 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Bogger2001 (88589) 17.10.07 11:41:30 | ||
|
Syfy: nem szoktam ilyen műfajban olvasni, de ez az írás kifejezetten tetszik :) olyan, mint egy nagyon jó regény prológusa. Én meg úgy-ahogy befejeztem ezt a versemet, minden célom az időmértékes(? Vagy ütemhangsúlyos, vagy mindkettő, régen volt na) verselés megtartása egy olyan versen keresztül ami ugyanolyan szakrálisnak és művészinek hat, mint amiket általában elemeznünk kell. Ha nem találjátok értelmét, az nem a ti hibátok. Hosszúra nyúltak az árnyak Fenn vad szele kél a világnak Feldúlt szíve izzik a nyárban Míg csábít az éjjel a táncba. Fénylik az égen a szép szeme kéken Felizzik a város az éjjeli fényben És mámorítóak az árnyak az éjben De nem tudom én hogy e sorba mi kéne. | |
| Syfy (4242) 17.10.07 11:58:21 | ||
|
Muszáj bemásolnom ide, amit a chaten írtam, verselemzés Syfy módra az irodalom órán tanultak alapján. Az elemzett mű a felettem látható posztban található. Nyári este, mulatságra készül a város. Érezni a költő vágyódását, mert már elmúlt a nyár a valóságban, és a költő oda vágyik vissza. Egy gyönyörű képet látunk a lángoló és/vagy kivilágított településről, valaki már most részeg, pedig még csak épp lement a Nap, és feljött a Hold. A mű végén a költő szorongását láthatjuk, a befejezetlenséget, azt a kétségbeesést, amit az ősei által hátrahagyott versek hagytak hátra neki A vers a költő ars poeticája, saját szenvedését mondja el egy hétköznapi esemény leírásával *taps és ujjongás* Ha valamit máshogy értelmeztem, mint kellett volna, vegyétek figyelembe, hogy én csak az igazat írom, eskü xDD | |
| Deliora (41666) 17.10.08 19:52:07 | ||
|
Syfy: akkor jutott időm elolvasni, amikor barátnőm fürdött, az anyja meg a mellettem lévő szobában pakolászott épp... Nos, ez csak azért volt fontos, mert azért elég hülyén nézett volna ki, ha 5 percig folyamatosan röhögök... Már szó szerint folytak a könnyeim a visszatartott röhögéstől. Fenomenális lett! xD Mindent belefogalmaztál, amit csak lehetett x) Nem gondoltam volna, hogy ilyenre számíthatok, imádom  Bogger2001: öhm... nem tudom, de minél többször olvasom el, annál többször látok magam előtt egy vad, dühöngő sárkányt, ami egy egész várost éget fel x) parabolikus versek forevör ^^ Minden esetre imádom <3 még többet :3 ilyet :3 akarok :3 Tudom, kicsit elkéstem ezzel a kritikának nevezett valamivel, ami nem is az... de mindegy x) tegnap nem nagyon értem rá | |
| Rubyn (101091) 17.10.22 16:02:21 | ||
|
Na ez a stílus messze áll tőlem, de próbálkoztam egy rövid kis írással. Mindig olyan csendes volt az iskolában. A haverjaim nagy része még csak a nevét sem tudta, hiába volt négy éve az osztálytársunk. Testnevelés órán állandóan utolsóként választották be a csapatba. Akkor is csak rámutattak, mivel fogalmuk sem volt, hogy hívják. Pedig nagyon szép neve volt: Taissa. Én ismertem az igazi énjét. Egyáltalán nem hallgatta el, amit gondolt, csupán nem osztotta meg a gondolatait minden jöttmenttel. Emiatt nevezték csendesnek és visszahúzódónak. Emlékszem a pillanatra, mikor egyszer láttam kilépni az iskola kapuján. A haja az arcába lógott, pulóvere a derekára volt kötve, arcán kimerültség ült. Ekkor történt valami. Mint egy kisgyerek, mikor megkapja a karácsonyi ajándékát, teljes egészében kivirult. Ajkai széles mosolyra húzódtak, mélyen beletúrt dús, hosszú hajába. Még sosem tűnt fel azelőtt, milyen gyönyörű az arca. Lekapta magáról a kardigánt, és egy mozdulattal a táskájába gyűrte. Magabiztosan kihúzta magát, és elindult a buszmegálló felé. Minden fiú, aki elhaladt mellette, utána pillantott. Azon gondolkodtam, vajon ha akkor is ugyanolyan mereven, szemlesütve sétálgatott volna, mint a diáktársai között, ugyanennyi ember figyelmét felkeltette volna-e? Ők nem ismerték, de én igen. Tudtam, hogy rengeteg barátja van, és az unalmas tömegközlekedésen is az előző iskolánk legnépszerűbb fiúi lógtak a nyakán. De abban az időben, mikor pár osztállyal alattuk járt, nekik sem tűnt fel. Egyszer megkérdezték tőlem, ki tetszik nekem. Én megmondtam, hogy Taissa Carter. A többiek azt sem tudták, kiről beszélek. Elfelejtették, hogy egyszer egy osztálykirándulás gyülekezőjén mi már ott várakoztunk a helyszínen, mikor szembejött. Vidáman sietett a barátnője felé. Mind őt nézték messziről. Aztán mikor közelebb ért, arca lehervadt, mihelyst szembetalálkozott azzal a pár diáklánnyal, akik mások megaláztatásában lelték örömüket. Rögtön mindenki elfordította róla tekintetét. Mind olyan éretlenek voltak. Beleértve én is. Éveken át próbáltam legyűrni a félelmemet, és megszólítani. De nem ment. A suliban mindig azzal a barátnőjével üldögélt a hátsó padban, akit vele együtt előszeretettel bántottak. Én pedig sosem védtem meg, mert túlzottan féltettem a hírnevem. Aztán már késő volt. Egy reggel nem láttam a buszon. A tanár már vagy húsz perce késett. Már úgy gondoltuk, elmarad a tanítás, így enni és telefonozni kezdtünk, hangos beszélgetéssel kísérve. Ezekért máskor leordított minket, akkor azonban némán besétált a terembe. Észre se vettük. Az egyik lány felnézett, és elhalkult. A többiek is ezt tették. A Nap fénye megcsillant a tanárnő könnyes szemén. Ő elvesztette az egyik legkedvesebb diákját, a hátul magányosan üldögélő lány a barátnőjét, az osztályunk többi tagja pedig csak egy egyszerű diákot a suliból. Voltak akik hirtelen azt sem tudták, ki az a Taissa. Pedig csak harmincnyolcan voltunk, nem többszázan. Nem tudtak megjegyezni egy nevet. Egy gyönyörű, náluk sokkal többet érő lány nevét. Nem is gondolkodtam, csak felálltam, és dühödt arccal lekiabáltam mindannyiukat. Elhallgattak. Majd én is. Egy fiúnak nem szabadna sírnia, és én nem is sírtam. Ráborultam a padra és őrülten zokogtam. Én a szerelmemet vesztettem el azon a reggelen. Valaki szintén felfigyelt a szépségére, és magának akarta. Utólag visszagondolva talán nem csak az iskola miatt volt olyan, amilyen. A saját apja gyilkolta meg. | |
| Rubyn (101091) 17.10.22 20:31:06 | ||
|
Kritikáknak örülök. | |
| Phantomgreater (101450) 17.10.24 16:01:34 | ||
|
Rubyn: A törtéet alapsztorija jó, bár nekem a régi idők jutnak róla eszembe, mikor még favonalzóval a körmödre vágtak ha nem voltál jó- a telefon kizökkentett ebből :c egyébként szerintem szupi, de nagyon kár és értetlen ez a hirtelen halál a végén. kicsit többet írhattál volna előzmént- alapjában véve nagyon teccccccccik <3  | |
| Rubyn (101091) 17.10.24 16:12:02 | ||
|
Köszi Phantom. Hát kissé bizony kigondolatlan, mivel ezt összvissz a buszra várva összepingáltam. :D Figyelek ezekre, mégegyszer köszi, hogy írtál. | |
| Bogger2001 (88589) 17.10.25 17:17:10 | ||
|
Rubyn: Nekem nagyon tetszett, főleg, hogy a végét csattanószerűen zártad le. Engem mindig érdekel, ki a gyilkos  Gyilkosokról és egyéb mocskos dolgokról szólva... hoztam nektek egy szösszeményt. Egészen idáig úgy gondoltam, hogy tökéletesen elleszek a stílusommal, de rá kellett jönnöm, hogy a Fekete Hold világa és történetszálai talán túl nagy falatok, hogy csak úgy belevágjak. Átlátom az egészét, átlátom az apró részleteket, de képtelen vagyok összekötni. Mindenesetre ma volt egy lyukasórám, szóval szeretnék hozni nektek egy kis jelenetecskét, amit ugyan nem terveztem sehova, mégis megvan a maga méltó helye a történetben (És nem utolsó sorban fontosnak és menőnek láttatja Adolphát, lol) - Leile? A lány kerülte a tekintetem. Oldalra fordult, arcán végiggördült egy könnycsepp. Egy nappaliban álltunk, körülbelül az ötödik emeleten. A behúzott függönyök vöröses félhomályba vonták a hozzájuk színben illő foteleket, az üveglapú dohányasztalt, a fakósárga falat, s azon a festményt, amely előtt Leile állt. Soha nem voltam még itt, de a lakás egészét áthatotta a hit és a tisztelet. Erre fittyet hányva, lábamat keresztbetéve ültem a legkényelmesebb fotelon, és a dohányzóasztalra kiterített mappák egyikének tartalmát és a magammal hozott vaskos könyvet olvasgattam felváltva, amíg Leile terepszemlét tartott. Letettem a fekete, bőrkötésű könyvet, és a védencükhöz fordultam. - Nos, a támadód... mestere... egy volt közülünk - kínosan ügyeltem arra, hogy a keserűség ne vegye el a szavaim nyomatékát. A férfi meghökkent. Leile bocsánatkérő pillantást vetett rám, szeme vöröslött a sírástól, kezét ökölbe szorítva remegett. - Leléphetsz - biccentettem. A lány egy ugrással átszelte a nappalit, mögöttem termett, majd kiugrott a nyitott ablakon. A férfi összerezzent, szeme tágra nyílt. - Meg... megölte magát? - Mi? Ah, nem - legyintettem. - Alakváltó. Elrepült. Visszatérve a lényegre... - csaptam fel egy dossziét, ami a többitől eltérő borítót kapott, ugyanis ezek a saját jegyzeteim voltak -, a fő objektumunkat már lekapcsoltuk, így valószínűleg csak az egyik segítőjével volt gondod... - Csak? - gyűrte fel az ingujját, hogy megmutassa a mély karmolásnyomokat a karján. - Akkor milyen lehetett a támadóm mestere? - Körülbelül száz, kétszáz embert sikerült észrevétlenül kiiktatnia - tettem le a dossziét. A térdemre könyökölve összefűztem az ujjaimat, ezeken pihentettem az állam. - Itt egy autóbaleset, ott egy cserbenhagyásos gázolás, rejtélyes módon mérgezett étel, vagy fulladásos haláleset... ilyesmik. Igazán kreatív... személy. - A rendőrség? - Nem kapcsolták össze az ügyeket. Nekem is nehéz volt megszereznem ezeket a dokumentumokat - mutattam a kiterített dossziékra. - Hogyan... kapcsoltátok le? - a férfinak láthatóan nehezére esett nyugton maradnia. - Túl sokszor ütöttem be az orrom a dolgaiba, úgyhogy személyesen jött el megölni - nyújtóztam. - Mint láthatod, ez nem sikerült. És ilyenkor csak egy maradhat. --- Akik ismerik a szereplőket: találgatásokat és teóriákat kérek arról, hogy ki lehet az áruló. Természetesen nem fogom elárulni, ha eltaláljátok, de szeretném látni, mennyire láttok át a karaktereken | |
| Phantomgreater (101450) 17.10.25 17:52:13 | ||
|
Bogger: Hát ez szupi :DDD nem volt kérkedő, ránk erőszakolt sem, csak finom, kerek történet. nekem bejön :3 | |
| Bogger2001 (88589) 17.10.29 14:38:45 | ||
|
Halihó! Mielőtt bárki is vinne engem a rendőrségre, olvassátok végig a verset :) Megöltem. Felesleg volt Minden szó, mit elmormolt. Felesleg? Hazugság. Tarka-barka szóvirág, Klónhadsereg vezényszava, Rossz vezető bíztatója, Lelkének dagasztója. Ó, az érdemtelen! Mindaz, Ki nem tudja mi folyik itt lenn - Felülről szónokol, s felettessel scheftel. Felettesével annak, ki van itt lent, Annak, kinek szóra lenne joga - S egyedül ő nem birtokolja. Megkérdeznek fűt, fát, bokrot, Ki remél csak pár forintot - Vagy tán azt se - Válaszának fejében. Megöltem. Bíróságra nem vihetnek, Még csak fel sem jelenthetnek, Nem ám! Hisz rejti még a kukám. Hajdani teste összetépve nyugszik némán, Tán éppen hidegvérű gyilkost kiáltván. Gyilkos lennék? Nem hiszem. Világnak rontóját öltem, Semmi mást. S mi maradása E világon annak, ki semmi másra Nem gondol, csak saját javára? Én azt mondom: vele kukába! Hazug szót már nem vesz a szájára, S nem bódít senkit szépről prédikálva, Olyasmiről, mely álomkép csupán. Amit még Vörösmarty nyomán Vertek fejünkbe az istentelenek, Minket Isten képében tévesztve meg. Megöltem. S akkor mi van? Lelkem hajthatatlan, Olyan lánggal ég Melyet hazugok lobbantottak fel épp. Ne közelíts! Csak ha Tiszta vagy, De ha Tiszta vagy, megőrjít e levegő. E romlott emberi fertő, Tiszta szívet azonnal felőröl Lángba borít, megőrjít A kapzsiság, a bűn, a tettvágy - Hisz tenni kell ez ellen... Megöltem. A kérdőív ott hever. --- Ti/szüleitek is kaptatok elégedettségi kérdőívet? Az igazat írtátok bele? | |
| HorZes4ever (101688) 17.10.29 14:44:48 | ||
|
Sziasztok! Hoztam nektek egy verset. Fogadjátok szeretettel! ♥ Ördögi kacaj Vad, marcangoló hadak köde vár reám, El nem múló sötétségnek ősi alkonyán. Röhögve nyúlnak felém vérvörös kezek S dideregve látom: el nem engedhetnek. Ó-dal rikolt az éjbe, morajlik a hegy, Száz kő zúdul a mélybe, nem is, ezeregy. Poros szél játszik letörten, kínok között, És idegen nyelven elszánt ördög fröcsög. Nyekeregve mozdul zajos, ósdi szekér, S zakatolva suhan el megannyi ledér. Csodálkozva merengek utánuk lesve, Fekete lesz az ég, megérint az este. Végzetem kiteljesedik égő lánggal, Fonják azt megannyi félelmetes szállal. Ott hullok a porba, mint satnya söpredék, De nélkülem is forog még a nagy kerék. | |
| Daaiisy (101376) 17.10.29 15:54:12 | ||
|
Bogger2001 és HorZes4ever: Egyszerűen fantasztikus és lehengerlő mind a kettő! Nem találok rájuk megfelelőbb szavakat. Nagyon tehetségesek vagytok! Ez megmutatkozik a témaválasztáson, a művek formaiságán és szerkesztettségén. Gratulálok, így tovább! ~Daaiisy~ | |
| Bogger2001 (88589) 17.10.30 16:04:04 | ||
|
Eeee fogalmam sincs mi ez csak gondoltam leírom. Leile kapucniját fejébe húzva állt egy utcasarkon, felhúzott lábával a falat támasztva. Látta, ahogy kilép a kapun, ahogy körbenéz és hezitál. Amint megakadt Leilén a tekintete, a lány ellökte magát a faltól és elindult. A férfi követte. A férfi nem tudta pontosan, hová mennek, vagy hogy miért. A lány kérésére biztos távolból követte őt. A táj hamar átváltott a belváros nyüzsgéséből nyugodt kertvárosi házak kellemes csendjébe, majd a szélfútta iparövezet borzongató szürkeségébe. Ezt a fakózöld pusztaság dallamos szele és a smaragdzöld erdő titokzatos csöndje követte. A távolban patakot hallott csörgedezni, s a mohától csúszós fatörzseken lépkedve már egyedül maradt a lánnyal. Megpróbálta csökkenteni a távolságot, de a lány ilyenkor hátra sem nézve, feltett kezével jelezte: állj. Leile egyre jobban elengedte magát, ahogy közeledtek az otthona felé, ám valami nem volt rendben. A madarak nem csicseregtek, a szokásos zajok elmaradtak. A vihar előtti csend tapintható volt a levegőben. Éppen Edont szerszámoztam fel, amikor feltűntek. Leile és az, aki miatt ez az egész cirkusz volt. Nem mintha nem tartoztam volna tisztelettel felé – de úgy tűnik, eddig több bajt hozott ránk, mint jót. Ha megtalálnám a módját, hogyan ébresszük fel, mielőtt késő lesz… Egy kis csapat éppen három sebesülttel vágtatott el mellettem, egyenesen az egyik felállított sátort véve célba. Égési sérülések. - Elkéstél – koncentráltam inkább a kezeimre, miközben az odaérkező Leiléhez beszéltem. – Felbosszantottuk a Tűzmadarakat. Megtámadták a hozzájuk legközelebb eső tábort. Az ottaniak ide menekülnek. A mi feladatunk megvédeni a tábort. Végre elkészültem, így felpattantam Edon hátára. Leile a kezébe vette szürke pofáját, és egy szeretetteljes csókot nyomott az állat homlokára. – Rufus! – füttyentett, mire a farkas ott termett előttünk. - Nem, Leile. Te itt maradsz, és jól elrejted őt – mutattam a férfira. – Amennyiben persze nem találsz olyan megbízható… - Kiera! – a nyüzsgésből kivált egy fekete farkas, szőrében egy azúrkék csíkkal. Meghajtotta a fejét Leile előtt. – Vidd őt biztonságos helyre. Védd az életed árán is! – pattant fel Rufusra, Kiera pedig akármennyire is szeretett volna harcolni, teljesítenie kellett a parancsot. Sóhajtottam. – Ez… gyorsan ment – néztem az elvágtázó Leile után. Bocsánatkérő pillantást vetettem a férfira, majd én is a lángoló tábor felé vettem az irányt. | |
| Deliora (41666) 17.10.30 21:12:57 | ||
|
Rubyn: itt is lennék a beígért kritikával, ami nem lesz túl hosszú, mivel úgy ahogy van IMÁDOM :3 amikor elkezdtem olvasni hirtelen nem tudtam hova tenni. Valahogy nem olyan volt, mint ahogy eddig megismerhettük a szöszeidet, de a végén teljesen megnyugtattál x) Egyedi, ötletes és sajnos a világunkban előforduló eset. Ami külön tetszett, hogy elgondolkodtató. Nem tudom, mi volt a célod vele, el akartad-e érni ezt a reakciót, viszont én nagyon sokáig kattogtam rajta :D Még több ilyet kérek :3 <3 Bogger: nálad számozom a szöszöket az elküldés sorrendjébe xD 1. rohadt jó x) érdekes, hogy szinte csak párbeszédekkel mennyire könnyen lekövethetően írod le az apróbb mozdulatokat is, legalábbis én könnyen elképzeltem. Végig mosolyogtam, olyan "folytatást akarok, most" módon :D Amúgy ismerős szitu... de sokszor van, hogy nekem is beugrik egy-egy jelenet, amit baromi jól meg lehetne csinálni, elkezdek agyalni, hogy tudnám odakötni, aztán eszembe jut, nem is a főszereplőm szemszögéből lenne xD 2. Szintén ugyan ezt tudnám mondani mint az elsőhöz :) Könnyen bele lehet helyezkedni a történetbe és az olvasó semmi mást nem akar, csak folytatást ;) imádom <3 vers: imádom, hogy a verseid mindig hatással vannak a gondolataimra. Elolvasok egyet és utána percekig csak azon jár az agyam. Minden esetre engem baromira megragadott, látványban is xD mindezek mellett könnyen érthető, olvasható, nem igényel többszöri újraolvasást :D HorZes4ever: számomra tökéletes hangulat és látványvilág :D nagyon tetszik, szívesen olvasok még tőled jóóó sok verset :D | |
| HorZes4ever (101688) 17.11.01 18:48:29 | ||
|
Köszönöm szépe a kritikákat! Hoztam egy százszavas történetet. Pillangó A hűvös alkonyon egy eltévedt lepke szárnyalt a magasban, menedéket keresve magának télire. Vörös szárnyain hatalmas díszek ékesítették a kicsiny teremtményt. Kecsesen mozgott, mint a balerina, aki minden érzésével együtt táncol. Ám, Cirmos a kandúr mindig vadászott, és épp most is. Lassan becserkészte a pillangót, nesztelenül, majd ugrott egyet, és elkapta az éles karmaival. A macska szórakozott, míg a lepke szenvedett. A sikeres vacsora után a maradékot fel-feldobta a levegőben, majd magával teljesen megelégedve távozott. Szegény pillangó nem élte meg a következő nyarat. De voltak neki gyermekei is: picike kis, szúrós hernyók. Így talán az élete mégsem ért értelmetlenül véget. | |
(aktuális oldal: [ 69 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
