 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 12.06.22 17:28:05 | ||
|
zamír: oké, persze ezt sem lehet, de a lopás, meg hasonlók súlyosabb, nem? :( szóljatok, ha nagyon hülye leszek... :) | |
| Pusher (48392) 12.06.22 22:15:56 | ||
|
Zami: Tegyeeed! *-* | |
| thestral27 (21282) 12.06.22 22:34:26 | ||
|
SÖTÉT SZÖVETSÉG
- Őőő… ez remélem költői kérdés volt, mert nem fogok válaszolni. – mondtam, és a földre szegeztem a tekintetem. Erre megrántotta a pólóm. - Neked mindig el kell cseszned valamit, ugye?! – csattant fel Luciana. – De tudod mit? Kezdj magaddal, amit akarsz! Annyira leszarom, hogy mit csinálsz! – mondta, én meg erre, egy tört másodperc alatt az ajkaira illesztettem enyéimet. Meglepetésemre nem vágott pofon, se nem húzódott el. Hát, talán kicsit kihasználva a helyzetet, beletúrtam barna hajába, és megcseréltem kettőnk helyét, azaz ő került a falhoz. Amikor elemeltem a fejem az övétől, ragyogást láttam a szemében. - Én… megyek. – mondta, és kibújt a karjaim alól, majd elfutott a Forever Night –ba. - Holnap beszélünk. – mondtam inkább magamnak, mint neki. Széles mosollyal az arcomon hazatántorogtam, de a főbejáratnál tovább nem jutottam, mert ott, mint akit leütöttek, bealudtam. *** - Ó, szóval ő volna Justin? – kérdezte egy magas, furcsa kinézetű férfi. Az arcán hatalmas sebhely volt. Hangja fiatalos volt, nagyon is. Sőt, arca is azt sugallta, hogy nem több 23 évesnél. Nagy kék palástot viselt, fekete bőrcsizmája csillogott, olyan tiszta volt. Zöldes szeme, mint a rubint fénylett. - Maga kicsoda? – kérdeztem felállva a székről, amin eddig ültem. - Antonio von Coleman. – hajolt meg. - Ő az, akiről mesélt nekem? – kérdeztem Leo barátomtól. - Igen, ő! Ő a te Mestered. – felelte a férfi. Erre egyből meghajoltam. - Szólíts Mr.Coleman –nak. – mondta, és hátat fordított. Felemelte a kezét, és intett a mutatóujjával, hogy menjek oda hozzá. Leo a szoba másik végében lévő kijáraton távozott. - Igen, Mr.Coleman? – kérdeztem. - Gyere. – mondta, és elindult. Követtem, és végül az utcán kötöttünk ki. Egy fekete kocsi állt előttünk. Egy kocsis ugrott elénk, és kinyitotta az ajtót, majd beültünk. – Nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni. – szólt komoly hangon. - Hallgatom uram. – reagáltam szinte egyből. - Na szóval, te nagyon különleges vagy. – kezdte. Hát most ennyi,holnap nem hiszem hogy hozok,mert családlátogatás..-.- De amúgy az új szereplőről aki belépett, egy mini inform: Főgonosz, boszorkánymester. | |
| Pusher (48392) 12.06.23 08:15:41 | ||
|
Belekezdtem a töribe ami a füzetemben teljesen másnak indult no de xD És rájöttem ha füzetbe írom nagyobb az iheltt *-* Ez egy fejezet részlet mivel könyvnek idul ás nagy fejezetek kellenek xD A fejezet nevét kérlek segítzsetek! >< Nincs ihletem! T.T Am meg folytassam/ne folytassam? :D Építőkritikákat és komikat várok! ^^
1.fejezet: (?) Orrom a vonat ablakához nyomtam, és a tájat figyeltem. A tiszta üvegről visszatükröződött az arcképem. Tisztán láttam a jégkék szemem, hosszú sötétszőke hajam és kreol bőröm. Mivel tél volt, a hajam egészen sötét színt öltött, pont, ahogy szerettem. A tükörkép mögött a táj idegen volt, kivéve a havat, ami most borította az országot. Canada felé tartottam, ahol egy városban megállok, és Nahneba a Guardianokhoz térek be. Ott már vár a kiképzőm Nonsa, aki megtanít harcolni és használni az erőm. Nonsa annyit tesz, első. Az én nevem Shisen, vagyis legenda. Én vagyok a megtörő, viszont azt nem tudjuk, még mi történik, miért jósolták meg azt, hogy én töröm meg a rosszat. De mikor? Ez a kérdés jár a fejemben mindig. De egy dolgot tudok, hogy fontos vagyok nekik, mert a tanácsosnak születők se úgy poénból lesznek. | |
| Pacusz (61604) 12.06.23 08:30:37 | ||
|
HollandSporti:Egész jó! | |
| Yours-Zebra (61469) 12.06.23 08:40:43 | ||
|
A távozást követően hangos morajlás hangja szállt az arénában.Elis éppen bőrkesztyűjét próbálta leszerelni magáról,mikor ismét átvillant az agyán az előbbi esemény.-Ha korcs keverék senkiházi vagyok,mér maradhatok itt?-gondolta,s olyan mélyen elmerül gondolataiban,hogy eszébe se jutott volna,hogy mindig is az ő családjából választották ki,s hatalmazták fel azt,akinek ki kell állni mind a 4 próbát s, föl kell ébresztenie őt.Elis hosszú, szőkés barna haja most harcviseletéhez méltóan kontyba volt fogva,s kardja tokjában nyugodott,ám valami még sem volt rendben.A kiválasztott akkor ruházhatja át hatalmát másra,ha elbukja a próbákat,s már beleszeretett egy földibe.De ugyan mikor hagyná el otthonát,a nagy hegyek között?Mért menne le a földre?Mért szeretne bele egy halandóba?Ez mindig is rejtéjes titok volt,de állításuk szerint ők vonzzák a nőket és a férfiakat mint,a mágnes,s számukra ez mai napig rejtély maradt hogy miért.Elis valóban meglehetősen csinos lány volt,s már 18. életévét is betöltötte,ami azt jelenti hogy,“sámáni“ képességeket megkapja.Beszélhet a szellemekkel,s az évszakokat is uralja,mivel ezen képességei is kell ahhoz hogy fel tudja ébreszteni Őt.Már csak órák,napok,s évek kérdése mikor ébred fel.
Na,szóval éjfél tájt ennyit írtam hozzá,nem túl sok,de viszont ez Wordbe(ha, hozzárakom a másikat is) van egy oldal is >< | |
| thestral27 (21282) 12.06.23 23:19:17 | ||
|
Holnap érkezik emberek folytatás, még nem tudom miből, de igyekszem, csak ma elég későn sikerült hazaérnem.:S | |
| pony56club (16581) 12.06.24 20:40:46 | ||
|
thestral:nagyon jó,de kevéééésXDfolytasd:D
HollandSporti:nagyon jó és folytasd:D Yours-Zebra:kevés,de folytasd:D Emberek,megihletett az egri strandXDÚgyhogy lehet,hogy ma már be tudom tenni egy fejezetemet az egyik könyvből/az egyik könyvemből egy új fejezetetXD És osztálytársaim átkereszteltek három névre isXD:Rukaku-chan,Vanessza-chan,(és a körmömről) Blue-chanXD Mostantól akárhogy lehet nevezniXDpersze még pony-nak is lehetXD | |
| thestral27 (21282) 12.06.24 20:48:19 | ||
|
Pony: tudom hogy kevés, de ma szándékomban áll írni, ha egyáltalán még tudok olyat egy üveg Blizzard-után.XD De igyekszem.:D | |
| galigaligaliba (3488) 12.06.24 23:40:03 | ||
|
Sziasztok ^^ Ömm...van egy ilyen elmebeteg sztorinak induló valamim. Berakom ami eddig megvan, és ha érdekel, holnap hozok új részt.
A Falu széle, a Szürke-hegy lába A hajnali köd kezdett elülni, de a nap sugarai még most sem bújtak ki a környező erdő kopasz fái mögül. A lány megállította lovát egy csipkebokor mellet, s leszakított egy jégszilánkokkal ékesített ágat. Eltöprengett azon, mennyi időbe telhet, míg az ő teste is ugyanolyan lesz, mint az a sötétbarna ág, melyet az előbb elszakított a bokortól. Kezén már megjelentek azok a piros foltok, amik a téli hidegtől szoktak, s a bőrt kézfején felszántották. Ujjait bedugta lova sörénye alá, hogy valamennyire felmelgítse azokat. Becsukta a szemét, s egyet sóhajtott a fagyos levegőbe. Minden egyes levegővétel nehéz, és remegős volt. Két okból is reszketett: félelemtől és a fagyoskodástól. Hogy mitől félt? Nem. Inkább kitől, vagy kiktől. A vadászoktól félt. Kik a vadászok? Ők azok az emberek, akik a magas természetfelettit birtokló embereket kapják el, vetik tömlöcbe, s máglyán égetik őket. Azt mesélik, túl sok volt az az ember, aki ezt az ajándékot - számukra valami mást. - birtokolja, ezért pusztítják őket. Az ember azt gondolná, furcsa, hogy a törvény ebben az országban nem tiltja ezt. De ha a kormányzó is ezek közé a vadászok közé tartozik, hát miért is kéne illegalizálni a tevékenységet? Éjfél; a lány, aki ezek közé az áldott emberek közé tartozik, kicsit sem tartja magát áldottnak - inkább átkozottnak. Mélyet szippantott a levegőből, amitől a tüdeje megtelt jeges, csípős levegővel; majd lépésre sarkallta lovát. Kékes szemei és barna tincsei kikukucskáltak a köpeny csuklyája mögül minden egyes lépéskor. Még utoljára végignézett a volt faluján. Távolról látta Kenovimon-t - gúnynevén a Távcsövet. Senki nem tudja, hogyan tudja megtalálni akár mérföldekről is azt az embert - vagy embereket - , aki az Erőt birtokolja. Éppen most találtak meg egy kislányt. Nem lehetett több öt évesnél, és Éjfél tudta is, kiről van szó: Kelamir. Sokszor kérte, hogy fonja be a haját, és játszanak együtt királylányosat. Mindig Éjfél volt a herceg, hiszen ő volt az idősebb. Kenovimonból kinézte, hogy megöleti a lányt. Az a kaján vigyor, ami minden egyes elfogásnál ott díszeleg az arcán, ismerős volt Éjfélnek. Látta már ezt az arcot kisgyermekként. Azt nem tudta viszont, hogy a vadászok mit kezdenek majd akkor, ha egy Erőt birtokló sem marad az országukban. Most fogták el az utolsó előttit - szerintük az utolsót. Kegyetlenség ,gondolta. Hisz még olyan fiatal volt. Nem is tudta, mit jelent az: rendelkezni az Erővel. - Emlékszem, anyám mindig azt mondta: A fájdalom elmúlik; ezért soha, de soha ne sírj. Ez akkor mondta, mikor Kenovimon megölte. - Éjfél mintha a fáknak és a lovának beszélt volna. Hangjában üresség és szomorúság csengett, mintha nem is akarta volna itthagyni a Falut. Pedig utálom ezt a falut, akkor miért beszélek így? - kérdezte magától. Igaz, sokminden volt, ami itt tarthatta volna; viszont most, hogy már szegény Kelamirt is elhurcolták, ő pedig már betöltötte a tizenhatot, szabad volt. Csizmájával odavágott Kapitány oldalának, mire az sebes vágtába kezdett. A faluból több út vezetett ki, viszont ő a legizgalmasabbat választotta: a Szürke-hegyen át vezet egy út, egészen Solendar-ba. Még nem tudta, hova tartott, de egyben biztos volt: el akart tűnni erről a helyről, amilyen gyorsan csak lehet. | |
| pony56club (16581) 12.06.25 09:57:38 | ||
|
gali:(szólíthatlak így?XD)nagyon jó lett,szépen leírtad a részleteket,folytasd,engem érdekelne:D | |
| pony56club (16581) 12.06.25 11:12:21 | ||
|
MoonLigt
13.fejezet Menekülés Szinte megállt körülöttem az idő,ahogy láttam a hatalmas kődarabot zuhanni lefele a feneketlen mélységbe.Láttam ahogy Alec arca falfehérré változik,és kétségbeesetten egyensúlyozik,miközben a híd felé szalad.Gyorsan összeszedtem magam,és teljes erőmből az épp majdnem hogy leszakadó híd felé rohanni kezdtem.Amint odaértem,gyorsan megragadtam a köteleket,és magam felé kezdtem el húzni,hogy kifeszíthessem a hídat a fiúnak. -Gyorsan!-ordítottam oda neki,mire ő átvágott az imbolygó hídon.Amint átért rajta,elengedtem az ócska függvényt,és Alec-kal együtt kifele kezdtünk el szaladni,de az keskeny folyosó végénél megtorpant.Ilyedt tekintettel nézett először előre,majd hozzám fordult. -Vissza-mondta gyorsan,és visszafele kezdett el futni. Én először előre néztem,és megláttam ahogy több hatalmas alak kezd el felénk szaladni kezükben hatalmas fegyverekkel. -Jó ötlet-mondtam,és a fiú után kezdtem szaladni,aki már egy keskeny fokú csigalépcsőn szaladt lefelé a mélybe.Egy darabig még utána szaladtam,és amikor már eléggé mögé értem,megszólaltam-Ez nem jó,zsákutca lesz! -Nem,nem lesz,kizárt,hogy csak egy kijárat legyen ebből a kócerájból!-mondta lihegve,és egy pillanatra nekidőlt a falnak,mert megbotlott az egyik lépcsőfokban-Kell lennie menekülési útvonalnak!-morogta,és mégy gyorsabban kezdte szedni a lábát. -Mi lenne ha átalakulnék,úgy gyorsabb lenne!-mondtam gyorsan,és mellé siettem. -És ha megbotlassz...négy lábbal keskeny lépcsőn...-hangja aggódó volt,de éreztem,hogy ő is ezt akarta mondani. -Nem lesz semmi gond-lihegtem,és komolyan néztem Alec-re. Megadóan felsóhajtott,és bólintott.Halványan elmosolyodtam,és előrébb szaladtam.Lépteimet megnyújtottam,és ugortam egy hosszabbat a lépcsőn.Karmaim hangosabb csikordulással érkeztek a lépcsőfokokon.Ügyetlenül megtorpantam,és bevártam a fiút,aki amint mellémért,azonnal a hátamra mászott,és megkapaszkodott.Én óvatosan lefelé kezdtem el szaladni. Hirtelen morajlás hangzott el előttünk,és egy kopja repült felénk.Sikeresen kitértem előle,viszont a kopját több fegyver is követte,néhány pillanat múlva már egy nyilakból álló fal közeledett.Gyorsan megfordultam,csak hogy megcsúsztam az egyik lépcsőfokon,és oldalra estem,pont a csigalépcső szélére.Elülső lábaimmal megpróbáltam felhúzni magamat,de túl késő volt,a súly lefele kezdett el húzni.Tehetetlenül estem a hátamon Alec-el,de alig pár másodperc múlva már földet is értünk. Ügyetlenül feltápászkodtam,és megráztam a fejemet.Pont a fejemre kellett esnem!-gondoltam morgolódva,és szétnéztem.Alec néhány méterre tőlem ért földet,és ő is épp most kelt fel a földről.Szemével engem keresett,amikor meglátott,gyorsan odajött hozzám. -Jól vagy?-kérdezte,és aggódóan rátette a kezét a vállamra. -Prímán-morogtam a farkashangomon,és újból megráztam a fejem-Fejre estem,és farkasalakban nem épp túl kényelmes dolog... Félmosolyra húzta a száját,és szétnézett-Úgy néz ki...megtaláltuk a vészkijáratot...-mondta csendesen. Egy hengerszerűségben voltunk,az alján egy kijárattal.A falakon kékes kristályok voltak,megvilágítva a teret,és ezzel megvilágítva a falra festett pillanatképeket:vadászatot,háborút,ünnepségeket és két hatalmas alakot,amint egymásnak támadnak.Az egyiknek egy hatalmas kardszerűsége volt,míg a másiknak egy egyélű keskeny kard.Olyan ismerős...de honnan...?-kérdeztem magamtól a festményt vizsgálva.A két alakról felfelé vándorolt a tekintetem,öt fegyver képére,és három alakra,akiket ugyancsak úgy festettek le,mintha egymásnak akarnának támadni.Az egyiknél volt az a hatalmas kard,a másodiknál pedig egy olyan kétélű fegyver,mint amilyen Alec-nél is volt,míg a harmadiknál pedig ott volt az a vékony kard... -Mi a fene ez...-suttogtam a falat vizsgálva. -Inkább menjünk-szólalt meg hirtelen a fiú,elkapva egy ábrázolásról a tekintetét. Kérdőn néztem rá,majd ránéztem arra képre,amit nézett.Egy lányalak a földön feküdt,és egy talán fiúalak a lány hasát átszúrva támaszkodott kétélű fegyverére.A látványra megborzongtam.Mégis miféle falfestmények ezek?Próféciák?-gondoltam levéve a szememet a falról,és a fiú után eredtem,aki már a barlangban sétált hátra sem nézve,hogy követem-e egyáltalán. Már emberi alakban sétáltam az oldalán,és a kezében lévő fegyvert vizsgáltam a szemeimmel. Ez lenne a Jégsárkány “lándzsája“?-kérdeztem tőle a kardszerűség felé bökve-na de még csak lándzsának sem néz ki... Felsóhajtott,és pár pillatanig úgy tűnt,mintha szavakat keresne a fejében-Hát...ez egy amolyan...álcaalak féleség.Igazából egy lándzsa,csakhogy... -Erő kell ahhoz,hogy lándzsává alakuljon?-vágtam közbe egy ötlettel. -Igen,mondhatjuk így is-helyeselt,és a pengére karcolt fehér sárkányt tanulmányozta. -Ééértem-mondtam elnyújta és az előttünk előtt elterülő folyosóra néztem.Vajon milyen hosszú lehet?-gondolkoztam el.Hirtelen megálltam és hátranéztem.-A fene...-morogtam,és ránéztem a fiúra-Baj van,menjünk. Tudom h nem lett túl jó,de rég írtam már... Komikat légyszi:) | |
| pony56club (16581) 12.06.25 11:13:30 | ||
|
Kicsit sok lett...^^““
Az előzményeket itt tudjátok elolvasni: http://rukakuoldala.blogspot.com/ | |
| Ethron (14880) 12.06.25 12:16:29 | ||
|
Új történet... :) ... Egy Alexis Black nevű férfiról szól, aki lovásznak jelentkezik egy igen furcsa, kísértetjárta kastélyba...
Bevezető Alexis Black, a huszonhat éves lovászjelölt, bizonytalanul méregette az előtte magasodó, sötét kastélyt. Az újságban találta a hirdetést, hogy London mellett egy elhagyatott kis erdőben található kastélyhoz lovászt keresnek - ő pedig rögtön jelentkezett, hiszen nagyon ért a lovakhoz. De most, hogy itt állt, és még a fényes nappal is sötétnek tűnő hatalmas épületet kémlelte, már nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy idejött - bármilyen nagy fizettséget is ígértek neki. Az ajtót bámulta. A kétszárnyú, sötétbarna fából készült ajtót, amin két vérfarkasfej alakú kopogtató volt. Alexis szíve hevesen vert, ahogy felemelte a kezét és bekopogtatott. Egy... kettő... három. Minden egyes kopogtatásnál hatalmasat döngött az ajtó. Aztán bentről léptek hallatszottak. Alexis felkészült arra, hogy egy seprűn lovagló banya fog neki ajtót nyitni... Ám kellemesen csalódott. Az ajtóban ugyanis egy szeplős, vörös hajú, zöld szemű nő állt, körülbelül vele egyidős, esetleg kicsit fiatalabb. - Rachel Sooth vagyok - mutatkozott be mosolyogva, és a kezét nyújtotta. - Alexis... Alexis Black - nyögte ki a férfi, és elfogadta a nő kezét. Közben belenézett a mosolygó zöld szemekbe. - Nos, bizonyára ön az új lovász - mondta. - Én a szobalány vagyok... Vagyis az egyik szobalány. Mert hogy több van... Alexis zavartan beletúrt világosbarna hajába. - Én... értem. És most hova kell mennem? - Jöjjön, majd én körbevezetem - mosolygott a férfire szélesen. - Mrs. Birdington, a kastély “úrnője“ engem bízott meg a feladattal, hogy körbevezessem önt. Alexis nem ismerte ezt az “úrnőt“ (azért idézőjelben, mert elvégre ki hallott már a XXI. században úrnőről, nem igaz?), de az biztos, hogyha ezt a csinos nőt bízta meg azzal, hogy őt körbevezesse, akkor csak szeretni tudja. - Rendben - bólintott a férfi. Egyetlenegy bőröndje volt, amit a kezében szorongatott. - Először a szobáját mutatom meg - intett a fejével Rachel. - Ott leteheti a csomagját. Aztán továbbmegyünk, és közben mesélek egyet s mást a kastélyról... - Azzal Alexisre kacsintott. Aztán félreállt az ajtóóbl, hogy a férfi be tudjon jönni... Alexisnek pedig leesett az álla. Komikat! :) | |
| galigaligaliba (3488) 12.06.25 16:29:56 | ||
|
Jó hír azoknak, akik kérnek folytatást Az Ártatlanból: Nemsokára hozom az új részt :) | |
(aktuális oldal: [ 413 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [410] [411] [412] [413] [414] [415] [416] [417] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
