 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Flémó (80958) 14.04.16 12:38:46 | ||
|
Victory : most olvasom. Az első fejezetnél tartok. Tetszik! | |
| Flémó (80958) 14.04.16 12:38:56 | ||
|
Victory : most olvasom. Az első fejezetnél tartok. Tetszik! | |
| Flémó (80958) 14.04.16 12:38:57 | ||
|
Victory : most olvasom. Az első fejezetnél tartok. Tetszik! | |
| Flémó (80958) 14.04.16 12:38:57 | ||
|
Victory : most olvasom. Az első fejezetnél tartok. Tetszik! | |
| Flémó (80958) 14.04.16 12:39:39 | ||
|
Na ezt jó sokszor elküldte... | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.16 13:14:20 | ||
|
Sziasztok. Hoztam egy irományt, ami az én stílusom, jó sok félelmetes elemet tettem bele, remélem tetszik. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.16 13:30:58 | ||
|
 Farkasok üvöltése hallatszott a távolban. A hang olyan kísérteties volt, hogy aki hallotta, soha nem feledte el. Beleitta magát az ember lelkébe, és lehetetlen volt megszabadulni az állati üvöltéstől. Kate a fejére húzta a takarót, és beburkolózott a kellemes melegbe. Barnás arany haja szétterült körülötte a párnán. Kétségbeesetten próbált elaludni, tudta, hogy csak így menekülhet meg a rémekben hemzsegő éjszaka elől. Fehérarcú bagoly süvöltött el az ablaka előtt. Olyan este volt az, amelyen egy megmagyarázhatatlan erő kerítette hatalmába. Nem félelem. Valami más. Persze félt is, de mégsem ez uralkodott el rajta leginkább. Titokzatos érzés. És megmagyarázhatatlan. Még a Hold is mintha suttogva szólt volna hozzá. A farkasok vonították a teliholdat. Vagy valami mást? Énekük olyan bús, olyan vergődő volt, mintha siratnának valakit. A környékbeli tájat sűrű, tejfehér köd borította el. Kate érezte a hideg bizsergést, ami a testén futott végig. Rettegett az érzéstől, tudta, hogy rossz, de tudta azt is, nem menekülhet a Sors akarata elől. Valami különleges volt aznap este. De mi? A tejfehér, sűrű ködfelhő, az eget teljesen elfedő hatalmas, súlyos felhők, az éjjeli állatok különös aktivitása? Nem. Más. Kate úgy érezte mintha egy jeges kéz rángatná ki az ágyából. Minden idegszálával küzdött az ismeretlen érzés ellen. Küzdenie kellett! Menekülnie! Úgy érezte, veszélyben van az élete. De az érzés elhatalmasodott felette. Átvette az uralmat a lány teste felett. Gépiesen felöltözött, és belebújt a szandáljába. Mindez nem ő volt. Úgy érezte átvették az uralmat a teste fölött. Holmi nézőként tekintett az órára, de magát is látta, ahogyan ránéz. Mi történik vele? Hajnali három. Ezt mutatta az óra. Kate nem törődött vele. Lement a lépcsőn. Olyan hangtalanul, mint egy prédára vadászó macska. Majd kibámult az ablakon. Odakinn horrorfilmbe illő hangulat uralkodott. Kate keze a jeges ajtókilincset markolta. Tényleg ki akar menni? Oda, a sötétbe? Valami motoszkált benne. Rettegett. Hallotta, ahogyan a szíve hevesen ver. Az érzés! Már megint. Tolta kifelé. Az ajtón kívülre. Ment. Kint volt a verandán. A lábai alatt köd úszott. Mint valami kígyózó tenger. A Hold sápadt fénye derengett a lány feje felett. Az este csöndes volt. Mintha megállt volna az idő. Egy pillanatba fagyva. Örökre. Miért is ment oda? Utólag nem tudta volna megmondani. Azt mondta volna, hogy zsinóron rángatták, mint valami bábfigurát. Hálóinge lágyan tekergett a lába körül. Kate összerezzent. Semmi nem zavarta a csendet. Még egy légy zümmögését is hallotta volna. Semmi. Vihar előtti csend. A bagoly sem huhogott. Denevér sem vijjogott. Egy suhanást érzett a háta mögött. Jeges fuvallatot. Egy állat? Vagy csak a szél? Kate megpördült. Semmi nem volt ott. Ideje lett volna visszabújnia a meleg paplan alá. Ott ne vadászik rá semmi, alhatna nyugodtan. Főleg ha valami ólálkodik odakinn. De a lábára ólomsúly nehezedett, nem tudott lépni, hiába is próbálkozott vele. Érezte, hogy egy rideg szempár tekint rá, de a háta mögül. Mi az? Az ember megérzi, ha merően figyelik. Ismételten megfordult. Egy pillanatra sárga villanást látott. Azután semmi. A hátán hideg borzongás futott végig. Vajon mi lesz vele? Meghal. Holttestét itt találják majd meg vérbe fagyva? Aztán megjelent... Mindössze már méterrel előtte. Egy fehér farkas. Szőrét borzolta a szél. Körülötte természetfeletti kékes fény táncolt. A szemében telhetetlen ragyogás. A szeme két türkizkék drágakőként világított. Kate nem tudta levenni a szemét az állatról. A kék, és átható szemek az övéibe fúródtak. Aztán egyszerre zavaros lett minden. Az állatok ismét zajongtak, megtörve a kísérteties csendet. Kate úgy érezte megfagyott a levegő körülötte. A kezét sem bírta megmozdítani. Kiáltani akart, de csak némán tátogott, mint valami sült hal. A fenevad szeme kékről fehérré változott, természetfeletti ragyogással izzott. Látszott rajta mit akar. Ölni! Az állatok ismételten elnémultak. A farkas ekkor lenézett. Kate nem értette miért bámulja az állat a földet. A levegő felengedett. Kate érezte, hogy zuhan. Tompa puffanással csapódott a teste a kemény földnek. Jeges áramlás folyt végig az ereiben, mintha megváltozott volna a vére. A farkas támadásba lendült. Kate tudta, hogy vége. Meg fogja ölni. Azonban a vadállat csak egyet mart. Éles fájdalom hasított a lány vállába. Még látta maga előtt az elsuhanó fehér szempárt, amely lassan türkizes lett megint. A bagoly újra kiáltozott a denevér is furcsa hangokat adott ki magából. A távolban hallani lehetett a patak csörgedezését. Minden ugyanolyan volt, mégis megváltozott. A táj lett másmilyen? Vagy esetleg a lány változott meg? Kate megpróbált felülni, de testét mintha a földhöz láncolták volna. A szemek képe előtűnt becsukott szemén át. Ki akarta nyitni a szemét, hogy feledtesse magával a látomást, de nem tudta. A saját teste ejtette csapdába. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.16 13:31:53 | ||
|
A szemek pedig csak nézték. Tekintetük egybeolvadt. Sohasem fogja elfelejteni azokat a szemeket... Érezte, hogy az újfajta érzéstől már nem retteg, teste elfogadta. Már tudta, hogy ő most változik. Átváltozik. Mivé? Ezen már nem maradt ideje gondolkodni. Elájult a saját kocsi feljárójukon.
| |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.16 13:32:44 | ||
|
Ez az előszó. A többi majd hosszabb lesz, nem ilyen rövid mint ez. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.16 13:33:34 | ||
|
Írjatok rá véleményt! | |
| Victory (24965) 14.04.16 18:00:07 | ||
|
Flémó: Köszönöm szépen :)
Dicsőség-Útja: Nekem tetszik, kíváncsi vagyok a folytatásra :) | |
| Tündi825 (79051) 14.04.16 18:23:23 | ||
|
Dicső: nagyon jó lett, izgalmas, félelmetes, titokzatos!!!:) Csak így tovább, már várom a folytatását!!!!!! (hamar hozd!!! ) | |
| CsiniVani (63758) 14.04.17 07:16:37 | ||
|
Dicsőség-Útja: Szerintem jó, izgalmas, de kérek hosszabb mondatokat! :) Kicsit rövid mondatokat alkottál.
Remélem hamar hozod a következő részt! Üdv, CsiniVani | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.21 16:16:41 | ||
|
Kate felült. Felnézett az égre. Szikrázó napsütés volt a tájon. Ott feküdt, ahol tegnap este. A keze sajgott, a fenevad alaposan belemélyesztette tűhegyes fogait. A lány nem is tudta, hogy egy farkas ekkora lehet. Tudomása szerint feleekkora, de hát eddig azt sem tudta, hogy az ő erdejükben is élnek farkasok. Majd utánanéz. Mire való végül is az internet? Kate próbált felülni a kemény földről. Ahogy feltápászkodott, érezte, hogy szédül, a karja is fájt. A lába meg olyan kényelmetlen testhelyzetben volt egész éjszaka, amikor felállt, szinte nem is érezte ezt a testrészét. Fogalma sem volt róla, hogy az előző nap este az egész életére hatással lesz majd. De honnan is tudhatta volna? Nagy nehezen felállt, és beletúrt dús, arany hajába. Érezte, hogy a fején is van egy seb, bizonyára akkor szerezte, amikor elterült a kikövezett kocsi feljárón. Minden lépéssel majdnem hasra esett, sejtette, hogy egy ideig biztosan nem fog kimerészkedni éjszaka. Sőt, talán soha! Bár az esti történtek, mostanra már csak halovány rémképekként keringtek a fejében, a farkas szemeit még mindig tisztán fel tudta idézni maga előtt. Beleborzongott még az emlékébe is. Tudta, egy ideig nem fogja elfeledni azt a szempárt, mélyen a tudatalattijába vésődött, álmában kísérteni fogja. - Kat! Gyere reggelizni! – kiabálta Lin, a lány mostohaanyja. Vékony, magas nő volt, csontos arccal, és őszesedő fekete hajjal. Alapvetően szigorú nő volt, de Kate kedvelte. Mióta az igazi anyja három éves korában meghalt egy autóbalesetben, az apjával együtt, azóta itt élt ezzel a nővel, aki valójában anyja testvére volt. Kisebb korában mindig kérdezgette, hogy milyenek voltak a szülei, de Lin mindig csak kitérő, és szűkszavú válaszokat adott, szóval egy idő után feladta, és nem kérdezett többet. Persze továbbra is rettenetesen fúrta az oldalát a kíváncsiság, de tudta, hogy akitől bármit megtudhat, az nem a mostohaanyja lesz. Néha álmában rémképek jelentek meg a balesettel kapcsolatban, holott a kocsiban sem ült. Egy sikoltás, amikor az anyja meglátja a feléjük tartó kamiont, és ahogyan maga elé tartja a kezét. Amint apja próbál manőverezni a sodródó, felborult teherautó elől. Az irtózatos csattanás, amint a fém fémnek verődik, az ablaküveg betörik. Aztán a néma csend, végül szirénák vészjósló vijjogása. Ilyenkor szokott verejtékben úszó homlokkal felriadni. De ezt az álmot ébredés után csak némely kivételes alkalommal szokott emlékezni. És akkor is csak az ébredést követő néhány percben. - Kate! Gyere, kész a reggeli! – harsant újra a kiáltás. Kate sóbálvánnyá merevedett. A mostohaanyja nem tudta, hogy az éjjelt az udvaron töltötte, így hát a szobájába kiabált. A lány tudta, hogy egy perc múlva a szobájában kell lennie, különben Lin ellenőrzi, és annak nem lesz jó vége. Kate próbált olyan halkan osonni, mint a macska, amikor elhaladt a konyhaablak előtt, nehogy a nevelője meglássa. Hiába. Lin - nek különös érzéke volt az engedetlenség megérzéséhez, szóval rögtön ki is nézett azon az átokverte ablakon. Kate lesütötte a szemét. Már hallotta is a kiabálást: - Kate! Mit keresel az udvaron? Kat! Most aztán nagy bajban van kishölgy! Lin csak olyankor hívta kishölgynek, amikor nagyon nagy bajban volt. Mint például amikor egyest kapott matekból, és nem akarta megmondani. Aztán Lin valami véletlen folytán megtalálta a lány ellenőrzőjét a hűtőszekrényben. Sohasem tudták megfejteni miként került oda. Kate tudta, hogy ezúttal is alapos fejmosásra számíthat az előtte álló napon. Úgy lett, ahogy gondolta. Aznap már nem mehetett ki az udvarra, de végül is nem volt szándékában. Annyira kísértették az elmúlt este alatti történések, hogy borzongott bele. Csak most vette észre milyen fáradt, noha egész este aludt. Azaz ájult volt. De az majdnem ugyanaz… Ledőlt az ágyára, és már azelőtt elaludt, mielőtt még leért volna a szétszórt ágyneműre, amit a rémes este után még senki nem vetett be. Érezte a határt, amikor átlépett álom és valóság között, a harapás előtt ilyen sohasem történt meg vele. Különös álmot látott. Az égből zuhant egy fantasztikus erdőben. Azután találomra elindult valamerre. Nem tudta hová tart, csak ment előre. Tudta, hogy valami fontos várja ott, ahová tart éppen. Szellem volt, legalábbis a testén átlátszott az erdő növényzete, bár ő magát teljesen szilárdnak érezte, és amikor megszólalt, különös visszhangos hangja volt. Az álom különösen valószerű volt, mintha tényleg megtörténne vele. Ilyenre sem emlékezett rövid élete folyamán, és tudta, hogy ez az álom ébredés után is megmarad majd az elméjében, olyan valószerű. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.21 16:17:25 | ||
|
Ahogy sétált, nézte a körülötte elterülő tájat. Egy széles földúton haladt, az út mellett hatalmas fák, akkorák, mint az észak – amerikai mamutfenyők, és több kisebb ágból álló, összecsavarodott törzsük volt, ahol egy- két helyen apró levelek álltak ki. A lombkoronája kissé kicsi volt a fa hatalmas méreteihez képest. Kate sohasem látott még efféle növényeket, és gyanította, hogy már soha többé nem is fog. Éjszaka volt, kékes fény derengett a Hold felől. Kate már szinte nem is járt a földön, lebegett fölötte. A haja természetellenes módon úszott mögötte, csakúgy, mint a hálóinge. Elfordult bal felé, az út kissé összeszűkült. Aztán teljesen eltűnt az út. A lány egy mezőn találta magát, amit szintén a különös fák vettek körbe. A mezőn farkasok gyűltek össze. Egy egész falka. Némelyek vicsorogtak Kate – re, de a legtöbben csak nézték. Egy nagy, fekete farkas, ez volt a vezérük, mert láthatóan mind hallgattak rá. Megfordult a lánnyal szemben, és a szemében ugyanaz a fehér, világító fény látszott, mint a lányt megharapó állat szemében.
- Szervusz Kate! – mondta a vezérállat. – Már régóta vártuk az eljöveteledet. Ezek után a lány mély, álomtalan álomba merült. Észre sem vette, hogy valami les rá az éj sötétjéből, az erdő fái közül. Valami, aminek sok foga, és szélben hullámzó bundája van. Na meg fehéren izzó szeme. Úgy tűnt lát az éjszakában, átlát a falon, és belelát a lány elméjébe. Aztán olyan gyorsan eltűnt a fák közé beolvadva, ahogyan normális farkas nem tud. Csak egy fantom… | |
(aktuális oldal: [ 558 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [555] [556] [557] [558] [559] [560] [561] [562] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
