalább húsz perces késésben voltam, de be akartam legalább az utolsó huszonöt percre érni. Nagyon rohantam, mert ismertem már tökéletesen a rajztanárt, és mindenért kiabált a diákokkal. A legapróbb hibáért is, természetesen. Ahogy rohantam, nem figyeltem rendesen magam elé, és valakinek nekifutottam. Előre estem, egyenest az illetőre. A csípőjére ültem, s a fejemet fogtam jajongva. Résnyire nyitottam szemem, hogy megnézzem, mégis kit sikerült elgázolnom. Egy ismerős szőke fej bámult rám, homlokát ráncolva. - Austin? – kérdeztem, s megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy nem egy ismeretlent tepertem le. - Hát te? Hogy-hogy nem órán vagy? Elmeséltem neki az egész történetet: eltévedtem a rajzterem felé, mert nem ismertem még ki elég jól magam a felújított épületben. Ezen kellően jót szórakozott, s végül mind ketten hahotázásban törtünk ki. Pár perccel később ez a jókedv elmúlt, s hirtelen belém sújtott a felismerés, hogy elég kínos testhelyzetben ültünk a földön. Mert hát, ki ne értené félre a dolgot, ha kijönne egy teremből, és azt látná, hogy egy srác ül egy másik srác ölében a földön? Arcunk hirtelen közel került egymáshoz. - N-nekem fizikára kell mennem – dadogtam rémülten, mert akkoriban még nagyon taszított a gondolat, hogy akárki olyan hozzámérjen, akit én nem akarok. - Rajzra, nem? – hangja hihetetlenül lágy volt. Fülig pirultam, s összepréseltem ajkaim egy vékony vonallá. Már egy ideje tudtam, hogy legjobb barátom a saját neméhez vonzódik, de ettől még ugyan annyit voltam vele együtt, mint általában. Nekem ugyan az-az Austin maradt, aki azelőtt is. De a másik indok, az nagyobb volt, mint ez. Nem akartam tőle kapni az első csókom. Igen, nyolcadikos voltam, de még életemben nem csókolóztam. Nem tehetek róla, valamiért csak a kézfogásig jutottam mindenkivel. | |
| thestral27 (21282) 13.01.10 18:39:44 | ||
|
Egyre szánalmasabban, és kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam. Austin arca közeledett az enyémhez, de nem tudtam neki megállást parancsolni. Így hát ajkai enyémhez tapadtak, s próbált minél közelebb húzni magához. Kezeim szinte automatikus módon hajába túrtak, s viszonoztam a csókot. Nagyon bénán jöhetett ki az egész, főleg, mert ezek után semmi sem történt. Austin megszeppenve, de boldogan nézett rám, s szorosan magához ölelt. Én meg csak sokkolva ültem tovább, amíg meg nem szólalt a csengő… Akkor még úgy gondoltam, hogy ez lesz az első és egyben utolsó csókom.
- Hahó, nyitott szemmel alszol? – Austin előttem hadonászik az egyik kezével. Megrázom a fejem, mint aki víz alól jön fel, s erőtlenül az ágyra vetődök. - Csak eszembe jutott valami – megvonom a vállam, s megnyugtatóan elmosolyodok. - És mégis mi? Kezével lágyan végigsimít kulcscsontomon. Pír szökik arcomra, s felsóhajtok. - Az, amikor elvettem a szám szüzességét – mérgesen oldalra húzom a szám, de a szemeim elárulják, hogy csak szórakozok. Döbbenten néz rám, mint aki képtelen hinni a szavaimnak. Ennyire meglepő, hogy még általánosba vele smároltam életemben először? Ha kiröhög, esküszöm, megütöm. Keresztbe fonom mellkasomon a kezem, s sértődötten elfordulok, mert zavar, ahogy bámul. - Én voltam az első? – kérdezi magától halkan, majd fülemhez hajol, s suttogva elismétli a kérdést: - Én voltam az első neked? Kiráz a hideg, ahogy lehelete bőrömhöz ér. Lassan bólintok, s várom a reakcióját. Röhög..? Vagy mit fog csinálni? - Komolyan? – kezei vállamra simulnak, s hátamnál érzem teste melegét. – És… mindennel én voltam az első? Én érintettelek meg először így..? Rémisztő, de egyben megnyugtató hallgatni, ahogy beszél. Minden szót lassan, megfontoltan ejt ki száján. Ismét bólintok, majd megfordulok, hogy ránézhessek. Szemei ragyognak, akár a sötét égbolton a csillagok. Arcába némi vér szökik, s megbabonázva simít végig mellkasomon. Mi ez a nagy boldogság..? | |
| Fanday99 (50302) 13.01.10 19:54:40 | ||
|
thestri: tetsziiik. Amm az angol szövegből semmit nem értettem  -igen, én ezt nevezem 4. évi intenzív angoltanulásnakxD De mindegy, nem akarok offolni, se fárasztani, a lényeg az hogy nagyon tetszik a story és várom a folytatást. LOL kajak 8.ban kapta az első csókot? Én khm... 11 évesen *elvörösödik* és egyáltalán nem úgy képzeltem el. Privát üziben talán elárulom. De most már tényleg befejezem, sok baromság az egész napos kockulás miatt:) | |
(aktuális oldal: [ 513 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [510] [511] [512] [513] [514] [515] [516] [517] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
