 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Fanday99 (50302) 12.10.19 17:26:01 | ||
|
Üzenet a múltból.
1. fejezet Egy halálsikoly és vér. vér mindenütt-az álom itt megszakadt, és Amy Bennett felriadt. Először azt se tudta hol van, levegő után kapkodva ült fel az ágyában, majd lassan körülnézett az apró, sötét szobában. Mikor kicsit megnyugodott, ránézett a rózsaszín éjjeliszekrényen álló óra világító számlapjára. 4:42. Remek. Visszatérő rémálmai már nem először és több mint valószínű, hogy nem utoljára kergetik ki az ágyból hajnalok hajnalán. Felállt és lassan kikacsázott a fürdőszobába, majd kulcsra zárta az elegáns, fehér faajtót és belenézett a tükörbe. A látványtól hátrahőkölt. Borzalmasan nézett ki. Szőke haja izzadt tincsekben tapadt az arcára, nagy égkék szemei alatt táskák sorakoztak, egyébként szép arca most sápadt volt, nyúzott és gyűrött. Mint mindig, tükörképe most is életre kelt és rámosolygott a lányra. -Nyugodj meg, szedd rendbe magad és nyomás isibe. Espiritua már a nulladik órán szenved, te meg itt lopod a napot. Sicc-vigyorgott a tükörkép, aki látszólag rendkívül élvezte, hogy parancsolgathat valakinek. -Ennél jobb tanácsot nem tudtál volna adni?-mordult rá másolatára Amy és kedvesnek nem nevezhető mozdulatot tett a kezével, melynek lényege, hogy középső ujját tartja nyitott állapotban. A kedvesnek nem nevezhető gesztusra csengő nevetés volt a válasz. A kislány morgolódva elfordult, elővett egy fésűt a fehér műanyag kosárból és elkezdte gubancos, szalmaszőke hajtincseit valami emberi formába rendezni. Pilláit szempillaspirállal hangsúlyozta ki. M,ég egy utolsó pillantást vetett tükörképére, elégedetten bóklintott, aztán visszacsámpázott szobájába ahol talpig fehérbe öltözött: testre simuló naci, hószín rövid ujjú póló, egy pár méregdrága tajtékszín sportcipő és már indulásra készen is állt. Az órára pillantott. 5:59. Ha siet, még beérhet nulladik óra végére, és talán ki is hívhatja barátját, egy átlagosnak nem nevezhető, tizenhat éves srácot. Felkapta fehér oldaltáskáját és turbómeghajtással rohant lefelé a csúszós falépcsőn, melynek az lett a vége, hogy pofáraesett. A lakásban megszólalt egy csengő, mintha csak ki akarná nevetni a lányt. -Nagyon vicces-vigyorgott Amy, majd felkapott egy almát a konyhaasztalnál álló kosárból és kirohant a lakásból. Kellemes, őszi nap volt, a fák ezernyi színben pompáztak. A lány mélyet szippantott az avarillatú levegőből, majd meigindult és az iskolába vezető általában kétperces utat csupán harminc másodperc alatt megtette. Az iskola homlokzatánál megállt, és mint mindig, most is szemügyre vette a sárga, körülbelül tizenöt centiméter nagyságú betűkkel írt feliratot. Sapere Aude, mint merj gondolkodni. És mi van, ha nem merek? gondolta a lány vigyorogva, majd belépett a kapun. Átvágott az aulán, majd az udvarra vezető két kapu közül kiválaztotta a bal oldalit, azon átvágott és meg sem állt a legeldugottabb zugig, amely történetesen épp a száhuszonkettes számú terem, a hetedik bé, Amy osztálya alatt helyezkedett el. A lány osztályából három fiú a falat támasztva cigarettázott. -Mi van szivi te is rágyújtasz?-vigyorgott a kis szőkére az egyik srác, akinek kócos fekete haja, mogyoróbarna szeme, enyhén napbarnított bőre és hihetetlenül helyes arca volt. -nem, Ravi, de azért köszönöm kérdésedet-mosolygott a kislány a srácra, mire az nyugisan vállat vont és cigizett tovább, beszélgetésbe elegyedve másik két osztálytársával. Amy megkönnyebbülten felsóhajtott, és felnézett osztálytermének ablakára -Espiritua...-suttogta nagyon halkan, a következő pillanatban pedig egy rémült sikoly kíséretében a betonon találta magát.Egy hűvös kezet érzett az arcán, és enyhe nyomást a mellkasán. Mellén egy borzas ezüstfehér hajú, természetellenesen világoszöld szemű, hihetetlenül helyes arcú srác ült. Gyönyörű arcát dühös fintor torzította el. -Van fogalmad róla, mi lesz ha meghallják a nevemet, Bennett?-kérdezte fojtott, dühös hangon -Igen tudom, és ne haragudj. De nem gondolod, hogy ez az elhelyezkedésünk kicsit félreérthető?.-mosolygott a lány de szemeiben fájdalom ült, és a tarkóját simogatta, melyet z eséskor eléggé beütött. -Mi lenne, ha azt mondanám, hogy magasról teszek rá?-kérdezte a fiú de azért leszállt a lány mellkasáról és még fel is segítette. A szemébe nézett-Álmaid?-kérdezte komolyan | |
| Fanday99 (50302) 12.10.19 17:39:37 | ||
|
-Rendszeresen. Ma is volt egy-felelte a lány és félve oldalra pislogott. A cigiző srácok már eltűntek.
-Kajakra?-kérdezte a fiú -Kenura -Úristenem. Neked nincs ki mind a négy kereked, Bennett.-vett elő Espiritua egy gyűrött újságot a széldzsekijéből és beletemetkezett. Szokásosnál is mogorvább arca arról árulkodott, hogy megint talált relytélyes körülmények között elhalálozott személyt. -Ismerős?-tette fel Amy a hetek óta rettegett kérdést suttogva -Valami Joseph Smith. Egyszóval nem.-a srác szemében a kétségbeesés halvány szikrája látszott fellobbani egy pillanat erejéig.-De ez így nem mehet tovább. Már több mint harmic ártatlan áldozatról tudunk. Kajak, hogy nem természetes halált haltak. -Egyébként mit kerestél nulladik órán?-próbálta más vizekre terelni a témát a kislány. A fehér hajú fiú türelmetlenül legyintett. -Hiszti úrnőnek sikerült megint észrevennie a hajamat, hisztirohamot kapott és behívatott nulladik órára, hogy leordíthassa a fejemet, hogy változtassam vissza eredeti színére. Ha tudnám akkor se tenném. Kezd elegem lenni az öreglányból. Amy elnevette magát. A hajszíncsata már első osztály óta dúlt Espiritua és a gúnynevén Hiszti úrnő között. A fiú valójában tündér volt, és ez a hajszín nála teljesen természetesnek számított. Néhány mondattal ezelőtt a fiú a neve miatt volt morcos. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a tündérfélék nem árulhatják el a nevüket, mert akkor annak a személynek, aki tudja a nevét, hatalma lesz fölötte. Ezért a srác álnéven jár isibe, és az egyetlen személy, aki tudja eredeti nevét, az Amy. Őt szolgálja a tündér. -Rendkívül szórakoztató-morogta az ezüstfehér hajú fiú. A távolból csengetés hallatszott és Am ijedten rezzent össze. -Jesszus!Milyen órával kezdünk? -Matekkal. És ne parázz már mert idegesítő.-fogta meg a lány kezét a tündér, és futni kezdett vele. Berohantak a kapun, felfutottak a lépcsőn kettesével szedve a fokokat és végül benyitottak a díszterem melletti százhuszonkettesbe. Mindketten megálltak az ablak melletti padsor utolsó padjánál, ledobták a táskáikat és kipakoltak. Kicsit később a padjaikban ültek, és míg a tanár az egyenletet írta a táblára, addig Amy gondolkozott az álmán. Azt érezte, hogy egy puha könyök az oldalába mélyedt. Felnézett. Mindenki őt bámulta, még a tanár is. -Nos Bennett?-hallatszott a gyufaszálra emlékeztető Hiszti úrnő sípolóan magas, éles hangja. A lány a táblára nézett. - X értéke tizennégy, Y-é pedig huszonegy, tanárnő -Ez a válasz Amy-sóhajtott a tanárnő-De én csak azt kértem, hogy csukd be az ajtót. A többi óra is hasonlóan telt, így Amy és Espiritua jogosan örülhetett az órák végét jelző hosszú csengőnek. kicsit hosszú lett... komikat kaphatok? | |
| VIKI2011 (46489) 12.10.19 20:16:24 | ||
|
Fanday99: Tök jó. Folytasd. | |
| SzellemVarázs (56562) 12.10.20 09:38:13 | ||
|
Fanday9 tök jó lett, folytasd | |
| lili70 (57255) 12.10.20 12:26:39 | ||
|
itt a történetem a folytatásával bár még mindig erősen gondolkodom hogy nem kéne e befejeznem mivel ez az írásosdi nagyon új és a történet se az igazi:/
A Titokzatos fiúk 1. fejezet Ez is egy szokásos suli napnak indult Viktória Bell épp az utolsó simításokat végezte gesztenyebarna haján, amikor egy ismerős hangot hallott a fürdőszobája ajtajánál- Tori létszíves siess, mert elkésel!- vetett aggódó pillantást lányára Sahra Bell. Viktória nem sokkban különbözött az édesanyjától mind kettejüknek mélykék szemük és gesztenyebarna hajuk volt az egyet len, ami különbözött bennük, hogy Sahra már benne járt a harmincas koraiban Torival ellentétben, aki a tízen nyolcat taposta. –Anyu ne aggódj már annyit különben is most végeztem meg aztán a suli királynője nem jelenhet meg kócosan- vetett egy ragyogó mosolyt Sahra-rá és kiviharzott mellette- Ez a lány- csóválta meg a fejét Sahra majd elindult a lépcső felé. Tori e közben összepakolta a táskáját utána gyors léptekkel elindult az ajtó felé. –Tori legalább a szendvicsedet vidd el!- kiáltotta Sahra, de addigra Tori már becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Tori fél úton lehetet mikor meg hallotta izgága barátnője hangját- Tori várj már meg!- futott nem mesze mögötte lélek szakadva mire Tori meg állt.- Reggelt Leila!- köszönt barátnőjének. –Reggelt Tori! Képzeld, állítólag ujj fiúk jönnek a suliba hát nem király!- mondta még mindig nehezen kapva levegőt. – Aha, biztos bár ki tudja, hogy milyenek és hogy néz neki úgy, hogy ne örülj előre- mondta figyelmeztetően Leilára nézve. –Igazad lehet, de én attól függetlenül kíváncsi vagyok rájuk!- mondta. - Tőlem, de ne engem hibáztass, ha valami fogszabályzós akár micsodák lesznek. – mondta komolyan majd mindkét lánynevetésben tőrt ki. - Na, siessünk, mert még el fogunk késni!- mondta Leila és már el is indult épp időben érkeztek ahhoz, hogy lássák a hangoskodó tömeget. – Hát itt meg mi van? –vonta össze a szemöldökét Tori. – Biztos az ujjak miatt van. - mondta izgatottan Leila. – Ha ekkora a felhajtás tuti hogy helyesek és ki tudja, lehet, hogy még barátnőjük sincsen!- áradozott csillogó szemmel a tömeget figyelve. –hát engem nem érdekelnek úgy, hogy mehetnénk is- mondtam és már ott is hagyta Leilát. – Héj Tori várjál meg!- kiáltotta. Tori egy kicsit lassított a lépcsőtetején hát, ha észreveszi a már most nagy népszerűségnek örvendő újakat, mert ugyan magának se vallotta be, de félt, hogy az újak kötik le mostantól mindenki figyelmét, annyira belemerült a gondolataiba hogy észre se vette az előtte álló alakot, akinek a figyelmét egy órarend kötötte le, Tori egyenesen neki ment. – Nem tudsz vigyázni?- emelte fel a hangját. –Én is ugyan ezt kérdezhetném – szólalt meg egy bársonyos, de nyugodt hang. Tori most vette csak észre, hogy akibe bele ütközött az egyik új lehet mivel teljesen ismeretlen volt számára. – Csak nem te lennél az egyik új?- kérdeztem nyájasan majd választ se várva sarkon fordult és elviharzott a meg döbbent fiútól. remélem azért valakinek tetszik majd... | |
| thestral27 (21282) 12.10.21 14:18:53 | ||
|
Sziasztok!
Tudom, mostanában nem hozok sose semmit... indok: pályázatra írok pályaműveket. Viszont most kicsit kikapcsolok, és elkezdek írni egy történetet, amit pár napja konkrétan megálmodtam.:) Ismertető: 3 srác, 1 banda, 1 álom. De kik ők? És hogyan lettek ilyen gyorsan, ilyen sikeresek? Jack, Austin és Ronald. Egó: Magasabb, mint a Mount Everest. - Na jó, azért Ronald kicsit visszafogottabb... - De egy kicsit a szereplők külsejéről! Jack: Piros(nem, nem vörös.. Piros) haj, nagyjából a hátsófeléig ér - igen, fiú. (xD)-. Imád dalokat írni, illetve a szabadideje felét általában a StarBucks kávézóban tölti. Kellően magas, 182cm. Sovány, elég sokat sportol. Általában, amikor nincs koncert elmegy teniszezni vagy kosarazni. Otthon a banda akármelyik tagjával szokott ping-pong -ozni. Sötét barna, már majdnem fekete szeme van. Austin: A szőke herceg... leszámítva, hogy nem kék szemű. És nincs “fehér“ lova... és nem tud lovagolni... és egyáltalán nem valami “herceghez“ illő a modora... és nem természetes szőke, csak festett... Közép hosszú a haja, szemébe szinte mindig belelóg. Nem a legmagasabb, 174cm. Ray Ban napszemüveg függő. Két könyvespolcon tárolja őket. Energia ital és koffein függő. Szinte egész nap pörög, ezért gyakran eljár futni, hogy lefárassza magát. Barna szeméért bolondulnak a lányok.. Ronald: Kék, közép hosszú haj, kék szem, hamvas, fehér bőr... ki ne lenne oda érte? Tud gitározni, és szingli! (ahogy a másik kettő bandatag is) Mindig barna converse cipőben járja az utcákat. Imádja a macskákat, és nem nagyon szeret róla beszélni, de gyakran eljár lovagolni. Van egy kutyája, Jaime. 170 cm, a legalacsonyabb a bandában. A történetről bővebben: A három fiú hatalmas karrierre tett szert a zenei világban. Turnék, koncertek... minden lány megvesz értük. De hirtelen eltűnnek.. De vajon miért, ha olyan sikeresek? Elveszítenek majdnem mindent... eltelik így egy hónap, nincs semmijük, s eszük ágában nincs munkát keresni. Egy menedzser tűnik fel hirtelen, s karolja fel őket, némi szívességért cserébe. Ki ne bólintana rá, ha olyan nagy gázban vannak? De pár nap múlva megbánták az egészet... Miért? Mi volt az a szívesség? Nagy nehezen, sok munkával visszajutnak a zenei világ csúcsára. De vajon ott is maradnak? Esetleg érdekelne valakit?:) | |
| Fanday99 (50302) 12.10.21 16:02:29 | ||
|
thestral: engem érdekelne, szerintem kezdd el;) | |
| thestral27 (21282) 12.10.21 16:33:51 | ||
|
Na, umm... elkészültem a borítóval is.:D
Nem egy nagy szám... igazándiból a képeket volt nehéz megtalálni hozzá.xD A címe végül “We are young!“ lett.:) Jaj, amúgy erről eszembe jutott.. Austin: 17 éves Jack: 18 éves Ronald: 17 éves xD  | |
| SzellemVarázs (56562) 12.10.21 16:46:55 | ||
|
Thestrikezdd el! | |
| Sennala (35031) 12.10.21 16:51:25 | ||
|
Fanday: Nagyon jó! :D Folytasd!
Stef: Kezd el, kíváncsi leszek rá! ^^ | |
| Sennala (35031) 12.10.21 16:58:45 | ||
|
Melissa: De rég olvastam! xD Jó lett. ;)
Lili: Szerintem rövid, de maga a történet jó. :) | |
| Sennala (35031) 12.10.21 17:05:07 | ||
|
1.fejezet(3.szakasz)-Elrabolva Néha teljesen az őrületbe kerget nyugodt, kimért, mély hangjával, mely mindig ugyanolyan monoton minden egyes beszélgetésnél. Azt hiszem huszonhárom éves koromig sem tudtam ezt megszokni. Halk sóhajt eresztettem el egy hangos motorzúgás után. Felnyitottam szemeim, és az út szélén parkoló kocsira néztem. Ellöktem magam a faltól. - Végre. – ballagtam társam vörös Porchéje mellé. Kinyitottam az anyósülés ajtaját, és beültem. - Még be kellett rohannom az ABC- be venni egy százas zsepit! – libegtette előttem a csomagot. Odébb toltam a kezét, mire eltette a papír zsebkendőt. – Na? Mi is az a fontos ügy? – vonta fel szemöldökét vigyorogva, miközben egy újabb zsebkendőt emelt arca elé. Hangosan feltüsszentett, majd megtörölte takonytól ázó orrát. Összegyűrte az átázott zsebkendőt, és az oldalzsebbe tömködte. - A város szélén lévő raktár a célpontunk – bámultam előre. – A parkot megkerülve hagyjuk el a belvárost, és megyünk megmenteni Haruno Sakurát. – mondtam nyugodt hangvételben, majd belső kabátzsebemből elővettem kedvenc pisztolyom. Naruto egy bólintással jelezte, hogy értette. A gázra taposott, és padlógázzal elhajtottunk. --- Raktár --- Kb. fél óra telt el, amióta a férfi elmesélte nekem kik is ők valójában. Azóta gondolkodtam rajta, hogy vajon ki jutok-e innen élve, bárhol is legyek. Jelen pillanatban a földön ülve tanakodtam, összekötött kezekkel, bekötött szemmel. Hogyan tovább? Elhoztak ide, de a szándékukat még mindig nem tudom. Bármit is kezdenek velem ki kell tartanom, hisz Haruno vagyok. De hirtelen minden bátorságom elszállt, és ismét könnyekben törtem elő. Halkan zokogtam a földre borulva, reménykedve a túlélésben. Nem csak fáradt, és gyenge voltam, de még a hasam is hangos korgásba kezdett. Hangos kiabálások, csattanások, lövések zaja törte meg a nyugodt csendet. Mi a fene ez? Talán elrablóim zörrentek össze, vagy… értem jöttek. Következő részt mindjárt teszem. ^^ | |
| Sennala (35031) 12.10.21 17:06:39 | ||
|
2.fejezet – A mentőakció
Megérkeztünk. A sorompó előtt Naruto lefékezett, és a bódé felé nézett, ahonnan egy köpcös termetű, bajszos férfi totyogott ki. A kocsi mellé lépkedett, megköszörülte torkát. Társam lehúzta az ablakot, mire a férfi rögtön rázendített mondandójára. - Belépő kártyát, és raktár épület számát! – mormogta sötét bajsza alatt. Kezeit a háta mögött összefonta, s kihúzva magát várt. Zsebemből elővettem egy hamisított belépő kártyát, amit a férfinak adtam. A raktár számát ugyan nem tudtam, hisz ebben az elkerített körzetben rengeteg épület van, ahová elrejthették a Harunot. Nyeltem egyet. Az ablakon keresztül meredtem a sorompón túl lévő épületekre. Vajon hol lehet? Egy vörös kamionról volt szó. Talán a Coca Cola Zrt. tulajdona, az pedig a 23-as számú raktár. De előfordulhat, hogy más cégek kamionjai is vörösek. Túlságosan is kockázatos, de maradtam első gondolatomnál. - A 23-as számú raktár. – néztem a férfire, aki bajszát piszkálva vizsgálgatta a belépőkártyát. Remélhetőleg nem sejt semmit. Ezt a kártyát Nara Shikamaru készítette a központban, még mielőtt elhagytam volna az épületet. Ő az egyetlen, aki tökéletes hamis kártyákat készít. - Mehetnek! – nyújtotta vissza a kártyát, majd a bódéhoz ballagott. Megnyomott egy gombot, amire a sorompó felemelkedett. Naruto habozás nélkül behajtott. - És mégis hogyan akarsz bejutni a raktárba? – vonta fel szemöldökét társam, és a 23-as számú raktár felé kanyarodott. Arca komor, és rezzenéstelen volt. Nem vall rá ez a viselkedés. - Mint mindegyik raktárnak, ennek is van egy hátsó bejárata, minden bizonnyal egy keskeny ajtó. Az lenne a legjobb, ha csendesen közelítenénk meg az épületet, és még a 20-as raktárnál leparkolnál. Mert egyikőnk sem akarja, hogy magunkra vonjuk az emberrablók figyelmét. – sóhajtottam fel, majd előhúztam kabátomból a fegyveremet. Naruto egyetértően bólintott, s leparkolt a 20-as raktár mellett. Kiszálltunk a vörös autóból, az ajtókat próbáltuk a legcsendesebb módon becsukni. Fegyveremet a föld felé szegezve osontam a 23-as felé. Az épületek mellett haladva gyorsítottam a tempón, és lassú kocogással mentem tovább. Nesztelenül suhantunk el a 22. raktár mellett. Lassan elérkezik az az idő, amikor behatolunk a raktárba, és szembe kerülünk az ellenséggel. Az lenne a legjobb, ha elkerülnénk a rablókat, és szimplán megmentenénk a lányt. Tökéletes terv, de ha rosszkor vagyunk rossz helyen, akkor lehetetlen elkerülnünk az emberrablókat. - Hol van a bejárat? – tüsszentette társam mögöttem, miközben nyakamon éreztem a hideg nyálát. - Eddig senki se mondta, hogy tüsszentéskor rakd a kezed a szád elé?! – fordultam hátra, és ideges pillantásokkal néztem Narutora. - Képzeld mondták, de a fegyveremet nem akarom össze nyálazni. – nyafogott vigyorogva. A szememet forgatva fordultam vissza. - A másik kezed foglalt volt? – kérdeztem halkan, majd lassan megindultam a célpont felé. - Azzal zsepit kerestem a zsebemben. – morogta mögöttem. Lassú léptekkel követett, közben még mindig zsebében matatott egy tiszta zsebkendőért. A raktár árnyékában megálltam, és szorosan a falnak simultam. Egy ideges férfi csapta ki a 23-as raktár hátsó ajtaját. - Mi az, hogy nincs még itt a helikopter?! – ordította a most kijövő fiatal nőnek, aki összehúzva magát próbált védekezni a férfi hangjától. De az ismét felemelte mély hangját, és ökölbe szorított kézzel dobbantott egyet. - Azt ajánlom tíz percen belül legyen itt a gép, különben nem állok jót magamért! A lányt egyelőre Steve és Jason figyelik, de nekik éppenséggel más feladatot kellene végezniük! A helikopternek egy órája itt kellene lennie Mary! Mi az Istent csináltál te eddig? Hö? - A papírmunkákat végeztem – nyöszörögte a nő, és alázatosan lehajtotta fejét a férfi előtt. – Bocsásson meg, legközelebb hamarabb intézkedem. – a férfi csak nehézkesen bólintott egyet, majd visszasietett az épületbe, maga után becsapta az ajtót, és magára hagyta a nőt. Hangos tüsszentés törte meg az eddig nyugodt csöndet. Arcom fal fehérré vált, mikor láttam, hogy a nő közvetlen a szemembe néz. Naruto eközben orrát törölgette, és szipogott. Ennek is ilyenkor kell tüsszentenie. Ha miatta rontjuk el a küldetést, esküszöm, hogy másik társat fogok követelni. Ilyen kétbalkezes embert életemben nem láttam még. - Ki maga? – remegve rántotta elő övéből kicsi fegyverét, melyet mind két kezével markolt. A helyzetéből kinézve még életében nem lőtt emberre, de jobb lesz vigyáznom, mert nem biztos, hogy tudja irányítani pisztolyát. Úgy gondoltam jobb lesz, ha elállok a fal mellől, és közvetlen szembe kerülök a nővel. Megismételte előbbi kérdését, s fegyvere kattant egyet. Elkerekedett szemekkel nézett remegő kezeire, melyek ide-oda ingatták a pisztolyát. Tisztán látni lehetett rajta, hogy fél. | |
| Sennala (35031) 12.10.21 17:07:35 | ||
|
Előző komment folytatása:
- Rendben, elmondom. Uchiha Sasuke vagyok. Négy éve dolgozok apám nyomozóirodájánál, és három éve járok rendszeresen küldetésekre. Nem áll szándékomban megölni téged, de ha erre mégis sor kerülne, sajnálom. – mondtam rezzenéstelen arccal, és felé szegeztem fegyverem. Társam türelmesen várt a fal mellett, reméltem, hogy nem akarja magát felfedni a nő előtt. - Szóval a lányért jött? – hadarta ijedten. – Nem hagyhatom, hogy megmentse Haruno Sakurát! Nem akarok több csalódást okozni a főnökömnek – lábadt könnybe tekintete. – Többet nem! – kiáltotta merészen, mutatóujját a ravaszra helyezve célzott rám. Fegyvere egy halk kattanás után kilőtte a golyót, ami sebesen száguldott felém. Feleszmélni sem volt időm, amikor láttam, hogy társam ugrik elém. Rögtön visszatértem a jelenbe, s a remegő támadónkra néztem. A nőre szegeztem fegyverem, majd habozás nélkül lelőttem. - Naruto! – néztem földön fekvő társamra, és ijedten guggoltam le mellé. - Sasuke siess… - mosolyodott el, s a lőtt sebére helyezte egyik kezét. – Meg kell mentened őt. Tudom, hogy ez most nagyon összecsapott. :/ | |
| thestral27 (21282) 12.10.21 17:23:17 | ||
|
OMG, nem hittem volna, hogy ennyi embert fog érdekelni.oO Hát, most egy kellemeset csalódtam. Akkor szerintem megnézek egy Kuroko no Basuke-t, addigra megjön a pizzám is elvileg, és vacsorázás közbe írok még(mert már elkezdtem ám amikor hazaértem.xD).:D | |
(aktuális oldal: [ 475 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [472] [473] [474] [475] [476] [477] [478] [479] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
