 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| -Loki- (88418) 14.08.27 12:03:37 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala X. Fejezet Gyűlést tartottunk az ebédlőben, közvetlenül Finn eltűnése után. Ez több szempontból sem volt egy szokványos gyűlés: a résztvevők fele valamilyen nagymacska alakjában mászkált, egy Matt nevű fiú kólát ivott, és hintázott a székén, miközben egy történetet magyarázott lelkes hallgatóságának. A lányok egyik fele bőgött valami miatt, a másik fele pedig az asztal másik oldalán ülő faunok felé tekingetett, és az beszélték meg, vajon menő - e, ha a pasink félig kecske. A szóban forgó faunok pedig felrakták a kecskelábukat az asztalra, és senki nem szólt nekik, hogy vegyék le onnét. Nat üveges tekintettel bámult maga elé, míg Will állva kiáltozta, hogy ,, Majd én elintézem a Sarkcsillagot! ‘‘ . Egyszóval teljes volt a felfordulás. Hát még milyen káosz lett, mikor Fergal belépett. Mondanom sem kell a jelenlévők közül senki nem tudott a kentaurok létezéséről. A Matt nevű fiú majdnem kiköpte a kóláját, miközben azt nyerítette ,, Nocsak, egy póniló! ‘‘ Fergal a fejét csóválta, és helyet foglalt, a két rendetlenkedő faun mellett. A kardjának lapjával rácsapott a lábukra, mire azok lekerültek az asztalról. Közben Matt valami megjegyzést tett Fergalra, mire az egész hallgatósága rémes röhögésben tört ki. - Az ilyen embereket csak sajnálni lehet! - csóválta a fejét a kentaur, majd dobbantott a patájával, mire mindenki befogta a száját. - Máris jobb! - mondta Shannon, aki született vezetőnek bizonyult, tekintve, hogy vészhelyzetben máris tudta mi a dolga. - Finn eltűnt... - jelentette ki, és hatásszünetet tartott. - Nagy valószínűséggel elrabolta a Sarkcsillag társaság. A bejelentést néma csend követte. - Na és? - kortyolt egyet a kólájából Matt. Will felállt, és az kiabálta, hogy máris induljunk a megmentésére. A lányok pletykálkodni kezdtek, Newel hátraesett a székével, mivel hintázni próbált, Matt csodálói pedig röfögve vihorásztak. Fergal kénytelen volt ismét dobogni a patájával, és azt harsognia: - Pofa be! Mindenki elnémult, tekintve, hogy egy két méter magas ordító kentaur, elég félelmetes látványt nyújthat. - Remek - vette át a szót ismét Shannon. - Feltehetően a Lemon - völgyi intézetbe vitték, őt, ahol... - Nem, Shan - szólt közbe Fergal. - Finn biztosan nincs az intézetben. Azt túl könnyű lenne bevenni, ráadásul nem jó rejtekhely, tekintve, hogy modern épület. Van egy ősi rejtekhelye a Sarkcsillagnak - a szavainak nagyobb nyomatékot adva rábökött a dombortérképre, amelyet Shannon időközben behozatott a terembe. Kardjának hegyével egy magas hegyvonulatra bökött. Elolvastam alatta a feliratot: Csillagfok - hegy. Egy nagydarab kúpos szikla volt, pontosan olyan, mint egy... - ... vulkán. A Csillagfok - hegy a környék legnagyobb alvó vulkánja - magyarázta Shannon. - Megint ellent kell mondanom neked Shannon - szólt bele a kentaur ismételten. - A hegy nem alszik. Ötven évente kitör, és mindent eláraszt lávával. De az emberi kutatók nem tudnak róla, mert kitöröltük az emlékeiket. - Minek? - kérdezte Will. - Túl sokat láttak... - Mit? - Majd ráérünk erre később is! - kiáltott fel Fauron. Minden szem a faunra szegeződött, aki láthatóan örült a figyelemnek. - Napra pontosan egy hét múlva fog kitörni a Csillafok - hegy, és addig feltétlen ki kell szabadítatnunk Finn - t. Ha nem... - és jelentőségteljesen elhúzta a mutatóujját a torka előtt, szemléltetve a másik lehetőséget. - Remek, szóval vagy meghalunk, vagy meghalunk - foglalta össze Matt. - Király. - Mért ne hagyhatnánk ott ahol van? - vetette fel az egyik lány. Shannon olyan tekintettel meredt rá, hogy ha egy pillantással ölni lehetne, a csaj halott lenne. Fergal azonban nyugodt hangnemben magyarázott: - Először is azért nem, mert a barátunk, másodszor pedig azért, mert ő egy Ezüst - álarcos. Fergal a bejelentését követően önkénteseket gyűjtött, akik részt vesznek majd a bevetésen. A csapat felállása nem volt meglepő. Will jelentkezett elsőként, majd Nat. Shannon magától értetődően jött, ahogyan én is. Kissé óvatosan, de Fauron és Newel is feltette a kezét. Aztán Fergallal az élen kivonultunk a teremből, aki valami zöld port fújt szét a jelenlévők között. Azt mondta azt is el fogják felejteni, hogy ott jártunk, mert ez valami emlékezet kiesést okozó por. Azzal becsukta az ajtót. Mi pedig aludni mentünk, azzal a tudattal, hogy másnap reggel megbeszéljük a haditervet. Mire végre ágyba bújtam tizenegy óra is elmúlt. Szinte rögtön álomba merültem... | |
| -Loki- (88418) 14.08.27 12:04:26 | ||
|
Mikor ismét felébredtem, még sötét volt, az ébresztőórám hajnali hármat mutatott. Egy darabig forgolódtam az ágyamban, majd arra a megállapításra jutottam, hogy nem tudok elaludni. Felkeltem, és úgy határoztam, sétálok egyet. A tábortűz hamuja felé vettem az irányt, a tüzet ugyanis minden este eloltották biztonsági okok, miatt, amit Fergal szentségtörésnek nevezett. Amikor a tűz mellé értem, észrevettem, hogy nem vagyok egyedül, egy térdelő alak sziluettjét fedeztem fel a félhomályban. - Lara? - kérdezte az alak. - Shannon? - azonosítottam a fiú hangját. - Nem tudtam aludni... - magyarázkodott a fiú. - Én sem. Leülhetek? - Persze. Egy darabig merően bámultam a füstölgő hamura, miközben Shannon egy fával piszkálta a parazsat. - Miért mondtad, hogy a kentaurok a néped? - tettem fel a régóta bennem motoszkáló kérdést a fiúnak. - Mert ők neveltek fel. Kiskoromban találtak a folyó mellett, ezért adták nekem ezt a nevet. Shannon. Azt jelenti elveszett. Amikor tizennégy éves lettem, elhoztak a táborba, ahol megismertem Nat - et. Kiderült, hogy a húgom, és mesélt nekem a szüleimről. Szerinte a szüleim direkt hagytak magamra, mivel még kisgyerekkoromban, egyszer a szemük láttára átváltoztam pumává. - keserűen elmosolyodott. - A szüleink nagyon vallásosak voltak, azt hitték én vagyok az ördög. Aztán nem sokkal később Nat is lelépett tőlük. - De a kentaurokról meséltél neki? - kérdeztem. - Persze. De rajta kívül senki nem tudta. Még Finn se. Meg Will se. - Finn tudott az átokról - jelentettem be. - Fin többet tud, mint képzelnéd. De neki a fele csak monda. Nem tudom, hogyan hiheti a mondákat még mindig mesének, azok után, hogy oroszlánná tud változni... Megint hallgattunk. - Szerinted mi van vele? - kérdeztem aggódva. Tartottam a választól. - Nem tudom. De ha meghalt volna, tudnál róla. Te vagy az Arany - álarcos, megéreznéd, ha baja esne egy Ezüst - álarcosnak. - Remélem, igazad van - mondtam, nem túl meggyőzően. Shannon belenézett a szemembe. Olyan volt a tekintete mintha a sötét tenger mélyére néztem volna. Odanyúlt az arcomhoz, és végigsimította a hajam. Olyan meleg volt az érintése, mintha lángolna a keze. Varázslatos pillanat volt, és egy percre elfeledkeztem a problémánkról. - Hé, szerelmespár! - hasított az éjszakába egy ismerős hang, Fauron hangja, aki a testvérével együtt a táborban aludt. A varázs elmúlt, a pillanat megszűnt. Shannon elvette rólam a tekintetét. - Mi az? - kérdezte hidegen. - Látogatónk jött. Felálltunk, s leporoltuk a nadrágunkat, mire megérkezett Newel, oldalán a ,, látogatóval ‘‘. Helyes fiú volt, szőke, kócos hajjal, kék szemmel, és olyan fehér mosollyal, mintha egy fogkrémreklámban szerepelne. Pólót é kilyukasztgatott farmert viselt. - Sziasztok! - vigyorgott, bár a köszönést inkább nekem címezte. - Hát te meg ki vagy? - kérdezte fagyosan Shannon. A fiú ismét felvillantotta fotogén mosolyát. - A nevem Dylen. A második Ezüst - álarcos vagyok! | |
| -Loki- (88418) 14.08.27 12:05:04 | ||
|
Remélem tetszik.
Most sok mindent megmagyaráztam benne. | |
| Mohito (86536) 14.08.27 12:34:13 | ||
|
Loki: Ez zseniális lett! Megfogadtad a tanácsomat, és tényleg hosszabb részt írtál! Nem nagyon emlékszem, hogy az előző fejezeteket hol, milyen eseménynél fejezted be, de ezt itt is eltaláltad, mivel szerintem, egy rész vége mindig a legizgalmasabb fordulatnál legyen. Én úgy szoktam ezt “leellenőrizni“, hogy az utolsó mondatot elképzelem, amint a szereplő kimondja, majd utána elsötétül a kép. Ha elég drámai, akkor tökéletes a vége, és minden olvasó lázban ég a következő fejezetig, és rögtön megnézi, majd utána így csinál a következő és a következő passzussal is, az egész történet végig fogva tartja. (Nem olvastam végig a komimat, így bocsi a szóismétlésekért/hibás mondatokért)
*Mohito, és a széke alatt szunyáló gonosz, de érzékien cuki macska kilép!* | |
| 666 (86916) 14.08.27 12:58:23 | ||
|
Loki írják még vagy csak egy üres komit küldjek és írjam, hogy jó? Annyit ismételtem magam. | |
| -Loki- (88418) 14.08.27 15:37:50 | ||
|
Köszönöm a dicséreteket! | |
| lovasvivien (53191) 14.08.27 15:43:30 | ||
|
Loki:Most kezdtem el olvasni,de eddig nagyon tetszik,így tovább!
Vivien10:Kicsit szokatlan,de egyébként tetszik!Főleg mert nekem is ő a kedvencem.:) Mohito:Jó lett,ügyi vagy. | |
| zsófics (75588) 14.08.27 18:43:02 | ||
|
-Loki-: nagyon szupeeer!!!
Mohi: a tied is!;) | |
| Mohito (86536) 14.08.27 19:52:23 | ||
|
Köszönöm a pozitív visszajelzéseket! Hamarosan hozom a kövi fejezetet! (Aug 30-31) | |
| Vivien10 (56101) 14.08.27 21:07:55 | ||
|
lovasvivien:Köszi!
Nos,ha lovasvivien-en kívül senkit nem érdekel,akkor nem is rakom be a kövi fejezeteket.Ha valakit mégis érdekelne,jelezze!Köszöntem! | |
| SzellemVarázs (56562) 14.08.27 21:22:15 | ||
|
Vivien10: Engem érdekelne!   | |
| -Loki- (88418) 14.08.28 08:54:55 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala XI. Fejezet Csak bámultam az előttem lévő fiúra, mintha most pottyant volna elém a Marsról. Éreztétek már úgy, hogy egyszerre túl sok mindent történik veled, az események magukkal sodornak, és te nem tudsz ellene tenni semmit? Na én pont így éreztem magam abban a pillanatban. Először apám halála, majd z a sörnyű nőszemély Miss. Grey, aztán Szfinx, majd a Tábor, a kentaurok, a csata, Finn elrablása végül a második Ezüst álarcos megjelenése, pont akkor mikor az első eltűnik. Egyszerűen sikítani volt kedvem, és világgá szaladni, de nem tehettem, mert számítottak rám, tőlem függött az életük. És ez zavart a leginkább. De ahelyett, hogy mindezt kimondtam volna így szóltam: - Honnan tudjuk, hogy igazat mondasz? A fiú erre nem szólt semmit. Csak elővett egy álarcot a hátsó zsebéből, - ne kérdezzétek hogyan fért el benne - amely pont ugyanolyan volt, mint az enyém, csak ezüst kiadásban, és felcsatolta. Kettőt hátralépett, majd fogta magát, és hátra szaltót ugrott. Amikor a levegőben volt, egy szempillantásig kék szikrafelhő vette körbe, majd földet éréskor már egy különösen nagy hiúz formáját vette fel. Aztán megint visszaváltozott emberré. - Na? - tekintett körbe. - Na, velünk jössz, szőke herceg! - mondta Shannon, és még mielőtt Dylen tiltakozni kezdhetett volna, karon ragadta, és bevonszolta a Tanács - sátorba. A barátom csak a sátor közepén, az indiai párnáknál engedte el. - Már elnézést... - Honnan jöttél? - tette fel a kérdést Shannon. - Nemrég költöztünk ide a nénikémmel - a fiú mosolya, amit egészen érkezése óta viselt, lehervadt. - A nénikémnél élek, mióta... Mióta... Szóval mióta a szüleim meghaltak. Átkozottul utálom, és folyton megszököm tőle, de mindig megtalálnak a rendőrök. Amikor legutóbb lógtam meg, egyenesen azzal fenyegetőzött, hogy elvisz a Lemon - völgyi intézetbe. De megint megszöktem. Mikor indult a kocsi, kiugrottam az ablakon. - Miből gondolod, hogy el hisszük ezt neked? - kérdezte Shannon gyanakvóan. - Talán mert idetalált, és csak úgy találhat ide egy halandó, ha levinátor. Minden más halandó messze elkerüli a helyet - tájékoztatta Fauron, aki akkor lépett a sátorba. - A kecske jól beszél! - érvelt a Dylennek nevezett fiú. - Nem kecske, barátocskám, hanem faun. Faun... - lépett mögé Newel, aki eddig az árnyékban rejtőzködött. Dylen megijedt, és hirtelen akkorát ugrott, mint egy tiszteletbeli mezei faun. Shannon kárörvendően elmosolyodott. - A bátor, szőke herceg! - kommentálta. - Ha - ha, nagyon mulatságos, Mr. Hitetlen. Hol nevelkedtél? Kentaurok között? - és kacagni kezdett. - Őszintén szólva, igen ott! - Azt hiszed, beveszem? A két fiú erre villámló tekintettel egymásnak rontott. Ne kérdezzétek miért, de a fiúk folyton ezt csinálják. Hiába beszéltem nekik, falra hányt borsó volt minden szavam. Aztán szerencsénkre belépett Fergal. - Mi ez a harc fiatalok? Azonnal hagyjátok abba, ennél fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk! Dylen úgy nézett a kentaurra, mint egy UFO - ra. Mindkét fiú feltápászkodott, és leporolták magukat. Dylen szeme elkerekedett, Shannon felsőbbrendű pillantást vetett rá. A kentaur mögött előtűnt Nat, majd mögötte Will is, aki már harci lázban égett. - Jól van, szóval a terv a következő, - kezdte Fergal. - Bemegyünk, és mindenkit - próbálta folytatni Will, e mivel Fergal olyan tekintettel meredt rá, mint előző nap a közbebeszélő lányra, inkább megtartotta magának a mondanivalóját. Abban a pillanatban vijjogás hangja szakította félbe a kentaurvezért. Olyan, mintha ezer kerge sas röpködne kint. Fauron kiment, hogy megnézze a helyzetet, miközben Fergal a haditervet ecsetelgette. Már a terv felénél járt, amikor Fauron rontott be, mondhatni eléggé feldúltan. - Megtámadtak minket! Jelentem megtámadták a Levinátorok Táborát! - Micsoda?! - állt fel a kentaur, de olyan magas volt, hogy a felét beverte a sátor tetejébe. - Megtámadtak minket! - ismételte valamivel jobban lenyugodva Fauron. - Egy egész csapat mechanikus madár! Fergal felpattant, és kirontott a sátorból. Ez rossz ötlet volt, tekintve, hogy így kinyílt az ajtó, amin keresztül öt - hat aranyló fémből készült mechanikus sas rontott be. Karmoltak és csíptek, amit csak értek. A szőnyeget, a párnákat, a sátor falát, nem beszélve a barátaim arcáról. Shannon elhajította ugyan a kését, de ezzel csak annyit ért el, hogy a madár odébb röppent, és a bicska a sátor falába fúródott. Nat volt a legokosabb közülünk, kikapta a seprűt a sarokból, és elkezdte azzal csapkodni a madarakat. Az egyik mechanikus madár elromlott, a többi inkább kireppent a sátorból. Mi is kimentünk - ezúttal gondosan becsukva magunk mögött az ajtót - Shannon a késével, Nat a partvissal, volt felszerelkezve. Dylen és Will macskává változtak, Dylen hiúzzá, míg Will leopárddá változva rontottak a madarak közé. | |
| -Loki- (88418) 14.08.28 08:55:23 | ||
|
Megláttam Fergalt, aki a tábortűz mellett nyilazott az égen repülő teremtményekre. Egy nyílvessző, egy madár visítva hullik az égből. Fergal ismét nyúlt volna hátra, csakhogy a tegezéből kifogyott a nyíl. Ismeretlen nyelven káromkodott, majd előrántotta a kardját, és azzal támadott a madárhadra.
Minden barátom harcolt, még a faunok is, a maguk módján, még én csak álltam, és néztem a csatát, megint nem tudtam tenni semmit. A madarak egyre pusztultak, míg végül a megmaradt állomány úgy döntött, elhagyja a Tábort. Egyszer csak egy utolsó példány, ez fekete, és nem arany, leszállt Fergal elé a porba. Volt valami a csőrében, igen, egy bőrtok. Letette a földre, majd a többi társa után repült, és eltűnt. - Mi ez? - vette fel Fergal. Letekerte a bőrtok tetejét és egy papíros hullott ki belőle. Felvette a földről, és olvasni kezdte. Ahogyan olvasta, a kentaur arca egyre sötétebb, és sötétebb lett. - Mit ír? - kérdeztem. Fergal válasz helyett a kezembe nyomta a papírt. Ez állt rajta: Halld meg Arany - álarcos! A barátod nálam van fogságban, és addig nem menekül, míg a te fejedet meg nem kaptam jutalmul érte. Gyere el egy kísérőddel a Csillagfok - hegy alatti barlangrendszerbe, az Ördögfok kapunál várlak, mához egy hétre. Ha éjfél előtt nem jelensz meg, a barátod nem éri meg a napfelkeltét. Csak semmi próbálkozás. T. | |
| -Loki- (88418) 14.08.28 08:56:09 | ||
|
Hát ez egy kicsit, furcsára sikeredett.
Azért várom a véleményeteket. | |
| zsófics (75588) 14.08.28 09:06:35 | ||
|
-Loki-: szuper, szuper és ezerszer is szuper. nem tudok mást mondanii!!! | |
(aktuális oldal: [ 53 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
