 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| pony56club (16581) 12.06.25 18:32:14 | ||
|
gali:már várom^^
12a:én szeretni szoktam a történeteidet,és szerintem kezdj neki:Dengem érdekelne^^ | |
| thestral27 (21282) 12.06.25 18:46:27 | ||
|
Sziasztok!
Tudom pár napja már nem hozok folytatást, de ma nekiugrottam.:) Amint anyám kinyomtatja a vackait folytatom, és igyekszem még a mai nap folyamán hozni folytatást.:)) | |
| Ethron (14880) 12.06.25 19:47:15 | ||
|
Köszi Pony ^^ :) Majd holnap folytatom.. :) | |
| thestral27 (21282) 12.06.25 23:48:53 | ||
|
- Na szóval, te nagyon különleges vagy. – kezdte. – És szükségem van a segítségedre. Ismered Simon Hand –ot. – erre bólintottam. – Szóval. Keresd meg nekem. Hozd el erre a címre, ha megvan. – átnyújtott egy névjegykártyát, rajta állt a neve, egy telefonszám és a lakcím. – De igyekezz. Nem hagyhatom, hogy Adaline, a vén vérfarkas előbb megszerezze. Holnap hajnalig adok neked időt rá. – mondta, és kivillantotta fogsorát. Fehéren csillant az éjszakai lámpák bevilágító fényében. - Igenis, Mr.Coleman. – feleltem. A kocsi lassan megállt, éppen az emeletes ház előtt, ahol Simon –nal lakunk. Kiszálltam, és biccentettem Antonio –nak. - Holnap hajnal! – kiáltotta ki az ablakon, fenyegető hangon, majd eltűntek az éjszakában. Befutottam a házba, fel az emeletre, be a kis bérelt lakásba. - Simon! – kiabáltam. – Itthon vagy? – semmi válasz. Körbeszaladtam minden szobán, de sehol senki. Mérgesen rúgtam a levegőbe, majd az ablakba ültem, és a telefonján hívtam, de az meg a szobájában csöngött. Kinéztem az átlátszó üvegen… négy ember, nem messze a háztól, kezében egy fiúval… kék hajú fiatal fiúval… Simon –nal. Egyből felpattantam ültemből, és rohantam le. Amikor beértem az embereket, felkiáltottam: - Engedjék el! – morogtam, és düh ült az arcomra. Előkaptam az övemből egy fényes pengét, amit még Leo adott ezzel a szöveggel: „A mester ajándéka. Reméli hasznát fogja venni!” Fenyegetően meglengettem. - Adaline parancsára visszük el. Próbálkozhatsz Angyal, akkor is elvisszük. – mondta az egyik, halál komolyan. Mind a négyen fekete ruhát viseltek. Csuklya volt az arcukba húzva, így nem láttam belőlük szinte semmit. - Azt meglátjuk! – mondtam, és lecsaptam a karddal. Az előbb megszólaló férfit próbáltam leszúrni, de az olyan gyorsan mozgott, hogy alig tudtam követni. Újra próbálkoztam, de csak a levegőbe csaptam, mert azok eltűntek. Utánuk eredtem, mindent beleadtam, hogy utolérjem őket. Már majdnem kiköptem a tüdőm, a homlokomhoz tapadt a hajam az izzadságtól, az arcom teljesen kipirosodott, amikor végre megláttam halvány sziluettjüket. Gyorsabban kezdtem szedni a lábaim. A kardot felemeltem. Éreztem ahogy a hátamon végigcsorog az izzadság, és a pólóm teljesen hozzám tapadt. Meglendítettem a kardot, az meg egyenest az egyik csuklyás alak fejében landolt. A vér kicsordult, majd egyre több és több folyt a sebből. Térdre rogyott és a csuklyája hátracsúszott. A szeme üvegesen meredt a semmibe. Odarohantam, kiszedtem a pengét a fejéből, mire az egyik alak nekem ugrott. Felocsúdni se volt időm, mert belém mart. Úgy nyílalt a testembe a fájdalom, hogy az leírhatatlan. Megragadtam a kardom markolatát, és esetlenül nekicsaptam. Az mint kés a vajat, úgy vágta át a testét. Felpattantam a földről, és a következőre rontottam. Próbált elmenekülni, de én átlósan kettévágtam. A vér a pólómra fröccsent, ezzel piros pettyekkel mintázva azt. Az utolsó, a negyedik elmenekült. Simon lassan nyitogatni kezdte a szemét, felkönyökölt és felült. - Justin? – nézett rám döbbenten. Bólintottam, és felsegítettem a földről. – Te… embert öltél? – húzta fel a szemöldökét, miközben végigpillantott a holttesteken. – De hát… te… Angyal vagy. - Ühüm. – helyeseltem. – Gyere. – raktam el a kardot. – Hideg van. – mondtam, és terelgetni kezdtem hazafelé Simon-t. Remélem most meg vagytok ezzel elégedve..:“DDD kommikat.:) Egyébként: Akit érdekel, ma belefogok kezdeni egy kis rövid történetbe.:) Röviden a tartalma: Kb. kétszáz évvel ezelőtt játszódik a történet, amikor a nők még nagy, abroncsos, fűzős ruhákban jártak. Egy tizenhat éves lány életéről szól, amint szerelmes lesz, egy számára elérhetetlen fiúba. Az egész történet egy csöpögős love story féleség.:) Valakit érdekelne?:) | |
| Yours-Zebra (61469) 12.06.26 09:17:33 | ||
|
-Takarodj a szemem elől!Soha többé nem akarunk itt látni te senkiházi keverék!
-Hát rendben!-mondta Elis,majd még utoljára eldobott kardjára nézett,s várta a dobszót,mely általában akkor szokott hangosabb lenni,ha ítéletet hirdetnek,s persze ezt nagyon jól tudta,hiszen végignézte ahogy szüleit is megölik. -Csöndet Népek!-intett Kluq majd,felállt királyi székéből.-Emberek!Emberünk szégyent hozott népünkre,majd ha ez még nem volna elég,egy senkiházi keverék!-bökött a lány felé.Az arénában teljes csönd lett úrrá,majd valahol az első sorokba felállt egy vékony,szőke hosszú hajú lány. -Uram,ha megengedné,szeretnék szólni.-nézett Kluq felé üveges tekintetekkel. -Rendben,tiéd a szó,de aztán vigyázz a nyelvedre.-ült le,s várta népe egyik tagjának beszédét. -Emberek!Igaz hogy szégyent hozott,s keverék,de ez a lány a törzs kiválasztotta,emlékeztek?-fordult a nép felé.-Ő fog elmenni a Halottak Kertjébe,s ő fogja felébreszteni..de,ha száműzzük,tovább fogunk éhezni.-jelentette ki ,s valamiféle választ várt.Ismét teljes csönd ,s csak leghátul emelkedett fel,egy egyetértő kéz. -Ezt akarjátok?Éhezni?-kérdezte magasabb hangerőn,s szikrázó szemmel.Az arénán moraj hangja futott át.Elis már szinte érezte vesztét,s az aréna kapuja felé lépett volna,ha nem fogták volna körbe az őrök. -Emberek,utoljára kérdem!Akarjátok az örökös éhezést?-üvöltötte lángoló szemekkel,s körbenézett.-Aki egyetért,álljon fel.-jelentette ki,s összefonta karjait.Halk moraj,majd többnyire mindenki felállt.-Nagyszerű.-tapsolt.-Ezek szerint egyetértünk.Szóval száműzni akarjátok?-kérdi,s még laposan hátrapislantott egyet.Egy hangos Nem válasz érkezett közönsége felől.-Nagyszerű,szinte gondoltam.-ült le.Kluq szeme lángolt.Terve kudarcba fulladt.Ha, Elist elküldi,akkor éhezik a nép,s őt lefejezik..de,ha felébreszti,akkor viszont Az fogja megölni.Arcát kezébe temette,s valami elengedni félét mormolt.Elis szeme felvillant,majd kifejezve eggyetértését,felvette kardját a földről,s tokjába helyezte. -Ki ez a lány?-gondolta.-Azt hiszem Északról jött.futott át az agyán.-De,akkor mért akar megvédeni?-tűnődött csendesen,majd a botránykozó Kluqot mérte végig.S mivel jóval kisebb volt mint őrei,soha nem is fél tőle.Ha lett volna rá alkalma,már megfojtotta volna,de inkább szolgálta,remélve hogy egy nap,beérik ennek a gyümölcse is.Az aréna megtelt élettel,s mindenki hangosan ,állva ünnepelt.Elis elégedetten nézett végig,majd egy kézintéssel jelezte hogy távozik,s a vaskapuk felé sétált,majd kinyitotta,s ahogy jött,úgy ment.Gyorsan. A távozást követően hangos morajlás hangja szállt az arénában.Elis éppen bőrkesztyűjét próbálta leszerelni magáról,mikor ismét átvillant az agyán az előbbi esemény.-Ha korcs keverék senkiházi vagyok,mér maradhatok itt?-gondolta,s olyan mélyen elmerül gondolataiban,hogy eszébe se jutott volna,hogy mindig is az ő családjából választották ki,s hatalmazták fel azt,akinek ki kell állni mind a 4 próbát s, föl kell ébresztenie őt.Elis hosszú, szőkés barna haja most harcviseletéhez méltóan kontyba volt fogva,s kardja tokjában nyugodott,ám valami még sem volt rendben.A kiválasztott akkor ruházhatja át hatalmát másra,ha elbukja a próbákat,s már beleszeretett egy földibe.De ugyan mikor hagyná el otthonát,a nagy hegyek között?Mért menne le a földre?Mért szeretne bele egy halandóba?Ez mindig is rejtéjes titok volt,de állításuk szerint ők vonzzák a nőket és a férfiakat mint,a mágnes,s számukra ez mai napig rejtély maradt hogy miért.Elis valóban meglehetősen csinos lány volt,s már 18. életévét is betöltötte,ami azt jelenti hogy,“sámáni“ képességeket megkapja.Beszélhet a szellemekkel,s az évszakokat is uralja,mivel ezen képességei is kell ahhoz hogy fel tudja ébreszteni Őt.Már csak órák,napok,s évek kérdése mikor ébred fel.Elis szeme előtt szobája ajtaja bontakozott ki.Lassan benyitott. -Mi a jó anyukám történt itt?-engedte el az ajtót.A képek a földön,poszterek letépve,s a fiókja kiborítva.-Őrsééééééééégg!!!!-ordította,s hamarosan hangos dobogások társaságában ott termettek mellette az őrök.-Itt meg mi történt!?-morgott,s feléjük fordult.-Halál rátok!-mondta,majd felemelte jobb kezét,s az őrök mind a torkuk felé kaptak.-Megfolyatlak titeket.-sziszegte,s kezét összeszorította,mire az őrök remegve a földre hullottak.-Ajánlom hogy többet ne forduljon ilyen elő.-vigyorogta,s arrébb rugdosta őket.Hosszú haját kiengedte,s átöltözött.-Hol a rákomba lehet a kristály?Remélem hogy nem vitték..el..-nyelt nagyot.Köztudott hogy a kristály segítségével tudja csak feltámasztani Őt,s ha nincs kristály,akkor át kell adnia hatalmát másnak.-Nem!Nem engedhetem!-sziszegte,s kiugrott az ablakán.Sűrű erdő alyzotta körül a hatalmas,romos kastélyt.Elis a levegőbe szagolt.-Észak felől jöhettek.-indult előre. He-he..összeraktam a kettőt meg írtam hozzá egy kicsit xD Kinek tetszik?S kinek nem? x‘D | |
| Melissa (6505) 12.06.26 10:28:06 | ||
|
Nah, bocs a kimaradásért >< Most nem fogok egyesével komizni, csak annyit mondok, hogy mindenkié jó lett, és ebbe télleg mindenki beletartozik :D (Mrs. Styles, Yours-Zebra, 12a, Sporti, Gali, Pony, és ha van még valaki, akkor ő is xD) Folytassátok :DD Én meg ma megpróbálok hozni egy Psych-ot, de valahogy nem megy a nyomorult párbeszéd megírása xD | |
| thestral27 (21282) 12.06.26 11:31:05 | ||
|
Köszi Mrs.Spencer.:3 | |
| Melissa (6505) 12.06.26 14:15:21 | ||
|
2. fejezet *Sarah szemszögéből* Remegve, ökölbe szorított kezekkel mentem be a kihallgatóba. Shawn is ott jött mögöttem, ami azért viszonylag megnyugtató volt. De ott volt az az ember… A férfi, aki elrabolt és fogva tartott, és aki felelős volt az apám haláláért. A végtelenségig gyűlöltem és ugyanúgy féltem is tőle. Nagyon nehéz volt egyáltalán rávenni magam, hogy a szobába belépjek. Fogalmam sincsen, hogy akkor hogyan fogok leülni vele szembe. - Menj –szólt halkan Shawn. - Te nem jössz? –néztem fel rá megrendülve. - Nem lehet. Az ablak mögül foglak figyelni. Ha valami probléma lesz, csak jelezz. - Oké. Becsukódott az ajtó. Mély levegőt vettem és visszafordultam. Belenéztem a férfi jeges, átkozott tekintetébe. Elmosolyodott. Engem ettől kirázott a hideg. Annyira… visszataszító volt, hogy az borzalom. Kelletlenül, ólomsúlyú lábakkal az asztalhoz vánszorogtam és leültem. - Mit akar? –kérdeztem és magam is meglepődtem, hogy milyen éles a hangom. - Miből gondolod, hogy akarok valamit? Lehet, hogy csak látni akartam az egyetlen áldozatomat, aki túlélte az egészet. - Ezt meg hogy értsem? Voltak még rajtam kívül is? - Persze, hogy voltak. Mit gondoltál, könyvben olvastam a profiságot? Csak annak a látnoknak köszönheted, hogy élsz. Hogy is hívják? Spencer? - Úgy. - Ó. Ha jól tudom, ő lett a gyámod. Megdöbbentem. - Ezt… honnan tudja. - Vannak forrásaim… De valamire kíváncsi vagyok, Sarah. Mégis mit tennél, ha esetleg őt is elveszítenéd? Hm? Összeomlanál? Netán megváltoznál? Esetleg még öngyilkos is lennél? Nehéz kérdés. Nem lehet rá megtalálni a választ olyan egyszerűen. Vagy mi történne, ha McNab járőr tűnne el? O’Hara, vagy Lassiter nyomozó? A parancsnok? Mint tudjuk, ezt csak egyféleképpen lehetne kideríteni. Belém szorult a levegő. Megértettem az egészet az első pillanattól fogva. Nagy bajban vagyunk. Hatalmas bajban. Ez egy csapda volt. Be akartak csalni ide engem és Shawn-t. Még szerencse, hogy legalább Gus nincs itt. Felugrottam. - Hányan vannak?! Hol?! A férfi halkan kuncogott. Megint megborzongtam tőle. - Mindenhol. Mindenhol ott vannak. És csak egy dologra várnak. Csak egyetlenegy dologra. A jelre. Kiviharzottam a szobából. Egyenesen a parancsnokhoz mentem. - Karen! Karen! –rontottam be az irodába. –Ki kell ürítenünk az épületet! - Állj, állj, Sarah! Miről beszélsz? - Beszéltem Snipper-rel! Körbevették az épületet. Rengetegen vannak. Fegyveresek, gyilkosok! Mindenki itt fog meghalni, ha nem evakuáljuk azonnal ezt az egészet! Vick szemeiben megcsillant a félelem. Tudtam, hogy győztem. A hangosbemondó után nyúlt és megszólalt. - Tűzvédelmi próba. Azonnal evakuáljuk az épületet. Rendezett sorban kifelé! Még be se fejezte a mondanivalóját, egy hatalmas dörrenés rázta meg a kapitányságot. Mindent ellepett a füst. Akkor leesett. Ez volt a jel. A jel, amit én adtam le. Az én hibám volt… Komikat elfogadok :DD | |
| pony56club (16581) 12.06.26 20:47:47 | ||
|
thestral:én meg vagyok elégedve vele,és várom a folytatástXD és engem érdekelne az új történet is:)
Yours-Zebra:folytasd:D Melissa:izgalmas lett,kíváncsi vagyok mi fog történni:D folytasd^^ am csak nekem tűnik most kihaltnak a topikO.o? Hát,a kutyám adott ihletet az íráshozXDD Egy kis leírás,hogy mire lehet számítani benne: Fantasy történet,lesz benne:árulás,némi szerelem,sok akció/harc,igaz barátság és egy átok,na meg sok fura teremtmény,pl.:vérfarkas,sárkány,kemonomimi^^ Majd teszek be egy kis bevezetőt,aztán ha tetszik,folytatom^^ | |
| thestral27 (21282) 12.06.26 21:21:26 | ||
|
Koszonom Pony.:3
Egyébként hamarosan jön a “This love kills me“, azaz az új sztori, amibe belekezdtem.:) Itt még nagyon..semmi sincs.xD Csak kicsit megismerhetitek a fő karaktereket.:) | |
| thestral27 (21282) 12.06.26 21:59:19 | ||
|
És íme, elhoztam a prológust.:)
Séta Londonban 1862, London, Június A lovas kocsi zörögve ment a macskaköves úton. A kocsisom, Alfonso néha csettintett a lovaknak a fekete ostorával, de mindezt csak a hangokból tudtam meg, mert a függönyök be voltak húzva. Lassan megálltunk a kis park mellett. Imádtam ott sétálni, a ködös levegő ellenére. Alfonso leugrott a bakról, és kinyitotta nekem az ajtót. Felém, nyújtotta fél kezét, és lesegített a kocsiról. Megköszöntem, majd halványrózsaszín napernyőmmel a vállamon sétálni kezdtem. Ahogy nézelődtem, mindenhol szerelmes párok sétáltak kézen fogva, vagy éppen egy-egy titkosabb zugban csókolóztak. Én meg egyedül, magányosan jártam. Sóhajtottam, egy mélyet – amennyire tudtam a feszes fűzőmben -, és letelepedtem egy padra. - Miss Glamor? – szólalt meg egy férfihang. Odafordultam felé. - Ó! Üdvözlöm Mr.Potestatem! – álltam fel, és pukedliztem egyet. Erre megemelte kalapját. Fekete, göndör haja kuszán állt a fején. Arca fehér volt, csak egy kicsit ki volt pirulva. - Miért hívatott a kisasszony? – kérdezte selymes hangon. - Egy… meghívót hoztam. – nyújtottam át egy hófehér borítékot. – Szeretném elhívni egy vacsorára a családommal. – mondtam, és kicsit megrebegtettem a szempilláim, de ezt szemlátomást ő nem vette észre. - Nagyon köszönöm, de nem hiszem, hogy el tudok menni, sajnálom Miss Glamor. – szólalt meg, miután elrakta a borítékot a zakója belső zsebébe. Rátámaszkodott a sétabotjára, aminek a teteje egy kígyót formázott; a szemében zöld jáde kövek díszelegtek. - De… - kezdtem volna tiltakozni, aztán rájöttem, hogy nem illendő. – Megértem Mr.Potestatem. – mondtam végül. - Ezer köszönet. – a csinos karórájára pillantott. – Ó! Mennem kell! – kezet csókolt, majd egy mosoly nélkül elviharzott. Néztem, ahogy a férfi sziluettje egyre halványodik. Csalódottan visszaereszkedtem a padra, és gondolkodni kezdtem. A térdemre könyököltem, a fejem meg hófehér selyem kesztyűim közé tettem. Hamarosan Alfonso lépett mellém: - Miss Glamor! Lassan kettő órája várok önre a kocsinál! – mondta a férfi. Felnéztem rá, bólintottam, majd felemelkedtem ültemből, és elindultam vele. Felszálltam a lovas kocsira, Alfonso felugrott a bakra. Csattant az ostor, a lovak megindultak, patájuk kopogott a macskaköveken. Hogy tetszik a borító?:) Na meg, a történet eddig?:3 Kommikat!:))) | |
| galigaligaliba (3488) 12.06.26 22:02:05 | ||
|
Elnézést, hogy tegnap nem hoztam, csak hajnali kettőkor fejeztem be azt a részt, amit tegnapra szántam, így ma egy részt és egy felet kaptok. Holnap a félnek a másik fele is meglesz, plusz egy egész rész.
A Székhely, Tanácsterem - Kire várunk, Higgins? - kérdezte Noiphos megvetően tanácsosát, miközben félig töltött borospoharáért nyújtotta öreg, remegős kezét. Erei már jócskán kidagadtak, s kék fonalakként ékeskedtek a fehér kézen. - Arra a semmirekellő unokámra, Kenovimonra. - Seworard a székének karfájáról kapargatta a festéket, ami kis darabokban pattogott le a fáról. - Nem értem, hogy őt miért kellett bevenni a tanácsba, hiszen vadász az ürge. - Éppen azért kellet bevenni, nem igaz, atyám? - nézett hatalmas gesztenyebarna szemeivel Ashulia terhelt nagyapjára. Noiphos már halántékát masszírozta a záporozó sértések és kérdések miatt. - Jaj, Ashulia, ne tegyél úgy, mintha te mindig is szeretted volna látni a Tanácsban Kenovimon-t. - fordult húga felé Seworard. - Azt nem mondom, hogy a tanácsba való, de mégis hasznunkra válik. Például múltkor is hozott e... - Ashuila nem fejezhette be mondatát, mivel egy hatalmas ajtócsapódás és egy gyermek segélykérő sírása szakította félbe az italozó és vita mondatait egymásnak dobáló embereket. A Távcső mögött egy fekete hajú kislány jött arcán vörös foltokkal. Mindenki, aki a szobában ült a kis csapatra és vezetőjére nézett. Kenovimon megköszörülte torkát, majd a lányt egy székbe ültette, ő maga pedig mellé ült. - Elnézést a késésért. - Semmi baj, gyermekem - emelte fel jobbját békítően az öreg kormányzó. - Vendégünk van? - Ezt a vendéget inkább fogolynak nevezném. - Kenovimon gonosz vigyorra húzta száját, sötét körökben ülő szemei így még vérfagyasztóbbnak látszottak, mint eddig. Fekete szemei csak úgy csillogtak a szarvasagancsokra olvasztott gyertyák lángjának táncától. Göndör fürtjeinek egyike elszabadult és mondhatni önálló életet kezdett szemöldöke felett. Ashuila sajnálkozva nézte a kislányt. Bámulatba ejtette egyenes, fekete haja; mely olyan csodásan fénylett, s olyan gyönyörű színnel rendelkezett, mint az ében. - Ő is egy melatir? - kérdezte sóhajtással egybekötve Seworard. Nem nagyon érdekelte, kiket fognak el, hisz a melatiroknak - az Erőt birtokló embereknek - segítőjük is volt; az animák. Az anima egy állat, ami az ember jellemét sugározza. Ezek az állatok a melatiroknál csak akkor jelentkeznek, ha megtanulják használni az erőt. Ez azonban Éjfélnél nem így volt; neki még most sem volt animája - pedig már egy hónapja betöltötte a tizennyolcat. Ezek az állatok viszont gazdájuk halála után sem pusztulnak el; örök életűek. Regenerálódnak minden sérülés után. - Hát persze. A neve Kelamir, a családban nála jelentkezett először az Erő jelenléte, így ha elvégezzük a dolgunkat, nem örökíti tovább. - Kenovimon elégedett mosollyal az arcán hátradőlt a diófa székben. Kifejezetten szerette a munkáját; embereket kínozni és mészárolni. Kenovimon sosem volt az a fajta fiatalember, aki bármikor is képes volna elkötelezni magát egy nő iránt. Mindig csak egy éjszakát töltött a nőkkel, hajnalban pedig elvitette valamelyik szolgával. Hogy miért? Nem lelte örömét a nőkben, nem tudta élvezni a közelségüket. Kelamir csak ijedten bámult az őt körülvevő felnőttseregre, s jobbnak látta nem megszólalni. Arag erkélye, Tinocia királyság Arag az erkélyének korlátját markolászva gyönyörködött a hatalmas tájban. A sötétzöld fenyők rengetege helyett most helyenként felbukkanó smaragd foltokat látott. Hatalmas hollóseregek festették feketére a mezőket, amikről hiányzott a sárga búza és a zöldellő vízidinnye. Fiatalnak nézett ki ahhoz, hogy uralkodjon. Feleséget is kellett volna keresnie, hisz‘ a korabeli fiúknak már bőven volt asszonyuk, de ő mindig azzal mentegetőzött “Ráérek még...“ - Felség, a lova és a fegyverei készen állnak. - A lónak még jó, hogy van lába, de hogy már az íjamnak is van... - mondta cseppnyi mosoly kíséretében, majd megfordult, és bevonult a szobájába. Az őr halkan kuncogott, majd követte királyát. Vértjét felsőtestére csatolta, köpenyét pedig felkapcsolta rá. A fiú beleúrt sötétbarna hajába, s szemügyre vette megát a tükörben. Tökéletes - jegyezte meg önmagában. Megütögette kardját a hüvelyében, és a palota udvarára vezető csigalépcső felé vette az irányt. Pej lova már kint várta a kapu mögött. A hó ropogott a lába alatt, amit mindig is imádott hallani. A kapu retesze halkat nyikorgott, s az egyik szolga kinyitotta azt. Kisebb kupacba halmozta a havat, eltakarítva azt az útból. Arag kisétált a kapun, s ott állt előtte a fényes szőrű, pej ló. Orrlykain távozó meleg levegő párája a hideg evegőben apró felhőknek tűnt. | |
| thestral27 (21282) 12.06.27 00:09:57 | ||
|
Ti mit gondoltok róla?:)) | |
| Wolfoxy (21122) 12.06.27 11:23:07 | ||
|
Mrs Styles: Nagyon tetszik a borító, meg a történet is! De azért a Sötét Szövetséget is folytasd!
Én most gépelem a HockeyStrikert, úgyhogy 15 percen belül be is tudom rakni, Yumeiro PITCH! (a baseballos story-m) meg majd talán délután lesz! | |
| thestral27 (21282) 12.06.27 11:24:49 | ||
|
Wolfoxy: Köszi!:) És persze, azt is folytatom.:) | |
(aktuális oldal: [ 414 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [411] [412] [413] [414] [415] [416] [417] [418] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
