 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Zita2017 (100899) 17.09.23 09:55:07 | ||
|
nem lett túl hosszú de remélem tetszeni fog:) Egy kutya nézete Egyik nap a gazdámék hazahoztak egy olyan fajtájú kiskölyköt mint ők. Lerakták elém és néztek minket. Nem értettem az egészet, de azért megszaglásztam és lefeküdtem mellé. A gazdám megdicsért és bementek. Egyedül maradtunk kint. Sose szerettem annyira játszadozni, de mikor ránéztem a gyerekorom jutott róla eszembe. Telt az idő egyre nagyobb lett. Nem maradt velem itthon. megint egyedül voltam. Mikor hazaért, néha sírva borult rám, de volt olyan is amikor majd megfulladt a nevetéstől. Mellette élvezet volt élni. Ám eljött az a nap is amikor már nem éreztem magam jól. Mindenem fájt és egyszerűen nem voltam éhes. Elgyengültem, már nem bírtam a magam súlyát. Kihívták az állatorvost hozzám, aki tüzetesen átvizsgált. Másnapra is kijött hozzám. Majd mikor befejezte a vizsgálatot beszélgetett a gazdimmal. annyit ki tudtam szűrni, hogy vasárnap megint jön. Amikor megjött elővett egy hatalmas nagy tűt. Gazdim lefogott, és az állatorvos belém szúrta a tűt. Hirtelen elálmosodtam. Beleraktak egy fekete valamibe. Éreztem a feszültséget és a szomorúságot a levegőben. Ám nem tudtam semmit se tenni elaludtam. | |
| Syfy (4242) 17.09.23 17:22:19 | ||
|
Hey! Az angol fórumon ugyan ebbe a témába írtam egy rövid kis valamit, esetleg valaki elolvashatná, kíváncsi vagyok a véleményetekre | |
| Deliora (41666) 17.09.23 18:19:14 | ||
|
Syfy: ez most inkább kissé lélektani lesz, mint helyesírási vagy bármilyen javítosok (amiket ne is várj el tőlem angol szöveg esetén xD) Igaz, nem ismerlek olyan hű de nagyon jól, viszont ezt a kis "szösszenetet" olvasva valamire rájöttem. Egyrészt elgondolkodtatott. Az emberekről, a világról, mindenről. Másrészt azt kell mondjam, nem kis késztetést érzek arra, hogy nekifogjak és én is írjak valami ehhez hasonlót. Mint már mondtam, szerintem nem sokan lennének képesek ezt így kerek-perec leírni és igen is tisztellek érte. Még egy halom dolog van amit le szeretnék írni, csak egyszerűen nem tudom megfogalmazni. Na ezek után már csak azt remélem, hogy nem nézel hülyének xD | |
| Kaze-chan (88942) 17.09.24 18:05:33 | ||
|
Hali! Ismét itt. :D Syfy: Deliora hozzászólása után nagyon kíváncsi lettem, mit írtál, szóval lehet, hogy a nem létező angol tudásom ellenére majd elolvasom én is, amit írtál. De legalábbis megpróbálom majd. :D Zita2017: Egy-két dolog nekem nem igazán stimmel az írásodban. A két gazdi hazaállít az újszülött gyerkőccel, és leteszik a kutya mellé. Aztán, mivel az állat nem bántja, otthagyják kint a gyereket a kutyával? :o Ez nekem kissé meredek. O.o A végefelé írod, hogy belerakják a kutyát "egy fekete valamibe". Még akkor, amikor a szer nem is hat, már beleteszik egy koporsóba az állatot? :O Lehet, én értelmezem félre, de ha nem, akkor ez elég morbid. O.o Ami még feltűnt, nagyon sok helyen nincsen vessző, pedig kellene. Hirtelen ránézésre legalább 9 ilyet tudok mondani. Figyelj rá, mert nagyon fontosak tudnak lenni az írásjelek! (Amúgy a‘sszem az előző hozzászólásomban is írtam már ezt, nem tudom olvastad-e.  ) | |
| Fanday99 (50302) 17.09.24 20:39:39 | ||
|
Sziasztok! Újabban olyan termékenyek vagytok, hogy én is kedvet kaptam az íráshoz. Régen nem csináltam már sajnálatos módon, így meglehetősen kijöttem a gyakorlatból, tehát a minőségért nem tudok felelősséget vállalni. Mindenesetre készültem nektek egy, inkább kérdéssorból álló, tartalomszerű prológussal., Világ Prológus Napjainkra már szinte teljesen biztosak lehetünk abban, hogy életünket a legteljesebb mértékben mi irányítjuk. Nem szól bele senki, csupán odafent Ő, ki mindent lát, s lépteinket figyelemmel kíséri a sírig és azon túl. Ám mi történik akkor, ha az ember leánya abban a tudatban él, hogy minden tettét figyelik? Nem csak hogy figyelik, de alkotó magatartását módosíthatják, egyéniségét elvehetik, végső esetben pedig egyszerűen eltörölhetik, lelökhetik a világ, e cirkuszi porond színéről, hogy eltűnjön a semmiben, a teljes megsemmisülés pusztító voltában. Csupán szenvedést, lázadást és félelmet foglalhat magában ez a magatartás, és még puszta gondolatára is végigfut hátunkon a hideg. Mégis eltűnődünk, tovább kattogunk rajta, figyelmen kívül hagyhatatlanul elménkbe rágja magát ez a kis bogár, s ott is marad. Ezek az idők elmúltak bár, nem maradt más belőle, mint megannyi vonal, ábra és javítás a füzetek lapjain. | |
| Deliora (41666) 17.09.24 21:26:36 | ||
|
Fanday: Egy újabb név, amit felírtam a "Csesztetni fogom" képzeletbeli listámra xD ENNEK KELL A FOLYTATÁSA!!! Hidd el, ilyen téren, tudok elviselhetetlen is lenni, szóval ajánlom, hogy minél hamarabb folytasd xD De viccen kívül, tényleg nagyon tetszik, már az alap elgondolás is :) Szeretem az ilyen kis gondolkodtató írásokat <3 | |
| Kaze-chan (88942) 17.09.24 21:37:59 | ||
|
Fanday: Tapasztalatból mondom, Deli tényleg ezt fogja csinálni.  És azt hiszem én is. Nagyon tetszik a prológus, és nagyon-nagyon várom a folytatását!  Jó kis gondolatébresztőnek tűnik, amiket imádok. :D | |
| Rubyn (101091) 17.09.24 22:36:31 | ||
|
Folytasd csak, jól hangzik. :) | |
| Kaze-chan (88942) 17.09.24 22:55:09 | ||
|
Rubyn: Amikor megláttam, hogy Tied az utolsó hozzászólás megörültem, hogy hoztál nekünk valamit.  Viszont én most hoztam egy kis szösszenetet, amit Deli ihletet, úgyhogy mondhatni ez most közös munka. :D Jó olvasást, aztán jöhetnek a vélemények. :D Ne kíméljetek! A tavaszi szellő lágyan borzolta fel a hegy fáinak lombját, megrezegtetve az ágakat. A hirtelen jött neszre a közelben álldogáló lovak ijedten kapták fel a fejüket, és néztek szét idegesen. Miután a vezérnek nevezett fekete ismét legelni kezdett, a többiek is megnyugodva tértek vissza a félbehagyott pihenéshez és evéshez. A szél továbbra is fújt, újabb és újabb zajokat keltve, az öt állat azonban hamar megszokta, és rövid időn belül figyelmen kívül is hagyta mindezt. A Nap már csaknem delelőn járt, mikor a fekete csődör kivált a ménesből, és társait maga mögött hagyva vágtába fogott, egyre jobban és jobban növelve a tempóját, mígnem minden erejét beleadva száguldott, látszatra cél nélkül. A farkasok éppen a vadászat utáni, jól megérdemelt pihenőjükkel töltötték a napjukat, mikor különös hangra kapták fel a fejüket. Paták dobbanását hallották egyre közelebbről. Az állatok kíváncsian, fülüket hegyezve szimatoltak a levegőbe, és néztek egymásra bizonytalanul. Végül addig-addig álldogáltak egy helyben, míg a ló néhány méterre tőlük sebesen elgaloppozott, rá se hederítve az ott lévő ragadozókra. Mintha űzték volna, úgy futott. Mi legyen? Utánaeredjenek? Elkapják? De nem mozdultak. Nem mozdultak egyetlen egy, grafitszürke farkas kivételével, aki, alighogy a fekete ló eltűnt a fák között, már indult is utána. Megnyújtotta a testét, pattanásig feszítve az izmait, hogy minél hamarabb utolérhesse a vágtázót. Rövid időn belül sikerült utolérnie, azonban nem támadt rá, felzárkózott mellé, és így futottak át az erdőn, tisztavizű patakokat átugorva. A hatalmas, zöld pikkelyes sárkány lassú köröket leírva repült a felhők felett, kiélvezve a hosszú idő óta ismét meleg levegőt. Mikor már eléggé felmelegedtek a végtagjai nyugodt szárnycsapásokkal indult lefelé, a barlangjához, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben volt a távollétében a rajban. Még csak fél úton járt, mikor meglátta a ritkuló fák között őrült tempóban rohanó két állatot, egy koromfekete lovat és a sötétszürke farkast. A hüllő vére felpezsdült, jobban, mint ahogy a Nap felmelegíthette volna. Nem gondolkozott, a két rohanó után indult, minden szárnycsapással közelebb és közelebb próbált kerülni hozzájuk, de a gyors tempó miatt minden erejére szüksége volt. Csak nagyon lassan sikerült valamennyit lefaragnia hátrányából, ami feldühítette, egyre jobban és jobban. Legszívesebben felüvöltött volna, hogy aztán mindent, ami alatta elterül, egyetlen egy fújással felgyújtson és megfeketedett porrá égessen. Azt akarta, hogy a hamu szállingózó hópelyhekként terítse be a tájat, és már-már pillanatok választották el, hogy mindezt megvalósítsa, a dühét végül az ereje fokozására használta fel. Hamarosan ott repült a ló és a farkas különös párosa felett, árnyékot vetve rájuk, őrzőként kísérve útjukat. A lentiek pedig, mintha harcosok lennének, nyitottak maguknak utat, legyőzve minden akadályt, ami megállíthatta volna végtelen rohanásukat. | |
| Fanday99 (50302) 17.09.25 19:38:35 | ||
|
Halló népek! Köszönöm szépen a nekem szavazott bizalmat. Sajnos ki kell ábrándítsalak benneteket, a történetnek nem sok köze van a prológushoz, maga a sztori kissé nagyon semmitmondó lesz-szerintem. Bár ezt döntsétek el ti:) Világ 1. fejezet - Álom, vagy ébrenlét? (részlet) Linie-ben csak sokára tudatosodott, hogy nem magától ébredt fel, hanem valami fölzavarta őt egyébként rendkívüli módon mély álmából. Igazán furcsa volt ez az utazás, olyan érzés kínozta álma során, mintha egy füzet lapjain találta volna magát, miközben rajzolt alakok dühöngő összevisszasága közepette próbál kétségbeesetten levegőhöz jutni. A lány körüljáratta tekintetét a szobában. Félreismerhetetlenül saját kuckójában leskelődött, ám mintha valami nem stimmelt volna vele...Linie nem tudta volna megmondani, mitől is érez így, mégis tisztában volt vele, hogy otthona, ahol tökéletesen élte világát kisgyermekkora óta, most valamiféle szürreális változáson ment keresztül. Ez az érzés nem hagyta nyugodni, s szorongásában egészen picivel gyorsabban kezdte venni a levegőt. A lány megfontoltan felült ágyában, és kócos, vörös hajkoronájába túrva azon igyekezett, hogy minél előbb kitisztuljon előtte a kép, és világosan tudjon gondolkodni. Ekkor megpillantotta tökéletesen kidolgozott, realisztikus, de - Mennybéli Úristen! - rajzolt kezét, és felsikoltott. "Még álmodom, oh Szűzanyám, mindjárt felébredek. Nem kellene ennyit a történelemmel foglalkoznom. A múltban élés teljesen elveszi a józan ítélőképességemet."-félig zaklatott motyogásként, félig csak gondolatként született meg ez a kicsiny hasáb részéről, de adott neki annyi erőt, hogy hirtelen elhatározással kipattanjon az ágyból, aztán fenékre ülve sziszegve átkozódni kezdjen, alfelét babusgató módon lapogatva. Egy pillanat sem telt belé, ezernyi apró, rajzolt katicabogár kezdett rajzani Linie körül, és a lány, aki rettegett a katicabogaraktól, érezte, hogy eljutott egy pontig. Zokogva rontott ki a szobából. Hirtelen azonban benne rekedt a sírás: üres, kék színű vonalakkal ellátott papíron volt ő az egyetlen alak. A vonalak mintha börtönrácsokként tornyosultak volna körülötte. Rémülete szinte a levegőben tapintható anyaggá vált, pedig amilyen állapotba került, azzal a mércével mérve ez már szinte lehetetlennek tetszett. -Mi ez? Miért vagyok itt? Egyáltalán... Hol a bánatban vagyok?!-hangja hisztérikusan csengett, majd erőltetett, baljós kacagásba csapott át. Azok az emberek szoktak így nevetni, akiknek sokkos állapotát megelőzően kemény fizikai vagy mentális megterhelésben volt részük. Sokáig nevetett, akár egy eszelős. Ekkor egy távoli, testetlen női hang csendült fel Linie feje fölött. -A sorsodat mostantól te írod, ezeken a lapokon. Óvakodj az árnyaktól. Sok sikert kívánok.-az utolsó szavaknál a hang, ha lehet, még jobban eltávolodott, és a síró-nevető rajz-lányra újból rázuhant a papírvilág terhes csöndje. Nem éppen kötélidegzetéről megismert hősnőnk most magába roskadva indult el egy számára is ismeretlen irányba a vonalak között. Fejében ezer és ezer kérdés zakatolt. Kihez tartozott ez a hang, miért ilyen ismerős, és mi a terve vele, Linie-vel? A lány, mielőtt újból magával ragadta volna az elsöprő erejű, hisztéria határát súroló kacaj, minden gondolatát erőszakkal kitakarította a fejéből. Ekkor zaj hallatszott. A vörös hajú hölgy íjként megfeszülő testtel hegyezte füleit, hogy aztán pár pillanattal korábban lehunyt szemeit ismét tágra nyitva újabb megdöbbentő felfedezést tehessen. Egy utcarészlet kellős közepén találta magát. Miért?! Meg mert volna esküdni rá, hogy nem is olyan régen még egy rajzolatlan lapon állva ő volt az egyetlen folt az ürességben. -Mocskos Hibajavító, védd magad! Védd magad!-dühös kamaszfiú-hang csattant a formát bontó sikátor csöndes, macskaköves nyugalmában. Linie szíve a torkába ugrott, izmai folyamatosan megfeszültek-elernyedtek, s ujjaival görcsösen markolt egy fémoszlopot, mellyel szinte eggyé válva igyekezett megszűnni, eltűnni ebből a torz, önmagát alkotó, álomszerű világból. A hanghoz egy legfeljebb tizenhat éves, jól fejlett, ám rendkívül ideges, fején - a lány nem hitt a szemének - kaktuszt viselő, terepszínű ruhát hordó fiú tartozott. Gyermekien sima arcát harag és gyűlölet szörnyű grimasza torzította el, és egyre csak közeledett a vörös maca felé, aki viszont egyre csak távolodott. Hamarosan azonban fájdalmas ütközés egy épület falának szakította meg a hátrálás menetét. -Ki vagy te?-Linie hangja megremegett. -Oh, nagyon jól tudod, ki vagyok. Nem emlékszel? Dehogynem, hiszen tegnap vettél el tőlem mindent, amim volt! Milyen érzés egy árva szemébe nézni?-a fiú szinte vicsorgott. Egy másodperc sem telt bele, és testével már a falhoz szorította a vonallányt. -Nem... nem tudom miről beszélsz. Én ártatlan vagyok-csak hebegni tudott. Úgy érezte, a rémülettől valósággal megfullad. | |
| Rubyn (101091) 17.09.28 21:24:41 | ||
|
Kaze, úgy hiszem meg leszek verve. xD Na de a lényegre térve nekem tetszett a kis sztorid, olyan kis egyedi, habár lehet csak én nem értem, miért kezd el mindenki nyargalászni (lehet betudhatjuk annak, hogy hullafáradt vagyok c:). Hát így este egy rohanós nap után, már csak ennyire tellett, ne haragudj! :D | |
| Kaze-chan (88942) 17.09.28 21:30:03 | ||
|
Rubyn: Azt én sem értem, nemcsak Te. Deli adta az ötletet, én meg kihoztam belőle valamit. És nagyon köszönöm, hogy írtál! :D | |
| Deliora (41666) 17.09.28 21:33:02 | ||
|
Kaze: hogyaza.... na jóva... én meg csak elképzeltem :P a zene adta az ötletet :P | |
| Rubyn (101091) 17.09.28 21:39:59 | ||
|
Volt egy ilyen tippem. xD | |
| Bogger2001 (88589) 17.09.29 20:45:10 | ||
|
Azért creepelek be ide mostan, mert találtam egy levelet a postaládámban arra vonatkozólag, mikor tudom folytatni a Fekete Holdat. Ha folytatást nem is, egy irodalom házi feladatot hoztam. Kevésszer kapunk ilyen költői szabadságot, szóval élveztem és egy kissé büszke is vagyok rá. Kölcsey Parainesiséhez hasonlatos művet kellett írnunk a kortársaink részére. Én így oldottam meg: Categoricus imperativus Tekints, merre mész - előre Légy nyílt szívvel utadon - csak hasznod válhat belőle! S mi a gyökér, a szív, a hon - gondolj róla gazdagon De ne kapaszkodj göcsörtösen, ó nem! ily vénhes fa rossz gyümölcsöt terem; S majdan, ha lankadatlan okítod társaid - - s ezt vésd jól eszedbe itt - Kutya nem akkor tanul, ha eloldod nyakörvit, Vagy ha szidó szót emelsz rá - Ép elmével tanulásnak nyitja csupán Jutalmazás, s ezt másképp Az emberállat sem tudta ép Elmével megoldani. S majdan, ha ti Új jövőt emeltek, szebbet, jobbat, ékesebbet - A pórról akkor se feledkezzetek meg. --- Szeretnék véleményeket kérni, több ilyen kötetlen, versszerű dolgom is van, és nem tudom, az emberek szeretik-e az ilyesmit. (van egy naaagyon hosszú az iskoláról) | |
(aktuális oldal: [ 67 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
