 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| zsófics (75588) 14.09.01 14:00:50 | ||
|
Mohi: Nagyon jó, de nekem valami hiányzott belőle... Magam sem tom, hogy mi... De most olyan... üres volt. De ettől függetlenül szupi! | |
| Mohito (86536) 14.09.01 14:03:39 | ||
|
Ebben szerintem sem történt semmi érdekes, de ezután a fejezet után “robbannak“ az események :D /És nem sértődöm meg, ha a falka oldalmenüben Gmail-es e-mail címmel feliratkoztok, vagy írtok kommentet a bejegyzés alatt.../ | |
| -Loki- (88418) 14.09.01 17:27:18 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala XIV. Fejezet Az ég alja már vöröslött, de a Nagy Kékség többi része még sötétkéken pompázott, nyugaton néhány csillag is látszott. Talán mégsem volt olyan jó ötlet fél éjszaka ébren lenni? Mert az bizony nem jött volna jól, ha harc közben egyszer csak elaludnék... És nem csak ez aggasztott... A sort Shannon vezette, büszkén felszegett fejjel, kezében egy bottal, amit az út mellett szedett, ismeretlen célokra. Dylen lemaradva zárta a sort a gondolataiba mélyedve. Mellettem Will haladt, aki minden második lépésnél harci - kiáltást hallatott. Fergal, aki közvetlenül előttem ment, hátrafordult, és megfenyegette a fiút, hogyha nem hagyja abba a kiabálást, akkor itt hagyja egy fához kötözve, és nélküle megyünk harcolni. Csodák csodája, a leopárd - fiú többet meg sem szólat. Egy darabig... Fauron az erdőben bolondozott, Newel Dylen mellett baktatott, valószínűleg már tudomást szerzett az egész éjszakai ,, kalandunkról ‘‘ . Remek, gondoltam. Aztán egyszer csak Fergal és Shannon eltűntek a szemünk elől. Már majdnem kiabálni kezdtem utánuk, amikor megláttam, hogy csak elrejtőztek egy bokor mögött. Én is melléjük kuporodtam, nyomomban Dylen - nel és a két faunnal. Dylen persze pont mellém kuporodott le, és olyan pillantást vetett felém, mintha mi ketten bűntársak lennénk valamiben, és vigyorgott is. Gyorsan elfordultam, és úgy tettem, mintha nem láttam volna, aztán lopva Shannon - ra néztem. De csalódnom kellett a fiú előre koncentrált, a bokor elé. Eszembe jutott az a gondolat, amely egész éjszaka nyomasztott. Ha választanom kellene, melyiket választanám? Shannon - t, vagy Dylen - t? De nem tudtam választ adni a saját kérdésemre. - Lara, figyelsz te? - kérdezte Fergal, és csak akkor vettem észre, hogy a kentaur már majdnem öt perce beszél. Persze egy mondat sem jutott el a tudatomig. - Igen, figyelek - füllentettem. - Akkor látod? - türelmetlenkedett a kentaur. - Mit is? Fergal nagyot sóhajtott. - Az alagutat a sziklában... Kikémleltem a bokor mögül. Ha nagyon koncentráltam, láttam egy fekete bemélyedést az előttünk elhelyezkedő sárgás sziklákon. Sehol nem láttam semmi mozgást, amit furcsának találtam, mert a felderítőcsoport rengeteg őrről beszélt. - Nincs itt senki - állapítottam meg. - Éppen ez a baj - morogta Fergal. - Ez csapda lesz. - Ezt eddig is tudtuk - morogta valamelyik faun. - De égig kell csinálnunk a tervet - szólt bele Shannon. - Nincs más választásunk - helyeselt Dylen. Shannon és a hiúz - fiú összenéztek, de olya tekintettel, mintha egymást készülnék összeszaggatni, s nem az ellenséget. - Megcsináljuk... - sóhajtott Fergal. - Meg kell csinálnunk... - Ha Finn meghal, a Szíriusznak, kampec - erősítette meg Fauron. - De nem tudják, hogy Ezüst - álarcos, szerencsénkre, mert akkor már kinyírták volna. Ahogy minket akarnak... - Kösz a bíztatást - morogtam. *** Az alagút sötét volt, mint egy sírverem, és még a tökéletes macskalátásommal sem láttam az orromnál tovább. Azt ugyanis elfelejtettem mondani, hogy mióta először átváltoztam, jobban láttam a sötétben emberként is. Egyébként mielőtt bemásztunk abba a kriptába, próbáltunk macskává változni, de valamilyen módon egyikünknek sem ment. Ja, és majd elfelejtettem a két kísérőm pont az volt akit a legkevésbé akartam magam mellé, legfőképpen együtt: Shannon és Dylen. Hármunk néma hallgatása, még jobban növelte az alagút sírkamra - hangulatát. Nem tudom Fergal miért intézte a dolgokat így, talán véletlenül, talán direkt... Senkivel nem találkoztunk, mintha egy lélek sem őrizte volna a helyet. Kezdtem kételkedni. Vajon nem késtünk - e el, és nem nyírták - e már ki Finn - t? Ráadásul nem szégyellem bevallani azt sem, hogy szabályosan majd‘ meghaltam félelmemben. Hiába volt mellettem két erős fiú, akik ráadásul levinátorok is, volt okom aggodalomra. Sokkal kevésbé aggódtam volna, ha mondjuk Fergal ment volna velem, aki egy tapasztalt kentaurharcos volt, ráadásul jó barát, és nem rivalizál egyik fiúval se. De a terv világos volt. A vulkán, - Fergal számításai szerint - délután hatkor tör ki, ami azt jelenti, hogy ha kilenckor bemegyünk, és kihozzuk Finn, akkor rengeteg időnk lesz kimenekülni belőle. Ha egy óra múlva, azaz tízkor, nem jövünk ki, akkor a második csapat, vagyis Fergal, Fauron, Newel, meg Will és mindenkit kinyírnak a barlangban rajtunk kívül. Aztán futás le a hegyről. Izgalmas... Csak egy bökkenő van benne, ha egyikünk hibázik, akkor mind meghalunk. Észrevettem, hogy az alagút kiszélesedik, és ahogyan egy másik kér ér z enyémhez, Felnéztem, és Dylen arcát láttam meg, a szeme úgy világított, mint a telihold. Félelmetes volt a sötétben. Megszorította a kezemet, és azt suttogta ,, Nyugalom! ‘‘ | |
| -Loki- (88418) 14.09.01 17:27:44 | ||
|
A szívverésem kihagyott egy ütemet, majd úgy éreztem, lassan valóban megnyugszom.
Aztán éreztem, hogy a barlang hője egyre csak nőtt, míg végül olyan meleg volt, mint egy kazánban. Dylen meg én izzadtunk, mint egy ló, Shannon viszont nem igen zavartatta magát a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok miatt. Persze lehet, hogy csak nem mutatta. Valamiféle fény szűrődött a sötétségbe. Megvan az alagút vége? Reflexből elengedtük egymás kezét Dylen - nel, akinek a mozgása ekkor furcsává, és gépiessé vált. Amikor rá néztem, a szeme furcsa, üveges, és kifejezéstelen volt. Shannon haladt a menet végén, és gyanakvóan bámult a fénybe. Én viszont megszaporáztam a lépteimet, hogy minél előbb kiérjek abból a nyomasztó feketeségből. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy megtörténhetett, ami megtörtént... Hirtelen kilenc legalább kilenc bikafejű vetette ránk magát az alagút árnyékos feléről. Dylen úgy tűnt nem is küzdött, a Minotaurus - szerű lénye egyszerűen hátrafogták a kezét, ő pedig meg sem mozdult. Én próbálkoztam a küzdelemmel, találomra vagdostam a lények seregét, de nem sokra mentem vele, ugyanis az egyik állat(?) kirúgta a kezemből a fegyvert, amely csilingelve csúszott el a kövön. A bikafejű megfogott, miközben lenyomott a földre. A szemem sarkából láttam, ahogyan Shannon hősiesen küzd mindannyink szabadságáért. Egy jó nagyot behúzott az egyik teremtménynek, amely megtántorodott, orrából vér csöpögött. De egy másik ebben a pillanatban ragadta meg a fiút, és lefegyverezte. Shannon száját nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták el, miközben úgy tekergett akár egy kukac. Hiába... - Most velünk jöttök az Úrnőhöz! - morogta az egyik bika, elképzelhetetlenül mély hangon, azzal hátulról nagyot taszított Dylen - en, aki szinte nem is reagált, csak elindult. Így kezdtünk masírozni a fény felé. | |
| -Loki- (88418) 14.09.01 17:28:08 | ||
|
Remélem tetszik... | |
| zsófics (75588) 14.09.02 16:24:35 | ||
|
-Loki-: Egyedül egy kis baj van:
A te mondatod: Hirtelen kilenc legalább kilenc bikafejű vetette ránk magát az alagút árnyékos feléről. Helyesen: Hirtelen legalább kilenc bikafejű vetette ránk magát az alagút árnyékos feléről. | |
| zsófics (75588) 14.09.02 16:24:47 | ||
|
Amúgy eszméletlenül jó. | |
| 666 (86916) 14.09.02 18:18:05 | ||
|
Mohito és Loki nagyon jó!!! Mind a 2 történet!!! | |
| Tündi825 (79051) 14.09.02 18:24:27 | ||
|
Üdv.
Nos... khm... hol is kezdjem? Nem sokan jelentkeztetek a történetem kritizálására, de nem erőltetem, végül is, mindegy. De akit érdekel, írjon már nekem pár sort, és küldöm neki részletekben. Részleteket, stb-t szintén üzenetben beszélünk meg:) Köszi:) Tündi | |
| -Loki- (88418) 14.09.03 14:32:40 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala XV. Fejezet Hát tévedtem... Több okból is. Mihelyt kiléptem a fényre, egy pillanatra elvakított a fehérség, a fél órányi sötétség után. Aztán hunyorogva bár, de megpillantottam a helyet, amelynek még csak köze sem volt a napvilághoz. Egy hatalmas barlang volt, legalább egy aréna méretű. A tér közepén gy nagy medence volt, lávamedence. A fal mellett méterenként fáklyák voltak elhelyezve. Ezek okozták a nagy fényességet. A mennyezetről cseppkövek lógtak. A terem legvégén egy nagy kereszt alakú fa oszlop volt, egy ember volt ehhez kötözve, akiről feltételezhettem, hogy Finn az... Shannon kétségbeesett tekintetet vetett felém, szóval valószínűleg ő is észrevette a barátját, aki azonban semmi jelét nem mutatta annak, hogy magánál van. A terem végében, egy magasabb szilaemelvényen egy trón állt, talán kristáyból, de ne kérdezzétek, ki vette a fáradtságot, hogy kristályból egy trónt faragjon. Az egész terem zsüzsgött a bikafejűekől és öltönyösöktől, amelyek a jelek szerint egy és ugyanazon fajtához tartoztak. Alakváltók. A legfélelmetesebb mégis a trónon ülő alak volt, egy nő, amely hosszú kék köpönyeget viselt, - hosszú ujjaival, amelyek végén öt centis volt a köröm - , a trón karfáján dobolt. Az arcát csukja takarta, de én úgyis felismertem, Miss. Grey volt az, vagyis az Északi Boszorkánykirálynő, az Alakváltók úrnője, Tranza. De akárhogy is nevezzük csak úgy áradt belőle a gonoszság. - Hát itt vagytok kedveskéim! - kacagott fel. - Rusnya boszorkány! - förmedt rá Shannon. Tranza megint felnevetett. - Lépj közelebb, hűséges szolgám - mondta elkomolyodva. Szavait visszhangozták az üreg fallai. Csak akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez az Ördögfog barlang. Szavait követően beállt a csend. Csak egy valaki mozdult. Dylen! A fiú elindult, felmászott a sziklaemelvényre és fél térdre ereszkedett a boszorkány trónja előtt, fejét lehajtva. Úgy mozgott, mintha valamiféle öntudatlanságban lenne. Vagy csak azért áltattam ezzel magam mert nem akartam elhinni, hogy ő valójában, szóval valóban egy... - Áruló! - üvöltötte Shannon. - MOCSKOS ÁRULÓ! Dylen fel sem nézett rá. Tranza csilingelő hangon szólalt meg: - Hallgattassátok el! Az egyik alakváltó ököllel ütött bele a fiú hasába, mire az összegörnyedt a fájdalomtól. A többi alakváltó csak nevetett. Tranza arcán széles molyos terült szét. - Máris jobb! - mondta. Shannon felegyenesedett, szeme szikrát szórt, és úgy nézett a nyanyára, mintha meg akarná ölni, és valószínűleg ez is volt vele a terve. Én ez idő alatt igyekeztem lehajolni, hogy elérjem a tőrömet, amely a csizmám szárába volt rejtve, de akárhányszor kezdtem kotorászni benne, az engem fogó alakváltó bika durván felrángatott álló pozícióba, a hajamnál fogva. Tranza ekkor felállt a trónjáról, és lassan, nagyon lassan odasétált mellém. A különösen hosszú körmeivel, - vagy karmaival - végigsimított az arcomon. De én szívesebben viseltem volna el egy királykobra érintését, mint az övét. Morogni kezdtem, mint a felbőszül macska, és a nő elkapta a kezét, mintha tűzzel égette volna meg. - Nagy hiba volt, hogy nem hoztad el az Álarcot - mondta. - Nagyon jól tettem! Amíg az Álarc létezik, addig élnek az Arany - álarcosok is, még akkor is, ha engem megöl... - De e nélkül nem... A boszorkány csettintett egyet az ujjával, mire két öltönyös előhúzott egy ketrecet, a trón mögül. A ketrecben pedig mozgott valami. - Nem létezik! - lehelte Shannon. - De igen! Most már én is felfedeztem mi mozgolódik a dobozban. Hitetlenkedve bámultam rá. Nem lehet igaz! A Szfinx! Igen egy jól megtermett fáraómacska volt az, amely majdnem kitöltötte a kicsike ketrecét, homlokán a jellegzetes folttal, és átható, fehér szemekkel nézett rám. Pont rám. ,, Ne foglalkozz velem, Lara! ‘‘ ,, Meg fogunk menteni... ‘‘ üzentem neki, és már csak akkor jöttem rá, hogy telepatikusan kommunikálok vele, mikor már kimondtam. ,, Hamarosan megérkezik a kentaurbarátod. Erős jellem, nem törik meg... De neked vele kell menned. Te vagy a küldetés záloga, azé a küldetésé, amiért én is létrejöttem. Le kell győznöd Tranzát, ez a küldetés. ‘‘ ,, Nem tudom hogyan csináljam ‘‘ vallottam be. ,, Tranza minden egyes alakváltóval a seregével erősebb lesz. Nektek még erősebbnek kell lennetek. A Szíriusz a legerősebb energia az univerzumban. Egyesítenetek kell, csak ez győzheti le a Boszorkánykirálynőt. ‘‘ Ezután nem szólt többet. Elfordult, és el volt foglalva valamivel, amit a cseppköves mennyezeten nézett. | |
| -Loki- (88418) 14.09.03 14:32:59 | ||
|
Én is arrafelé fordítottam a tekintetemet, és akkor észrevettem. Egy hatalmas faketrec volt felakasztva, amelyet egy emelőrendszerrel lehetett fel - és leengedni. Pont arra az eshetőségre volt ott, amelyre mi is készültünk, az esetleges támadók hatástalanítására.
Aztán a szemem a terem közepén fortyogó lávára vándorolt. A katlanból feltörő lávaszökőkutak minden eddiginél magasabbra csaptak. A vulkán kitörni készült. És szemmel láthatóan Tranzának és csapatának semmi fogalmuk sem volt róla. Vagy pedig 200 - as faktorú naptejjel kenték be magukat, amely véd a láva és a kirepülő kődarabkák ellen is. ,, Siess Fergal! ‘‘ sürgettem gondolatban a kentaurt. - Te meg mit csinálsz?! - förmedt rá Tranza valakire. Shannonra, természetesen, aki merengésem közben valahogyan a fölre teperte az egyik Minotaurust, és ott birkózott vele a padlón. A nő két öltönyös embere már ott is volt, talpra rántották a fiút, majd a falhoz szorították. Tranza odament, és mélyen a szemébe bámult. Shannon állta a pillantását. - Öld meg! - adta ki az utasítást Dylennek, aki úgy állt eddig a trón szélén, mint egy kőszobor. A fiú úgy ment, mint egy zombi, csak az oldalához szorított kezekkel. Valahonnan az övéből elővarázsolt egy tőrt, és azzal közeledett Shannon felé, majd a torkához szorította a szúrásra kész kését. A keze remegett, és olyan volt, mintha hadakozna saját magával. - Dylen - kezdtem, és remegett a hangom, de tudtam, hogy a fiú nem áruló. Valójában nem. Tranza valamilyen módszerrel az irányítása alatt tartja, akarata ellenére. - figyelj, nem kell megtenned. Tudom, hogy ez nem te vagy. Te harcos vagy. Egy Ezüst - álarcos. Nem ölheted meg. Ő is a társad. Kérlek, hagyd őt, az igazi ellenségeid nem mi vagyunk - mindent kimondtam, ami eszembe jutott. - Csend! - ordította Tranza, de ennek ellenére tovább beszéltem. - Kérlek, Dylen, ne tedd meg! - könyörögtem tovább. Éreztem, hogy kétoldalt az arcomon folynak a könnyeim, de nem érdekelt. Dylen szemébe egy pillanatra mintha visszatért volna fény, azután megint elfehéredett a tekintete. Hátrahajolt, és szúrásra emelte a tőrét. Shannon büszkén felemelt fejjel ált, szeme tele volt lemondással, de jelezte, hogy nem fél a haláltól. Dylen meglendítette a karját. - Neeee! - sikoltottam. Késő volt. Dylen már szúrt... | |
| -Loki- (88418) 14.09.03 14:33:15 | ||
|
Remélem tetszik! | |
| zsófics (75588) 14.09.03 15:39:04 | ||
|
-Loki-: meghal? leszúrja? mi van? | |
| Mohito (86536) 14.09.03 20:13:11 | ||
|
Loki: Ismét egy hosszabb kritika... Ha megbántottalak, előre is bocsánat.
Nekem ez a kettő fejezet egy kicsit erőltetett lett... Nem tudom, miért, lehet, hogy csak a fáradtság teszi, két tanítási nap után már majd meghalok... De ilyen a nyolcadik....... (Vagyis remélem csak az első néhány napja) Néhány helyen még van szóismétlés, és van pár nem történetbe illő szó is. De egy nagyon kiverte a biztosítékomat: nyanya Tudom, hogy ezzel érzékeltetni akarod azt, hogy mennyire ellenszenves szereplő, de ez annyira “művészietlen“, vagy hogy is mondjam. Most gondolj(atok) bele: Adott egy ilyen epikus mű, minden egyes részlete (jobbára) meg van válogatva, esztétikusan hatnak egymás mellett kimondva és leírva is. Aztán ott van ez a szó... Nyanya. Ez annyira nem ide illik, hogy azon a ponton agybajt kaptam. Nekem az ott nagyon nem tetszik. És akkor itt van még két hiba, amibe belekötnék: 1.: Szóismétlés - kevésszer fordul elő, de akkor nagyon szemet szúr, legalábbis nekem. Viszont ez még a kisebb probléma. 2.: A történet folyása - nagyon gyors... Nem tudom, hogy nektek ez feltűnt volna, de én ebbe is belekötnék. Az egyik pillanatban még kint állnak a bokorban, majd a következőben már fogságba esnek. Nem ez volt a leggyorsabb, az előbb említett szakasz még rendben van, de az, amikor a lávamedencében vannak, már minden egy pillantás alatt történik. Túl sok esemény van bezsúfolva egymás mellé, és elég sok mondat kidolgozatlannak hat számomra. Ám ismét megdicsérnélek, mert a fejezet végével rengeteg kérdést hagytál nyitva, biztosan elolvasom a következőt :) Ha valahol értelmetlenül fogalmaztam, vagy hülyeséget írtam, aminek nincs értelme, esetleg elrontottam a formázást, akkor bocsánat, mindjárt meghalok U.i.: Bocsi a sok .....-ért *Mohi meghal* | |
| -Loki- (88418) 14.09.04 14:24:45 | ||
|
Mohito: Köszi a kritikát.
Azért az leszögezném, hogy harc gyorsan történik, ennél fogva az események is... Hamarosan jön a következő fejezet, amelyből megtudhatjátok, hogy... (Úgyse mondom el.) | |
(aktuális oldal: [ 55 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
