 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Torynka (66934) 13.01.18 20:04:13 | ||
|
| |
| Victory (24965) 13.01.18 20:25:04 | ||
|
Torynka: Elolvastam a történetedet és egyetlen dolgot tekintek nagy hibának benne, amit én is el szoktam követni: nincsenek benne személyleírások. Amúgy kíváncsi vagyok a folytatásra, meg hogy milyen lesz a város.
Egyébként meg hoztam egy új fejezetet a Haunting-ból, remélem, hogy erre már kapok néhány komit, mert szeretném tudni, hogy érdekel-e még valakit. 
Harmadik fejezet (Részlet) “Egész éjjel forgolódtam, álmomban pedig egyfolytában egy óriási, gomolygó feketeséget láttam, amely be akart szippantani. Aztán valamikor az éjszaka közepén felriadtam, ekkor már majdnem elnyelt a sötét. Percekig azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Fáradt szemeimet meresztgetve próbáltam feltérképezni a szobámat, ám az éj sötétje, sejtelmes lepelként takarta el előlem a részleteket. Csupán a bútorok körvonalait véltem felfedezni a nappali fényben tűzliliomként pompázó falak mentén. Az ággyal szemben egy óriási tölgyfából készült íróasztal terpeszkedett, mellette állt egy termetes ruhásszekrény, az ajtó tájékán meg egy könyvektől roskadozó polcos szekrény. Váratlanul furcsa hang ütötte meg a fülem, kaparászás, de én nem törődtem vele. Álmatagon fordultam át egyik oldalamról a másikra, s fejemre húztam a takaróm, ám a kaparászás folytatódott. Én továbbra sem törődtem vele, sőt sikerült elszenderednem, a hangok egyre tompultak körülöttem, de amikor újra mély álomba merültem volna, valami koppant az ablak közelében. A szívverésem is elállt egy pillanatra, így rettegtem a takaró alatt. A félelem súlyos teherként nehezedett rá a vállaimra, mégis vettem a bátorságot és kikászálódtam a kényelmes ágyból. Vacogva botorkáltam oda az ablakhoz, útközben kis híján elestem a padlón heverésző rongyszőnyegben.“ A folytatásért katt ide | |
| rekaianett (32539) 13.01.19 12:55:35 | ||
|
éljeen a síszüneeeet! :DDDD
7. fejezet Colettet borzalmasan mardosta a bűntudat, hogy Bryant miatta rúgták ki. Úgy érezte, mintha valami lúgos folyadék csorogna le a torkán, ami a gyomrába érve váratlanul lángoló katlanná vált, végül az alhasában szögesdróttá alakult. Legalábbis valahogy így képzelte el. Egész héten világfájdalommal az arcán csoszogott, de nemcsak otthon, hanem mindenhol. A régi, életvidám lánynak nyoma sem volt. A munkatársai sokáig azt hitték, hogy szakított a srác vele, már Juliette is elemében volt, az egyre csípősebb levegő ellenére rettenetesen szűk és kicsi miniszoknyákban és haspólókban pompázott, folyamatosan a bejáratra szegezve a tekintetét, hátha belép a valaki, aki miatt az utóbbi napokban szinte halálra fagyott. De a fiúnak még a hírét sem hallotta, és már-már kezdte feladni, hogy valaha is látja még Bryant, talán már egy másik államba is költözött, és valóban úgy érezte, semmi, de semmi esélye sincs. Ezért a rákövetkező pénteken melegítő-együttesben jelent meg a kávézóban. Colette és Pierre még rá is kérdezett, hol hagyta a szupermini cuccait, amire csak egy dühös szemvillanás volt a felelet. - Ne is mondd! - eredt meg aztán a nyelve, mert nem szerette játszani a néma sértődöttet, inkább a beszédes dühöngőt alakította. - Az orvosom szerint petefészek gyulladásom van, mert megfázott a derekam. És mindezt azért az idióta exedért, - fordult szemrehányóan a lányhoz, mintha ő kérte volna tőle, hogy ilyen jellegű ruhákat hordjon. - aki még csak be sem tette ide a lábát! - dühösen toppantott egyet, megigazította a pulóverét, és elslattyogott a konyhába. Pár perc múlva visszatért a kezében egy barna kartondobozzal, amiben csokoládédarás zacskók feküdtek. Amint tekintetét felemelte a barna rudacskákról azonnal ledöbbent, a tekintete riadtá vált, és szó szerint leesett az álla. Majd miután túl volt az első sokkon eszébe ötlött valami, lesápadt, majd elvörösödött és szélsebesen visszaugrott az alumínium színű lengőajtó túloldalára, a konyhába. Ezt nem akarta elhinni. Több napon keresztül rémesen szűk és vékony szoknyában tipegett, minden egyes lépésénél rántva egyet a ruhadarabon, nehogy túl sokat mutasson, és olyan feszes topokban, amik szinte megfojtották, arról nem is beszélve, hogy tökéletesen megmutatta melltartója vonalát. Minden reggel egy órát vesződött a sminkjével, a tükör alatti polcon egy valóságos drogéria volt, nem hiányzott onnan semmi: parfüm, dezodor, arc tonik, szemfesték, szempillaspirál, szemceruza, és csak a Jóisten tudja még, mi minden. Valóban beletelt egy kis időbe, amíg az alapozótól és a „te Úristen, hogy nézek ki megint?!” állapottól egészen addig, amíg a tükörképe nem fest szerinte megfelelően, ami többnyire millióféle termék együttes érdeme. További egy óra, amíg az este már előre felcsavart fürtöket elrendezgeti, feltűzi, vagy esetleg kivasalja, hogy aztán bekreppelje, és úgy nézzen ki, mint egy pulikutya. Juliette a világegyetem legszerencsétlenebb emberének érezte magát, miután minden áldott nap úgy jött be a cukrászdába, mintha egy divatfotózásra, esetleg filmforgatásra igyekezne, vagy legalább egy tini bálványként élné a mindennapjait, mindezt egy olyan fiúért, akinek a színét sem látta ez idő alatt. És amikor kezdte feladni a reményt, hogy valaha ismét megpillantja élete szerelmét, és már az egészsége is veszélybe került, végre elhajította a miniszoknyát, és elnyűtt tornacipőben, szürke tréningruhában jelent meg. A haja a sok gyűrődéstől úgy döntött, sztrájkba lép, nem omlott le a vállán, mint máskor, hanem szénakazal módjára állt szét, így kénytelen volt lófarokba kötni, de még így is kis hurkákat alkottak a tincsek a feje tetején, ezzel is bosszantva Juliettet. Az arca a sok vakolástól teljesen tönkrement, kis piros pöttyök jelentek meg rajta, feltehetően allergiás volt az alapozóra. A szemébe valahogy belefolyt az arclemosó tonic, ami irritálta, és be is vörösítette. Ráadásként a korai keléstől és fáradtságtól még karikák is kerültek szemei alá. Juliette rettenetesen érezte magát. Tegnap még egy filmsztárt is felülmúlt, ma viszont csak egy slampos lány tréningnadrágban, borzalmas hajzattal és null sminkkel. - Ó, ha csak egyetlen nyomorult nappal korábban jössz! - sóhajtott egy mélyet, elcsigázottan. | |
| rekaianett (32539) 13.01.19 12:56:12 | ||
|
Alig pár pillanattal ezelőtt, amikor kilépett a lengőajtón, akkor szembesült vele, és döbbent le.
Bryan lazán sétált be a kávézóba, zsebre vágott kézzel, észvesztően jóképűen, mint mindig. Juliette magában melléképzelte azt a valakit, aki tegnap volt, aki tökéletesen illett ehhez a Bryanhez, mert gyönyörűen nézett ki és magabiztosságot sugárzott. A fiú az álomkép háta mögött átbujtatta a karját és a derekán pihenteti kezét, a lány pedig mosolyogva fúrta az orrát a vállába, és kezdte el a nyakát csókolgatni. A csodás képzelgést egyszerre egy rémes hang szakította félbe, ami nem másé, mint Coletté. A kolléganője odalibbent a fiúhoz, lábujjhegyre állt, átkarolta a nyakát és megcsókolta. Juliette valahol itt sápadt le annyira, hogy szinte beleolvadt a mögötte álló hűtőszekrénybe. Hiszen ezek még járnak! - dühöng magában. - Még hogy kidobta! Ezek ugyan olyan jól elvannak most is, mint egy hete! És akkor… akkor nemcsak hogy hiába csináltam meg minden nap azt a borzalmas tortúrát, hogy jól nézzek ki, hanem teljesen feleslegesen is, mert esze ágában sincs barátnőt keresni magának! Ezt azért igazán elmondhatta volna az a cafka, ha már annyira félti a pasiját! Eközben ahogy elszakadtak egymástól a szerelmesek nevetve vették észre, hogy a csokoládé, ami Colette kötényét piszkolta össze átragadt Bryan fehér pólójára is. Juliette valószínűleg felmordult, mert mindketten felé kapták a fejüket, mire neki beugrott a kép, amit reggel a kézitükrében látott. A gondolattól, hogy olyannak látja élete szerelme, elvörösödött, megrémült, és beugrott a konyhába, hogy ott csöndesen bosszankodhasson… Eközben odakint Colette ledobta a kötényét és kézen fogva kivonult barátjával együtt a cukrászdából. - Szóval… - kezdte lassan a lány. - Mire gondoltál? - Hogy hideg van? - kérdi Bryan gúnyos mosollyal. - Úgy értem, hogy mire gondoltál, hova mennél el dolgozni… - Nem tudom… - Jó. Segítek. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Amint hazaértünk ráfekszünk az internetes hirdetésekre, és találok neked egy jobb helyet! - Remek. És mire gondoltál? - Hogy hideg van? - vonta fel fél szemöldökét a lány és elnevetik magukat. - Oké, igazából fogalmam sincs… de találok neked valami nagyon jó helyet! Így is tettek, amint beértek a lakásba már le is ültek a kanapéra, hogy állást kerítsenek a fiúnak. - Karosszéria-lakatos? - Nincs hozzá végzettségem. - Angol tanár? - Nincs hozzá végzettségem. - Valami irodai? - Nincs hozzá végzettségem. - Balett táncos? - vonta fel a szemöldökét a sok egyhangú válasz hallatán Colette. - Nincs hozzá vég… hogy micsoda? - kapta fel a fejét. - Balett táncos? Ez most komoly? Erre persze hangosan felnevettek, és ezek után a zseniális „találjunk állást Bryannek” projekt egyre kevésbé maradt komoly. Colette csodálatos ötletei, hogy lehetne, mondjuk szinkronúszó, delfinidomár, műlovar vagy esetleg porondmester is a barátjából, aki erre rávágta, hogy titokban mindig is oroszlánszelídítő akart lenni. Miközben a lány folyamatosan az elképzelt képen nevetett, melyen a srác kiscica módjára ugráltatta az állatok királyait, amikor megpillantott egy hirdetést. Akkor egyszerre elfelejtette az oroszlánszelídítőt, a műlovart, de még a balett táncost is. - Chef. - Bryan először ezen is nevetett, mert legalább egy asztronautára számított, de aztán rájött, hogy ez nem is rossz. - Chef? - kérdezett vissza. - Chef. - Hé, Collie, most nem is mondasz akkora hülyeséget! - vette az ölébe a gépet a fiú, és elolvasta a hirdetést. Aztán megint. És megint. - Collie, ez nem is olyan nagy hülyeség… - Colette megengedte neki, hogy Collie-nak szólítsa, de csak neki. Viszont ő ezentúl Brynek becézte. Ez egy kimondatlan megállapodás volt köztük. - Tudom… a főzéshez csak kreativitás és fantázia kell. Neked mindkettőből túl sok van. - Hát, ez is igaz… - mosolygott a srác, és gyengéden megcsókolta. - Gyere, nézzük meg ezt az éttermet! - Én is menjek? - Persze! Te találtad! - vigyorgott Bryan és felrángatta a cipőjét. - Rendben. - vette fel a dzsekijét Colette, és együtt kiléptek az ajtón. *** Egy pár lépett be az otthonos kis olasz étterem ajtaján. A fiú szorosan átkarolta a lányt, akinek göndörkés barna tincsei az arcába hullottak. Együtt indultak el az egyik pincér felé. - Üdv, Bryan vagyok… öm… telefonon beszéltem a főnökével, és az állásra jelentkeztem… - Az iroda ott van, a konyha mellett. - mutatott jobbra az öltönyös, és továbbment. - Bry, szerintem egyedül menj be… én kint megvárlak… - engedte el a kezét és leült egy asztalhoz. A pincértől tiramisut rendelt, és várakozott. | |
| rekaianett (32539) 13.01.19 12:57:23 | ||
|
Húsz perc múlva konyhakötényben bukkant fel a srác, és vidáman megölelte barátnőjét.
- Felvettek! - Ha már felvettem, akkor végezze a dolgát! - üvöltötte a főnöke. - Bocs, Collie, mennem kell… - Hazamenjek vagy megvárjalak? - Menj csak, eltart ez egy darabig… Colette bólintott és felállt, hogy távozzon. Felvette a kis kék farmerdzsekijét, és már az ajtó felé igyekezett. - Biztos? - Aha, menj csak… - Hát jó… - a lány szívében megint kétféle érzés kavargott. Ismét öröm és bánat. Örül, hogy Bryan talált magának munkát, jobban mondva talált neki munkát, de bánkódott, hogy így valószínűleg még kevesebbet lesznek együtt. Ezt az érzést nem tudta kiverni a fejéből, még aznap este sem, amikor a fiú ölébe hajtotta a fejét, és elaludt. Hiába érezte magához közelinek, mégis olyan messzinek tűnt, olyan távolinak, hogy nem tudta elérni. na, ennyi volt... :) ké rhetnék pár hozzászólást? :) kritika, komi egyaránt jöhet, lécci olvassátok eeel! | |
| bese26 (31448) 13.01.19 17:30:53 | ||
|
A ragadozó
3. rész Találkozó Molly szemszöge: A kész képeket nem raktuk fel a netre, mert nem akartunk itt tömegpánikot kelteni. Viszont elmentettük, és így már megtudtam volna mutatni Emmának is. Csak hiába hívtam nem vette fel a telóját.Nem sok időt töltöttem Jeremy-nél. Hazamentem. Otthon még körülbelül 1 órát gépeztem aztán készülődtem, lefürödtem meg ilyesmi. Majd bedobtam a szunyát.Nem mintha olyan nagyon sokat tudtam volna aludni... Egész éjjel a vérfarkasos ügyön törtem a fejem.Másnap reggel korán keltem, felöltöztem fogatmostam ilyesmi. Sietnem kellett mert aznap még egy fotózásom is volt, bár nem szívesen mentem el, dehát muszály volt.Nem mondhattam le csak úgy. Bepattantam az autómba és a helyszínre hajtottam. Sofia szemszöge: Korán reggel felkeltem és az erdőbe mentem.Anthony azt mondta fontos ügyről lenne szó... Akármilyen álmos is voltam megjelentem a találkozón. Ott végül közölte velem a srác, hogy Scott áruló meg a hasonlók... Persze én nem hittem el neki, gondoltam volt egy szokásos kis összezörrenés közöttük és most Tony előrukkolt egy ilyen badarsággal. Meg ilyent szólt, hogy 3-kor menjünk el a randira,megnézni a csajjal. Végül belementem. Molly szemszöge: Nagyon jól sikerültek a képek.Miután lezajlott a fotózás hazafele indultam. Otthon készülődtem a találkozóra. Előkerestem a ruhás szekrényemből a legszebb és egyben a legdögösebb szerkómat. Javítottam a sminkemen is. Gyalog elindultam a Fecske presszóhoz. Scott szemszöge: Készülődtem a randira. Menő szerelést vettem fel. Körülbelül a megbeszélt időpontnál 10 percnél elöbb ottvoltam.Jó volt a hely mert nem dőlt a pia szag mindenkiből és nagy volt a tisztaság is. Már nagyon izgultam. Majd megpillantottam a lányt. Gyönyörű,lélegzetelállító ruhában volt, persze nem ilyen báli, szoknya meg ilyesmi. -Hello Molly. -Köszöntem -Szia!-nézett rám egy csábos mosoly kíséretében. -Szóval mi a helyzet? -Normális témát nem tudtam felhozni. -Semmi különös. Ma voltam fotózáson, kicsit fáradt is vagyok mert keveset aludtam. Amúgy modellkedek. -Tényleg? Jó munkád van. Én jelenleg pincér vagyok egy étteremben. Sajnos nem igen tudnék más munkát elvállalni bizonyos okok miatt.-De nem akartam neki elmondani, hogy miért nem lehetnék pl. ügyvéd. Egy vérfarkasnak így is elég necces dolgoznia,sokszor kérek szabadságot is.Voltam már kávézóban is felszolgáló de kirúgtak. Még az a szerencse, hogy apám ha úgy van kisegít, de nem ő tart el, külön is élünk. -Értem. Van valami hobbid?Nekem a fotózás.-Szólt újra hozzám. Közbe én leültem,ő is így cselekedett -Néha gördeszkázni szoktam,meg BMX-es trükköket is tudok, de emellett ha úgy van kattintok párat a Bridge gépemmel.De nem iszunk valamit? Mit kérsz? -Tereltem el a szót a kérdésekkel. -Na az jó... Mondjuk egy colát. Nem szeretnék most alkoholt fogyasztani. -Rendben-Kértem még a cola mellé magamnak egy üveg sört.Kortyolgattuk az italunkat.Miután mindketten megittuk: -Elmegyünk kicsit sétálni?-kérdeztem tőle.Már kezdtem megúnni az egyhelyben ücsörgést.. -Persze. Mehetünk.-Ezzel mindketten felálltunk és kimentünk a szabadba. A park felé vettük az irányt. Anthony szemszöge: Úton voltunk a találkozóra. Azt gondoltam legalább egy kicsit is hisz nekem Sofia.Az erdőn át akartunk rövidíteni, farkas alakban sétáltunk a célunk felé.Majd feltűnt Peter az ős ellenségünk.Kifejlesztett külön egy speciális töltényt amivel aztán nagyon jól lehet gyilkolászni. Ránk lőtt és ezért visszafele kellett menekülnünk.Mire vége lett ennek az egész lövöldözésnek és odaértünk a presszóhoz a kis bétánk és a szőke csaj seholsem volt. -Látod? Scott nincs sehol. Tudod valamivel bizonyítani, hogy áruló? Nem! -“Támadt rám“ rögtön, persze nem szó szerint. -Na de... -Semmi de...Én nem érek rá a hülyeségeiddel foglalkozni!-Ezzel otthagyott engem. ‘Jól leégettem magamat az alfa elött.Gondolom ezt a pasijának Ericnek is elmondja.‘ Következő rész: Barátság vagy szerelem? | |
| bese26 (31448) 13.01.19 17:31:24 | ||
|
jó lenne ha jönnének rá komik | |
| Fanday99 (50302) 13.01.19 18:19:31 | ||
|
anett: jihííí*wwww* xD Nagyon tetszik... DE: néhány helyen ugrálsz a múlt és jelen idő között, és ez kicsit zavaró. erre figyelj oda:))
bese: Nekem tetszik, de a helyesírási hibákra figyelj, és írhatnál hosszabb mondatokat is. továbbá ha valamelyik szereplőnek szemszögének vége van(ezt megaszontam._.) akkor nyomj egy entert és ne legyen ennyire beömlesztve, ne takarékoskodj a hellyel, mert így nem túl ízléses, sem áttekinthető. De mindent összevetve tetszik, folytasd^^ | |
| rekaianett (32539) 13.01.19 20:45:17 | ||
|
fanday, köszi, és képzeljéteeeek! megnyertem az újévi köszöntőírót, pedig nem is foglalkoztam vele annyit, mint a Colettel!  | |
| teastilton (10507) 13.01.20 11:23:32 | ||
|
Itt a 2. fejezet:
Just 4 Life: Művészlelkek Szia ismét!Tudod én vagyok az Rubbi. Amíg nem jöttél azon gondolkoztam,hogy hol is kezdjem a sztorit,de mostmár kezdem is..Na szóval reggel elég koron ébredtem az izgalom miatt,hogy ma van az első napom a művész gimibe ,meg a szülinapom miatt is olyan boldog vagyok..Jajj,de ezt már annyiszor elmondtam..na mindegy.Mivel már előző este bepakoltam mindent és nem is bírtam visszaaludni ezért felléptem a facebookra. Nem volt fent senki,mondjuk gondolhattam volna,hiszen még csak fél öt van.Nem tudtam magammal mit kezdeni,ezért lementem a konyhába,de ott se találtam senkit.Lehet,hogy anya megfeledkezett volna a születésnapomról?Vagy már azt is elfelejtette,hogy ki kell vinnie az állomásra?Miért történik ez pont velem?Ahogy ezekre a kérdésekre akartam választ kapni valahonnan,rájöttem,hogy mennyire elszaladt az idő.Te jó ég!Már háromnegyed hat van?Hatkor indul a vonatom.Hirtelen felindulásból fogtam a cuccomat és a még apától kapott kabala kulcstartót.Az Eiffel tornyot ábrázolta aminek a közepébe egy törött szív volt rakva.Csak akkor veszem észre,hogy mennyire hiányzik amikor felidézem magamban a közös emlékeinket..Na szóval fogtam a táskámat és a bőröndömet és kirohantam a kapun.Meg sem álltam a peronig.Vártam egy kicsit,majd pár perc múlva megláttam a vonatot közeledni.Lassan jött,egy évezrednek éreztem mire odaért.Rengetegen szálltak fel,letaposták a cipőmet és össze rugdosták a táskámat,végül épségben följutottam.Leültem az egyik ablak melletti ülésre és néztem a folyamatosan felszálló embereket.Egy lány ült le mellém,körülbelül 16 éves lehetett ,nagyon nem foglalkoztam vele,de ő nagyon is méregetett.Elővettem az új telómat és azon játszottam Pou-t.Már ideje volt,hogy kapjak egy újat,mert a régi “tanyafonomon“ nem lehetett semmit se csinálni a híváson kívül.-Mit csinálsz?-kérdezte a mellettem ülő csajszi.-Öööö....hát én izé...játszok.-mondtam végül ki,majd váratlanul megcsörrent a telefonom.Ismeretlen hívott,így kinyomtam,de újra megcsörrent,megint kinyomtam.-Egyébként mi a neved?-érdeklődött a kíváncsi lány.-Rubbi.-válaszoltam röviden.Alig három óra utazás után megérkeztünk.Leszállás után rögtön átmentem az állomáson,így már tényleg a városba jutva.Megpillantottam egy nagy,narancssárga épületet amire nagy sötétbarna betűkkel volt írva:William Turner Művészeti Középiskola. Elmentem a kapuig,majd vettem egy nagy levegőt és beléptem.Nagyon meglepődtem,mivel az általánosban ahogy beléptünk volt egy nagy aula és itt csak egy nagyon hosszú folyosóval találkoztam.Jobb oldalt egy fa lépcső vezetett fel az emeletre.Nem tudtam,hogy merre kell menni,ezért egy takarítónőhöz fordultam.-E..elnézést!Én 9.-es vagyok és a kollégiumot keresem.-szóltam a fekete,kontyos hajú nőhöz.-Szia!Menj ki a hátsó ajtón,ott fordulj balra,találsz majd egy sárga épületet.Az a kollégium,válassz a 3-as,5-ös és 12-es szobák közt,ott laknak a lányok.-szólt barátságosan.-Köszönöm!-kifutottam és ahogy a takarító mondta bementem a hatalmas vasból készült barnára festett ajtón.Végig mentem a folyosón,majd a 3-as számú szobát választottam és benyitottam.-Szia..-intettem bénán annak a lánynak akit egyedüliként találtam a szobában.-Heló!-Köszönt vissza barátságosan.Éppen a bőröndjéből pakolt ki az egyik szekrénybe.Leültem az ágyra és én is pakolni kezdtem,de előbb körülnéztem.A fal almazöld volt és színes graffiti díszítette.A hat ágy fából volt,rajtuk fehér párna,lepedő és takaró,amihez direkt hozni kellett huzatot.Mindegyik ágy mellett állt egy kis éjjeliszekrény.A padlót vékony, fehér szőnyeg borította.A mobilom újra megcsörrent ugyanazzal az ismeretlen számmal.... Aki nem olvasta az 1.fejezetet ^^: //kutyatanya.hu/?news=25345 (a kutyatanyán is teastilton a nevem és oda is berakom a történetet :DD) | |
| bese26 (31448) 13.01.20 12:18:45 | ||
|
Fanday99 ezt az oldalamról másolom be ide. ott alá van húzva ha másik szereplőnek a szemszöge jön ;)
mellesleg átnézem a részeket mindig úgyhogy ha van is benne vmi hiba akkor azért mert azt nem vettem észre...  | |
| bese26 (31448) 13.01.20 12:19:19 | ||
|
de amúgy köszi a kritikát :) | |
| Renteppisch (70893) 13.01.20 13:59:51 | ||
|
bese, ne haragudj, de ez így kevés. Tudom, ha nem tetszik, ne olvassam, meg hát mi közöm hozzá, de nem bírom szó nélkül. 1) a helyesírásra még gyúrni kell, 2)a mondataid semmitmondóak, és amit három sorban leírtál, arra egy igényesebb ember fél fejezetet is simán szánt volna. Nem mondom, hogy reménytelen vagy, fennáll a veszélye, hogy pár éve én is hasonló szinten álltam, de ezt még gyakorolni kell. Attól még, hogy szavakat pakolsz egymásra, az nem feltétlen jó dolog. | |
| bese26 (31448) 13.01.20 19:16:47 | ||
|
1.ha semmitmondó lenne akkor az egész annyiból állna hogy: 0- és szó szerint. de azért arra kíváncsi lennék te hogyan írtad volna le ezt a sztorit... saját megfogalmazással, semmi másolás. kül. esküszöm nem értem h láttok ti hibákat... -.-“ egy normális ember csak átfut rajta de ha szándékosan keresed őket akkor előfordulhat h találsz 1 részbe max. 2-t. mert ami annyira zavaró lenne, h normális esetben is megtalálja őket az ember olyanokat nem találtam.
2. ezt az egészet még most kezdtem. és nem tudom h te kb. 50% -os állandó fáradtsági szintel milyen részeket tudnál megírni. -azért arra lennék a legkíváncsibb. | |
| esperansa (45429) 13.01.20 19:52:20 | ||
|
nekem tetszik amit írt | |
(aktuális oldal: [ 516 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [513] [514] [515] [516] [517] [518] [519] [520] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
