 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| vallerveronika (44891) 13.01.13 12:40:11 | ||
|
Bocsi, az előzőt félre írtam :P ez lett furi benne: bármit megadott volna azért, hogy ne kelljen elmennie bárhová. | |
| rekaianett (32539) 13.01.13 12:48:14 | ||
|
köszi, azt kijavítottam :) | |
| Ramee (57283) 13.01.13 19:03:20 | ||
|
Hoztam egy történetet.Szeretnék rá kritikát kérni
Az őszi napsugár melegen simogatja fehér bőröm, hosszú szőke hajammal játszadozik a szél. Azt mondják, ha valaki meghal, megszépülnek róla az emlékek és még az ellenségei is szeretettel emlékeznek vissza rá. Itt van az összes képmutató, akik kikövezték a halálba vezető utamat és most egy frissen ásott sír fölött bőgnek, miközben a pap jól betanult szövegét hallgatják. Egytől egyig mind belém rúgott, megalázott és a földbe döngölt. Apám áll fel a pódiumra kezébe egy szál vörös rózsával és mondja a meghatónak gondolt szövegét majd a sorba Lia követte. A kis szünetbe még helyet cseréltek elgondolkodtam azon, hogy elég szürreális helyzet áll fenn hisz részt veszek a saját temetésemen. Oké… tudom,hogy mindenki részt vesz a saját temetésén ,sőt még főszerepet is kap ,de én tényleg nem haltam meg csak épp nem lát senki.Lia nekikezdett a beszédé ,kezébe forgatta az egy száll fekete rózsát: • Hope-nál jobb ember kevés él a Földön –nagy levegőt vett és vállai rázkódtak a sírástól-de, mint tudjuk a sors kegyetlen és mindig a legjobbakat viszi el először –utáltam ezt a színészkedést. Az egész temetésem olyan, mint egy jól megrendezett színdarabba. Sok síró ember, akik igazából semmit se tudnak rólad csak hívta őket a kötelesség. Mire újra összpontosítottam az előttem zajló eseményekre Lia már befejezte a beszédét a gödör felé állt melynek alján a koporsóm és benne a testem pihent .Ujjai szépen lassan engedtek a szorításon még végül el nem engedte.A rózsára összpontosítottam, ami szép lassan hervadni kezdett esés közben ,majd amikor a koporsóm fedeléhez ért porrá hullott. Én pedig, mint egy bűvész, aki tökéletesen hajtotta végre mutatványát hajoltam meg,de a jól ismert taps elmaradt .Kaján mosoly ült ki arcomra és végignéztem a mit sem sejtő közönségemen .Mindenki arcára döbbenet és félelem egyvelege ült ki jelezve profi munkám .Legelőször a pap reagált az esetre.A feszületét a gödör fele tartva tolatott Közbe pedig valami imád mormolt. Ahogy elérte a fekete, méltóságteljes halottaskocsit bevágódott és elhajtott egyenesen a kifele vezető úton. Az embertömeg (kemény 8 ember) követve a példáját a hatalmas kapu fele rohant, ami a szél hatására (tényleg nem én voltam) bevágódott. Apám ért oda elsőre ,kezét a vaskilincsre helyezte és mielőtt lenyomhatta volna rózsává változtattam. Ő a meglepettségtől vagy a félelemtől, de lehet, hogy mind kettő közre játszott hátrált egy lépést evvel fellökve Liát. Az ajtó ,mint egy végszóra (megint nem én voltam) nyekergések közepette kinyílódott szabad utat engedve rémült embereknek. Hirtelen kis fekete pöttyök kezdtek szédületes táncot lejteni szemem előtt, majd elsötétült a világ. Mikor magamhoz tértem a koporsó tetejéről kémlelhettem a sötét égen ragyogó ezernyi kis csillagot .Felültem,megfogtam a fejem és minden erőm összeszedve kilebegtem a gödörből . Leülve fejfámra hallgattam az éjszaka zajait ami szinte egyenlő volt a nullával .Ekkor valami halk ,egyenletes neszezés csapta meg a fülemet és egy sírom felé tartó férfit pillantottam meg .Megállt és olyan érzés fogott el,hogy engem figyel habár tudtam,hogy csak a fejfáról próbálja leolvasni a nevem. • Szóval Hope-ízlelgette a nevemet és barna tekintettem összefonódott az ő tengerkék szemével-Hogy haltál meg ilyen fiatalon?-kérdezte tágra nyílt pupillákkal, aminek okát a sötétnek tudtam be .Én pedig csak bambán ültem elveszve ezekbe a szemekbe és még csak zavarba se jöttem,mert tudtam,hogy nem lát. -Haho téged kérdezlek, ne nézz már ilyen bangán - mondta és türelmetlenül dobolni kezdett a lábán ujjaival. • Te látsz engem?-kérdeztem miután államat összekapartam valahonnan a földről.• Igen látlak-fújta ki a levegőt és megforgatta szemeit –Figyi nem érek rá egész este szóval ha nem beszélsz…-be se fejezte a mondatot és már tovább is ment.Én hirtelen felindulásból és magánytól való félelmem miatt elé suhantam ,de valami titokzatos ,láthatatlan lánc fél perc múlva vissza is rántott a kiindulási pontomra. • Héé várj máár!-kiáltottam erőtlen hangomon.Ő megállt ,visszafordult és lehasalva a földre lenyúlt a gödör aljába és kiemelt egy virágot. • Na most már jöhetsz –cinkosan mosolygott rám és elindult egy sötétkék autóhoz. Előkapta zsebéből a kulcsot, megnyomott egy gombot mire a lámpák kékesen felvillantak kétszer és az ajtó kinyílt magától. Belehuppant mire az ő felöli oldalon bezárult az ajtó.-Gyere már nem érek rá egész este.. • Ja ,hogy én is üljek be? -ráztam meg a fejem, hogy észhez térjek • Szerinted ?- vonta fel egyik szemöldökét ,én pedig beültem a kocsiba. Ahogy közeledtünk a város belseje felé egyre világosabb lett, majd szinte nappali fény árasztotta el a várost. | |
| Ramee (57283) 13.01.13 19:04:47 | ||
|
• Megkérdezhetem mi a neved?-néztem a 20-as évei elején járó férfira
• Neked csak Diabló- válaszolta komoran. A kocsi kerekei nyikorogva álltak meg egy négyemeletes ház parkolójába. Diabló kiszállt és elindult fölfelé a lépcsőn ,majd megállt és hátrafordult • Könyörgöm gyere már ne kelljen folyton noszogatnom téged . • Oké, megyek is és bocsi –ki se kellett nyitni az ajtót úgy lebegtem át rajta ami, mint kiderült igen rossz érzés.Egy negyedik emeleti lakásba mentünk be ami nem volt túl nagy ,se túl pici olyan közepesnek mondanám.Diablo elment fürödni,megvacsorázott és lefeküdt aludni azzal az indokkal ,hogy sok dolga lesz holnap .Leültem az ablakpárkányba és némán néztem a város fényeit ,közben pedig gyártottam a jobbnál jobb ötleteket,hogy miként is állhatnák bosszút.A Nap álmosan bontogatta fényes sugarait felébresztve az embereket legszebb álmukból. • Jó reggelt !-ásított Diabló aki egy szál alsógatyába ment a hűtő fele.Ekkor láttam őt először kabát nélkül és majdhogynem elolvadtam.Kezével kócos hajába túrt és nyújtózott egyet, ami miatt hasán lévő izmai megfeszültek és még jobban kirajzolták a kockákat.Testét halvány hegek borították, ami felkeltette érdeklődésem ,de inkább nem kérdeztem rá. • Ma soká jövök haza és általában ez így is lesz!-kezdte a monológját-nem szeretnék semmi balhét, amíg távol vagyok .Megértetted? • Meg –mondtam határozottan. • Ez pedig mindig legyen a közeledbe –tett le az asztalra egy nyakláncot és eltűnt egy ajtó mögött.Mikor ismét előjött már fehér inget és fekete zakót viselt hozzá illő fekete farmerral .Haja még mindig kócosa lógott a szemébe, amitől még sexibb lett. Köszönés nélkül ment ki a bejárati ajtón,a kulcs halk neszezése és a zár kattanása jelezte ,hogy be vagyok zárva. Pár másodpercig még lehetett hallani a lefelé vezető lépteit majd minden csendes lett. Felálltam az ablakból és az asztalhoz sétáltam ahol a nyaklánc feküdt. Ujjaim végighúztam a szív alakú medálon melynek tetejét szép,aprólékos munka díszítette .Az érintésem nyomán fekete ködszerűség kezdett szivárogni. Szép lassan körülfonta az ujjamat és egyre följebb kúszott a testemen. Pár másodperc múlva teljes sötétség vett körül még is megnyugtatónak találtam a helyzetet. | |
| teastilton (10507) 13.01.14 12:13:02 | ||
|
Just 4 Life: Művész lelkek 1.fejezet
(A “napjainkban“ felirat után már Rubbi fogja elmesélni a történetet.) 7 évvel ezelőtt... -Apa lassíts!Kérlek-kiáltotta egy lány.-Nem lehet!Elfogunk késni és akkor tudod,hogy *** lefog szidni!-ordított vissza apja..csak közben nem figyelte az utat...a kocsi egy kanyarban letért az útról és megpördült.-Ááááá!Nem akarok meghalni!-kiabált ugyan az a lány... -Kicsim,ébredj fel!Vége a műtétnek.-szólt Lydia Taylor, Rubbi Taylor anyja a se nem vékony,se nem kövér nő.Fekete hajában itt-ott megjelent pár vörös tincs is.Barna szeméből áradt az anyai nyugtalanság minden lehetséges jele.Hosszú ujjaival megsimogatta lánya arcát, majd nyomott egy puszit a fejére.A kislány még mindig aludt az altató hatásától.Egy kb. 24 éves férfi orvos hangja törte meg a csöndet-Ha a műszer nem csal,nem sokára fel fog ébredni.-Az anya nagyot sóhajtott és várt,hiszen mást nagyon nem tehetett.Csak nem 20 perc múlva a kis 8 éves Rubbi felébredt.-Mi történik itt?Hol vagyok?Az előbb még...este volt és az autónkban ültem-mutogatott össze-vissza,mikor feltűnt neki,hogy a jobb kezén nincsenek ujjak. Rubbi rögtön elbőgte magát,Lydia csak nézte és nyugtatgatta a síró kislányt.-És Apa hol van?-kérdezte a csöppség.-Drágám..Apa már nincsen köztünk..ő már fönt van a fellegekben,hidd el neki most ott nagyon jó.-próbálta vissza tartani a könnyeit,nehogy rossz példát mutasson lányának. Napjainkban: (augusztus 31.) Szia!Rubbi vagyok.Szeptember elsején leszek 15...pont amikor kezdődik a művészeti suli.Jaj tényleg,a művész suli.Koleszes leszek,mert messzire lakunk az iskolától és már kocsink sincsen. Már várom,csak nem ismerek senkit és rólam tudni illik,hogy kissé szégyenlős vagyok.Nem tudom,hogy hogyan fogok beilleszkedni.Nagyon szeretek rajzolni,kisebb koromban megtanultam szájjal és lábbal festeni,mert jobb kezes vagyok és egy autó balesetben elvesztettem a jobb kezemen a hüvelyk és mutató ujjamat,meg hát...az apukámat.Szegénynek túl sok baja volt ahhoz,hogy életben maradjon...Na de térjünk is vissza a tárgyra.Énekelni is szeretek,de túl félénk vagyok,hogy színpadra merjek állni,így nagyon senki sem ismeri ezt az oldalamat.A szülinapomra egy karaoke szettet kértem.Nem hiszem,hogy megkapom,anyáék se tudják,hogy vonzódom a zenéhez.Na megyek pakolni holnapra... Folytassam? :3 | |
| RandomRider (67465) 13.01.15 11:15:13 | ||
|
Kedvenc reakcióm galopptól van: “Öööö, 10 másodpercbe került, mire leesett mi ez... De azért jó!“ *Facehoof*
 | |
| RandomRider (67465) 13.01.15 11:15:51 | ||
|
A hátsó lába az epic. | |
| herrina (12812) 13.01.15 15:30:36 | ||
|
Ezdecool xDD | |
| thestral27 (21282) 13.01.15 16:26:21 | ||
|
RandomR.: Lol. ötletes.:33 | |
| Uri (69450) 13.01.16 15:38:18 | ||
|
Boci. AZ. OTT. EGY. Öööö...BOKOR. | |
| Renteppisch (70893) 13.01.16 18:20:56 | ||
|
Juj, egy pillanatra leblokkoltam a nevem láttán... Amúgy ez a kép már felismerhetőbbé teszi xD | |
| teastilton (10507) 13.01.18 15:39:37 | ||
|
Renteppisch: ezt kinek írtad? :DD | |
| Syfy (4242) 13.01.18 16:12:23 | ||
|
RandomRider: Ilyent én is csináltam. Majd rakok fel képet! | |
| Renteppisch (70893) 13.01.18 17:21:06 | ||
|
teastilton, RandomRidernek, azt hittem, világos  | |
| Torynka (66934) 13.01.18 20:03:26 | ||
|
Sziasztok:) Eldöntöttem belefogok egy történetbe. Nem akarom feleslegesen írni így megkérdezem hogy folytassam-e.(Ha igen külön oldala lesz)
1. Az autó Csendesen telt az út Arlingtonba - vagyis inkább egy Arlington melletti hegyek lábához épült házhoz. Eszembe jutott a baleset, a baleset ami miatt ide kellett jönnöm. Még mindig a fülembe csengett a híradás: “Súlyos légi katasztrófa, az összes utas meghalt“. Erre a gondolatra felsóhajtottam és az útról a kocsi padlójára szegeztem a tekintetem. -Nyugi, mindjárt oda érünk-vetett rám egy pillantást Will majd mosolyogva visszaszegezte tekintetét az útra. Tudta hogy nem szeretem ha nem az utat nézi, de most nem ez volt a legnagyobb gondom. Próbáltam a baleset emlékeit a testem legmélyebb pontjára süllyeszteni és Arlingtonra fókuszálni. Nem tudtam elképzelni mi várhat ebben a városban - a rengeteg csapadékon és a fényhiányon kívül. Elképzeltem a kis házat ahol May néni és Will tengetik napjaikat. A merengésből Will - kivételesen - éles hangja ábrándított ki.- Megérkeztünk! -jelentett és leparkolt a ház kocsifelhajtóján. Felemeltem a fejem és a házra pillantva elakadt a lélegzetem. Nem egy kis kunyhó volt a hegyoldalban, ahhoz képest inkább egy palota. Pislogva néztem ki az autó üvegén keresztül a nappaliba. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé indultam. -Jó hely mi?-kérdezte és éreztem a hangjában a gúnyos hanglejtést. Sejthette hogy én valami jóval kisebbre számítottam. Nem válaszoltam ha tudni is akarta a választ az arcomról leolvashatta. Lassan lépkedtem a ház ajtaja felé, de Will megelőzött és kinyitotta az ajtót. Oké hogy a nagybátyám de mindig képes meglepni valamivel. Most mondjuk az udvariassággal, de Will már csak ilyen. Amint beléptem az ajtón May néni már ott állt a kezében egy kis csomaggal. -Üdvözlünk Arlingtonban Kristen!- a nevem hallatán megborzongtam - mint mindig - még úgy is hogy ismerős ejtette ki. May néni nyújtott felém egy csomagot és a szemében a büszkeség fénye csillogott. Végig mértem a kicsi kis dobozt. Örömömben felsóhajtottam mikor láttam rajta hogy nem valami nagy értékű tárgyat rejthet. -Meg se nézed?-kérdezte majd Will mellé állt. Elvettem a dobozt a kezéből és az ügyesen rárakott csomagolást kezdtem bontogatni, amivel sikeresen megvágtam az ujjam - nem nagyon épp hogy egy-két csepp vér jött ki belőle. Will erre felkapta a fejét az elvágott ujjamra, annak is a vérse részére szegezte tekintetét - ezt elkönyveltem szimpla aggodalomnak. Elvigyorodtam a saját szerencsétlenségemen majd leszedtem a csomagolást. A dobozban még egy doboz rejtőzött. -Doboz a dobozban? Komolyan?-kérdeztem és megint elvigyorodtam a dobozokon. -Will csomagolt-mondta mentegetőzve May majd vállat vonva Willre pillantott. Kibontottam az utolsó dobozt - reményeim szerint. Két kulcs lapult benne, a házé és egy kocsié. Felsóhajtottam. -Egy kocsi kulcs?-kérdeztem és szemeimből ki lehetett olvasni hogy ez igazán nem kellett volna. -Igen. Gondoltuk szükséged lesz egy saját járműre. Azt akarjuk hogy érezd magad otthon-mosolygott May néni majd Will felém lépett.-Gyere megmutatom a kocsit-vigyorgott. Reméltem hogy nem ő választott, nem igazán egyezett az ízlésünk. Megragadta az alkarom majd a garázsuk fel kezdett húzni. A garázs ajtaja nyitva volt, de a kocsit is ügyesen “becsomagolták“ - egy szürke ponyvával volt leterítve. -Én választottam, de May visszafogott...-mondta sajnálkozó és halkuló hangon. Éreztem hogy ő valami drága vörös Porschet akart venni amivel majd ő furikázhat mert én bele nem tenném a lábam. Levette a ponyvát és meglepve tapasztaltam hogy egy használt, személykocsi állt alatt - néhol pár rozsda folttal. Talán valami Európai autó lehetett... -Rémes-mondta Will halkan. Elvigyorodtam és közelebb léptem a kocsihoz.-Beindul egyáltalán?-kérdeztem. -Be. Ha nem indult volna be már egy Porsche állna itt-mondta. Akarva akaratlan elnevettem magam - talán azért mert két perce pont erre gondoltam. -Köszönöm-köszöntem meg a kocsit Will felé fordulva.- Igazán nem kellett volna-mondtam halál komoly tekintettel és belegondolva abba hogy mennyi baj történhet velem ezzel a tragaccsal - pardon kocsival. -Mit ezt a... Kocsit? Ugyan semmiség-vigyorgott Will majd legyintve jelezte szava igazát, hallottam a kis szünetet szavai közt. Nem igazán ezt a szót akarta használni. -Tetszik?-hallottam meg May néni hangját mögülem. A hang hallatán egyből megfordultam és rámosolyogtam.-Nagyon-mondtam és megöleltem. Göndör, vörös fürtjeim teljesen betakarták. Éreztem ahogy visszaölel, ez mosolygásra kényszerített. -Jó mára elég ennyi a családi “drámából“-mondta Will.-Hagyjuk a hölgyet hagy fedezze fel a várost-vigyorgott majd megragadta May kezét és felindultak a lépcsőn. Will tényleg meglepett - megint. | |
(aktuális oldal: [ 515 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [512] [513] [514] [515] [516] [517] [518] [519] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
