 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 12.06.27 11:31:54 | ||
|
Gali: Nekem nagyon tetszik :DD Csak egy kicsit zavaros ^^ De jó :D Folytasd!
Pony: Kösziii ^^ | |
| Wolfoxy (21122) 12.06.27 12:11:37 | ||
|
Na itt is van! Amúgy visszanéztem, és utoljára a 361. oldalon raktam be XD
21. fejezet (ahhoz képest, hogy 15 fejezetre terveztem, és még a felénél sem tart a történet XD) Rei-nek fogalma sem volt róla, hogy több órányi videojátékozás ilyen fárasztó lehet. Shuu ugyanis nem volt képes elfogadni a vereségét, ezért a lánynak addig kellett vele „visszavágót” játszania, amíg ő nem győzött. Testvérei eközben más elfoglaltságot találtak maguknak. -Én vagyok Naruto! – kiabálta Toumei egy széken állva. -Nem, mert én vagyok Naruto! – az egyik iker Toumei-nek rontott, fegyvernek használva egy szerencsétlen Micimackó-plüsst. Erre a másik iker is bekapcsolódott. - Úgy volt, hogy most én vagyok Naruto! Shuu ekkor felállt, és a gyerekekhez ment. -Ne veszekedjetek már ilyen kis hülyeségeken – mondta. A kicsik egyből abbahagyták a veszekedést, és a bátyjukra néztek. -Legalább ő helyreteszi őket – gondolta Rei. – Látszik, hogy ő a felnőtt a családban. -Úgyis tudjátok, hogy én vagyok Naruto! – jelentette ki Shuu, és nindzsa-pózba vágta magát. Rei odament hozzá. -Most mit csinálsz? – kérdezte. Hát lássuk be, a Naruto-s játék ismerete nem tartozott az erősségei közé. -Koncentrálom a chakrámat! -Ooké… - Rei gondolt egyet, és óvatosan meglökte a fiút, aki a nagy chakrakoncentrálásban elvesztette az egyensúlyát, és a földre esett. Majd felugrott, és mérgesen a lányra mordult. -Mi van, meg akarsz ölni? Rei elnevette magát, ahogyan Toumei-ék is. Később a Naruto-játék átment plüssállat-pankrációba a szőnyegen. A kisebb gyerekek a játék közben elaludtak, és Shuu egyenként becipelte őket a közös hálószobájukba. Miután a fiú kijött a szobából, Rei úgy érezte, haza kéne mennie, de még nem akart. Be kellett vallania, hogy jól érezte magát. magában eldöntötte, hogy még marad egy kicsit. -Na, most mit csináljunk? – kérdezte Shuu, kizökkentve Rei-t a gondolataiból. -NHL-ezzünk! – javasolta a lány. -Na azt már nem! -Miért? -Csak mert nem! -Nem mersz kiállni egy lány ellen. Nyomi vagy – jelentette ki Rei. Viszonzásképpen Shuu megdobta egy díszpárnával, ami egyenesen arcba találta. -Ez most mire volt jó!? – kérdezte dühösen, visszadobva a párnát. Shuu a begipszelt karjával elütötte a párnát, hogy ne találja el. -Tudod, az a párna kiemeli a szemed színét – vigyorgott. Erre már Rei is elnevette magát. -Idióta! Azt sem tudod, milyen színű a szemem! -De tudom! Kék! Nagyon szép kék – mondta, az utolsó mondatnál egy kicsit elpirulva. Szerencsétlenségére pont az arcába kapta a párnát. -Neked meg zöld – jegyezte meg a lány. – Akárhogy is, a te képedben jobban mutat a párna! -Na ezt most visszakapod! -Azt hiszed? Ezzel a kezdetét vette egy vérre menő párnás-csikizős pankráció-leszámolás, ami végül úgy ért véget, hogy mind a ketten fáradtan dőltek el a kanapén. Shuu egy pillanat alatt el is aludt, aminek következtében Rei-nek kellett becipelnie őt a hálószobába. Mielőtt hazaindult volna, még egyszer a békésen alvó fiúkra nézett. -Milyen aranyosak! – gondolta. Meg sem fordult a fejében, hogy tulajdonképpen ő „aranyos”-nak nevezte a Shuu Todorokit, már indult is haza. Amikor kilépett a lakásból, a folyosón majdnem beleütközött egy nőbe, akinek uyganolyan szőke haja és zöld szeme volt, mint Shuu-nak és a testvéreinek. Rei biztosra vette, hogy ő az édesanyjuk. A nő még sokáig nézett a távolodó lány után, majd elmosolyodott, és bement a lakásba. Mivel nem találta sehol a gyerekeit, benézett a hálószobába. Mind az öt gyerek békésen aludt,a szoba közepén lévő ágyban. Ekkor már biztosra vette, hogy az a lány járt náluk, aki éppen most ment haza. -Nekem még soha nem voltak hajlandók ilyen korán lefeküdni – gondolta. – Még Shuuichit is sikerült lefárasztania. Jól kifogta magának ezt a lányt. Az én kisfiam! – azzal, már az esküvőn gondolkodva, elment lefeküdni a saját szobájába. Eközben Rei már a buszon ülve gondolta: -Holnap megyek, és elmondom Atsuyáéknak, hogy voltam a Shuu Todorokiéknál, és élve jöttem ki onnan! Komikat! | |
| Yours-Zebra (61469) 12.06.27 16:22:27 | ||
|
S,hiába volt Északra hidegebb,Elis még is nekivágott az útnak.
Á >< Nem tudok írni,sürgősen dokira van szükségem..help me Pls! | |
| Yours-Zebra (61469) 12.06.27 16:41:33 | ||
|
Na,szóval még megemlíteném,hogy nézzetek szét a honlapomon,hiszen nem csak a rajzosoké az élet! ;)
Persze itt csak tehetséges írók vannak,szóval katt!Katt és katt! | |
| thestral27 (21282) 12.06.28 12:48:07 | ||
|
Sziasztok embör társaim!
Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő hetekben hozok akármiből is folytatást,mert... leejtettem zuhanyzóba a telefonom.....bele a vízbe....... és nem nagyon akar működni..... szóval - mivel anyámék azt mondták, nem fognak újat venni -, nekem kell valahogy megkeresnem rá a pízem.... Tényleg bocsi srácok..:/ Remélem megértetek.  | |
| Pumpedli (26099) 12.06.28 15:50:29 | ||
|
Nos, unatkoztam gyerekek, de nem volt ihletem egyik sztorimhoz sem... Meg valami Green dayeset akartam, így belekezdtem egy új fanficbe:D. Borító egyelőre nincs, majd lesz:D...
Summer with Green Day 1. Fejezet Óvakodj az idiótáktól! A hőség már kezdett elviselhetetlenné válni, úgy éreztem, hogy ha nem hűsítem le magam valamivel, akkor ott helyben hőgutát kapok. Hátrafogtam barna hajam, aztán feltettem a napszemüvegem és a baseball sapkám. Úgy döntöttem, kimegyek a kertbe olvasni, talán a fák árnyékában ki lehet bírni a meleget. Tegnap este érkeztem meg Berkeley-be, hogy a nagybátyámnál töltsem a nyarat. Igazából eddig alig találkoztam vele, csak egy-egy családi összejövetelen, akkor is épp csak pár pillantást vethettem rá, aztán mindig eltűnt a többi rokon között. Pedig ő aztán nem átlagos figura, aki csak úgy felszívódik a tömegben. Az egész vakáció ötlete onnan eredt, hogy a szüleimnek sürgősen el kellett utazniuk az Angliában élő nagyszüleimhez, ápolni a nagyit, aki már két éve egyedül élt és szegény csúnyán eltörte a lábát. Sajnáltam, tényleg, de nem akartam elutazni, főleg nem egy hónapra. Hosszas érvelések és viták árán sikerült kialkudnom, hogy itthon maradhassak. Először azt hittem, hogy majd a közelben élő rokonokra bíznak, de sajnos ők elutaztak. És anya akkor vetette fel az ötletet, hogy elküldhetnének Berkeley-be, hisz úgyis alig ismerem Billie nagybátyámat. Nem repestem az örömtől, hogy azzal a madárijesztővel kell töltenem a nyári szünetem nagy részét, hiszen 15 évesen az ember szívesebben lóg a barátaival, mint egy rakat idióta zenésszel. De vagy ez, vagy egy unalmas hónap bezárva egy londoni panelházba… Szóval így kerültem ide. Leültem az árnyékot adó tölgyfa alá és a törzsének dőltem, majd kinyitottam a könyvemet; a Büszkeség és balítéletet. Már többször elolvastam, de sosem tudtam megunni. Valahogy mindig jobb kedvre derültem már attól is, ha megláttam Mr. Darcy vagy Elisabeth nevét. Teljesen belemerültem az olvasásba, nem is hallottam, hogy szólítanak. Aztán… - Lotte! – Utálom, ha így hívnak, pláne, ha ilyen hangosan. Nem válaszoltam. – Hé, Lotte! Az arcom elé emeltem a könyvet és összeszorítottam a szám. Végre itt a nyári szünet, és ez az idióta nem hagy nyugodtan olvasni. Esküszöm, amióta ideérkeztem, be nem áll a szája. Este azzal is ijesztgetett, hogy majd bemutatja a barátait. - Na, végre meg vagy! – bukkant elő nagybátyám kócos feje a sövény mögül. – Már megint azt a könyvet bújod? - Baj? – néztem fel zöld szemébe ingerülten. - Nem, csak kérdeztem. – Leült mellém a fűbe. Ha valaki megkérne rá, hogy mondjak egy szinonimát a hülyére, akkor azt válaszolnám, hogy Billie Joe Armstrong. Az egy dolog, hogy pasi létére festi a szemét és a haja olyan, mintha minden reggel gömbvillámmal focizna és ráadásul tiszta tetoválás a karja… Teljesen hiperaktív, egyszerűen nem bír nyugton ülni egy percet sem, arról már nem is beszélve, hogy lételeme a káromkodás. De a legrosszabb az egészben – ha a piros nyakkendőjét nem vesszük figyelembe -, hogy híres. Alig merem kitenni vele a lábam az utcára, mert biztos belebotlunk egy lesifotósba, másnap pedig majd gyönyörködhetek a rólunk készült közös képekben valamelyik bulvárújság címlapján. - Hallgatlak – csuktam össze a könyvet. - Csak azt akartam kérdezni, hogy kérsz-e fagyit. Mert ha Tré és Mike átjön, akkor biztos nem marad – válaszolta. - Milyen fagyi van? - Epres és csokis – mosolygott. - Akkor… nem is tudom… - Jó, hozok mindkettőből – pattant fel. - Hé, várj már! – De nem várt, hanem elsietett, hogy hozzon nekem fagyit. Kedves ember, tényleg, de attól függetlenül nehéz mellette élni. Öt perc múlva két nagy tál fagylalttal tért vissza, aztán megint helyet foglalt mellettem. Felém nyújtotta az egyik adagot. - Köszi – vettem el. - Szívesen. Amúgy… - A szájába tömött egy nagy kanál eperfagyit – mihez lenne ma kedved? Olvasni… – gondoltam, de nem mondtam ki. - Nem tudom. És neked? – Reménykedtem benne, hogy azt válaszolja, semmihez. - Trével és Mike-al beugrunk a próbaterembe egy órára. Utána pedig medencézhetnénk. – Velük?! Na ne! - Igen, az remek lenne – mosolyodtam el erőltetetten. – És nekem is be kell mennem veletek a próbaterembe? - Nem, ha nem akarsz – vonta meg a vállát. – Addig itthon is maradhatsz, úgyis csak az American idiotos dalokat próbáljuk át gyorsan. - Oké, akkor maradok itt. – Hurrá! Ő csak bólintott, majd felkelt és az üres tányérral visszasietett a házba. Talán megbántottam? Mindegy, legalább békén hagy egy kicsit… Ha valakit érdekelne a folytatás, akkor sikítson...vagyis kommenteljenxD! Most pedig nekiállok a Hate and Love-nak, ha minden jól megyxD. Abból rég kaptatok frisset:) | |
| Melissa (6505) 12.06.28 16:37:26 | ||
|
Mrs. Armstrong: *sikíííííít* xDD Remélem, ezzel megelégedsz xD
És itt az enyém is xD Mrs. Armstrong, remélem örülsz, hogy rám ragasztottad a nyomorult rajongást xDD 1. fejezet: Szabadulás A tömeg hatalmas robajjal próbált minél hamarabb távozni a koncert helyszínéül szolgáló csarnok apró bejáratán. Késő volt, legalább hajnali három, mindenki szeretett volna már elmenni. Szinte olyan volt, mint amikor a víz áttörni készül a gátat. A szerencsések és okosak előrementek, hamar kiszabadultak. De két huszonéves lány, akik nem haverokkal mentek, kis csapatban, hanem csak ketten, hamar elvesztek a felfordulásban. Ide-oda lökdösték őket, beleestek a sörtócsákba, rájuk tapostak, felrúgták őket. De senki sem segített. Egyiküket erre sodorták, a másikat arra. Teljesen elvesztették egymást és csak arra tudtak mindketten gondolni, hogy ép bőrrel megússzák a kifelé menetet. Gwen, az egyikük szerencsére közelebb került a kerítéshez. Felkapaszkodott rá és átmászott rajta. Egyszerűbb volt jelen pillanatban így kijutni. Kiérve lerogyott a kopottas fűre és lihegve próbált valami életet varázsolni magába. De az első kérdés, ami szöget vert a fejébe, az volt, hogy hol van Julie. Remélte, hogy nem esett semmi baja. A másik lány a karjait védekezőleg maga elé emelve elvonult a színpad felé, el a tömegtől. Ott legalább biztonságban van, amíg a tömeg eloszlik. Amikor odaért, lerogyott a földre. Mélyet sóhajtott. Merre van Gwen? Ha szerencséje van, akkor vagy kijutott, vagy ő is talált magának egy biztonságos helyet. Ha meg nem… bele se bírt gondolni, hogy mi van akkor. A tömeg lassan kezdett eltűnni. De tényleg borzalmasan lassan. Nagyjából két óra volt, mire mindenki kitessékelte magát a kapun. Julie még mindig remegő lábakkal felállt és megszemlélte magát az utcai lámpák gyér fényében. A farmerja kimondhatatlan állapotban volt. Szanaszét volt szakadva, az egyik szárának a vége jóformán hiányzott. A Green Day-es pólója a hátán szinte teljesen ketté volt tépődve. Mindenhol tiszta sör, meg miegyéb volt. A legtöbbről tudni se akarta, hogy micsoda és honnan származik. A haja ragadt és egy darab kenyérhéjat is talált benne. Már itt elhatározta, hogy amint hazaér, legalább hétszer hajat mos és négyszer megfürdik. - Julie! A hang irányába fordult. Gwen közeledett felé. Ő is hasonló állapotban volt. Csak, neki konkrétan hiányzott is az egyik nadrágszára. Mondjuk, neki is már csak a szentlélek tartotta, de legalább megvolt. - Gwen! Jól vagy? - Aha. Sikerült kimásznom a kerítésen. –Felmutatta karcolásokkal teli kezét, amit a szögesdrót vagdosott rá. –Veled minden oké? - Igen, csak bevágtam a fejemet. –Hátranyúlt a füle mögé, ahova az ütést kapta. Nedveset tapintott ki. –A francba… ez vérzik. - Nem kéne bemennünk az ügyeletre? A biztonság kedvéért, hogy megvizsgáljanak. - Ugyan, semmi bajom! –ellenkezett Julie, bár egy nagyon kicsit szédült. –Tényleg. Gwen felsóhajtott. Nem akart hinni barátnőjének, de nem volt más választása. Tudta jól: makacs, mint az öszvér. - Jó, akkor menjünk. Már éppen indultak volna kifelé, amikor a kapu hatalmas csattanással bezárult. A lámpák nagy része leoltódott, csak egy-kettő világított még. - B*ssza meg! –káromkodta el magát Julie. –Ezek komolyan bezártak minket? - Nagyon úgy tűnik. - Remek. Akkor most itt kell éjszakáznunk, vagy mi? - Gőzöm sincs –sóhajtott fel Gwen. –Menjünk a kapuhoz dörömbölni. Hátha meghallja valaki. - Nem is rossz ötlet. Julie elindult, de egy lépés után térdre esett. Egyre jobban szédült. - Biztos jól vagy? –fordult felé Gwen aggódva. - Persze, persze. –Lábra állt, majd kicsit inogva Gwen után sietett. A tolóajtót hiába rángatták. Csak kívülről nyílt. Elkezdtek dörömbölni és kiabálni. De nagyon úgy tűnt, hogy senki se hallja őket. Julie hamar feladta, látta, hogy nincs értelme. Inkább leült egy kicsit a földre és nekitámaszkodott az ajtónak. Nem volt sok értelme, mert a szédülése így se múlt el. Pár perccel később Gwen is feladni készült. - Hát, úgy tűnik, itt fogunk éjszakázni –sóhajtott fel. Akkor, mint egy varázsütésre nyílni kezdett az ajtó. Julie pont a legrosszabb helyen ült és azonnal hanyatt dőlt. Felnyögött, mert megint beverte a fejét, csak most valakinek a cipőjébe. Felnézett. Egy nagyon értelmes pofa nézett vissza rá. Azonnal felismerte a fekete szalmakazalt a fején, a kifestett szemet, a piros nyakkendőt és a fekete inget. Csak hebegni tudott valamit. Gwen meg még annyit se, ahogy hallásával tapasztalta. A férfi lenyújtotta neki a kezét, amit rövid habozás után elfogadott és felállt. - Ezer köszönet –nyögte ki nagy nehezen, aztán oldalba bökte Gwen-t, hogy ő is mondjon már valamit. | |
| Melissa (6505) 12.06.28 16:37:54 | ||
|
- Igen… köszönjük –motyogta.
- Veletek meg mi történt? –fordult feléjük a frontember. - Itt voltunk a koncerten –felelte Julie, miközben megtámaszkodott Gwen-ben, nehogy elszédüljön megint. –Aztán a kifelé menet nem ment olyan simán, mint gondoltuk. - Éééééérteeeeem –nyújtotta el hosszan a szót. –De azért jól vagytok? - Julie bevágta a fejét –szólt gyorsan Gwen, mielőtt a barátnője ellenkezni tudott volna. Még a haragos tekintetet is jól tűre. - Akkor, mi most mennénk –vágta rá Julie és elindult kifelé. Hiába reménykedett benne, hogy nem fog összeesni, két lépés után már ismételten a földön térdelt. Magában jó pár cifra káromkodással a pokolba kívánta a bevágott fejét. - Hadd segítsünk –szólt Billie Joe. - Nem kell –próbált Julie ellenkezni, de Mike, aki csak most tűnt fel, hogy szintén itt áll Tré Cool-lal együtt lazán felkapta. –Ne, komolyan, nem kell! –Akármennyire nem akarta, érezte, hogy elvörösödik. Megint szitkozódott párat magában, aztán felsóhajtott. Elindultak a turnébusz felé. Julie-t mindennél jobban idegesítette, hogy cipelik. Soha nem szerette másokra rábízni magát. Csak nagyon ritkán folyamodott segítségkéréshez és akkor is meg kellett lennie a nyomós oknak hozzá, hogy megtegye. És nagyon bosszantotta az is, hogy Gwen simán sétálgat a lábán, amikor őt meg cipelni kell, mert képtelen járni. Ilyen a formája. Hihetetlen. A buszba érve leültették őket a kanapéra. Természetesen, miután minden rajta lévő mocskot eltávolítottak róla. Józsi, a plüssnyúl az egyik emeletes ágy tetején csücsült. Mindenhol minden tiszta szutyok volt. Kész katasztrófa. Mike rögtön az árnyékszékre ment, így a másik kettőre maradt a pátyolgatás. Amíg BJ a Gwen kezén lévő vágásokat tisztogatta ki, addig Tré Julie fejsebével törődött. - Lehet, hogy betört a koponyád. - Idióta! –mordult rá Billie. –Akkor meg is halt volna! - Na jó, igazából csak egy kis vágás van rajta, de azt leragasztottam. Meg szerintem agyrengésed is van. - Az agyrázkódás! - Nem is! Ha földrengés is van, akkor agyrengés is! Julie akaratlanul is elvigyorodott. Gwen-re nézett, aki már a röhögőgörcs szélén állt. Talán mégse lesz olyan durva. Hiszen, nézzük csak a jó oldalát: híresek, rohadt jó zenészek és imádják őket. Kell ennél több? Komikat :P | |
| Wolfoxy (21122) 12.06.28 22:37:17 | ||
|
Mrs Spencer: Agyrengés XD Ez olyan Shuu Todoroki-szó Xd De amúgy jó megint egy kis Green Day- agybajt olvasni! Enyimre nem komi? (ez most olyan magyarul volt)
| |
| Melissa (6505) 12.06.29 10:51:56 | ||
|
Wolfoxy: Köszi xDD Am bocsi, teljesen elfelejtettem komizni xD Szóval, akkor leegyszerűsítve agyon jó lett :DD | |
| Yours-Zebra (61469) 12.06.29 11:28:51 | ||
|
Hey írók!
Ne hagyjátok már hogy elnyomjanak a rajzosok ... kérlek nézzétek meg a zebrás képet!Katt rá és böngésszetek!Kötelező! Zebra | |
| pony56club (16581) 12.06.29 12:20:11 | ||
|
Wolfoxy:nagyon jó lett,már hiányoltam a csapatotXDfolytasd:D
Pumpi:végre Green Day:Dnagyon jó lett és folytasd:D Melissa:nagyon jó lettXD folytasd:D thestral:nagyon jó és folytasd:D én meg már tényleg nekiállok írni._. | |
| thestral27 (21282) 12.06.29 12:29:07 | ||
|
pony: csodák csodájára, apum nem akart felakasztani, amikor közöltem vele a telefont.XD Szóval elvileg délután itthon leszek(nem tudom hogy hánykor, mert megyek kiállításra), és akkor nekilátok valamit írni.:) | |
| Melissa (6505) 12.06.29 16:08:45 | ||
|
Köszi mindkettőtöknek :“DD
2. fejezet: Büdösen nem alszol! Tré öt percen belül már a hűtőben matatott valami kajáért. Nagyjából hét zsömlét tömött be előtte a szájába és úgy nézett ki mint egy jóllakott pocok. Aztán tejfölt vett elő, meg banánt és hozzá egy kis sonkát. - Fúj –fintorgott Gwen, miközben egyre csak a dobost bámulta. –Ez hogy nem fossa össze magát egy ilyen vacsora, vagy inkább reggeli után? - Gőzöm sincs –csóválta a fejét Julie és le nem bírta venni a szemét Tré-ről. –Lehet, hogy nem emberi lény és jól bírja. - Ha tudnátok, mennyire igazatok van –bólogatott Mike, aki idő közben elhagyta a vécét. –Tré egy földönkívüli. A Popocatépetl bolygóról származik. - A Popocatépetl egy vulkán Mexikóban –csóválta a fejét Julie. - Affene… Honnan tudtad? - Onnan, hogy amikor megtaláltam az atlaszban legalább két órán keresztül röhögtem rajta. BJ bukkant fel valahonnan az ágy alól. - Oké, akkor ma nem engedünk titeket haza. - Mi van?! –szólaltak meg egyszerre. - Nem mehettek haza. Mivel az egyikőtök bevágta a fejét, a másik meg kis híján szétcincálta a tenyerét, reggel elviszünk titeket az orvoshoz. - Ezt ugye te se gondoltad komolyan? –meresztett rá Gwen nagy szemeket. - De igen. Úgyhogy jobb lenne, ha bemutatkoznátok. Julie felsóhajtott. Atyavilág! Összezárva ezzel a három makákóval több órán keresztül… Már most elkezdhetnék írni a végrendeletüket. - Én Julie vagyok, ő pedig Gwen –mondta végül. –Nektek meg nem kell bemutatkoznotok, mert tudjuk a neveteket. Tré viszont azon nyomban odatrappolt. - III. Frank Edwin Wright, örülök a találkozásnak –rázott kezet velük. Billie azonban eltolta onnan. - Rendben, alvóhelyet kell kerítenünk nektek valahonnan. - Én elleszek a földön –vágta rá Julie, majd lenézett a szőnyegre. Az szőnyeg? –Vagy… talán mégse. - Igen, szerintem se. Úgyhogy… Julie, te Mike mellett fogsz aludni, Gwen pedig mellettem. - Ó, anyám, nem lehetne inkább Tré? Mármint, bocs Mike, ne vedd sértésnek, de… - Tré mellett Józsi alszik. Tudjátok, a plüssnyúl. Gwen nyöszörgött valamit. - Nem lehet itt valahol lezuhanyozni? –kérdezte. –Tiszta sör vagyok. - De, ott a fürdő. Csak a sebedbe ne menjem bele –bólintott Billie, majd egy szó nélkül letolta a gatyáját és levette az ingét, majd egy szál piros-fehér pöttyös alsógatyában beugrott az ágyába, ami Tré emelete alatt volt. Gwen nagyjából tíz perc múlva kijött a mosdóból és átengedte a helyét Julie-nak. - Na, ne… te komolyan nem fogsz megfürdeni? BJ elvigyorodott és megpaskolta maga mellett az ágyat. - Nem, de ez miért is baj? - Mert büdös vagy, b*szd meg! Amint Julie kijön, bemész fürdeni, vagy én pucollak meg! - Bevallom, nem ellenezném. Gwen a homlokár csapott és kínjában nyöszörögni kezdett. Julie már csak azt látta, amikor kijött a zuhanyzóból, hogy Billie fetreng a röhögéstől, Gwen meg elnyúzottan nyüszít. - Jézusom… ti mi a szent ananászt csináltatok, amíg én fürödtem?! - Hanyagoljuk –forgatta Gwen a szemét. –Inkább segíts! Megfogták a vinnyogó BJ kezeit és végighúzva a szutykos padlón belökték a fürdőbe. - Amíg meg nem fürdesz, ott fogsz bent rohadni! –szólt rá Gwen. - Ez nem éééér! Én szeretek büdi lenni! Nagyjából fél óra múlva végre mindannyian ágyban lehettek. Gwen a biztonság kedvéért szembe fordult BJ-vel, mert bármit el tudott róla képzelni. Julie szinte öt perc alatt bealudt, az se zavarta, hogy Tré és Mike sztereóban horkolnak. Annyira álmos és fáradt volt, hogy pillanatokon belül elnyomta az álom. Gwen persze még pár percig alaposan szemmel tartotta Billie-t, de aztán ő is elaludt. Röhögőgörcsért nem vállalok felelősséget és senki röhögőszervét nem cseréltetem ki xDD | |
| Póniló15 (15108) 12.06.29 16:40:27 | ||
|
HAMAROSAN! | |
(aktuális oldal: [ 415 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [412] [413] [414] [415] [416] [417] [418] [419] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
