Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
Melissa (6505) 12.06.29 16:42:43 | ||
|
Póniló: Csak én vagyok a hülye, vagy az ott a jobb szélen tényleg Jake Gyllenhaal? :DD | |
Póniló15 (15108) 12.06.29 16:45:26 | ||
|
Hüh, hát ez eléggé bénán sikerült... xD
Na mindegy, a lényeg az, hogy hamarosan hozom az 1. fejezetet. | |
Póniló15 (15108) 12.06.29 16:46:54 | ||
|
Az ott tényleg ő. ^^ Megláttam, és egyből kellett a borítómra :$
Mert? :D Amúgy neki sok szerepe lesz, az egyik főszereplőt “alakítja“. De amúgy komolyan, tisztára így képzeltem el az általa formált karaktert... oO | |
Melissa (6505) 12.06.29 17:08:05 | ||
|
Csak kérdeztem, mert bírom :D A Kiadatás meg a Szerelem és más drogok után az egyik kedvenc színészem lett ^^
Na, de hogy ne legyen off, remélem, hogy még ma hozom a következő fejezetet :D | |
Póniló15 (15108) 12.06.29 18:37:25 | ||
|
Bocsi, hogy megint írok, de inkább ez lesz a borító xD
| |
Melissa (6505) 12.06.30 12:21:14 | ||
|
Hát, öööö...xD Unatkoztam délelőtt :“)
3. fejezet: Öltözz fel ruha nélkül Julie reggel viszonylag korán kelt fel. Amint kinyitotta a szemét, Mike szanaszét álló gubancos haja volt az első, amit meglátott. Teljesen a falhoz passzírozta. Csodálkozott, hogy még kap levegőt. Ráadásul nagyban horkolt, így még fel se tudta kelteni, hogy engedje már ki, vagy megfullad. Nem tudta, hogy próbáljon meg kimászni, vagy esetleg várja meg, amíg felébred. Az legalább plusz két óra lett volna. Szerencsétlen biztos jól elfáradt a koncert alatt, így biztos nem akar tizenegynél korábban felkelni. Az órára pillantott. Reggel kilenc… az anyja meg fogja ölni, ha megtudja, hogy mennyi ideig távol volt. Lehet, hogy már fel is hívta. Előhúzta a mobilját a párna alól. Semmi hívás… furcsa. De mindegy, inkább örül neki, hogy még nem nyaggatja ilyen korán. Visszafeküdt a párnára és unottan kezdte bámulni a plafont. Gwen is nagyjából ez idő tájt ébredt fel. Ők ketten is csak az ágy felét foglalták el, csak éppen fordítva. Ő szorította szerencsétlen Billie Joe-t a falhoz. De ahogy ránézett a férfi arcára, tudta, hogy nem bánja. Ugyanis úgy aludt, hogy akár bombát is lehetett volna robbantani a füle mellett. Viszont az is feltűnő volt, hogy a keze Gwen oldalán nyugodott. A lány lassan és óvatosan megpróbált elhúzódni, hogy a hülyéje kapjon levegőt. - Ne menj, Józsi –motyogta BJ álmában és visszahúzta magához Gwen-t, aki majdnem a képébe röhögött. Úgy döntött, ha felkel, ezt az esetet megemlíti neki. Kíváncsi volt a reagálására. Habár, amilyen hülye még nevetni is fog rajta… Nagyjából fél tizenkettő körül Tré úgy döntött, hogy felébred. Ami azzal járt, hogy a többieket is felverte a hangzavarral, amit oda művelt. Lehet, hogy megártott neki a dobolás. Nekiállt tojást sütni. Öt percen belül nagyjából tízszer ejtette le a serpenyőt, aztán leejtett egy darab vajat, amin megcsúszott és majdnem hanyatt vágódott. Az alsógatyáját is majdnem felgyújtotta. - Na jó, menj innen –lökte félre Gwen és nekiállt ő maga megcsinálni a reggelijüket. - Ne! Én csinálom! –kezdett Tré nyafogni. –Engedj ide! - Hülye vagy?! Nem akarok még meghalni! Fiatal vagyok még ahhoz. Mike és BeeJ közben valami párnát cibáltak és azon veszekedtek, Julie pedig gyorsan rendbe tette a haját és leellenőrizte a sebét. Szép vágás volt, meg kell hagyni, de Tré profin megcsinálta és már nem is vérzett. Kilesett a fürdő ajtaján. - Fiúk! –Semmi. –Hahó! –Megint, mintha ott se lenne. –HÉ!! Mindannyian ránéztek, Gwen-t kivéve. Ő már jól ismerte ahhoz, hogy tudja, nem neki szól. Na, meg el volt foglalva a tojásokkal. - Tudnátok keríteni nekünk valahonnan ruhákat? Mike és BJ összenéztek. - Pólót azt tudunk adni, mert a csomagtartóban van pár darab –magyarázta a gitáros. –Nadrágot viszont maximum Billie cuccai közül. - Az nem jó –csóválta a fejét Julie. –Túl törpike hozzá. BeeJ szája lefelé görbült. - Ne, nehogy elsírd magad! –förmedt rá Mike. –Billie! Ha meg mersz nyikkanni, ízekre téplek! Fogod? Pár másodperc csend lett. - Mi lenne, ha a tegnapit vennétek fel? –ajánlotta Tré. - Fúj! Gusztustalan vagy! - Kikérem magamnak, az nem gusztustalan, hanem gusztormányos! - Gusztormányos, mi? Remek. Te se leszel már idiótább. Váratlanul BeeJ kiugrott a buszból. Mike és Tré egyből utána. - Hé, most meg hová mentek? –nézett ki Julie az ajtón. - Mindjárt jövünk! –kiabált még vissza Cool. –Max egy óra! - Vagy kettő! –tette hozzá BeeJ, ami nagyon biztató volt. Julie felsóhajtott és visszamászott a buszba. Nem akarta tudni, hogy mire készül a három degenerált, de biztos volt benne, hogy semmi jót nem fognak csinálni. Már most rossz előérzete volt az elkövetkezendő órára gondolva. Ezek mindenre képesek. A busz ajtaján éktelen dörömbölés hallatszott. - Megjöttek az okosék –állapította meg Gwen. –Hmm… és csak negyven percet voltak távol. A rendőrség sincs itt. Kész csoda! Kinyitod az ajtót, Julie? - Aha –állt fel a lány és az ajtóhoz lépett. Amint kinyitotta, Billie Joe és a másik két majom berontott rajta. Egy halom szatyor volt a kezükben, tele ruhákkal meg cipős dobozokkal. –Te atya úristen! Felvásároltátok az egész New Yorker-t? - Nem, csak a felét –forgatta a szemeit Mike. –Tré ragaszkodott hozzá, hogy menjünk be máshova is. - Értem… és? Mit hoztatok? - Ruhát és cipőt –dobta le Tré a zacskókat a kanapéra. –Gwen, Julie, lehet válogatni! A két lány összenéztek és rávetették magukat a ruhákra. Nagyjából öt perc alatt szétválogatták, hogy kinek melyik kell, de egy zacskónál elakadtak. - Ebben férfiruha van –szólt Julie. - Tudjuk, van három, amiben a mi cuccaink vannak –bólogatott BeeJ. –Mármint, amit vettünk magunknak. - Értjük. És köszönjük. Azzal elvonultak mindketten felöltözni. Komikat ^^ | |
Lottusz (59777) 12.06.30 12:27:39 | ||
|
Azta, Póni, nagyon jó lesz! ;) | |
pony56club (16581) 12.06.30 21:59:17 | ||
|
Póni:de jó lett:D már nagyon várom a történetedet:D
Melissa:folytasd:D nagyon jó:) | |
pony56club (16581) 12.06.30 22:23:18 | ||
|
Nah,most este kezdtem neki írniXD
Démonvér valahanyadik fejezet Hideg.Lábaimat fázósan karoltam át és húztam magamhoz a hideg kőpadlón.Gondolhattam volna,hogy ez lesz a vége.Gondolhattam volna,hogy amint átlépem a kaput,ez lesz a vége... A fenébe is!Ki kell innen szabadulnom! Lehunytam a szemeimet,és füleltem,hátha hallok valamit.De semmi mást nem hallottam az egerek cincogásán kívül.Egerek?!-ugrott be az agyamba a szó,és felpattantam.Nem azért,mert féltem az egerektől,hanem egyrészt azért,mert valahol be kell,hogy jöjjenek,másrészt pedig nem is félek tőlük.Odasiettem a falhoz,és kémlelni kezdtem a sötét sarkokat.Semmi.Már épp csalódottan vissza akartam kucorodni oda,ahol voltam,amikor kaparászást,majd cincogást hallottam,majd egy kis szőrcsomót pillantottam meg,amint valamivel a szájában saroktól sarokig futni kezd.Épp a sarokba akartam menni a rágcsáló után,amikor hirtelen lépéseket hallottam.Megdermedtem.A fene!Épp most! Az vastag ajtó nagy nyikorgással kinyílt,így fénnyel elárasztva a helyiséget. -Rukaku Black.Itt az idő-mondta egy fiatal fiú komoran kezében egy lánccal. Na,ebből nem sok minden derült ki,mert amolyan kis ízelítő volt mert már rég írtam a Démonvérből...XD de amennyit elárulok:a szereplő már az Alvilágban van,és halálra ítélték...hogy miért,az majd kiderül,de nem most,mert mennem kell aludniX“D Tudom hogy elkapkodtam,na de este van már...XDD Komikat azért kérnék rá,akármilyen kevés is,és az előzményeket el lehet olvasni a blogomon(fórum aláírásom utolsó sorában van benne a cím) | |
Póniló15 (15108) 12.07.01 09:04:51 | ||
|
Azt hiszem, ma jön az első fejezet. ^^ | |
Póniló15 (15108) 12.07.01 10:12:10 | ||
|
Nos akkor, itt is lenne az 1. fejezet... Remélem, tetszeni fog annak, aki elolvassa. :) FIGYELEM! Iszlám vallásúaknak nem ajánlott! xD
1. Fejezet Meleg volt, még a szokásosnál is melegebb. A szél, ami csak ritkán mutatta jeleit, szintén forró hurrikánként söpört végig a Sziklamecset rendezett, minden szempontból szimmetrikus udvarán. Most nem volt nagy a tömeg, sőt, alig páran lézengtek a köveken. Leültek egy-egy oszlop tövébe, menedéket keresve a nap sugarai elől, vagy éppen bementek a Mecsetbe imádkozni - vagy hűsölni. Ki tudja. A Sziklamecset impozáns épületéhez vezető lépcsőn egy alak rohant fel. A hosszú, egész testét befedő fekete burka hosszan lobogott utána, lábai szorgalmasan vitték tovább. De mégsem keltett semmilyen hangot. Tizenkilenc év elég volt ahhoz, hogy megtanulja: lépteinek mindenféle körülmény között halkaknak kell lenniük. Ő is a Mecsetbe indult. Csöndes, de felettéb indulatos léptei átrepítették a kikövezett udvaron, majd az alak beért a Mecsetbe. Elindult a nőknek kijelölt részhez, majd odaérve lerúgta cipőit, és villámgyorsan a térdeire üve helyet foglalt a földön. A hatamas, gondosan megmunkált és kidíszített oszlopok, a vastag falak, és az óriási tér úgy látszott, hogy mindennél hatalasabb. De a lány nem félt. Összeszorította ajkait, szemei résnyire szűkültek, ahogy előre nézett. Kezei is ökölbe szorultak, és idegesen nyelt egyet. - Utállak, suttogta. - Teljes szívemből gyűlöllek. Tudod, itt most azért kéne lennem, hogy azt kérjem: tedd jobbá az életem, vagy hogy adj meg ezt meg azt. De én nem kérek tőled semmit. Kértem elégszer! Soha, egyszer sem hallgattál meg... Biztos vagyok benne, hogy csak nevettél rajtam, és ez nagyon, de nagyon fájt! Miattad, csak is miattad pokol az életem! Tönkretettél, az apám utál, és az anyámat is megölted! - A lány szemeiből könnycseppek gördültek le, ahogy egyre remegő hangján tovább beszélt. - Nem érdekel, hogy mit fogsz tenni velem, Allah. Én utállak. Milyen isten vagy te? Azzal szórakozol, hogy meggyalázod a nőket, és képtelen szabályokat szabsz meg nekik?! Én nem fogok a talpnyalód lenni, az biztos. A lány befejezte, de még nem állt fel. Várt. Várta, hogy mit fog érezni, és legnagyobb megdöbbenésére nyugalmat, és megkönnyebbülést érzett csak. Mintha valami megváltozott volna benne... Kiadott magából valami olyat, amit már régen ki kellett volna. Igazából eleinte még kedvelte egy kicsit Allahot, mert hát isten, és egy istennel jó dolog jóban lenni. De ahogy cseperedett, és egy ostoba félreértés miatt elvesztette az anyját, lassan rá kellett jönnie, hogy Allah olyan isten, aki kegyetlen, irgalmatlan, és minden bizonnyal utálja a nőket. Borzasztóan lealacsonyította őket: a nők a férfiakhoz képest alacsonyabb rendűek, a férfi isteni eredetű jogokkal rendelkezik a feelsége felett, a nők intelligencia, háládatosság és vallás tekintetében csökkent képességűek, és sok egyéb ostoba megfogalmazás is helyet kapott Allah fejében. Az iszlámban a nő nem más, mint játékszer, aki feltétlen engedelmességgel tartozik a családjában élő férfiaknak, és akit a férje büntetlenül bántalmazhat. A lány felállt, óvatosan letörölte a könnyeit, majd ezzel az újonnan megtapasztalt megkönnyebbüléssel elindult a cipője felé. Felhúzta, majd a Mecset ajtajában még utoljára visszanézett a teremre. - Ha ez az iszlám, én köszönöm, de nem kérek belőle. Aztán megfordult, és elindult haza. Biztos volt benne, hogy az apja ismét valami el nem követett vétket fog a nyakába varrni, ahogy tette ezt azelőtt is, hogy a lány ide jött, a Sziklamecsetbe. Apja, bizonyos igen befolyásos Jubair Essein* nem nagyon szerette a lányát. Csak púp volt a hátán, és minden lehetőséget megragadott a megszégyenítésére, vagy leszidására, amit persze mindig úgy állított be, hogy a lány hibázott, ő nem tartotta be a vallás szabályait. Így hát lányának elege lett, és robbanékony, forróvérű természetével nem bírva, elrohant a Mecsetbe, és jól megmondta a magáét Allahnak. Egyetlen igazi támasza, akit valójában a barátjának mondhatott, aki egyetlenként szerette, az az ő drága bátyja volt. A fiú sosem ítélte el, sosem bántotta, és mindig ő volt az, aki lelket öntött belé, és aki megvígasztalta. A lány csak benne bízhatott, mert tudta, hogy akármit tesz is, Nasin sosem fogja elárulni. A lány így, ezekkel a gondolatokkal haladt végig a poros utcán. Mindenhol árusok próbálták értékesíteni a portékájukat, vagy éppen félmeztelen gyerekek fogócskáztak az üres dobozok között. Ha apja ismét leszidja, majd Naisn megvígasztalja... Igen, egészen biztosan így lesz. *[Jubájir Esszin] xD | |
zafira (10888) 12.07.01 11:02:48 | ||
|
My little Póniló15öm :3 tetszett és még mindig szeretem a stílusod ^^ bár kicsit rövid lett és még nem bontakoztak ki az események...érdeklődve várom a folytatást :3 | |
Lottusz (59777) 12.07.01 11:09:30 | ||
|
Póni, ez már jól kezdődik! :) | |
Melissa (6505) 12.07.01 11:21:20 | ||
|
Póniló: Nagyon jó lett :DD Folytasd ^^ | |
Póniló15 (15108) 12.07.01 11:44:15 | ||
|
Jóvanmá‘, csak első fejezet x)
De azért köszi :D |