 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.21 16:18:30 | ||
|
Na milyen gyerekek? Hosszabbra akartam, de így is sokat vártatok rá. | |
| Boszy9 (32975) 14.04.21 21:58:16 | ||
|
22.fejezet 2.rész
Farkasok 00:00 Kíra lassan és mélyen szívja be a hideg levegőt, próbál uralkodni magán, egyre jobban veszíti el önmagát, egyre magasabban jár a hold. Ő ül egyedül kinn, a fiúk benn beszélgetnek, nem bírta a társaságot, ingerlékeny lett ezért inkább kiült, a deres fűre. Miden olyan ridegnek tűnt, a lány tekintete, a táj ami körbevette és a szív ami a lányban dobogott, a vére is hidegen és nyersen cseppent le a fűre. A kő, ami megvágta nevetségesen apró, és jelentéktelen. Lassabb szívverés, lelassult világ. Kíra behunyja a szemét, de nem bírja, testét már nem ő uralja, lábujjhegyre áll fejét előre dobja a háta C alakba görbül, nyakizma megfeszül. Ricsi kirohan a házból és átkarolja a lányt. -Kíra, nem te vagy! Győzd le. Már késő a lány elveztette önuralmán, lába tappancsokká, karjai mancsokká alakulnak, feje megnyúlik, nyugalmi pózban legörnyed, hátsó lábaira teszi a súlyt hosszú meg nyúlt kezeit maga előtt lógatja. -Kíra? –kérdezi Ricsi. Erre felkapja a lány a fejét és majdnem megharapja a fiút, a farkas szemében forró vágy égett. -Ricsi! –Dimitri elhúzza a fiút és Kíra elé áll. -Takarodj! –mondja és az erdő felé mutat. A nőstény kajánul elmosolyodik és élvezi, hogy most ő a bábos és a prédák a bábok. Megindul jobbra közben farkát ide oda csóválja, s szemeit nem veszi le a két fiúról, köröz. -Játszik veletek, ne ijedjetek meg! –Szilveszter erős, mély hangja töri meg a csendet. Kíra is felkapja a fejét, elfordul, nagy hiba, mert Ricsi és Dimitri gyorsan visszaszalad többiekhez. Az alfa jól tudja, hogy a lányfarkas nem fog rátámadni ennyi emberre hisz érzi, hogy mégis csak a falkájával álszemben. Csend, mély elemésztő csend, Kíra egy pördüléssel már meg is fordult, az erdő felé szalad. Nem menekül, nem-nem. Meghallott egy neszt azután indult meg ennyire. Ráveti magát az előtte loholó fekete alakra, mikor már a férfival néz farkasszemet látja hogy a bőre fehér, a haja éjfekete, a szeme pedig rubin vörös. -Büdös korcs! –megfogja a farkast, aki még nem látott ilyen lényt, erőből a fához hajítja, a lány felnyüszít fájdalmában, de talpra pattan. Szilveszter meghalja a nyüszítést é a hang irányába indul, mire oda ér a vámpír már a fához nyomja a farkast és kész elharapni a torkát. -Oráx! –mondja a fehér bőrű alaknak. - Áh, gondolhattam volna, hogy ez a te korcsod Szilveszter. –mondja, de nem engedi el a farkast. - Engedd el! –parancsolja az urat. - Ahogy akarod. –oda vágja a másik fához, a farkas nem kel föl. –Öröm veled találkozni, Szilveszter. –megnyomja a szavakat - Oráx, ne játszd az angyalt, nem megy. Hagyd a falkám, mi se bántunk titeket, pedig már megölhettük volna White-t ezt te is tudod! –mondja és leguggol az ájult farkas lány mellé. - Persze, barátom. –mosolyogva válaszol. Pár perccel később már csak két szív dobok, Szilveszteré és Kíráé. -Nyugodj meg Kíra, nem vagy rossz. –simogatja a farkast. –És ezt te is tudod legbelül. UI.:Kellemes húsvéti ünnepeket kedves olvasóim, és hokalovis írók  | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.22 20:44:24 | ||
|
Írásom az előző oldalon, ha érdekel valakit... | |
| CsiniVani (63758) 14.04.23 14:17:38 | ||
|
Dicső: Most élvezetesebb, mert több hosszabb mondatot alkottál. Így tovább! (bár nem olvastam végig, mert nem volt időm, de amit elolvastam, az jó volt)
Üdv, CsiniVani | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.23 14:43:13 | ||
|
Köszi.
Még várom a kritikákat! | |
| Tündi825 (79051) 14.04.23 19:03:06 | ||
|
Dicső: Sokkal élvezhetőbb lett a hosszabb mondatok miatt:)
Kicsit írhatnál több párbeszédet, esetleg leírásokat, de nagyon jó, nekem tetszik!!! Csak így tovább!  | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.24 15:24:37 | ||
|
Majd több párbeszéd is lesz benne, egyenlőre félelmetesebb ha kevesebb van benne. Remélem elég titokzatosra sikeredett. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.27 14:23:37 | ||
|
Nem akarja berakni a fejezetet! | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.27 14:24:26 | ||
|
Kate felébredt. Észrevette, hogy már megint az ágy mellett fekszik a padlón, nyilván leesett róla. Nagy nehezen felállt, végtagjai még jobban fájtak, mint előző nap, a két kellemetlen éjszaka után. Már megint maga előtt látta a fehér szemeket, de gyorsan megrázta a fejét, és a látomás eltűnt. Saját fürdőszoba tartozott a szobájához, bement oda, és megmosta az arcát. A tükörbe nézett, de ijedten el is ugrott onnan. Eddig kék szeme volt. Most azonban egy sárgaszemű lány nézett vissza rá a tükörből, és kíváncsian bámulta a saját szemét. Valami megváltozott vele. És itt többről van szó, mint a szemszínének árnyalatáról. Valami különös történt vele, méghozzá, azon az éjszakán, amikor a fehér farkassal találkozott. Újra vizet locsolt az arcára, mert szédült. Az érzés elmúlt, és a tükörbe nézett megint. A tükörképének megint kék volt a szeme! Megbolondultam? Tűnődött magában Kate. Biztosan hanyatt is vágódott volna meglepetésében, ha a hideg márványcsempe, aminek nekidőlt, észhez nem téríti. Kitámolygott a fürdőszobaajtón, és az ágyára ült. Zúgott a feje, és ismét szédült, a szoba meg mintha forgott volna vele. Tett egy tétova lépést a szerény felé, de nem tudta megtartani az egyensúlyát, és elesett. A csiszolatlan padló alaposan lehorzsolta a lány kezeit. Ekkor már forgott vele a világ. Minden bútor körvonala elnyúlt, eltorzultak a falak, az ablak összemosódott masszának látszott. Kate a fejét fogta. Minden más lett! Aztán a színek sem látszottak, minden fekete – fehér lett, mint egy régi némafilmben. Kate testén rideg borzongás futott át, olyan, mint a farkas kaland éjszakáján. Érezte, hogy a végtagjai engedelmeskednek egy idegen erő akaratának, de a lány tudta, hogy neki ellen kell állnia ennek az erőnek. Minden idegszálával összpontosítva figyelt arra, hogy az érzés elmúljon. És csoda! A bizsergés lassan abbamaradt, a bútorok pedig ismét bútorok lettek. A lány felállt, és zavarodottan pillantott körbe. Mi a csoda történik vele? És ami még fontosabb: miért éppen vele, és mikor fog ez elmúlni? Gyorsan kiválasztott egy felsőt, és egy nadrágot, majd bement a fürdőszobájába, és átöltözött. Tudta, hogy Lin már megint haragudni fog rá, amiért reggeli közben érkezett, de jelenleg legkisebb gondja is jóval nagyobb volt ennél. Ahogy leérkezett z ebédlőbe, már tudta, valami történt. És erre nem csak mostohaanyja érdeklődéssel és szörnyülködéssel vegyes tekintete engedte következtetni, hanem az is, hogy Trevor Forester, az erdőőr is az ebédlőasztalnál ült. - Jó reggelt Mr. Forester! – köszönt Kate. - Nem olyan jó ez a reggel! – morogta a férfi a hosszú fekete bajsza alatt. – Képzeld, Kate, mint már az előbb is mondtam az anyukádnak… Kate - nek fájt az anyuka szó. Tudta, hogy Lin nagyon kedves nő, amiért befogadta, de soha sem hívná anyjának. De ezt a testes erdőőr nyilván nem vette észre, mivel úgy folytatta a mondandóját, mintha mi sem történt volna. -… szóval az erdőben őrjáratozva, észrevettünk több farkas nyomot! – Mr. Forester kihúzta magát, és hatásszünetet tartott. Kate megborzongott a farkas hallatán. Őt megharapta egy. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.27 14:25:09 | ||
|
Talán ettől változott meg?
- És mit terveznek tenni a vadakkal? – kérdezte Lin, kíváncsian. - Egy tudóscsoport már régóta foglalkozik az üggyel. – mondta Trevor büszkén. – Eddig nem nagyon vettük komolyan a munkásságukat, de most már anyagi támogatást is kapnak a városunk önkormányzatától… - Mit csinál ez a tudóscsoport a farkasokkal? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Kate. Most nagyon kíváncsi lett az állatok sorsára, és akármennyire megrémült i az erdei ragadozótól, nem akarta, hogy bármelyiknek is baja essen. - Á! Csapdákat helyeztek ki az erdőben, illetve terepmotorokkal is keresnek példányokat. A farkasokat ezután a Kísérleti Központba szállítják, ahol megvizsgálják ezt a különleges fajtaállományt, ugyanis… - itt egy kis szünetet tartott, és lehalkította a hangját. -... ezen az éghajlaton nem élnek farkasok, és főleg nem ilyen nagyok. Szóval: megnyugodhatnak, a környék hamarosan farkas biztos lesz, az biztos! – aztán jó nagyot nevetett a saját otromba viccén. Hamarosan felállt, és elköszönt, majd terebélyes hasával együtt eltűnt a bejárati ajtóban. Kate – t dühítette az előbbi hanghordozás. Úgy érezte a férfi megsértette őt, pedig semmi ilyesmiről nem volt szó. Csupán a farkasokról beszélt. De akkor mi baja? Hiszen utálnia kellene a farkasokat azok után, hogy egy megharapta. Vagy mégsem? A történet bonyolódni kezdett körülötte, és érezte, hogy összecsapnak a hullámok a feje felett, de nem szólhatott Lin – nek. Már csak azért nem, mert akkor mindenféle ostoba orvosokhoz cipelné, meg pszichológushoz, meg Isten tudja hová. De az elméje mélyén tudta, hogy nem tudnának segíteni rajta, még az orvosok sem. Biztos volt benne, hogy a választ csak egy valaki tudhatja, aki viszont feltételezhetően nem beszél. Mert ugye a farkasok nem beszélnek. Ezt az állítást csak a szóban forgó állat tudta volna megcáfolni, de úgy tűnt nem tartózkodott a közelben. De ez csak a látszat volt… - Már messze jár! – mondta ki Kate hangosan. - Tessék? – kérdezett vissza Lin. Azt hitte Kate éppen hozzá beszélt. - Semmi… - mondta gyorsan a lány. Pedig a titokzatos farkas nem volt messze, éppen hogy egy karnyújtásnyira. Kékes szempár leskelődött ugyanis át az ablaküvegen, metsző tekintettel figyelve a lányt. Aztán leugrott a szemetes fedeléről, amin addig állt, és egyszerűen köddé vált… | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.27 14:25:46 | ||
|
Na csak sikerült. Kommenteket ! | |
| CsiniVani (63758) 14.04.29 15:00:31 | ||
|
Dicső: Lenne egy javaslatom. Ne írd dőlt betűkkel, csak amikor gondolkodik, tűnődik, stb. Pl: “Megbolondultam? Tűnődött magában Kate.“
Így könnyebben kitekinthetőbb lenne. ;) Ennyi lenne a kritikám. Folytasd! Üdv, CsiniVani | |
| Tündi825 (79051) 14.04.29 18:06:16 | ||
|
Dicső: CsiniVaninak igaza van, szerintem is jobban áttekinthetőbb lenne, ha nem dőlt betűkkel írnád:)
Ennyi a kinézetről; az írásod nagyon félelmetesre, izgalmasra sikerült, én összesen 2 helyesírási hibát figyeltem meg benne (a “Tett egy tétova lépést a szerény felé“, és az “ Ahogy leérkezett z ebédlőbe“), szerintem használd a Word helyesírási alkalmazását:)) A történet maga nagyon tetszik, szuper!! Picit lehetne több szép hosszú összetett mondat, esetleg icipicivel hosszabb fejezet:) Nekem a legjobban a vége tetszett, mert az olyan sejtelmesen fejeződött be, hogy az embernek kedve lett volna továbbolvasni, hogy megtudja, mi lesz Kate-tel:) Gratulálok, csak így tovább! Már várom a folytatást!!!;)) | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.30 14:41:12 | ||
|
Rendben, megpróbálom nem dőlt betűsre csinálni. Amúgy meg, a Word - be írom, nem vette észre... | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.30 15:36:27 | ||
|
Kate egy sötét erdőben sétált. Egyik percben még az ágyában feküdt, és próbált elaludni. Amikor behunyta a szemét, különös szédülés fogta el, aztán egy különösen kemény dolgot érzett a háta alatt. A földet. Nem tudta, hogyan került oda, de magában már minden lehetséges ötletet végigvett. Alvajáró lenne? Esetleg megint álmodik? Megcsípte magát. Nem álom volt, hanem a hihetetlen valóság. Egy széles ösvényen járt, ami mellett kétoldalt hatalmas, csavart törzsű fák ágaskodtak. Már járt itt. Ugyan csak álmában, de már ismerte a helyet. Megtapogatta a különös fák törzsét. Nedves, nyálkás moha borított a kérget. A fák maguk hatalmasak voltak, legalább harminc méter magasak. Kate elbűvölve nézett fel a gigantikus faóriások teteje felé. Olyan volt, mintha az Avatar című filmben sétálna. Kezdte azt hinni, hogy ez mégiscsak egy álom. Világító, kékes fényű madarak csoportja repült el az orra előtt. A madarak visító hangot adtak ki, akár a denevérek, és fényt bocsátottak ki magukból. Kate elbűvölve figyelte a teremtményeket, amíg nyomuk nem veszett az erdő derengő homályában. Sétált tovább. A hely kísérteties volt, a hatalmas fák tövében kiszáradt bokrok nyúltak felé, mozdulatlan, hosszú ágaikkal, mint megannyi kísértet ujja. Kate félt, és nem tudta hová tart. Valahogy haza kellett jutnia, még napkelte előtt, mert különben meg kell magyaráznia Lin – nek az éjszakai kalandját. Amihez pedig semmi kedve sem volt. A szúrós, rémisztő bokrokat virágok váltották fel az út mellett. Ezek is fényt bocsátottak ki magukból, és aranyszínűek voltak. Édes illatuk bódító volt, és olyan sűrű volt tőle a levegő, hogy akár harapni is lehetett volna. De egy olyan különös helyzetben, mint amilyenbe Kate került, kinek lett volna kedve a levegővel foglalkozni? A virágok úgy világítottak, mint az utcai lámpák, ezért az úton világos volt, ami a lány is kissé megnyugtatta. Aztán fogyott a talpa alatt az út, és hirtelen a széles ösvény kettéágazott. A baj az volt, hogy a két kis mellékösvény egyike mellett sem nőtt virág. Mindkét út sötét volt, és rémisztőnek is tűnt. Kate nyelt egyet, és elindult a jobb oldali ösvényen. A terebélyes faóriások eltűntek, őket kisebb, kísértetfák váltották fel. Ágaik össze - vissza kígyóztak, levelük alig volt. Vaskos indák lógtak le ágaikról, és csupasz koronájukkal az eget is eltakarták Kate szeme elől. Túl késő volt azonban visszafordulni. A lány ment tovább, egyenesen, bár nem tudta volna megmondani, hogy miért. Hamarosan átment egy boltív alatt, amit faragványok díszítettek. Azonban észre sem vette. És amit szintén nem vett észre, hogy a boltív tele volt karmolás nyomokkal. Mély karmolásokkal. Hamarosan azonban észrevette a változás nyomait. Halványan látszottak a sötétben egy néhai várfal, vagy hasonló roma, amely már néhány helyen teljesen leomlott, míg máshol embermagasságig húzódott. Előtte mindenféle szobor, de mind elcsúfítva. Volt olyan ember, amelynek deréktól lefelé szőrős kecskelába és a fejéből kecskeszarvak álltak ki. Azonban hiányzott a bal keze. Vagy valaki letörte azt. Volt kentaur, amelynek két lábát letörték. Tündért is látott, viszont a szobornak nem volt feje. Csak egyetlen szobor volt ép. Egy hatalmas, több mint két méter magas farkas szobor, amelynek úgy tűnt, zafír drágakő van a szeme helyén. Kate a szoborhoz ment. Mestermunka volt, akárki is faragta. Minden szőrsálat egyenként kifaragtak, az orra meg úgy tűnt, mintha nedves lenne. Akármelyik pillanatban leugorhatott volna a talapzatáról, hogy életre kelve elrohanjon az erdőbe. A talapzaton tábla függött, aranyból. A lány odament, és kezével letörölte. Bár idegen nyelven volt írva, mégis el tudta olvasni. Ez állt rajta: Kate feltételezte, hogy a hely neve akkor Elfeledett Kápolna. Tűnődött rajta, vajon földrajz órán miért nem tanulta erről a helyről. Akárhol is legyen. De nem sok ideje maradt gondolkozni. Ugyanis neszeket hallott a háta mögött. Megfordult, de nem látott semmit. A kezén, a farkas harapás nyoma sajgott, és szédült is. Aztán hirtelen meglátta… | |
(aktuális oldal: [ 559 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [556] [557] [558] [559] [560] [561] [562] [563] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
