 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Boszy9 (32975) 14.03.19 20:18:10 | ||
|
13.fejezet /2/
Kíra ahogy olvassa a sorokat egyre jobban remeg a keze. Ki tehette ezt? Mivel még egy óra van az iskoláig ezért még a szobájában ül és olvassa az aznapi újságot. Mikor már a suliba tartott és felkészült a pénteki őrületre ami rá vár, persze az ellenszenves megjegyzések se maradnak el mikor belép az osztályba, de ezeket már meg se hallja. Leül padtársa mellé aki lelkesen rámosolyog. - Mi az? –Kíra előveszi a matek könyvét és megnézi, hogy készen van-e a házija. - Semmi. - Ricsi is ugyan ezt teszi. ’Délután már nem kellet elzárásra mennie avval az indokkal hogy nem fordul többet ilyen elő lassan és magányosan sétálok ki az iskolából.’ Egy terepjáró parkol az iskola előtt és négy fiú ül a platójának a szegélyén. -Pattanj be Kíra! – ordít ki az autóból Szilveszter, megpaskolja az autó ajtaját. Mindenki aki kilép az iskola kapuján oda néznek, de ki nem nézne oda hisz a négy fiún a platón nem volt fölső csak egy farmer vagy épp egy sort. A lányok tátott szájjal, nyál csorgatva nézik a fiúkat, akik huncutul elmosolyodnak. Kíra bedobja a hátsó ülés elé a padlóra a táskáját, utána Dzsidzsi kinyújtja a kezét hogy felhúzza a lányt. -Szivem, megint találkozunk? –Dávid közel hajol Kírához és bele szimatol a hajába. Kíra megforgatja a szemét és ellöki magától a fiút aki a plató másik végébe zuhan. -Viselkedjetek! –a sofőrgyújtást ad és már el is indultak. Kíra Ricsi és Rafael közé ül, akik elmosolyodnak és bele kapaszkodnak az autóba mert elég rázós az út. -Kapaszkodjanak hölgyeim! Mert döcögős lesz az út!- Szilveszter elneveti magát. - Általában morcos az alfa de az ilyen hétvégi kiruccanásokkor elég vidám szokott lenni.-súgja Kíra fülébe Raf. Kíra nem érzi magát zavarban, pedig más lány rendesen zavarba jönne ennyi kidolgozott test láttán de Kírát nem zavarja hisz ez a második családja itt mindenki tud mindet mindenkiről, ennek persze megvannak az előnyei és a hátrányai. -Mi van Raf rányomultál a csajra? – Dimitri gúnyosan nevet. Erre Rafael lereagálja és jól állon vágja a barátját aki az ütés hatására hátra esik, le esik a platóról. Mindenki elkezd nevetni, kivéve Kíra aki oda rohan Dimitri volt helyéra. De már csak egy farkast lát aki felegyenesedik, nagyobb mint az autó. -Betojtál mi?- böki meg Kíra vállát Dávid. -Normálisak vagytok?- nah robbant a bomba Kíra üvölteni kezd a fiúkkal, akik csak nevetnek. –És ha baja esik? –Kíra pofon vágja Rafaelt. -Úhh. Begurult a csajszi. –Ricsi nevetve Kírára néz. -Még mindig nem esett le? Semmi baja Dimitrinek! Nyugi! -Áu! –Raf az arcára szorítja a kézét, ahol egy piros folt ékeskedik. –Ahhoz képest hogy lány vagy elég erőset ütsz! Hány pasit csaptál már meg? - Te vagy az első. –Kíra büszkén elmosolyodik. - Dimitri! Gyere a Towny Swy tóhoz ott leszünk. – az alfa kihajol az ablakon és leadja az utasítást a farkasnak, aki megindul az erdő felé. | |
| Flémó (80958) 14.03.20 14:08:24 | ||
|
Boszy9 : bonyolódik az ügy. Tetszik. | |
| Boszy9 (32975) 14.03.20 15:43:21 | ||
|
Flémó:olvastad a /1/ is? :D remélem igen és örülök h tetszik :) | |
| Boszy9 (32975) 14.03.20 15:45:23 | ||
|
14.fejezet
A terepjáró hamarosan meg állt egy füves területen, elég közel a köves parthoz. Az erdő elég szép íven körül vette a helyet, csak egy földes úton lehetett eljutni ide. Kíra leugrik a platóról és körülnéz, tetszik neki a hely. Hátra simítja barna haját és lófarokba köti egy gumival, ami eddig a csuklóján volt, a fiúk már elkezdték kipakolni a terepjárót. Egy körasztal van a tó mellett, biztos kempingezőknek van ide rakva, egy karton sört emel ki az autóból Dávid és lerakja az asztalra. -Kíra nem szeretnél valamit segíteni? -Raf Kírára néz aki mintha meg se hallotta volna az erdőt nézi. –Hahó, hozzád beszélek ám! –a fiú Kíra elé áll. - Jaj bocsi, csak olyan szép ez a hely. –ártatlanul a fiú szemébe néz, aki erre elmosolyodik. - Drágáim, még van a kocsiban kaja és sör. –Szilveszter affektálva hátba vágja a két fiatalt. - Ö,oké. Mit hozzak? –Kíra megindul az autó felé. - Amit elbírsz! –neveti Dzsidzsi. Kíra megfog egy karton sört és ledobja az asztalra, meg se kottyant neki. Ekkor Dimitri tűnik fel az erdők közül, póló nélkül. Kíra rá mosolyog, most az először Dimitri viszonozza egy fél mosollyal. -A mi eltévedt bárányunk. Gyorsabbra számítottam. –Ricsi hátba veri barátját és nyújt neki egy sört. –Kíra, iszol? - Nem kösz. –fintorog egyet és leül egy kőre. - Gyertek már fürdeni! –Dávid int egyet a víz felé. Raf, Szilveszter, Ricsi és Dimitri megindultak Dáviddal a víz felé, nem zavarta őket h hideg a víz, egyszerre merültek a víz alá. Ricsi bukkant először fel, göndör haját hátra simította, őt követték a többiek. Dimitri zöld szeme Kírára vándorolt, aki őket nézte és nevetett. -Te nem jössz? –kérdezi Dávid? - Nem hoztam bikinit. - Nem baj! –Dzsidzsi a lányra kacsint, aki erre elneveti magát. - Nekem itt jó kinn. Erre összenéznek a fiúk, ugyan arra gondolnak. Ricsi Dávidra néz és bólintanak. Kíra feláll a kőről és hátrálni kezd. -Ne, fiúk! –maga elé rakja a kezét mintha evvel védhetné magát. - Meglátjuk hogy elbírunk-e Miss. ülök és semmit nem csinálok-kall. Megfogják szerencsétlen Kírát és elindulnak vele, ám nem sokáig jutnak, mert a lány kiszabadul a szorításból és visszaszalad a kőhöz. -Raf, gyere! –Dávid miközben ezt mondta egy győztes pillantást vetett Kírára. Eközben Szilveszter és Dimitri élvezte a műsort. -Én Kírára fogadok egy ezresben! –Szilveszter Dimitri felé nyújtja a kezét. - Tartom, de ezt már elveszetted. –belecsap az alfa kezébe és kezet ráznak. Kíra küzd az életéért, vagyis azért hogy ne dobják bele a vízbe, akármennyire erős három kigyúrt fiú ellen semmi esélye. Hamarosan már a vízben szitkozódik. Neki ugrik Dávidnak és körmeit a fiúba vési. -Te szemét! - Ugye milyen jó hideg a víz, Kíra. –a fiú lefejti magáról a lány kezeit, és a csuklóját fogja meg hogy ne tudjon ütni. Miután Kíra már kinn a parton szárította magát egy hirtelen ötletből megindult az erdő felé. A fák árnyékában, vagyis inkább takarásában, Kíra kimérten lépkedett. Egyre sötétebb lett az erdőben, de Kírát ez se riasztotta vissza. A fák mintha figyelték volna a lány minden egyes mozdulatát, egyszer csak valami Kíra fejére csöppen, valami nyirkos és vízszerű. De nem víz volt, sem valami kellemes valami kedves. Kíra letörli az arcát és mikor a kezét a szeme elé emeli hogy lássa mi lehet, piros. Kíra tekintetében a félelem keveredik az undor, felnéz. Egy szabdalt hulla lóg fölötte, meg csonkított, a szíve helyén egy nagy véres lyuk. Kíra sikítása áthallatszik az erdőn, Dimitri hallja meg. A lány összerogy, amikor felismeri az összevagdalt arc mögött Szabit, fiú arca mély vágásokkal volt eltorzítva, egy két húsdarab hiányzott az arcából ,egyik karját csak egy ér tartotta össze, mintha megették volna a többi részét. Egy kötél tekeredett a nyakára, a fejéről csepegett a vér, mivel az arc lefelé lógott, a lábakon vágások és marcangolás nyomok gyülekeztek, undorító szagot árasztott a rothadásnak indult test. Ekkor ért oda Dimitri, hátulról átkarolta a lányt és lábra segítette. -I…istenem. –dadogja Kíra. -Sss. –Dimitri megpróbálja megnyugtatni a lányt. –Gyere. Kíra lassan a szemét lenem véve a hulláról megindul Dimitrivel, minden ízben remeg, egy részt a látottaktól másrészt a látottaktól. A fiú átkarolja Kírát, mert tudja hogy elesne ha nem tartaná. Kíra falfehér arca mindent elárult mikor kiértek az erdőből. Mindenki oda szaladt, Ricsi átvettek a lányt Dimitritől aki az alfa felé veszi az irányt. -Mi történt? –Szilveszteren már nem látszik az a boldogság ami délután, komor. - Kiszöktek… | |
| Flémó (80958) 14.03.20 16:10:46 | ||
|
Olvastam. Hu! Ez elég félelelmetesre sikerült.. | |
| CsiniVani (63758) 14.03.20 16:25:39 | ||
|
Boszy: Hű! De szupi! Imádom az ilyen rémisztő dolgokat. :P Folytasd! (Várom a kövit, csináld azt is félelmetesre xD)
Bár van 1-2 hiba, ettől eltekintve izgalmas lett. Üdv, CsiniVani | |
| CsiniVani (63758) 14.03.22 17:17:49 | ||
|
Hihetetlen, hogy most megint írok ide, de ezt szeretném megosztani veletek. 
Egy farkasról szól. Komikat kérnék! (a honlapért katt ide!) 1. fejezet Fehér bundám van, innen kaptam a nevem, White Angelt. De mindenki csak Angi-nek szólít. A falkám erős tagja vagyok. Most egy sötét erdőben bolyongunk élelem után kutatva. Tél van; a hó is leesett már. Demon, a bátyám igyekszik mindig kiszúrni valahogy velem. Ne kérdezzétek, hogy miért. A havon taposva járunk ide, oda, de se nyuszit, se valami kis rágcsálnivalót nem találunk. - Hé, Villám, merre megyünk? - kérdezi Demon az apámtól. Zavaró, hogy a nevén szólítja az apukánkat. De ilyen a természete, ezen soha nem lehet változtatni. - Ahol élelmet találunk, oda - válaszolja apa. Ő olyan szürke bundájú, fekete szemű farkas. Imádja, ha piszkálhatja Demont. Ezen magamban én is elmosolyogtam, hiszen a bátyám is tudja, hogy élelmet keresünk. Az erdő fái elém magasodtak, de nem féltem, hiszen ismerem az erdőt. Mi félni valóm lenne? Talán a baglyoktól kellene félnem? Nem, nem, azoktól sem. De olykor a “Sötét Farkas“ falka átjön a mi territóriumunkba, és összecsapunk egymással. Demon ott mormogott mellettem. Mindig tudom, mit gondol, hiszen könnyű kitalálni. Általában mérges, máskor ideges. Nekem kitűnő a szaglásom, és most éreztem, hogy megint itt vannak ők. Valószínűleg apám is észrevette, mert beleszimatolt a levegőbe. Farkasüvöltés hallatszott egyenesen előttünk, nem messze. - Farkasok, újabb csatára kell felkészülnünk! Újra itt a Sötét Farkas falka - szólalt meg apa, és Huncut előrelépett. Ő teljesen fekete volt. - Elnézést, de ha szabad kérdeznem, miért jöttek már megint ezek a vadállatok? - kérdezte huncutul. Nem hiába ez a neve. Apám csak ránéz, és lehetett látni a tekintetében a düht. - Biztos megakarják szerezni a területünket. Ekkor feltűntek a másik falka farkasai. Mivel én még nem harcoltam sose más farkassal, hátrahúzódtam. Apám megkönnyebbülve vette tudomásul. Demon viszont szemrehányóan rám nézett. Igazságtalanságnak tartotta, hogy nekem nem kell harcolnom. Az ellenséges falka egyre közelebb jött, és az én falkám pedig sietett hozzájuk, elintézni őket. Ideges voltam, mikor mindig összecsapás következett. Hiszen ez okozhatja bármelyikünk halálát. Jasper, a barna farkas nekirontott egy szintén hasonló színű farkasnak. Paul, a szürke farkas neki iramodott egy fehér bundájú farkasnak. Sóhajtozva vártam, mi sül ki ebből. Az apám már öreg volt, és nem élhet túl ilyen csapásokat. Nagyon aggódtam érte. Magamban azt kívántam, bárcsak segíthetnék valahogy. Az az ötletem támadt, hogy én is neki megyek az egyiknek. Erőt vettem magamon, és megmozdultam. Tettem pár lépést. De mielőtt bármit tehettem volna, nekem jött egy fekete farkas, és nem tudtam mit csinálni, mint futni. A farkas természetesen követett, de én gyorsabb voltam nála. - Hé, szuka! Gyere csak ide! - szólt. - Hé, Freddy, ide jönnél? Van itt egy farkas, aki az alfa körül volt mindig. Nem kellene elintézni? - Na, akkor már megyek is! Rémületemben megbuktam egy nagyobb kövön, és előre csúsztam. A Freddy nevű farkas barna volt, és gyors. Így hát szedtem a sátorfámat, és rohantam, mint aki a bőrét menti. De mit tehettem volna? Nem vagyok az a harcoló típus. Rohantam, és csak rohantam, de megálltam, mert hallottam, hogy az apám üvölt egyet. Jaj ne! Siránkozva vágtattam visszafelé, kikerülve a két farkast. Apám ott hevert a földön. Kikerekedett szemekkel figyeltem. De nem mozdult. Felvonyítottam, és mérgemben nekimentem a fekete farkasnak. Az ijedten felbukott, és hátraesett. Mérges tekintettem figyeltem. Nem vall ez rám. Megölték apát, és ezért olyan mérges lettem, hogy ölni tudnék. - Mit tettetek az apámmal? - kérdeztem őket. Egy szintén fehér bundájú farkas jön elő. Megszólal: Megöltük. Te a kölyke vagy? Demon közeledett felém. Arcán karcolásokkal. Amikor ideért, megállt, a fehér farkas szemébe nézett, és ezt mondta: - Jobb ha eltűntök innen, különben mindegyikőtöket kinyírlak. Ha hozzámertek nyúlni Angihez... Nektek végetek! - Haha! Megszólalt a kicsi betoji! - üvöltötte nevetve az egyik Sötét Farkas falkájú farkas. Morogtam, vicsorogtam, és megmozdultam. - Oh, nézd a kislányt, Freddy, ő futott el előlem! A fekete farkasra néztem. Elindultam felé. Az ellenséges falka tagjai elém szegeződtek. Nem érdekelt, ha meghalok. Megbosszulom apám halálát. Üvöltöttem egyet, és megiramodtam, ahogy az erőm bírta, és ráugrottam a feketére. Demon jött utánam. Az egész falka rám jött, de a bátyám nem tudott segíteni. Valamelyik beleharapott a lábamba. De én is megharaptam a feketét, és felüvöltött fájdalmában. Kimegyek a tömegből,el Demon mellett. A lábamat húztam. Demon csak figyelt. Szomorú volt. - Szia, bátyus. Légy jó alfa. - a bátyám csak bólintott. Elvánszorogtam, könnyeim hullottam ezerrel, és nem tudtam visszatartani őket. De nem fájdalmamban sírtam, hanem apám miatt. Ő már halott. | |
| zsófics (75588) 14.03.22 18:27:15 | ||
|
CsiniVani: Úristen... Ezt megkönnyeztem rendesen  . Nemrég olvastam egy farkasos könyvet, és imádtam. Feltétlenül folytasd, pls!!! | |
| CsiniVani (63758) 14.03.22 18:34:08 | ||
|
Elnézést, itt az utolsó előtti sorban: hullottam helyett *hullottak*-at akartam írni. :D
zsófics: Köszi! :) | |
| Boszy9 (32975) 14.03.23 19:53:04 | ||
|
CsiniVani:agyon jó kis sztori :)
Flémó: igen direkt akartam félelmetesre csinálni ;) | |
| Boszy9 (32975) 14.03.23 19:54:02 | ||
|
19.fejezet
Kitisztult szemek, kitisztult gondolatok. Kíra magához tért, homályos tekintete végig jár a szobán, a festményeken, rajzokon. -Örülök hogy felébredtél. –Dimitri, aki egy homályos pacának lát leül a lány mellé. - Mit tettem? –a lány még érzi a szájában a vért, ettől elfintorodik. - Legyőzted Dávidot. –a mosoly ami a fiú arcán volt, nem igazi. - Akkor miért… - Nem mondtam, hogy tisztességesen nyertél, de akkor nem önmagad voltál. - Hol van Dávid? –aggodalmas szempár néz a konyha felé. - Nyugi semmi baja, az utolsó szavad tetszett neki. –Dimitri fintorog. - Mit… A lány nem tudja befejezni a mondatot, mert Dzsidzsi lépett be az ajtón. -Jól csókolsz aranyom. –kacsint egyet. -Mivan??!! –Kíra hisztérikusan Dimitrire néz. –Ne mond hogy csak viccel! - Cicám, mikor vernélek én át, hú azok után hogy megharaptál és meg is öltél volna, az a forró csók váratlanul ért. –elneveti magát. -Igérem nem fordul többet elő! –egy győztes mosolyt villant Kíra. - Ne is forduljon elő többet! –Szilveszter komoran lép ki a konyhából. - Én… -Ne mentegetőzz! Csak ne forduljon elő többet, uralkodj az állaton ami benned van. –élesen a lány szemébe néz, aki nem tudja állni a tekintetét. * Valentín és Szilveszter párbeszédje. -Ő más! –mély recsegős hangon néz komoran Szilveszterre. - Valentín tudom! –idegesen túr hajába. Valentín a távolba néz, és fátyolosan beszél: - Az ő farkas énje más, gonoszabb, hatalmat akar és túl erős, ezt a javunkra lehetne fordítani, de ha ellenünk van annak nagyon nem lesz jó vége, és nem mellettünk áll, nem ő, Szilveszter tudod! A vérében van, ki kell derítenünk a leszármazottait vagy túl késő lesz. -Nincs honnan elindulnunk. - De van! –egy sötét alakra mutat aki egy fának dőlve figyeli a házat, Kírát. –Démonok! - Mit keresnek itt? –értetlenül az öregre néz, aki a fekete emberrel szemez. - Á, ő más. Megosztotta velem a gondolatait, nem akar rosszat. –elmosolyodik, de még mindig az erdőbe bámul. - Ellenség az ellenség! –az alfa megrándul. - Ájj! Nem támadod meg! Megöl, látom még nem meséltek neked a démonokról, pedig alfa létedre tudnod kéne róluk. –megrázza a fejét. - Gonosz, az nem elég? - A tudatával uralni képes, kivéve ha nem vagy tapasztalt és vissza tudod verni, de ha átváltozik, nincs menekvés Szilveszter először gondolkodj aztán cselekedj, és amíg nem tesznek semmi rosszat addig nincs semmi baj. És ha támadni vagy ölni akart volna akkor többen lennének. - Van még belőlük? –Szilveszter fintorogva köp egyet. - Igen, klán. Olyanok, mint a vámpírok csak rosszabbak, de ha békések akkor semmi baj. De ő most csak vár, azt nem mondja meg hogy kire, de vár. - Igen, de visszatérve mi legyen a lánnyal? - Menyen iskolába, teliholdkor meglátjuk melyik énje az erősebb. Mond a fiúknak hogy teliholdkor mindenki ember marad, ha Kíra is ember képes maradni akkor nem kell aggódnunk, de ha átváltozik…akkor ő más! ( Van, amelyik farkas nem tud uralkodni magán és átváltozik teliholdkor is.) Evvel zárták le a beszélgetést, a fekete ruhás alak nem mozdult, csak azután hogy bement a két farkas. A teliholdig még három reggel és három éj! (Vagyis három nap) Egybeesik a két ünnep, a szárnyak és a fogak ünnepe, mert a hold egyazon napon fénylik majd a legfényesebben, és csak ezen egy napon lát napvilágot a rossz. Mert ha összegyűlnek mind, áldozatot követelnek. Igen, ők szörnyetegek. | |
| Boszy9 (32975) 14.03.23 20:00:58 | ||
|
CsiniVani: hozzátenném, kicsit érdekes a Sötét Farkas elnevezés nekem nem nagyon tetszik, de ez az én véleményem, kicsit több érzelem lehetne benne és néhol jelezhetnéd hogy ki beszél, mert volt mikor elvesztettem a fonalat, de én se vagyok jobb ugyhogy nem haragudj ha bántó volt :/ | |
| Boszy9 (32975) 14.03.24 09:19:49 | ||
|
olvasók: annyira sajnálom hogy a 19.fejezetet raktam fel bocsiii | |
| Boszy9 (32975) 14.03.24 09:21:06 | ||
|
15.fejezet
Előkerült Szabolcs, aki pár napja tűnt el. Meghalt, holt testét egy erdőben találták meg mesze a belvárostól. Fiatalok bukkantak a fiú felkötözött szétmarcangolt hullájára, azt kérték ne nevezzük meg őket. Az áldozat borzasztóan nézett ki, megcsonkított látványa még a legerősebb idegzetűek se bírták volna. A gyilkosság elég nagy rejtély hisz a fiú a fán lógott, felakasztották vagy felakasztotta magát, de ehhez a művelethez kellet egy gyilkosnak is lennie hisz nem csonkíthatta meg magát ilyen szörnyen. A gyilkosnak talán célja volt, hiszen hiányzott a fiú szíve, hátborzongató de egyben érdekes téma, boncolásra a család kérésére nem kerül sor, de tudjuk a halál okát. Ki ölte meg? Miféle szándéka volt? Jelezni akart? Vagy a fiatal fiú drog hatása alá került? Vagy valóban gyilkos áll a halála mögött? Fenyegetésben vagyunk? Sorozat gyilkosról van szó? Ki a következő célpont? A gyilkosnak csak egy célpontja volt, nem fog több emberi áldozatot kérni? Írta: Izabell Swayt újságíró Kíra a kezében szorongatja az aznapi újságot, amit előbb dobott az asztalra Szilveszter. Egy cseppet sem aludt azóta hogy eljöttek az erdőből , nem ment haza, iskolába se tervezett menni, de amilyen állapotban van nem is nagyon tudna koncentrálni. Haja kócos, kezei remegnek és egy folytában a hideg rázza. Dimitri nyugodtan ül a lány mellett hisz ő maradt vele, amíg a többiek elmentek megnézni hogy tényleg megtörtént az aminek nem kellett volna. A fiút nem nagyon rázta meg amit tegnap látott, hisz látott már rosszabbat és semmit nem jelentett neki ez a fiú, nem is ismerte. -Minek nézeget azt az újságot, avval nem hozod vissza a barátodat. –Dimitri kikapja a lány kezéből az újságot aki addigra már nem is olvasta csak sírt. –Mit lógatod ennyire az orrod, jelentett neked ő valamit? - Igen! De mit tudsz te erről? –hisztérikusan a fiúra néz, akin nem váltott ki érzelmeket. –Te egy érzéketlen ember vagy! - Elítélsz de nem is ismersz, szép. –a fiú arca olyan merev mintha ezt nem sértésnek hanem kijelentésnek szánta volna. - Igen, mert hideg vagy! Semmi érzelem nincs benned?! –belevág a fiú vállába. - Nem tudsz az életemről semmit. –üres tekintete állja a lány ideges pillantását. - Jaj de ismerem én az ilyet, elkényeztetett ficsúr aki jó dolgában elszökött otthonról. –Kíra cinikusan felnevet. - Nem tudsz te semmit! –eltűnik a nyugalom a tekintetéből. Erre Kíra újra felkacag. -A szüleid se szerettek, ezért lettél farkas! –a lány nem tudja mit mondott. - Nem! –Dimitri rácsap az asztalra. - Akkor? Juj, felhúztalak. –ijedséget szimulál. - Figyelj ide kisanyám! Te nem tudsz semmit az életemről! - Akkor figyelek. –érdeklődés villan fel Kíra hangjában. Dimitri egy mélyet lélegzik és kinéz az ablakon hátha már visszajöttek a többiek, de csalódnia kell. Elgondolkodik hogy tényleg mondja-e el az igazságot a lánynak vagy kerítsen valami hihető sztorit, ránéz Kírára aki most már nyugodtan ül és várja azt h Dimitri megosszon vele egy nehéz emléket, amiről nem szívesen beszél. -A szüleim elváltak mikor én nyolcéves lettem, apámhoz költöztem, mert anyámnak gondja volt a gyógyszerekkel nem tudta hogy hol a határ, hogy hol kéne abbahagyni. –Kírára néz aki érdeklődve hallgatja. – Apám rendes üzletem ember volt, mivel szeretett hegyet mászni ezért egyik nap elment, én nem mentem vele, mert házit kellett írnom. De nem jött haza, én utána mentem, tudtam hogy hova ment, felmásztam a hegyre. Láttam apámat a barlangban szétmarcangolva, mintha ettek volna belőle, megrémültem. Ekkor hirtelen egy éles fájdalmat éreztem, megharaptak. Lehúzott a hegyről egy farkasnak tűnő lény, épp jókor, mert egy fekete bűzlő,rémisztő szörny jelent meg a barlangnál. Nem volt temetés, eltűntek nyilvánították a rendőrök, anyám meg a sok gyógyszertől halt meg. –nagy levegőt vesz, beleharap a szájába, mintha a sírást akarná elkerülni, de erősre vált hirtelen a hangja. –Ahogy látod nem vagyok elkényeztetett ficsúr. Kíra nem tud mit mondani, egyszerűen megbánta az összes szavat amit Dimitrinek mondott, ez a fiú több szenvedésen ment át mint ő maga. -Sajnálom, én, én nem tudtam… -ráteszi az ujját a lány szájára hogy jelezze nem kell magyarázkodnia. Ez a mozdulat megbizsergeti Kírát,belenéz a zöld szemekbe, amik barátságosan figyelik. A lány átkarolja a fiú csuklóját hogy elhúzza az úját a szájáról, gyengéden lerakja a kanapéra. Mindketten elmosolyodnak, eltűnik köztük az a láthatatlan fal ami eddig elválasztotta őket, kezd alakulni a barátságuk, ami erős lesz, jóban rosszban. De ki tudja hogy mit hoz még a délután, a lány a fiú vállára hatja a fejét és elmesél egy történetet amin jót nevetnek. | |
| Boszy9 (32975) 14.03.24 09:26:25 | ||
|
16.fejezet
Ugrottunk egy kicsit, tavasz van. A nap lassan az égre kúszik és meleget áraszt, a fű zsengén lengedezik aztán egy őz kitépi a helyéről és kellemesen elrágcsálja. A fák virágba borulnak és enyhe árnyékot vetnek maguk köré, szép látvány, a bárányfelhők különböző formákat vesznek fel, majd elúsznak,az ég kéken festi alá a mintákat. Az erdő körülveszi a tisztást majdnem egy szabályos csillag alakban, persze a csillagnak hiányzik egy két ága. Hűvös szellő kap bele egy pitypangba és annak magjaiba, amiket lehet hogy Kínáig elviszi, ki tudja. Puha mancsok dobogása töri meg a csöndet, a barna talpak lenyomják a zöld füvet, ekkor felbukkan egy másik is a fák közül és leteríti a barna farkast, aki odakap játékosan. A zöld szemű, sötét barna rövid bundájú farkas félre ugrik a harapás elől és kaffant egyet, a lányfarkas bemegy egy fa árnyékába és leheveredik, hosszú bundája alatt izzad, lihegni kezd, a fiú kinyújtja a nyelvét rá (elég emberi mozdulat). A fiúfarkas bemegy az erdőbe és egy darabig vissza se jön, Kíra lehajtja a fejét pihenni szeretne, ekkor egy nagy ugatással a frászt hozza rá Dimitri, dühösen a fiú szemébe néz aki elmosolyodik kivillantva borotva éles fogait. A lány felpattan és két lábra áll azt reménykedve abban hogy magasabb a barátjánál, persze Dimitri vagy két fejjel nagyobb, beárnyékolja a lányt mikor fölé tornyosul. Kíra testét melegség önti el ahogy felnéz a zöld szemekbe amik huncutul lenéznek rá. Kíra megnyalja az órát erre Dimitri vihogni kezd és leül, mint egy jó kis kutya és lihegni kezd, erre Kíra vihogja el magát, rendkívül szórakoztató látvány a két fiatal. Hirtelen egy nagy fekete felborzolt szőrű valami ugrik elő a fák rejtekéből. ’Dimitri, mi ez?’ – felnyüszít Kíra. ’ Ez egy lidérc!’ –Dimitri felborzolja a szőrét és hörgés tör fel a torkából. Dimitri feláll két lábra, hogy Kíra elé álljon, hogy védje, de Kíra is feláll és a fiú mellé áll, a lány minden ízben reszket, egy részt azért mert fél kicsit és még egyszer sem harcolt. A fekete lény megindul feléjük, Kíra elhúzza az orrát a bűz miatt, Dimitri rezzenéstelen arccal a farkasszemet néz a lénnyel. A fiú egy hirtelen mozdulattal ráveti magát a ’Lidércre’ és megpróbálja elharapni a torkát, Kíra lecövekelt, pedig tudja hogy segítenie kéne, nem itt álldogálnia. A lidérc háromszor is Dimitri vállába harap, mire a fiúnak végre sikerül elharapnia a torkát, reccsenés hallatszik, mert Dimitri úgy bevágta az erdőbe a dögöt hogy elreccsent a gerince. Kíra látta ahogy másik két fekete felfalja a dögöt,kannibálok, de ők már nem jönnek a tisztásra inkább elfutnak. ’ Mennünk kell!’ –Dimitri az erdő felé veszi az irányt. Kíra követi, de látja a fiún hogy nincs jól, bal vállára dől és mellső jobbját csak húzza maga után, vérzik a hasánál, vállánál. Mikor bekocognak a házhoz már sötétedik, a lány bemegy egy raktár szerűségbe és ott változik vissza, felhúzza a ruháját gyorsan és máris Dimitrihez siet, a fiú csúnyán vérzett a vállánál, bordáinál, elég mély harapások éktelenkedtek rajta. Csak egy rövidnadrág volt rajta de az is véres, biztos a combján is van egy harapás, Kíra nem tudja mit mondjon, sajnálkozzon vagy vigasztaljon? A fiú mellé áll és a szemébe néz, ez a sebesülnek elég. Mikor Szilveszter kilép tekintetében látszik hogy tudja mi van. -Fiúk, gézt és fertőtlenítőt! - Minek? –egy fáradt arc néz ki azt ajtón. – Ja, jó hozom. –meglátja Dimitrit és leesik neki a tantusz. Pár perc múlva már benn ültek mind annyian a díványon, Kíra körül nézett a társaságon és észrevette hogy csak Ricsi hiányzik. -Hol van Ricsi? –kérdezi, várakozón körbenéz a fiúkon. Egy ismerős mély hang válaszol: - Itt. Ricsi az ajtónk támaszkodik és csábító félmosolyra húzza a száját, a lány mögé ül és a állát Kíra vállára teszi, Dimitri arcán mintha féltékenység suhant volna át, de csak egy pillanatra, aztán a lány szemébe néz és elmosolyodik, Kíra viszonozza még szélesebb mosollyal. Dávid oldalra hallja a fejét mintha nem értené mi történik. ’ Ezekkel meg mi van? Szerelmi háromszög? De nem az lehetetlen, hisz nekem mondta Dimitri hogy a lány csak nagyon jó barátja. Hmm, lehet hogy a jót csak képletesen értette és a nagyon jó alatt azt értette hogy nagyon is bejön neki a csaj? De Ricsinek tuti hogy bejön Kíra, ebben biztos vagyok, le kéne smárolni a csajt, milyen jó ötlet, lekapjuk a haverok kezéről és megdöntjük! Jaj, de okos vagy Hosszú Dávid!’ ( na igen, a félre hajtott fej nem azt jelezte hogy valami okoson gondolkodik, hanem ezen a kis terven, ami elég perverz, és elég értelmetlen) | |
(aktuális oldal: [ 556 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [553] [554] [555] [556] [557] [558] [559] [560] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
