 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Mohito (86536) 14.08.25 11:14:44 | ||
|
Hoppá, elrontottam... Nos, aki szeretne tovább olvasni, annak itt a “bűvös gomb“:
Tovább>> | |
| 666 (86916) 14.08.25 13:56:23 | ||
|
Loki, Mohito mind a kettőtöké nagyon jó!!! Mohito a te történeted többi részét is elolvasom. Nagyon jók!!! Ne hagyjátok abba!!! | |
| -Loki- (88418) 14.08.25 15:23:27 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala IX: Fejezet - Hát ez meg hogy került ide?! - kérdezte meglepődve Fergal, és ismeretlen nyelven kezdett beszélni. Szavai nem hangzottak finom bókoknak. Miss. Grey ismét felröhögött, háta mögül egy különös figura jött elő, kezében íjjal. Ő lőtte a nyilat. Olyasmi volt, mint a mitológiai Minotaurus, csak ez teljesen valóságosan, barna szőrrel, és megnyúlt bikafejjel. És biztosra vettem volna, hogy Miss. Grey szolgálatában áll. Egy fiatal kentaur vágtatott elő, ugyanaz, amely az előbb még a képen volt. Fergal Ardemus - nak nevezte. - Hozd a csapatokat! - parancsolta Fergal. - Történni fog valami! Ezeket a szavakat pedig sokkal nagyobb várakozással ejtette ki, mint ahogyan véleményem szerint kellett volna. Egy pillanat múlva már az égen süvített a második nyílvessző, centiméterekkel tévesztve csak el Shannon barátomat. A fiú olyan hangot adott ki, mint amikor a macska felborzolja a szőrét és fúj. Aztán észrevettem, hogy a fiú helyén, furcsa módon egy nagydarab puma vicsorgott. Hegyes karmai, és fogai voltak, a bundája fényes, a farka- és a fülvége fekete volt. Shannon volt az! Macskaként... A sziklán pedig egyre több bikafejű gyülekezett, úrnőjük mögött. Miss. Grey kegyetlenül mosolygott, amit inkább éreztem, mintsem láttam volna. Aztán előrenyújtotta a kezét, és elkiáltotta a parancsot: - Megölni őket! De a levinátorokat, és a kentaurvezért kíméljétek! Azok élve kellenek... - majd olyan mozdulatot tett a kezével, mint mikor a sas a karmával elragadja a prédáját. Egyértelmű volt az üzenete. A bikafejűek felhorkantak, és megkezdték a rohamot a szinte függőleges sziklán. Nem egy törte ki a nyakát, mielőtt lejutott volna. Ahogy a támadó bikafejűeket néztük, észre sem vettük, ahogyan a hatalmas háló a fejünk fölé suhan. Fergal az utolsó pillanatban kapta el a háló végét, és a földre rántotta a tartóját. Az egyik öltönyöst! Felismertem benne azt az alakot, aki miatt leugrottam a tetőről. A kentaur nem vesztegette az időt arra, hogy megölje, gúzsba kötötte a saját hálójával. - Mentsd magad, Álarcos! - harsogta a kentaur, és több másikkal együtt belevetette magát a Minotaurus - szerűségek gyűrűjébe. - És veled mi lesz? - akartam kérdezni, de már eltűnt a porfelhőben, amely a csatateret övezte. Én pedig igyekeztem egyre messzebb kerülni az ellenségtől, nem túlságosan bátor módon. Az egyik kunyhó mögött rejtőztem el, lihegve a falának dőltem, és próbáltam egy épkézláb gondolatot kipréselni magamból. Hiába. A hátam mögött hangzott a csata zaja, kentaurok kiáltásai, bikafejűek hörgései, és a rideg hang, ahogy két penge egymásnak ér. Le kell nyugodnom, gondoltam, bár közelebb álltam a hisztérikus sírás állapotához, mint a nyugaloméhoz. A társaimat sehol nem láttam, bármerre néztem is. Az egyik sarok mellől tíz öltönyös figura bukkant elő, nyomukban egy bikafejűvel. - Ott van, elfogni! - kiáltotta az elölhaladó, mihelyt észrevett minket. Én pedig elhatároztam magamban, hogy ezúttal az ellenkező irányba futok, és rohanni kezdtem az ellenség felé, noha tudtam, hogy semmi esélyem. Aztán félúton, rohadt hősies módon pofára estem, a szememet behunytam, és vártam a halált, miközben az orrom és a szám telement homokkal. - Kelj már fel! - ordította valaki. Ahogy kinyitottam a szememet, megláttam magam előtt Ardemus - t, ahogyan az öltönyös alakokat próbálta távol tartani tőlem. Megmentette az életemet. - Az Isten szerelmére, fussál már! - lihegte. Nem kellett kétszer mondani, felpattantam, és sprintelni kezdtem a palota irányába. Az út közepén egy halott bikafejű hevert, mellette több méternyire csúszva kétkezes csatabárdja. Felkaptam a bárdot, és folytattam az utamat, habár a nehéz bárd jócskán lelassította a mozgásomat. Az éle véres volt, és próbáltam nem gondolni rá, kinek a vére lehet. Nem egy kentauré, bizonygattam magamban. A kentaurvér aranyszínű. Elértem a palotához. Szinte berobbantam az ajtón. Az előtérben megláttam néhány öltönyöst, akik éppen egy arany és ezüst ékszerekkel teli ládát vittek és közben nevettek. - Letenni! - ordítottam kezemben a bárddal, noha fogalmam sem volt hogyan kell használni. Azok meg kiröhögtek. Ekkor betelt nálam a pohár, és a bárt tomp felével fejbe vágtam az első alakot, úgy hogy összeesett. A többi férfi abbahagyta az bugyuta vigyorgást, és fegyvereket vettek elő. A fegyver hasonló volt az elektromos sokkolóra, talán az is volt. Két ember hálót hozott. Ennek fele sem tréfa, gondoltam, és hátrálni kezdtem a fal felé. Nekem végem, futott át az agyamon. Koppanás hallatszott az ajtó felől, aztán megérkezett a felmentő sereg. | |
| -Loki- (88418) 14.08.25 15:23:51 | ||
|
Két furcsa teremtmény rontott be az ajtón. Különös lények voltak, annyi szent, furcsábbak voltak még a kentauroknál is. Az egyiknek fehér haja volt a másiknak vörös. Deréktól lefelé szőrös lábuk, és kecskepatájuk volt, arról nem is beszélve, hogy a fejükön kecskeszarvak voltak. Még a fülük is hegyes volt, mint a mesebeli manóknak! A szemük huncut, volt, az arcuk kortalan. Faunok voltak! A vörös hajú a kezében hegyes tőrt szorongatott, a másiknál pedig egy gömb volt, egy lila gömb, amit nem tudtam mire vélni. Talán labdázni akar az öltönyösökkel?
A fehérhajú a férfiak közé dobta a gömböt, amely felrobbant, és zöld füst kezdett szivárogni belőle. A vörös hajú karon ragadott, és kirángatott az épületből. - Erre! - kiáltotta. Mikor kiértünk a szabadba, a másik becsukta, majd bereteszelte az ajtót. Aztán összecsapta a kezeit. - Kész - mondta vidáman. Belűről dörömbölés, és kiáltozás hallatszott, a bent rekedtek minden erejükkel verték az ajtót, hogy félő volt, kitörhet. De a kiáltozás egy idő után elhalt, a dörömbölés abbamaradt. Az egyik háztömb mögül három dühös Minotaurus - szerű lény tűnt elő. - Gyorsan egy robbanótöltetet! - sürgette a vörös hajú a társát. - Nincs több! - tárta szét a karját a másik. Ezután inkább a menekülést választottuk. A kecskeemberek úgy futottak, hogy alig bírtam velük lépést tartani. Egy sziklahasadékhoz rohantunk, amely inkább barlangnak tűnt. Behúzódtunk az üreg sötétjébe, a bikafejűek pedig elmente mellettünk. - Huh, ez meleg volt! - sóhajtott a vörös hajú. - Az - lihegte a másik, majd felém fordult. - A nevem Newel, ő pedig Fauron, faunok vagyunk. - mutatkozott be. - És te vagy az Arany - álarcos. - igen - feleltem fagyosan. - Nehogy leharapd a fejünket, csak mert meg mertünk menteni! - tette védekezően maga elé a karját a Newelnek nevezett jelenség. - Sajnálom - motyogtam. - Csak ma már annyi mindenki kockáztatta miattam az életét, én meg harc helyett pofára esek az ellenség előtt! - magyaráztam. - Nyugi, mindenkivel megesik - nézett a távolba Fauron. - Csak azét mondja, mert ő nekiment az ajtónak - kuncogott Newel. - Haha, nagyon vicces! Aztán csöndben gubbasztottunk egy darabig. Talán percek teltek el, talán órák, ki tudja. Aztán végül megtörtem a ránk ereszkedett süket csöndet. - Nem kellene segítenünk nekik? - kérdeztem. - A kentaurok kemény fiúk. Inkább meghalnak, minthogy más intézze el helyettük a csatát - mondta Newel. - Nem kell aggódni. De én bizony aggódtam. *** Aztán nem bírtam tovább. A csatazaj elült. Vajon mi történt? Kimerészkedtem a búvóhelyünk biztonságából, Newel és Fauron pedig szorosan követett. Elöl, a szikla felé sok holtest hevert. A legtöbben bikafejűek voltak, de szép számmal akadtak köztük kentaurok is. A csatatér közepén egy kentaur állt, mellett egy pumával. Fergal, és Shannon, állapítottam meg hangtalanul. Nem esett bajuk. Azok ketten tetőtől talpig véresek voltak, de nem a saját vérüktől. Fergal szemében vadság fénylett, míg Shannonéban megkönnyebbülés. - Győztünk - jelentette ki Fergal, és a haját hátradobta. - Győztünk... Shannon egy pillanat alatt visszaváltozott emberré, ruhái cafatokban lógtak rajta. Hamarosan megjelent Ardemust, örültem, hogy még él. Nyomában a magmaradt kentaurok seregével. Bejelentette a halottak számát, és minden egyebet, majd felém fordult. - Miss. Grey eltűnt. Ahogyan Finn is. Körbehordoztam a tekintetemet a jelenlévőkön, remélve, hogy téved. De nem tévedett. Finn kámforrá vált. | |
| -Loki- (88418) 14.08.25 15:24:37 | ||
|
Remélem tetszik! Ez lett az eddigi leghosszabb fejezet! | |
| Mohito (86536) 14.08.25 17:20:13 | ||
|
666: Köszönöm, igyekszem minél előbb folytatni | |
| -Loki- (88418) 14.08.25 17:24:49 | ||
|
Nem akarok türelmetlenkedni (de ettől még türelmetlen vagyok). De érdekel valakit a történetem folytatása. És csak, hogy magamon kívül másról is beszéljek:
Mohito: nekem is tetszik! | |
| Mohito (86536) 14.08.25 17:33:07 | ||
|
Loki: Köszi, majd én is erőlködöm, hogy elolvassak valamit a tiedből, bár pár részbe már belenéztem, és nagyon tetszett, gördülékenyen fogalmazol, és az alapötleted is jó. :) | |
| -Loki- (88418) 14.08.25 17:34:11 | ||
|
Köszi! | |
| zsófics (75588) 14.08.25 18:40:05 | ||
|
-Loki-: nem tudok mit mondani, szuper és folytaaasd!!! | |
| Mohito (86536) 14.08.25 21:03:01 | ||
|
Loki: Elolvastam ez egészet. Nagyon tetszett, de kiemelnék pár (2) hibát, amit rengetegszer megejtettél, és három logikai bukfencet is!
Szeretném leszögezni itt és most, hogy ha valami durvát írtam, az nem bántás céljából került a bejegyzésbe! Hiba 1.: Sokszor kimarad egy betű, vagy el vannak gépelve a szavak. Egy átolvasással ezt könnyen kijavíthatod, de ha ide, vagy Word-be írod, elég csak átfutni a szövegen, és a szövegszerkesztő a rosszul írt szavakat piros aláhúzással jelöli neked. Hiba 2.: Már nem emlékszem, hogy melyik fejezet(ek)ben, de találtam néhány vesszőhibát. Ha eme írásjel helyében nem vagy minden esetben tisztában,(én például túl sok helyre teszek, néha az és elé, ha felsorolásról van szó, pedig oda pont nem kellene :3) az előző pontban említett Word szövegszerkesztőben jobbára a vesszőhibákat is aláhúzza az egyértelmű helyeken. (Esetleg EZT a cikket is átböngészheted) Logikai bukfenc 1: Ha Finn tudta, hogy az álarc átkozott, akkor nyilván a Kentaurvérről (hogy azzal meg lehet érinteni) is tudnia kellett, ennek ellenére meglepődött, mikor Shannon elmondta, a Kentaurok közé tartozik, mert azt hitte, a “népem“ szóval a levitátorokra(vagy mikre, most hirtelen nem tudom) céloz. (Bár ha másik oldalról közelítjük meg, nagy nehezen elfogadható így is) Logikai bukfenc 2: Ha Shannon és Nat testvérek, akkor nyilván az utóbbi is Kentaur, így nem értem, miért lepődött meg, mikor kiderült. Logikai bukfenc 3: Ha Shannon Kentaur, miért nem Kentaur alakú? (nem tudom ezt jobban elmagyarázni, remélem érthető) Vagy a halálával elvesztette ezt az erejét, így tulajdonképpen, szó szoros értelemben véve már nem tartozik közéjük? Erre kitérhetnél! Egy tanács: Úgy érzem, minden részletesen van leírva az egész történetben, mégis nagyon gyorsan haladnak az események. Megpróbálkozhatnál esetleg bővebb leírásokkal, és szerintem nem siess ennyire a részekkel, örvendeztesd meg a “rajongóidat“ inkább hosszabb és részletekre jobban kitérő fejezetekkel, hiszen nem a mennyiség, hanem a minőség számít! A karakterekről: Látszik, hogy gondolkodsz a történeten, de a karakterekről nem sok minden derül ki. Rengeteg szereplő van, és bár tapasztalatból tudom, hogy még egyet kidolgozni is nehéz, ajánlom, böngészd át EZT a cikket, esetleg, ha unatkozol, akár az oldal többi bejegyzésébe is, mert biztos, hogy nem válik károdra! Véleményem: Nagyon tetszik az ötlet, szépen írsz, látszik, hogy van tehetséged hozzá. Sokan mondják, hogy az írásra születni kell, hát az biztos, hogy Te erre lettél “kitalálva“. Hatalmas fantáziád van, és velem egy újabb olvasódat tudhatod a többiek sorai közt. Ha pedig a jövőben könyvírásra vetemedsz, valahogy jelezd nekem, és hamarosan a polcomon áll majd egy példányod! *Mohito kilép* | |
| 666 (86916) 14.08.26 12:16:14 | ||
|
Loki nagyon jó!!!! Mondat ismétlés. (Van ilyen?) | |
| Vivien10 (56101) 14.08.26 20:26:04 | ||
|
Hali!
Ha valakit érdekel,folytatom a sztorikámat.Tudom,nagyon pörögnek az események de na. Ezen a linken megtaláljátok:http://criminal-minds-mint-irodalom.webnode.hu/ 2.fejezet Másnap már 5 órakor,jóval a telefonom ébresztése előtt felébredtem.Az éjjel szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam az izgalomtól,de teljesen frissnek és ébernek éreztem magam.5 óra van,a gép pedig 11-kor száll le,ehhez hozzáadjuk még a Pest-től idáig utazást,tehet kb 3-kor ér ide,mérlegeltem a helyzetet.Addig mindent elő kell készítenem! Néhány óra alatt összepakoltam és kitakarítottam a szobámat,és utána csak ültem az ágyon és unatkoztam,ezért úgy döntöttem,elmegyek lovagolni.Biciklire pattantam és elkerekeztem a nagyszüleimhez.Gyorsan köszöntem nekik,majd a szekrényemhez szaladtam.Magamra kaptam a lovaglós cuccaimat és kimentem a lovakhoz.Megszeretgettem a kis pónimat majd a szépséges szürke kancámhoz fordultam,akarom mondani eredetileg szürke kancámhoz,ugyanis az éjjel megint egy kis trágyán alváshoz szottyant kedve.Fintorogva ráztam meg a fejem,miközben kikötöttem egy oszlophoz.Visszaszaladtam egy vödör vízért és keféért,és szépen lemostam.Kikapartam a patáját,lekeféztem a lábait,a fejét,végül pedig kifésültem a sörényét és a farkát.Eddigre meg is száradt,tehát tehettem rá a nyerget és a kantárt.Igazán jót lovagoltunk,és mikor elláttam a lovat,ijedten néztem az órára:Jól elszalad az idő,már alig két órám maradt.Sietve átöltöztem és tekertem ahogy csak bírtam.Otthon fáradtan terültem el az ágyon.Épphogy lefeküdtem,csengetést hallottam.Lassan feltápászkodtam és egy unott “Megyek!“-et morogtam.Szinte teljesen biztos voltam benne,hogy valamelyik barátnőm az,hogy nem megyek-e el vele biciklizni.Legnagyobb meglepetésemre Emily állt az ajtóban. -Én,öö nem tudtam,...izé azt hittem,...nem csak egy óra...-nem tudtam befejezni egy mondatomat sem,és ez nagyon zavart. -Nyugi már,lazíts,vegyél egy nagy levegőt és mondd el,amit akartál. Hálásan néztem rá,és elmosolyodtam. -Na jó,megpróbálom.Szóval...először is,bocsi az unott “Megyek!“-ért,nem tudtam,hogy te vagy az,másodszor pedig ha a gép 11-kor szállt le,akkor az út idáig nem kb 4-5 óra? -De igen,elvileg.Csak az én sofőröm “kicsit“ gyorsabban jött.-vigyorgott. -Ahh,értem.-én is vigyorogtam.-Még egy kérdés:miért vagy velem ilyen kedves? -Öhm,tudod,elég rendesnek tűnsz,nem úgy,mint általában a rajongók,akik elájulnak,ha meglátnak. Ezen nevetnem kellett. -Ó,milyen hülye vagyok,gyere be,ne álljunk már itt az ajtóban-végre tudatosult bennem,hogy még mindig nem hívtam be a vendéget.Miután lepakolta a bőröndjeit,körbevezettem a házban,majd megmutattam a szobámat,ami kivételesen tiszta volt. -Milyen szép rend van a szobádban-bontotta meg a csendet a vendégem. -Ha láttad volna mielőtt idejöttél!-vigyorogtam. -Ajajj!Azt hiszem,akkor te is olyan típus vagy,mint én.Ezt a fajtát úgy hívják “Csak akkor pakolok össze,ha vendég jön!“ -Igen,pontosan.Habár talán mégsem:ha a vendég a rokonom,akkor csak felületi pakolást végzek,vagy nem hívom be a szobámba. -Na ezt a módszert lehet,hogy én is kipróbálom! Egyszerre pukkadt ki belőlünk a nevetés.Abban a pillanatban tudtam,hogy jól kijövünk majd egymással. | |
| Mohito (86536) 14.08.27 11:08:53 | ||
|
Halika! Meghoztam a hatodik fejezetet! Nekem nem nagyon tetszik, nagyon vontatott lett, de ez van, ezt kell szeretni. Mellesleg ez is lényeges lesz majd később! :3 Jó olvasgatást! 
Beinvitáltam Williamet a szobába, majd a sarokban elhelyezett, használaton kívüli asztalhoz ültünk. Én a kezemet bámultam, míg ő véletlenül sem nézett rám, a fejét jobbra-balra forgatta, szemügyre véve a szobát. A helyiségben négy ágy állt, egy falon kettő, az azonos oldalon lévők párnája egymással szemben helyezkedett, így este is tudtunk beszélgetni ordibálás nélkül. Mindenki fekvőhelye a saját ízlése szerint volt kialakítva, felettük a falon pedig képek és matricák százai. A paplanok is színesek, vagy mintásak voltak, Hayley esetében virágok díszítették, Taylor takarója és párnája felhőmintás volt, Victoriáét rózsaszín szívek, míg az enyémet kiskacsák uralták. A falak fehérre voltak meszelve, néhol rücskök türemkedtek ki a gyors, elsietett munka miatt, de a szoba már minden egyes részletében hozzám nőtt, így nem zavart ez sem. A feszült csöndet William törte meg: Tovább>> | |
| 666 (86916) 14.08.27 11:25:00 | ||
|
Mohito nagyon tetszik!!! | |
(aktuális oldal: [ 52 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
