 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Fanday99 (50302) 12.10.21 17:47:34 | ||
|
köszönöm a komikat:) nem gondoltam volna hogy a nyakatekert kutyulmányom ennyire tetszhet másoknak. Ez akk bizti csalódás lesz:
Üzenet a múltból 2. fejezet -Amy!-hallatszott a kiáltás, majd szpora léptek zaja törte meg az erdő csendjét. A kellemes, kissé magas hang gazdája Ravi volt, akinek mint általában, most is cigaretta volt az ujjai között, amit néha megszívott, letüdőzött és kifújt.Amint Espiritua és Amy megfordult, a srác már tudta, hogy lebukott. Egészen az iskolából induló Farkas erdő végéig követte aí kerülő úton hazafelé tartó tündért, és a szőke hajú lányt, aki iránt a srác tüzes érzelmeket táplált. -Mit keresel itt, Evans?-kérdezte a tündér csendes, nyugodt, de mégis vérfagyasztóan fenyegető hangon. Keze már az övében szunnyadó tőr markolatán nyugodott. Ravi, amint meglátta a tokjából kikandikáló fegyvert, megremegett, és gyönyörű, napbarnított arca egy pillanat alatt falfehérré vált. -T-te tőrt hordasz magadnál?-kérdezte és amúgy is magas, dallamos hangja most hisztérikus éleket kapott -Igen haver, és bár nem látszik, én egyáltalán nem félek használni-hallatszott a nyugodt, fagyos válasz, majd a tőr kiröppent hüvelyéből, a tündér fürge oldalsasszéval Ravi mellett termett és a fiú torkához nyomta a kis kést.Látszott, hogy a legkisebb bűntudat nélkül is képes lenne megölni osztálytársát-Utoljára kérdezem:mit keresel itt, gyáva halandó? Amy, aki eddig halálra váltan figyelte az eseményeket, most megborzongott, a két srác mellé rohant és teljes erőből a tündér vállára csapott, mint mindig, ha szolgája túllőtt a célon, majd a füléhez hajolt -Spirit kérlek... Engedd el Ravit-suttogta, mire a tündér mordult egyet és ellökte magától a srácot, aki elesett, átgördült a vállán mjd féltérden landolva, két lépés távolságban szembefordult Amyvel és Spirittel. Homlokán verejtékcseppek ütköztek ki, arca egyszerre tükrözött zavarodottságot és félelmet. Aztán hirtelen, ordítva felpattant és a tündérre mutatott. -Te...Te állsz a gyilkosságok hátterében!-suttogta, majd felkiáltott és elrohant. -Ravi!-kiabálta Amy, de nem kapott választ. A fiút elnyelte a sötétség.Az erdő csendjét a már jól ismert rémült kiáltás verte fel amelyben most ijesztően sok fájdalom érződőtt (folyt köv) | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.10.21 18:13:35 | ||
|
Thestri: irjaad gyorsaan :D | |
| Monty77 (50626) 12.10.21 22:23:42 | ||
|
Thestral, hozzad, de hamar!! *o* :3 | |
| tailung (17090) 12.10.22 00:42:15 | ||
|
Lámpás
Az égre pillantok. A levegőben úszó lámpások egyre feljebb emelkednek. Felszisszenek...hogy ennyire gyerekesek legyenek! Én nem vettem részt benne. Nem voltam hajlandó. Most pedig itt ülök a hintánál, az életem közepébe robbantott lyukkal. Régebben hívő voltam, minden vasárnap reggel nyolckor ott álltam a templom előtt, délután a rászorulókon segítettem, este ismét misén voltam... Most minden harangozás szentségtörés számomra. Ismét meghúzom az üveget ami a kezemben van és a földet kezdem bámulni. A nagy fenyőn lógó gumiabroncs mások számára csak egy elhagyott játék a semmi közepén. Nekem nem az...számomra ez egy emlék. Egy emlék valakivel, akit egyszer szerettem...mégis mintha mindig itt állna mellettem, mikor itt vagyok. A whisky forrva perzseli a torkomat, de elűzi a rossz gondolatokat...mármint általában. Most nem. Most csak nézem a vaskos fenyő barázdált törzsét és azon gondolkozom, mit tennék, ha ő most velem lenne. Az ujjaim a fa kérgére szorítom, a körmeim belevájom. A fájdalom ébren tart, nem hagy álomvilágba menekülni és ez...remek. Álmomban még mindig velem van, minden éjjel. Hallom a nevetését, ahogy mély hangján azt mondja “Ne sírj, semmi baj nem lesz...én itt vagyok neked“. Újabb korty perzselő valóság...A csillagokra nézek és arra gondolok, hogy most is velem van. Mikor megfordulok, ott fog állni és az arcomba nevet, amiért halálra rémülök tőle. Elsimítja a hajamat az arcomból és megcsókol, azt mondja, hiányoztam neki. Lassan megfordulok...de csak a ködöt látom. Ismét az égre pillantok, a lámpások mintegy engem idegesítve szállnak egyre felfelé. Durranás hallatszik a távolból, akár a mennydörgés, én pedig térdre rogyok. Emlékképek villannak fel az elmémben. A fejemnek szegezett pisztoly jeges acélja, a tompa puffanás, az arcomra fröccsenő vér, az ő féltő, mégis dühös pillantása az arcomon. Támadóm vérének illata a puskaporral keveredve. Fenyő, a bőrdzsekije illata. Akaratlanul is ömlenek a könnyeim, ököllel a fenyőnkbe vágok. Egyetlen esélyt kértem, megkaptam...és megmentett. Azóta nem láttam őt, egyszer sem. Csendben elmosolyodok, miközben a táskámból papírt és tollat veszek elő. Csendben írni kezdek, miközben mellettem csendben ég a kis tábortűz. “ Drága anyu, Bárcsak értenéd min mentem keresztül az utóbbi pár hónapban...Bárcsak magam mondhatnám el, mennyire szeretlek és mennyire hiányzol. De nem tehetem, mert mikor megkapod ezt a levelet én már nem leszek. Ne aggódj, én jól leszek, ott ahová megyek, mert együtt lehetek azzal akit szeretek. És ha ez az ára annak, hogy újra lássam, hát megadom, mert számomra ő a legfontosabb. Bárcsak elfogadnád, hogy már nem vagyok kisgyerek. De nem teszed. Ez az utolsó eset hogy hallasz rólam, de azt akarom, hogy tudd: én mindig a te kicsi lányod leszek, nem számít mi történik az évek alatt, nem számít mennyi idő telik el. Mindent sajnálok, sajnálom, mikor azt mondtam, hogy már nem szeretlek, hogy elszöktem otthonról, hogy annyira engedetlen voltam. Azt szeretném, hogy helyre jöjjenek a dolgok. És helyre is fognak jönni, mert az idő minden sebet begyógyít. Őrizd meg ezt a levelet, és ha hiányoznék neked, olvasd el, mert ebben a levélben elküldtem neked a lelkem egy kis darabját. Ha kérhetlek ilyesmire, ne gyújtsd magadra a házat főzés címén, ne karambolozz, mert sminkeltél és ne törd ki a nyakad lefelé a lépcsőn. Én vigyázni fogok rád, mindig melletted leszek, ha nem látsz engem, akkor is tudd, hogy melletted állok. Köszönöm, hogy velem voltál annyi éven át, hogy vigyáztál rám, hogy tanítottál. Még sosem gondoltam, hogy a búcsúm egy levélen keresztül ér majd el hozzád. Nem lesz sírom, nem lesz hova virágot vinned a születésnapomon, ne is keresd a nevem a sírköveken. Ha emlékezni akarsz rám, szórd a virágokat a szélbe, nézd az esőt az ablakból, vagy csak feküdj a fűben. Bárhova mész, mindig ott fogok állni melletted. Szeretlek, Anyu...vigyázz magadra! Rebekah“ Mosolyogva, de könnyes szemmel elbúcsúztam a fámtól, a postáig sétáltam, bedobtam a levelet, majd visszamentem a hintához. Azóta eltűntek a “barátaim“ lámpásai...a remény megtestesítői...hát akkor itt az idő. A táskámba nyúltam, elővettem egy gyógyszeres-dobozt, a markomba öntöttem tíz-húsz bogyót és az égre néztem. “Hát...akkor odaát, kedvesem.“-suttogtam csendesen, majd lenyeltem a bogyókat és még pár percig néztem az eget, ami világosodott, világosodott, majd az egész környék egységes fehér masszává vált. Mikor magamhoz tértem, éreztem a karjait a derekamon, a lélegzetét a nyakamon. Jól voltam. Ahogyan anyámnak ígértem, olyan helyre kerültem, ahol boldog vagyok. Csukott szemmel...holtan, de boldog voltam, hisz visszakaptam őt, a kisfiús mosolyával, a fenyő illatú fekete hajával, az aggódó kék pillantásával. Örökre. Ő volt az én lámpásom, a reményem. Kérhetnék kommikat? már ha valaki egyszer képes és végigolvassa ezt a szartXD? | |
| Death (66605) 12.10.22 09:28:51 | ||
|
tailung szerintem nem is szar :) nekem kifejezetten tetszett :))) és igen mielőtt megkérdőjeleznéd tényleg végig tudtam olvasni ;) | |
| tailung (17090) 12.10.22 12:10:23 | ||
|
ennek örülök Death :$ Köszönöm a kommit^^ | |
| Monty77 (50626) 12.10.22 13:44:55 | ||
|
tailung, ‘furcsamód‘ én is végig tudtam olvasni xD Nekem is tetszett, egész jó ^^ | |
| Death (66605) 12.10.22 13:55:45 | ||
|
Speciel tie 2.fejezet 1.fejezet
Na jó teljes katasztrófa...3 és fél óra kínkeserves vásárlás után Eathen-nel megtaláltuk a megfelelő estélyit és még Svenek is tetszett. Aztán korán reggel már kocsiba szálltunk ,hogy most már több ,mint két órája üljek ezen a misével egybekötött szertartáson.Szememmel kerestem egy pontot és azt bámultam már egy ideje.Agyam közben azon zakatolt ,hogy Eathen most mit csinálhat.Vajon ő is unatkozik? Na mindegy azt ígérte ha baj van jön csak,hogy megnyugtasson. Jöjjön indulunk!-lökött finman oldalba Sven Mit tetszett mondani?-kérdeztem az inas öreg,könnyes szemébe nézve Vége a szertartásnak ,mehetünk a lagzi helyszínére-mikor befejezte a mondatot felugrottam a padról ,de elmacskásodott lábaim lassításra kényszerítettek. A lagzi helyszíne 10 percnyire volt a templomtól .Megálltunk a nekünk kijelölt parkolóba és álmélkodva néztem a hatalmas üvegfalú épületet ami a tenger partján helyezkedett el.Mikor beléptünk a hatalmas üvegajtón Christian jött velünk szembe szemébe különös kis fény csillogott (jah és ahogy végül kiderült ő már a dédunokája Svenek.Komolyan kezd érdekelni hány éves ) Sziasztok!-köszönt-Hogy tetszett a szertartás? Olyan szép volt, megyek és meg is mondom apádnak .Ti csak maradjatok nyugodtan beszélgessetek- erre otthagyott engem evvel a flegma beképzelt alakkal. Én személy szerint untam-mondta Christ miközben dédapja hallótávolságon kívülre ért. Én is -mondtam unottan-van valami pia errefelé? Aha ,miért kell? Mert józanul nem bírlak elviselni Kösz-mondta kurtán-várj két percet és hozok valamit Rendben-mondtam mire eltűnt a tömegbe ,én pedig kihasználva az alkalmat leléceltem .Kimentem a nagy üvegajtón keresztül a tengerpartra.Kis táskámból előkapartam az injekciós tűt és magamba szúrtam. Nem szép dolog lelépni-mondta egy öntelt hang Amint látom nem is sikerült-mondtam fintorogva mikor megláttam Christiant Tessék itt van egy kis pezsgő -nyújtotta felém a poharat. Köszönöm-meghúztam a pohár tartalmát ami selymesen csúszott le torkomon. Finom,édes az illatod ,akarom mondani a pezsgő illata Aha ,ha te mondod biztos- kezeit derekamra tette és állát a vállamra rakta-Te most mit csinálsz?-kérdeztem és éreztem ahogy szívverésem felgyorsult és az adrenalin szétáradt az ereimbe-Engedj el!!!! Ugyan már.Tudod milyen éhes vagyok?-suttogta halkan Akkor húzz be és egyél De én rád éhezem -és ennél a mondatánál leesett a tantusz . Vámpír vagy? Igen és 12 emberen kívül itt mindenki más az .Ti pedig ,emberek vagytok a főfogások-és mintha jó viccet mondott volna elnevette magát.Izmaim megfeszültek ahogy próbáltam ellökni magamtól,de mivel épp előbb adtam be magamnak azt a sz*rt ezért nem számíthattam vámpír énem segítségére.Közben Christ meleg leheletét éreztem nyakamon ,majd nyelve hegyét végighúzta bőrömön. Engedj el!-kértem még egyszer szépen ,de erre is csak ,,nem“ volt a válasz. Karom magam mellé engedtem ,rejtet tőrt kiélesítettem és mielőtt nyakamba haraphatott volna hasba szúrtam vele.Elengedte derekamat és kezét a sebre tapasztotta, torka mélyéről morgás tört fel .Gyorsan küldtem Eathnek egy S.O.S üzenetet és védekezőleg magam elé emeletem fagolyóval megtöltött pisztolyom. Vámpírvadász vagy?-nézett rám elkerekedett szemekkel Mondhatni -vontam meg a vállam .Mire észbe kaptam már előttem állt kicsavarva kezemből a pisztolyt ,kezemet a hátam mögé csavarta és ismét nyakamon éreztem a leheletét. Végre egy kis izgalom-lihegte miközben én magatehetetlenül álltam előtte.Szemfogaival felszántotta bőrömet ,majd ,mint egy pióca szívni kezdte azt. Pár másodperc múlva ellökött magától és vért köhögve a földre rogyott.A táskámba rezegni kezdett a telefon így gyorsan kivettem és a kijelzőn egy levél villogott . ,,Zoe meg fogsz ölni ,de most nem alkalmas .Bocsi :Eathen“ mérhetetlen düh fogott el ,de figyelmemet ismét a földön fekvő vámpírra szegeztem. Mi a franc van a véredbe ???-kérdezte miközben kisebb vértócsába tenyerelt . Semmi-mondta őszinte ártatlansággal,de tényleg nem tudtam mi van és ekkor ugrott be ..-vagy hát igen is van valami a vérembe ,de az nem rád tartozik. Mi a....-mielőtt befejezhette volna a kérdést egy hosszú szőke hajú lány jelent meg mellette aggodalmas arcán. Mi történt?-tört ki belőle a kérdés ahogy a vértócsa mellé állt Nem tudom-köhögött fel még egy adag vért Christ. Szólok apának -válaszolta a Szöszi és eltűnt.Most már én is kezdtem aggódni.Az épületből áradt a fény és kissé elvakított.Három alak tartott felénk ,mint később kiderült Szöszke (aki nagy megdöbbenésemre Christ tesója,apja és Sven ) | |
| Death (66605) 12.10.22 13:58:16 | ||
|
szz nem rakta ki a ,,-“-ket a beszé elé :S itt olvashatjátok helyesen mindkettő fejezetet [url=http://www.storistop.blogspot.hu/]specieltie1. és2.fejezete[/ur] | |
| Death (66605) 12.10.22 13:59:09 | ||
|
itt ez nagyon nem az én napom -.- | |
| thestral27 (21282) 12.10.22 18:17:48 | ||
|
OMG.xD Mindjárt hozok az új történetemből első fejezet-részletet.:D
Amúgy.xD Csak én tudok ördögien vigyorogni, miközben írok..??xDD | |
| thestral27 (21282) 12.10.22 19:27:35 | ||
|
Na, íme.:D
The boys Kezembe fogok egy újságot, s már a címlapon én vagyok két zenész társammal. Fehér kalap van mindannyiunk fején, Ray Ban napszemüvegek, és az elhagyhatatlan fehér dzseki – bár nyáron télikabátnak minősül – és fehér nadrág. Mindannyiunk arcán 100$-os mosoly virít a képen. Igen, ez egy eléggé jól sikerült fotósorozat lett. - Szerinted is lehetetlen egy ilyen újságot nem megvenni? – neveti el magát mellettem Austin. Szőke haját már gyakorlott mozdulattal söpöri ki szeméből. - Fogjuk rá – vonom meg vállam. – Azért valljuk be őszintén, hogy lehetne mit változtatni még ezen a képen. Nézd – mutatok a papíron arcomra. – Túl erős volt ott a fény. Az lehetett volna gyengébb, mert így túlságosan is fénylik az arcom, és nagyon kiemelik, hogy a bőröm olyan, mint a frissen lehullott hó. - Te aztán kritikus vagy! – kikapja kezemből az ostoba újságot. – Lányok milliói csorgatják érted a nyálukat! Főleg az extrém világoskék hajad miatt, és a „hófehér” bőröd miatt – direkt felborzolja közép hosszú hajam. – Na meg, nem beszélve az észveszejtően szép szemedről! – vigyorogja el magát. Megrázom fejem, s sóhajtok. - Téged sehogy se tudnálak meggyőzni az ellentétjéről… de mindegy is – legyintek. – Egyébként, hol van Jack? - Honnét tudjam? Biztos dalokat ír – kacsint rám. – Te is jobban tennéd, ha hasznosítanád magad, és meghívnál engem egy pizzára – rebegtetni kezdi szempilláit. - Álmodozz csak! Idióta – felállok a fehér kárpitról, majd szobámba sétálok. Ledőlök a nagy francia ágyba, s arcom párnámba fúrom. Zsebemben megcsörren a telefonom. Unottan fülemhez emelem, és felveszem. - Igen? - Ronald! – szól bele egy elnyújtott női hang. - Kivel beszélek? – hátamra fordulok, s a plafont mustrálom. - Ááá, tényleg te vagy az! Úristen, el sem hiszem! – sikoltja a telefonba. – Én-én-én… - dadogja. – Én vagyok a legnagyobb rajongód! Vegyél el! Holnap találkozzunk a tengerparton! - Viszlát – nyomom ki unottan. Miért van mindig az, hogy valamelyik telefonszámom megtudják? Unalmas – morgom magamba. Felállok, és besétálok a saját fürdőszobámba. A fehérség pár pillanatig bántja szemem, de amint hozzászokok már minden jó. Levetem a földre ruháim, és megnyitom a meleg vizet. Vízcseppek kopognak a fehér csempén. Beállok a zuhanyrózsa alá, hogy egyenest a fejemre menjen minden csepp. A tükör felé fordítom fejem, s kidugom nyelvem. A számban lévő fémen megcsillan a fény. Sokan nem vették még észre, hála a jó égnek. A rajongóknak se tűnt fel. Csak a fülemben lévő rúd piercinget látja mindenki. Páran ezért nem szeretnek engem a bandában látni. Sok utálóm van miatta. Azt gondolják, hogy naiv „mai” kölyök vagyok, aki a tetoválásoknak, piercingeknek, fültágítóknak és egyéb marhaságoknak él. Pedig nem. Csak tetszik, de a nyelvemben és a fülemben lévőn kívül nincs több. Elzárom a vizet, majd a csípőm köré csavarok és a fejemre rakok egy törülközőt. Kimegyek a szobámba, aztán egyenest a konyhába. - Hé! Öltözz már fel! – Austin szokásához híven, amint meglát egy szál törülközőben teljesen elpirult. – Mások is laknak itt! Mit gondolsz magadról, hogy csak úgy random kijössz így? – egyre vörösebb és vörösebb a feje. - Haver, full elpirultál. Nem értem… már megszokhattad volna, hogy félmeztelenül járkálok a lakásba – vonom meg vállam, majd a hűtőből kiveszek egy doboz tejet. Letekerem a kupakját, és beleiszok. Austin sértődötten megfordul, s fejét lehajtva kimegy a lakásból, valószínűleg azért, hogy rágyújtson. Forgatom szemem, majd sóhaj közepette visszarakom a hűtőbe a tejet. Kimegyek a teraszra, hogy kicsit idegesítsem Austin-t. Igen, néha felettébb szórakoztató az idegein táncolni. - Mindenhova követned kell? Legalább felöltöznél! – morogja, s jó nagyot szív a cigarettájából. - Ó, nem is tudtam, hogy itt leszel – mutatóujjam ajkaimra raktam, és megrebegtettem szempilláim. – De, ha már itt összefutottunk! – vigyorodtam el, és nekidőltem a korlátnak, élvezve a déli napsugarak érintését bőrömön. – Mi újság veled, drága barátom? - Hagyj békén – tekintete végigsiklott felsőtestemen, majd elfordult az ellenkező irányba. - De unatkozom, és te annyira jó társaság vagy! – eldobja a slukkot. Ördögi mosolyra húzom a szám, s elé sétálok, de mielőtt beérnék látóterébe, kilazítom a törülközőmön lévő csomót, ami egyből lejjebb csúszik. – Na, ne hagyd, hogy belehaljak az unalomba! – színpadiasan sóhajtok, s mikor már előtte állok, hátravetem fejem. | |
| thestral27 (21282) 12.10.22 19:27:52 | ||
|
- Bekaphatod – morogja orra alatt Austin. Lehunyom szemem, ahogy megérzem érintését nyakamon. Mutatóujja torkomtól a hasamon át, törülközőmig végighúzza, majd ott megáll. – Akkora szemét vagy – sziszegi fülemhez hajolva.
- Tudom – kacagom el magam, s akár valami ártatlan szűz odébb szökkenek. Törülközőm a lélek tartja már csak az oldalamon. Beleharapok ajkamba, s várom Austin reakcióját. - Már megint csak szórakozol – sóhajt lemondóan, és a korlátnak dől. Forgatom szemem, majd elé csoszogok, és megragadom ingét. - Ne hisztizz már – vigyorgok. – Úgy se fog neked ez összejönni, te is tudod. Halott az ötlet, drága. Álmodozhatsz rólam, de nem leszünk együtt – kacsintok egyet kacéran, s csak, hogy még jobban idegesítsem egy puszit nyomok az arcára. – És ennél többet se fogsz soha kapni – az ajtóban megállok még egy pillanatra. – És tudod miért? Mert én veled ellentétben nem akarok kikezdeni a saját nememmel – belépek a nappaliba, s megcsomózom rendesen törülközőm. Nem sok, de holnap is hozok:) | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.10.22 20:34:56 | ||
|
Dett: sztem jo :D mondjuk kissé egok de jo :3 folytasd ^^ | |
| thestral27 (21282) 12.10.22 20:36:05 | ||
|
Félhold: Mondtam, hogy nagy az egójuk.xD Főleg Ronald-nak, amikor unatkozik, és Austin-nal szórakozik.:“))<33 | |
(aktuális oldal: [ 476 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [473] [474] [475] [476] [477] [478] [479] [480] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
