 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Nixo (64310) 15.06.19 09:59:47 | ||
|
syanlokte: Eddig nagyon jó a sztori,folytasd ;) | |
| syanlokte (75060) 15.06.19 13:05:56 | ||
|
Síra, köszönöm, mindenképp folytatom a hétvégén!:)) | |
| Nixo (64310) 15.06.19 16:43:21 | ||
|
Rendben :) | |
| Kaze-chan (88942) 15.06.19 18:00:47 | ||
|
Féktelen:
Amint tudod, folytasd az írásod! Nagyon jó! *-* Volt egy - két elírás (pl.: ki ők?), de semmi komoly, de amúgy nagyon jól fogalmazol, szépek a leírásaid, és nem is viszed őket túlzásba. Jól vezeted fel a történetet is. Az egyetlen bajom az egésszel, hogy túl rövid, és hogy még nem folytattad! :) Tündi825: Hát, ez kegyetlenül jó! Még több írást szeretnék tőled olvasni! Jóval többet. Nagyon jól fogalmazol, a leírásaid is olyanok, amilyeneknek lenniük kell. Miután a szereplőd elkalandozott, először nem jöttem rá egyből, hogy szemszöget váltottál, de nagyon jól meg lett írva, minden elismerésem! A vége pedig egyszerűen imádnivaló! (Bár egy picit nagyobb betűméret lehet jobb lenne. Nekem nagyon erőlködött a szemem. :) ) | |
| Nixo (64310) 15.06.21 10:24:16 | ||
|
Gyerekek,egyet kell,h értsek Kaze-val :) Én sokszor vagyok úgy,h gondolok valamire,de képtelen vagyok leírni,viszont Kaze kifejtette helyettem a gondolataim ;) Így tovább srácok :3 | |
| fiffy666 (93681) 15.06.25 21:05:23 | ||
|
Sziasztok!
Egy nagyobb projekten dolgozok, azaz egy blogon. Webnode-dal csinálnám (mert csak ahhoz értek  )
És kellenének olyan emberek, akik fejlécet, illetve design-t tudnának tervezni. Azaz, segítség is jól jönne, tapasztalatok a webnode-dal, ötletek, hogy hogyan kezdjem el. Üzenetben írjatok!!:) | |
| Deamond (50961) 16.01.11 22:10:59 | ||
|
Hát üdv ismét, hosszú kihagyás után qwq
Őszintén szólva, nem vagyok egy nagy író, de meg akarom veletek osztani jelenlegi munkásságom x3 Első fejezet sincs még teljesen kész, mivel jó hosszúra tervezem, ezért az elejéből kaptok annyit, amennyi meg van x3. Maga a sztori eléggé bonyolult, szóval, ha kérdésetk lenne, akkor tegyétek fel nyugodtan. 1.Fejezet Látogatók Amikor 2016-ban kitört a háború emberek és démonok között, a világ vezetői nehéz döntésre kényszerültek, hogy megszabaduljanak a parazitáktól és az általuk kiváltott hatalmas pusztítástól. A gond csak az volt, hogy erre ők még nagyobb pusztítással tudtak csak felelni. Hónapokig tartott a vívódás, repkedtek a mellette és ellene szóló érvek, míg végül nem maradt más választásuk, be kellett vetni korunk egyik legpusztítóbb fegyvereit. A démonok halálával rengeteg ártatlan élet is odaveszett, viszont a túlélőket egytől egyig összeszedve egy speciális kialakítású városba költöztették. Az emberek száma nem volt nagy, talán, ha 3500-an élték túl a katasztrófát, így megszűntek az országok, helyettük ez a kis város maradt utolsó mentsváruk az emberiségnek, amit Amerikának kereszteltek el. Hamar kialakították a maguk rendszerét, de az idő múlásával rá kellett jönniük, hogy a démonokat mégse sikerült teljesen elpusztítani, ugyanis magjaikat a földön hagyták. Emberi nők százai adtak életet félvér gyermekeiknek, akik különféle képességekkel és külső vonásokkal láttak napvilágot. A legtöbb gyermeket csecsemőkorukban megölték, de voltak, akiken nem mutatkoztak külső jegyek, így mikor felnőttek és rá jöttek képességeikre, tömeges kivégzés helyett amerikától 30 kilométerre alakítottak ki nekik helyet, ahová letelepedhettek. A várost egyhamar Eurának keresztelték el, ami határozottan amerika befolyása alá tartozott. Az emberek részéről kialakult egy vezető szervezet, amit röviden DH-nak neveztek el. Az ő feladatuk a mostani törékeny világ fenntartása és az euraiak fegyelmezése, ahol kis időn belül két népre oszlottak fe. A Canisokra és az Avitákra. Mind a két nép alakváltó képességekkel rendelkezik, míg az Aviták a földön élt, szinte összes állatának képesek felvenni alakjukat, addig a Canisok kizárólag farkasokká képesek átalakulni, de ebben is kifejezetten egyediek, ugyanis a régi világ „mesebeli” vérfarkasaihoz híven, ők ember méretű szörnyekké alakulnak, tudatukat pedig csak egy évben egyszer veszítik el, még pedig azon a napon, mikor sok évvel ezelőtt a világba áramlottak démoni felmenőik. Viszont nem csak ezek változtak évekkel később. A természet újra uralma alá hajtotta a földet, szinte minden ismét elleptek a nővények és lassan az állatok is visszatértek, bár a jól megszokott lények helyét, fura kinézetű vadak vették át. Az euraiak megtanulták, hogy szelídítsék meg őket és fordítsák hasznukra adottságaikat, de volt egy faj, ami felett egyik nép sem tudott győzedelmeskedni. Ezeket csak vadaknak hívták. Kegyetlen gyilkosok voltak hatalmas étvággyal és legalább olyan hatalmas termettel megáldva. Az éjszaka leple alatt vadásztak, és néha még a városokba is bejutottak. Szerencsére a szokványos élőhelyük a hegyvidékekre korlátozódott, így a kellemetlen találkozásokat legtöbbször ennek köszönhetően úszták meg, bár így is akadnak egyedek, akik rendszeresen lemerészkednek vadászni. Napjainkhoz visszatérve, a két város között évek óta nagy a feszültség, ami újra háborúval fenyeget, de egyelőre még nem pattant el az a kis cérna, ami ezt meggátolja… egyelőre. | |
| Deamond (50961) 16.01.11 22:12:01 | ||
|
Eura
Hajnalodott. A levegő meglehetősen hűvös volt, ráadásul a köd füstös fehér fellege se szállt még fel a földről, így a talajszint szinte teljes takarásba maradt, kísérteties látványba burkolva a harmatos fűszálakat és gazokat, amik makacsul áttörtek a macskakövek résein. A zord reggel ígérete ellenére is már zajlott az élet Eurában. A lakosok mindig is korán kezdték napjukat, hisz megélhetésük múlott rajta, hogy jól időzítsenek. Az eurai élet sosem volt egyszerű, eléggé megviselt egy kis város volt, ó divatú épületekkel, amik éppen hogy ellenálltak a szélsőséges időjárás viszontagságainak, annak ellenére, hogy már 2456-ben járunk, tehát a moderntechnikának virágoznia kéne. Leszámítva visszamaradottságát általában vidám hely volt, ahol mindig is pezsgett az élet, ez ma sem volt másképpen. A boltok és az utcai bódék többsége mögött már felsorakoztak az árusok, akik kiabálva igyekeztek a nép figyelmét felkelteni és biztosítani arról, hogy náluk kaphatók a legjobb termékek. A vidám forgatagban olykor feltűnt pár hatalmas farkas, őzeket és őzbakokat cipelve termetes álkapcsaik között, ami annyit jelentett, hogy a vadászok épségben visszaértek és friss húst hoztak, amit aztán tovább adva az árusoknak, pénzért biztosították a heti bevételüket. Előfordult, hogy Avitáknak külön kérésre kisebb vadakat hoztak, hogy azokat a sámánnőik gyógy főzeteikhez felhasználhassák. Míg a canisok életében alfájuk játszott nagy szerepet, addig az avitáknál a sámánnők. Őket már kis korukban kiválasztották arra, hogy egy nap a népet szolgálják a gyógyszereikkel. Mivel hittek a lélek újjászületésében, vagyis a reinkarnációban, így ezek a nők 16 évesen már szüzességi fogadalmat tettek, hisz ha meghalnak a lelkük újjá fog születni egy másik testben, hogy még sok száz évig életeket mentsenek. Így nem volt most se meglepő, hogy pár megtermett vadász, apró nyulakat és madarakat vitt csak a szájában, társaival ellenben. Ahogy egyre jobban kelt fel a nap, úgy oszlott fel a ködfelhő is és úgy lettek egyre hangosabbak a piac negyed zajai. A vidám hangzavart egy tucat kellemetlenkedő árnyalak zavarta meg. Sokan voltak egy szokásos járőr csapathoz képest, így egyértelmű volt, hogy ezúttal nem ellenőrizni jönnek. Határozottan kerestek valamit, vagy valakit. Az eurai népnek is feltűnt, így elhúzódtak az útjukból és feszült figyelemmel követték tekintetükkel a kellemetlen látogatókat. A DH-sok sose jelentettek jót, főleg ekkora számban és ketreces kocsival. Ahogy utat törtek maguknak a tömegen egyre inkább látszott, hogy egy magas nyúlánk alak a célpontjuk. Egyértelművé vált, hogy egy, még a hajnal emlékét hűen idéző árnyékban álló lány felé igyekeznek. Az ifjú canis, alig lehetett több 20 évesnél, és pontosan tudta, hogy érte jöttek, ahogyan az okát is sejtette. Nem menekült, masszívan állt lábain, felszegett állal és makacs módon összepréselt ajkakkal büszkén várta, hogy oda érjenek hozzá. A DH-sokat egy rövidfazonra nyírt vörös hajú női tiszt vezette. Evereth-et jól ismerték erre, mindenre elszánt kegyetlen nő volt, aki szívből gyűlölte az eurai népet. Sok mondás elterjedt már róla, és a legtöbb nem éppen a nevét fényezte. Ezúttal is ő haladt elől, hideg tekintetét a lány szemébe fúrva, aki még mindig ott várt. Lassan kerítették be, amit ő csak lusta pillantással követett, majd felvont szemöldökkel fordult az elől járó tiszt felé, aki magnum fegyverét rá szegezve monoton hangon ismételte el, a már jól begyakorolt szövegét. - Evereth tiszt vagyok az amerikai DH központból, ahol feljelentést tettek ön ellen. Amennyiben együtt működik, nem esik bántódása! – mondta határozott hangján. A lány erre csak félre billentette a fejét, majd rosszalló hangot hallatva fejét csóválta, miközben felsőbbrendű vigyor terpeszkedett dacos arcára. - Nem erről volt szó. – dorombolta nyugodt hangján, amitől az ember hátán akaratlanul is végig futott a hideg. Nyugtalanító aranybarna szemeit egyenesen a tisztre függesztette és fogva is tartotta pár pillanatig, hiába volt szemüveg mögé rejtve annak vérfagyasztó szürke tekintete. Mielőtt a nő bármit is felelhetett volna, a lány állatias vicsorra húzta a száját, amiből kicsit se emberi hörgés tört fel. A tisztet váratlanul érte egy ilyen törékenynek tűnő testből elő bújó velőtrázó hang, ezért kissé hátra hőkölt, de nem ő volt az egyedüli. A lány kihasználva előnyét kirúgta a vörös kezében tartott fegyverét, ami métereket repült, mielőtt a sikamlós macskaköveken folytatta útját a legközelebbi bódéig. Egy pillanatra a levegő is megfagyott, mielőtt kiáltások harsantak volna és dördülő magnumok hangjai árasztotta volna el az utccát, ami nem olyan rég még egy vidám reggel ígéretét hozta a felkelő nappal. A canis lány a földön hevert és remegett. Szemei fenn akadtak, ezzel eltűntetve a különösen világos színű egyedi íriszét. A magnumok áramos lövedéket küldtek ki, de közel sem veszélyes mértékűt, éppen annyira volt elég, hogy áldozatukat a földre küldjék és percekre ártalmatlanítsák. | |
| Deamond (50961) 16.01.11 22:12:43 | ||
|
- Tegyék rá a nyakörvet! – harsant Evereth tiszt hangja, aki időközben felvette fegyverét a földről és dühös léptekkel közeledett a még mindig rángatózó test felé. Sajnálhatta volna a lövedéket, de e helyett újabbat küldött a lányba, pedig az már rég harcképtelen volt és a nyakörvet is rá tették nyakára, aminek hozzá tartozó gombja a nő kezében pihent. Nem várta meg, hogy a lány annyira eszméletéhez térjen, hogy fel tudjon kelni, megnyomta a gombot, amiből kéken derengő fénycsík kúszott elő, rákapcsolódva a nyakörvre.
Egy hatalmas rántással a lány teste lába előtti talajba csapódott, amitől elégedett mosoly jelent meg folyton merev arcán. Büszkén kihúzva magát vonult végig az álmélkodó eurai piac emberei között, mögötte pár méterrel pedig az éppen csak eszméleténél lévő canis lány testét húzva. Úgy festett, mint aki azt üzeni, hogy mindenki így végzi, aki csak szembe mer szállni vele és a DH központ akaratával. Az utca végén várakozó ketreces autó felé ment, emberei koszorújában, akik biztosították, hogy senkinek se jusson eszébe segíteni az elejtett társukon. Maga az autó úgy nézett ki, mint egy platós páncélozott furgon, ami a helyett, hogy kerekeken állt volna - várva hogy valaki elvezesse -, a levegőben lebegett kihasználva a föld adta mágneses teret. Ahogy haladtak jó páran összesugdostak a hátuk mögött különböző témákat vitatva meg maguk között, néha a heves vitákban felhangzott egy - egy hangosabb szó, amik között elhangzott a foglyul ejtett lány neve is. …Jenn. A tiszt pont ekkor hajította fel a lebegő furgon platójára, aminek kellően akkora hangja volt, hogy a szót elnyelje, anélkül, hogy többek fülébe is eljutna. Addigra már magához tért és most ugrásra készen akart feltápászkodni, de mozdulatban megdermedt a térdelésnél, mivel a platóra szerelt félgömbökből pórázához hasonló fénycsíkok kúsztak elő kifeszítve a lányt, így mozgásképtelenné téve őt. Ha ez még nem lett volna elég, az elektromos csíkok lassan máshonnan is előcsaptak felvéve egy szabályos ketrec formáját, ami leginkább azt gátolta, hogy utazás közben bárki is felugorhasson a fogolyhoz és ne talán kiszabadítsa. Nem mintha bárkinek is szándékában állt volna ilyesmit tenni. Az euraiak nagyon jól tudták már, hogy mi jár annak, aki ilyesmivel próbálkozik. Az asszonyok gyermekeiket maguk elé állítva kényszerítették őket, hogy nézzék végig a jelenetet és tanuljanak belőle. A férfiak komor sokatmondó pillantásokat cseréltek egymás között. A legtöbb arcon viszont ennek ellenére is kiült a neheztelés és a tehetetlen düh, amit Evereth tiszt is érzett. A tarkóján felállt a szőr, míg az autó ajtajához ért és beszállt. Nagyon jól tudta, hogy itt mindenki örömmel tépné darabokra, ha tehetné, de ahhoz már vak volt, hogy lássa a felesleges erőszaktevése a lány ellen még jobban felszította a tüzet, ami már így is azzal fenyegetett, hogy durván az amerikaiak alfele alá fog pörkölni, ha nem kezdenek vele valamit. A helyzeten ugyan a vezetők igyekeztek segíteni, de az emberek hajthatatlanok voltak a démon leszármazottakkal szemben. Az amerikai felsőbb körök se rajongtak azért, hogy szennyezett vérűekkel osszák meg jövőjüket, így a saját népüket minden erejükkel igyekezték rá bírni, hogy szívből gyűlölje és megvesse az euraiakat. Az elmúlt időszakban sok tárgyalás zajlott, ahol az amerikaiak vezetői szálltak vitába Woosley Malcolnnal és Siraja Ferellivel. Malcoln a canisok jóravaló alfája volt. Türelmes és kedves ember, de tárgyalásoknál kimutatta a foga fehérjét, ha úgy adódott. Az eurai nép jogaiért is teljes odaadással szokott küzdeni, igaz néha hajlamos volt túlzásba esni és az asztalokat csapkodni öklével. Szerencsére Siraja az Aviták fő sámán nője mindig ott volt mellette, hogy dallamos lágy hangjával jobb belátásra bírja a férfit. Ugyan törékeny nőnek tűnhetett, de legalább olyan vehemens tudott lenni, mint Malcoln, ráadásul egyikük mindig ott szokott lenni a be fogásoknál, vagy legalább értesítik róla a népet, ezért is volt furcsa az euraiaknak, hogy senki nincs jelen, csak a DH-sokat leszámítva. A lány is csodálkozott és nem értette, hogy miért pont vele történik meg az, hogy nincs, aki kiállhatna mellette. A tehetetlen düh gombóccá formálódott a torkában. Válla felett éppen csak képes volt hátra nézni, mikor az autó motorja felmordult és el is indult vele amerikába. - Miért visznek el? Egyáltalán nem erről volt szó! - köpte szinte dühösen a szavakat az elfojtott indulattól. Az anyósülésen terpeszkedő nő ügyet se vetve rá, egy kis szerkezeten keresztül számolt be éppen az eseményekről. | |
| Deamond (50961) 16.01.11 22:13:20 | ||
|
-A C3445-ös gyanúsítottat elkaptuk. A figyelmeztetés ellenére, erőszakosan viselkedett, ezért 3 Magnum K47-est lövedéket kapott. - magyarázta monoton hangon, mire a válasz egy egyszerű értem volt, és azzal meg is szakadt a társalgás.
A lány méltatlankodva hördült fel, hisz kérdésére se kapott választ, ráadásul a vörös határozottan elhallgatta, hogy 3 helyett 4 lövedéket eresztettek belé, abból egyet feleslegesen ő maga. - Újra megkérdezem… miért visznek el?- mondta ezúttal már sokkal barátságtalanabb hangon, miközben az Eurát védő falkapuja alatt is áthajtottak már. Evereth tiszt megtehette volna, hogy válaszol a canis lány kérdésére, de nem állt szándékában, ahhoz túlságosan is megvetette, hogy beszélgetésbe elegyedjen egy olyan alávaló féreggel, mint ő. Végül nem is kapott több kérdés, aminek igazán örült, sose tűrte meg jól maga körül az olyanokat, mint ez a foglya hátul, de ez volt a feladata, ráadásul kellően magas rangot kapott, hogy ne kérdőjelezze meg a főnökség akaratát, akik erre osztották be. - Mit gondol, Petrelli elnök kimenti a bajból ezt a lányt? - szólalt meg hirtelen a volán előtt ülő Owen, aki általában annyira csendes volt, hogy senki se tudta milyen rangja is van, és mióta van a DH-nál. A nő se volt kivétel ez alól, így kissé zavarba jött, de megköszörülve torkát magabiztosan válaszolt. - Az alelnök unokaöccsével kezdett ki ez a féreg, ebből még az elnök se tudja kihúzni. - felelte elégedett fagyos mosollyal. – Valószínűleg a nyomornegyedben fogja végezni, ha szerencséje van. – tette még hozzá, úgy hogy a lány is jól hallhassa kicsit se bizalomgerjesztő mondatát. Mindenki nagyon jól tudta, hogy egyesek számára a nyomornegyed százszor rosszabb, mint a halál, ugyanis amerika egyik olyan részét képezte a hely, ahová a bűnözőket űzték, miután nem kapták meg halálos ítéletüket- e mellett az ottani lakók nagyon nem voltak pénzelve, leginkább egyiknapról a másikra élték az életüket. Az oda született gyerekeknek se volt igazán esélye kitörni, hogy ők új és jobb életet kezdhessenek, így voltak, akik egész életüket ott töltötték és semmilyen más életmódot nem is ismertek. A legnagyobb halálozási arány is arra a környékre tagolódott, hol emberek ölték egymást, hol a beszökött vadak az ott élőket. Egyszóval nem volt könnyű ott a túlélés, főleg nem démon ivadékok számára. Őket a nyomor ellenére ott is ugyan úgy kivetették. A férfiakat verték, kikötötték és hergelték, míg azok át nem változtak, a nőket pedig kevéske pénzért állították közszolgálatra kuplerájokban, vagy azokon kívül. Hát egyenlőre ennyi. Kicsit hosszú, bocsi x3 | |
| Kaze-chan (88942) 16.01.11 22:23:19 | ||
|
Deamond:
Azt hiszem, megvan, mit fogok csinálni a holnapi vizsgám után. :D Még nem olvastam ugyan, de így előzetesben: Engem egyáltalán nem zavar, hogy hosszú, főleg azért is nem, mert első ránézésre szépen tagolt. :) | |
| zsófics (75588) 16.01.11 22:37:34 | ||
|
Dea: Na kezdem: A sztori nagyon egyedi és magával ragadó, szépen tagolt, ahogy Kaze-chan is említette, nagyon kicsi, figyelmetlenségi helyesírási hibák vannak benne, de olvasás közben észre sem vettem, lekötött a történet. Szeretem az ilyen két pártra szakadós történeteket, de itt még nem nagyon döntöttem el, kinek szurkolok, de a démonokat sajnálom... Szegény Jenn... A nyomornegyedet is úgy képzeltem el, ahogy megírtad, senkinek sem kívánom, hogy odakerüljön. Nagyon szépen tagoltad az eseményeket, szóval így összegezve: nagyon jó, várom a folytatást! :D | |
| Deamond (50961) 16.01.11 22:45:14 | ||
|
Oh hat koszonom.x3 Kaze-chan annak csak orulok, ha idot forditasz arra, hogy elolvasd qwq vizsgahoz pedig sok sikert.:D
Zso, orulok neki, hogy tetszett.x3 igen a hibak elofordulhatnak, mivel meg nem ellenoriztem alaposabban. Nekem is kedvenceim az ilyen “lo ket ellentes oldal“ tortenetek, szoval nem csoda, hogy egy ilyet kezdtem el.x) Orulok tenyleg, hogy tetszett es amint tudom folytatom qwq Es koszi a kritikat.x3 | |
| Kaze-chan (88942) 16.01.13 14:42:08 | ||
|
Deamond
Nem vagy egy nagy író? O.o Ahhoz képest nagyon jól fogalmazol, és ugyan csak az első szakaszát olvastam még a történetednek, nagyon tetszik az ötlet, a hajnal leírásáról már nem is beszélve. Gyönyörű! *-* A lánynál egyelőre nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, de ettől függetlenül tetszik a karaktere. Nem tudom, érthető-e, amire gondolok, úgyhogy hosszabban: A viselkedése miatt nekem most még negatív karakternek tűnik, viszont tetszik, hogy nem kiszámítható a csajszi. Én legalábbis nem számítottam a reakciójára, amikor körbevették. A hossza miatt pedig ismételten csak azt tudom mondani, hogy ne kérj bocsánatot, mert fel sem tűnt, miközben olvastam. :D Részletesek a leírásaid, kapunk egy átfogó képet a világról, és szépen tagolt az írás is. Nekem nagyon tetszett, és szívesen olvasnám a következő részeket is. Kíváncsi vagyok egyrészt arra, hogy miért is viszik el pontosan a lányt; ő maga milyen személyiség; milyen konfliktusok vannak az emberek és démonok között; és persze arra is, hogy mi is fog kisülni ebből az egészből. És arra is, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a Canisok és az Aviták. :D Ui.: Tegnapra terveztem a kritikát, de annyira le volt fáradva az agyam, hogy nem voltam képes értelmes véleményt írni. :) | |
| ReijiSerpent (62371) 16.02.04 15:08:54 | ||
|
Jónapot kedves írótársaim(ha hívhatom magam annak) Nos, nekem is van egy...izé, kettő történetem, amit írok. Nem másolnám be ide, hosszú lenne xd adok linket. Bevezető | |
(aktuális oldal: [ 59 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
