 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 12.09.02 13:42:50 | ||
|
Mrs. Styles: Deeee xDDD Beállítom avatarnak xDD De meg kell találnom azt a videót, amiben beöltözött xD
Éééés, ma nekiállok a 14. fejezetnek, ami Halloween-es lesz és én előre sírok a röhögéstől xD | |
| Kyra76 (59204) 12.09.02 14:26:06 | ||
|
Mrs. Cool, köszi a komit :) eddig még csak te írtál :/ | |
| thestral27 (21282) 12.09.02 14:44:37 | ||
|
Kyra76: én ma elolvasom, tegnap azért nem olvastam mert hasogatott a fejem.:SS de ma mindenképpen elfogom olvasni, és kommizom!:) | |
| Kyra76 (59204) 12.09.02 15:20:44 | ||
|
Oké. :) És Jobbulást !
1. Fejezet - Akkor? Indulhatunk? – kérdezte a küszöbön álló Linds. Kezében egy bőrönddel, és egy kisebb táskával. - Persze. Erre várunk már mióta! – nevettem. Elköszöntem a szüleimtől, és elindultunk. Ki a házból, ki a kapun. Nehéz volt a csomagokat cipelni, de egy kis nehézség nem akadály. A kis séta közben csak pár szót váltottunk olyan dolgokról, amit már úgyis megbeszéltünk. Tíz perc gyaloglás után elérkeztünk a buszmegállóba. Amíg Linds lebonyolította a jegyeket – mert, hogy Ő jobban tud angolul – addig én felcipeltem a buszra a bőröndjeinket. - Üljünk ide - mutattam egy négyszemélyes helyre. Bepasszírozta magát a másik ablak melletti székhez, és beszélgetni kezdtünk – természetesen angolul. Arról, hogy miket csinálunk, majd hova megyünk, mit főzünk, milyen filmeket nézünk. Ugyanis ilyen részletekbe még sosem mentünk bele. Egy - két téma közben gyakran állt be csend. Figyeltük az elsuhanó fákat, bokrokat. Hát igen, dombos vidéken élünk, nem nagyvárosban. Gyakran gondolkozom el rajta, hogy a buszsofőr szivatásból kanyarodik –e be a közeli kis falu megállójába, mikor úgysincs ott senki. Most sem volt. Oké, újabb tíz percbeszélgetős út, míg beérünk a városba. - Milyen lenne már, hogyha belépnénk a házba, és ott állna az 1D. – fantáziált Linds. - Netán tudsz valamit? – vontam fel a szemöldököm. - Csak mondtam, hogy mi lenne „ha”. – őszintén mondta. Láttam rajta. Azt hiszem, elég jó emberismerő vagyok, és ezt nem csak én állítom magamról. - Hát igen. Az jó lenne. De képtelenség. – ráztam a fejem. – Nem is tudom, hogy hol vannak most a világban, de hogy Magyarországon nincsenek az biztos. - Na, gyere, szálljunk le. A busz megállt a végállomásnál. Aztán a belvárosban találnunk kell egy helyi járatot. Jól ismertük a járást, de a buszozás mégsem ugyanolyan, mint ha kocsival jönnénk. Egy közeli kis utcában volt a megálló, ami a külvárosba visz minket. Ahol megáll, onnantól már csak pár utcányira van a ház. Újra Linds beszélt. Ha beszélésnek lehet mondani azt, hogy felmutatta a bérletünket. A kár csak az volt, hogy helyi járatra használhattuk csak. Pakolászás, majd mikor megérkeztünk kipakolászás. Séta. - Nem hiszem el, hogy itt vagyunk! – kiáltottam mikor odaértünk a házhoz. - Csöndesebben – a szomszédok még léteznek. - Bocsi – mondtam. Kiáltozni szeretek. Nem sikítani. Sírni se nagyon szoktam. Előkerestem a zsebemből a kulcsokat. Anya már otthon elmutogatta, hogy mi nyit mit. Kattant a zár a kapun, és bementünk. Visszafordultam, mert be is kell zárni. Aztán jött a ház ajtaja. Ott is kattant a zár, beléptünk. Ott nem kellett zárni, ugyanis kívülről csak kulccsal lehet bejönni. Végigmentünk az előtéren. Hallottuk, hogy a Tv be van kapcsolva. Talán a ház tulajdonosai hagyták úgy? Előttünk egy órával mehettek el otthonról. Ez elképzelhető. De akkor is furcsa. Óvatosan haladtunk befele. A cuccainkat leraktuk az étkezőasztal lábához. Átléptünk a boltív alatt, ami takarja a teljes belátást a nappaliba. Volt ott egy kis lépcső, ugyanis a nappali egy méterrel alacsonyabban volt a konyhánál. A lépcső tetején mindketten megtorpantunk. Olyan látvány fogadott minket, ami lebénított. Gyorsan befogtam Lindsay száját, nehogy sikítson. Ő hajlamosabb ilyenre. Álmodoztunk már erről. De az csak álom volt. Ki mondta, hogy meg is fog valósulni? | |
| thestral27 (21282) 12.09.02 16:42:43 | ||
|
1. fejezet (folyt.) Az ébresztő óra hangosan csilingelni kezdett. Nyúzottan, és fáradtan csaptam rá, hogy elcsendesedjen. S ahogy az minden áldott reggel lenni szokott, legördültem az ágyamról, majd felnyögtem. Ahogy négykézlábra küzdöttem magam, lefejeltem az éjjeliszekrényem. A kezemet a fájó pontra szorítottam. Feltápászkodtam a földről, és a konyhába tántorogtam. Elővettem egy fehér csészét, és tegnapi kávét csorgattam bele. A hűtőből kiszedtem a maradék tejet, és a poharamba öntöttem. Az immár üres dobozt a kukába dobtam. Felnyúltam a szekrénybe kristálycukorért, s valamennyit a kávémba raktam. Összekevertem egy kiskanállal, majd egy cigaretta kíséretében elkezdtem kortyolgatni. Az ablakon meredtem kifelé, s álmosan a hajamba túrtam fél kezemmel. Kint már hatalmas volt a forgalom. Dudálások és fékcsikorgások hangjai hallatszottak. Hirtelen kivágódott a bejárati ajtó, mire ijedtemben elejtettem az immár üres csészém. Ahogy a földnek csapódott szilánkokra tört. - Jóóó reggelt! – kiáltotta jó barátom, Luke. Sosem értettem, és nem is fogom, hogy hogyan képes kora reggel már ilyen fitt és friss lenni. - Neked is – sóhajtottam, s leguggoltam, hogy összeszedjem a csésze darabjait. – Legközelebb kérlek, gyere halkabban. Nézd meg, miattad eltörtem! – rámutattam a fehér darabkákra. - Ó, bocs – egy vállrándítással rendezte, és az asztalra dobott kettő fehér nejlon zacskót. – Viszont..! – elnyújtotta direkt a szót. – Hoztam neked reggelit! – rám vigyorgott, és elkezdte kipakolni, amiket vásárolt. – Van itt felvágott, zsömle, fehérkenyér, vaj, tej, kávé, bár azt már ittál. Meg hoztam egy kakaós csigát, de ha nem bánod, azt én enném meg. - Nyugodtan. Nekem viszont csinálnál egy felvágottas zsömlét? Rád bízom, hogy mit raksz bele, a lényeg, hogy vajjal gazdagon bánj – rákacsintottam, s a szemetesbe hajítottam az éles porcelánt. Bólintott, és máris, akárcsak egy konyhatündér készítette a szendvicsem. Addig, amíg elfoglalta magát, elmentem felöltözni. Maradtam a megszokott sötétkék farmeremnél, és a fekete ingnél. Fogat mostam, s megfésültem a szénakazalt a fejem tetején. Nagyjából elviselhető külsőt tudhatok magaménak: sötét, már majdnem fekete haj, mélykék szemek, férfihez képest dús szempillákkal. Úgy összességében sosem panaszkodtam a kinézetemre… de az ember lehet bármilyen jóképű, ha senkinek se kell. Sóhaj hagyta el ajkaim, majd elfordultam a tükörtől, és kisétáltam. Eddigre Luke már a kakaós csigáját eszegette. Leültem a másik székre, és a szendvicsembe haraptam. - Hány óra van? – kérdeztem, miután megettem a felét. - Őőő – a karján lévő drága órára pillantott. – Fél hét múlt pár perccel. - Ó, hogy..! Ma előbb kezdődnek az óráim! – mérgelődtem, és begyűrtem a számba a fél zsömlét. Miközben a cipőmet húztam, nagy nehezen lenyeltem. – Figyelj Luke, ma fogalmam sincs, hogy mikor érek haza, mert dolgozom suli után. Esetleg felporszívóznál? – már a kabátom rángattam magamra. November közepén már majd meglehet fagyni nélküle. - Persze – sóhajtott. – A pénztárcád? Táskád? Telefonod? - Ó – elkáromkodtam magam, és cipőstül a szobámba rohantam. A vállamra dobtam a táskám, és felkaptam némi pénzt, a telefonom meg becsúsztattam a zsebembe. Remélem nem felejtettem el semmit. Kirohantam a bejárati ajtón, de még visszakiáltottam: - Legyen jó napod! - Neked is! – mondta Luke, és ahogy bepillantottam a résnyire nyitott ajtón láttam, hogy mosolyog. A lépcsőfokokat ötösével vettem, és úgy rohantam lefelé. Az utolsónál megcsúsztam, és majdnem elestem. De ez sem állíthat meg, oda kellett érnem. Kirobogtam az épületből, és próbáltam leinteni valamelyik taxit. Erre legalább húsz percem elment, mert egyik sem akart megállni. Beugrottam, és gyorsan zilálva elmondtam az iskola címét. - Mennyit fizessek, hogy gyorsabban menjen? – szólaltam meg idegesen, és már a pénztárcámért nyúltam. A sofőr rám nézett, és legyintett. - Látom, hogy sietsz. Te viszont nézz ki a szélvédőn, és rájössz, hogy miért haladok ilyen lassan. Majdnem kikiabáltam az ablakon, de inkább türtőztettem magam, és csendben ültem a táskám szorongatva. Tuti elkések – morogtam magamban. Ahogy lefékezett kiugrottam, és az ablakon bedobtam némi pénzt. Lélekszakadva rohantam a nagy épületbe, hátha szerencsém van, és még nem késtem el. A terem felé futottam, de ahogy megpillantottam a zárt ajtót egy gondolat suhant át a fejemben. Utálok élni – mérgesen dobbantottam egyet, s elszámoltam magamban tízig, majd bekopogtattam. | |
| thestral27 (21282) 12.09.02 16:43:13 | ||
|
- Igen? – szólt a tanár, és kitártam az ajtót. Mindenki rám nézett, s látszott az arcukon, hogy alig tudják leplezni a nevetésüket.
- Elnézést a késésért – már indultam is volna a helyemre, ha nem állít meg. - Sajnálom, Jayson úrfi – sajnálkozóan az ajtó felé mutatott. – Késett. Az óra végét kérem, kint várja meg. - De nem az én hibám! – csattantam fel. – A taxik nem álltak meg! Tudja, hogy siettem?! – magamból kikeltem, és felemeltem a hangom. – Nem, nem fogja beírni az igazolatlant! Két percet késtem! Nem többet! Kettőt! – a táskám a nagy hadonászás közben a földre hullt, és kicsúsztak belőle a könyveim, füzeteim, és minden egyéb. - Jayson úrfi, ha nem hagyja abba a ki… - de nem fejezte be, mert az egyik diák felállt, és a szavába vágott. - Mrs.Sacha! Nem látja, hogy liheg? Ez egyszer nézze el neki! – messze volt, így csak a haja színét tudtam rendesen kivenni. Vörös volt, akár a róka bundája, s göndör fürtökben hullottak a vállára. A tanárnő idegesen mutatott, hogy induljak meg a helyemre. - Ez volt az utolsó alkalom! Miss Autumn, foglaljon helyet, különben elküldöm az igazgatóiba! Leguggoltam, és összeszedtem a dolgaimat, majd a székemhez siettem… ami pont a lányé mögött volt. Biztosan még csak nemrég jöhetett, mert egyszer sem láttam ezelőtt. - Köszönöm! – súgtam, miután leültem. - Ugy… - megfordult, s elakadt a hangja. – Tegnap… Te..! Te hoztál úgy szégyenbe! Ó, én balga! – szúrós tekintettel meredt rám. Lassan én is felfogtam, hogy ki az. - Ott hátul nagy a hangzavar! Megtartanátok helyettem az órát? – mordult fel Mrs.Sacha, a matematika tanár. Elhallgattunk mind a ketten. A nő elégedetten bólintott, és folytatta az egyenleg felvázolását a táblára. Egy papír repült a füzetemre. Széthajtogattam, s végigfutottam a sorokat. „Csengetés után maradj a teremben! Sheryl” Bár elég gyanús volt, de eldöntöttem: ott fogok maradni. Az óra eltelt, kicsöngettek, s minden diák futva távozott a teremből… engem és az előttem ülő vöröskét kivéve. - Szóval Sheryl, miért kellett itt maradnom? – sóhajtottam, és miután elpakoltam a holmim, hintázni kezdtem a székemen. Egyáltalán nem úgy nézhettem ki, mint egy tizennyolc éves. - Valószínűleg, mert beszélni akarok veled, Mr. Big Ego – felállt, és az asztalom mellé sétált. - Új diák… pff – forgattam a szemem. – Nem ismersz még engem – felálltam, mert zavart, hogy konkrétan lenézett rám. - Nem is áll szándékomban. Inkább egy gyönyörű, hangos „köszönöm”-öt akarok hallani, amiért kihúztalak a bajból! – a mutatóujjával megbökte a mellkasom. - Ne érj hozzám – mordultam rá, és a táskám a vállamra kaptam. - Miért, mi lesz? – dacból megint megpróbálkozott, de ezennel elkaptam a kezét. - Nem értetted, mit mondtam? – Sheryl döbbenten nézett a kezemre, amivel megfogtam a csuklójánál. – Nem zavar téged, hogy sokkal erősebb vagyok nálad. Na, most elárulok neked egy titkot – a füléhez hajoltam, s suttogva folytattam: - Nem okos dolog velem kikezdeni. Nem szoktak jól végződni. Mindig nyerek – haja csiklandozta az orrom, de az arcom meg se rezdült. A tekintetét rám emelte, s döbbenete még mindig ott volt. Elengedtem a kezét, s egy biccentés kíséretében kivonultam a teremből. Sheryl továbbra is földbe gyökerezett lábakkal állt, s dörzsölgette a csuklóját. Véleményeket, építőkritikákat, kommenteket elfogadok.:D | |
| Anonymus (1596) 12.09.02 19:37:32 | ||
|
hawaii és Stef köszi :)
Melissa hogy érted, hogy visszaugrom? Tudnál mutatni egy helyet, kérlek? 
Hát, mivel régen is kritikusként voltam itt, gondoltam hozok kritikát :) Az áldozatom pedig te, lettél, drága öcsém, Stef :D ~thestral27 A történet elejéről kezdem, mert úgy könnyebb írnom :) Mivel nincs elég hely itt, képekben csináltam meg xDDD Ha elírtam valamit, sorry, képre nehéz volt megcsinálni xDD 
Remélem segítettem Merem remélni, hogy ez elég részletes volt. Sajnos többre se időm, se erőm nincsen, de lehet, hogy a következő részt is megcsinálom hasonlóképpen.
És szeretném felhívni a figyelmed, hogy ez csak az én véleményem! Ezek az én megfogalmazásaim. Magyarán szólva TANÁCSOK. Nem kell őket megfogadni, ha nem akarod :) És most rájöttem, hogy simán mehetnék kritikusnak  | |
| Anonymus (1596) 12.09.02 19:42:37 | ||
|
És a hosszú kritika után én is hozok egy új részt :)
I. fejezet - CHERLYN Könnyezem. De hogyne tenném, hiszen por ment a szemembe. Elviselhetetlen, mintha tűvel szúrnák a retinámat. Borzalmas egy érzés, de kit érdekel? Az erdőbe indulunk, és jól fogjuk magunkat érezni! - Cherlyn! – hallom magam mögött. Megfordulok, és meglátom egy legjobb barátnőmet, Janellt, akinek vörös fürtjei ugyanúgy lobognak utána, ahogy mindig. Semmit nem változott a nyár alatt. Széttárt karokkal rohan felém, majd a nyakamba ugrik. Kicsit hátrább lépek, mert a szorítása alól menekülnék, de hirtelen meg is feledkezem a mögöttem álló négylábúról. Rocky hangos nyerítéssel jelzi: nem esett jól neki, hogy meglöktem. Janell megijed, hirtelen elenged, én pedig Rockyra nézek. - Bocs, haver – mondom elnézően. Rocky lehajtja a fejét, és legelészni kezd. Újra Janellre nézek. - Megijesztetted. Ő pedig elneveti magát és vállon vereget. - Mindjárt hozom én is Princesst és mehetünk. Elindul a saját lováért, odavezeti Rocky mellé, és lepucolja. A por megint felém száll, de most elővigyázatosan eltakarom az arcomat. Pár perc beletelik, mire mindketten lovon ülünk és elindulunk az erdő felé. Lovaink dinamikusan lépdelnek, feszes száron tartjuk őket. Már a távolból megpillantjuk a gyönyörű fekete mént és rajta legjobb barátnőnket. Janell vágtába ugratja Princesst, aki szélsebesen halad feléjük, majd előttük lefékez. Újonnan érkezett barátnőmet is betemeti a por, köhögni kezd. - Bocsáss meg – hallom Janell hangját. Lanelle-re nézek. - Én is megkaptam – nyugtatom őt. Mindhárman nevetni kezdünk, mert tudjuk, ugyanarra gondolunk. - Indulhatnánk – szólal meg Janell, rövid, kínos csend után. Bólintok, majd laza szárakkal, hátradőlve élvezzük, ahogy a fák között sétálva néha-néha a lombok közt átszűrődő napfény megcirógatja az arcunkat. Egyikünk sem azért jött ma el, hogy kemény edzésben vegyen részt, vagy lovaglóórán. Nem. Egyszerűen elkezdődött az iskola, és a hosszú nyáron szinte egyszer sem tudtunk közösen terepre menni. Szóval ez ma délutánra maradt. - Jaj, már annyira hiányoztatok – sóhajt fel egyszer csak Janell. Elmosolyodok, mert ezek szerint ugyanarra gondoltunk. - El sem hiszem, hogy egész nyáron nem találkoztunk – mondom. – Szinte örökkévalóságnak tűnt. Na, jó. Nem tűnt örökkévalóságnak. Sőt, szerintem jó is volt egy ideig nem látni egymást. Imádom a barátnőimet, de néha a jóból is megárt a sok. - Na és, Cherlyn, beújítottál valamivel a nyáron? – érdeklődik Lanelle. - Valamivel? – kérdezek vissza gyanakodva, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a „valami” alatt egy kapcsolatra gondolt. - Igen, valamivel. - Mondjuk egy pasival? – vág közbe Janell, a lényegre térve. - Ugyan, lányok – legyintek, mert nem akarom feszegetni a témát. Tény, hogy a nyáron majdnem összejött egy románc a sráccal, akit már 6. óta bámulok. De a „majdnem”-ekről sose jó beszélni. - És Brian? – kérdezi elgondolkodva Janell. Brian. Rögtön el is találta a gyenge pontomat. Brian egyszerűen a tökéletes pasi. És júniusban megkérdezte, lennék-e a barátnője. De nem voltam benne biztos, hogy ezt fogadásból tette, vagy igazán velem akart lenni. Persze erről senkinek nem kell tudnia. - Ugyan, Jan, te is tudod, hogy Brian és én… sosem fog működni. Még én sem hiszem el, amit mondok. Mennyire lehet ez meggyőző? - Mégis miért nem? – kérdez vissza felháborodottan. - Igen, Lyly – szakítja félbe Lanelle, aki mindeddig hallgatott. – Miért ne működne? Brian a leghelyesebb pasi a Calhoun-ban. Mindenki imádja. A röplabda-csapat kapitánya, és tenisz-megszállott. És te vagy a suli legdögösebb csaja, ráadásul szintén teniszezel. Tökéletes pár lennétek. - Én… - Te egyszerűen félsz belevetni magad egy kapcsolatba. Mit mondhatnék? Igaza van. Félek belevetni magam egy kapcsolatba, de talán csak azért, mert nem érzem, hogy szükségem van rá. Vagy csak túl gyáva vagyok? Szerencsére a válasszal nem most kell előrukkolnom, mert hangos mennydörgés szakítja meg a vihar előtti békés csendet. Pár másodperc múlva hideg cseppek zúdulnak a földre. - Jaj, ne most! – kiáltja el magát Lanelle, s próbálja a feje fölé emelni a kezét. Hát ennyi lenne, írna nekem is valaki egy jó hosszú és részletes kritikát pls Persze rövid véleményeket is szívesen fogadok | |
| thestral27 (21282) 12.09.02 20:00:55 | ||
|
Damin Princess: 1. Én megfojtalak.XD
2. Köszönöm a kritikát, kijavítottam mindent.;) 3. Megfojtalak, a kislábujjadnál fogva felakasztalak.XD 4. Még mindig imádom a Mikor lemegy a Nap-ot. 
5. Köszönöm a dicséretet.*__* | |
| Sennala (35031) 12.09.02 20:12:30 | ||
|
Damon: Nagyon tetszik. :) Szépen körülírod,kidolgozod és egyszerűen élvezet olvasni,amit írsz. A szöveg fele nekem eléggé “Lovas történet“ gyanús,de majd eldől mit tervezel a további részekben. ^^ Továbbá egy hibát találtam,ami szerintem az:egy legjobb barátnőmet. Az “egy“ kicsit furán hangzik a többi szó között. ><““
Mrs.Styles: Egész jó a történtet. ^^ Most,hogy így elolvastam találtam benne pár elírást,de látom Damon mindent leírt. o.O. Mindenképp folytasd,mert izgalmas történetnek ígérkezik. ;) Kyra76: Jó lesz én mindenképp olvasni fogom,ahogy azt az időm engedi,mivel most már iskola. -.-“ Ezt a szót szerintem véletlenül írtad egybe:percbeszélgetős. >< | |
| Anonymus (1596) 12.09.02 20:22:31 | ||
|
Rebekah Igen, a csaj lovagol és teniszezik benne, ezért szükséges bele lovas rész :) A srác, akinek a szemszögéből az előző oldalon írtam, pedig kosarazik. De alapvetően a sztori nem lovas, sőőőt... Ezért nem tettem be a Lovas irományok topikba :) Igen, az ott még nekem is fura volt, de nem tudtam másképp írni, szóval így maradt. Valószínűleg át fogom majd még javítani :D | |
| thestral27 (21282) 12.09.02 20:30:37 | ||
|
Bekah: Igen, Damon mindent leírt.XD De köszönöm.:D | |
| Pumpedli (26099) 12.09.02 21:00:14 | ||
|
Hali:)!
Most nem írok kommenteket, majd holnap visszaolvasgatok^^. Végre visszatért a betegállományból az én kedves, drága monitorom, szóval gőzerővel nekikezdtem a Hate and Love folytatásának:). Úgy tervezem, hogy készítek egy blogot, ahova majd feltöltöm az eddigi részeket. De a fő most a folytatás, illetve az új borító:D. Mrs. Armstrong (alias PumpixD) | |
| Wolfoxy (21122) 12.09.03 13:19:18 | ||
|
Ano: Mint a régi szép időkben! Ugye tervezed, hogy visszajössz a fórumra, mint fő-kritikus? Am enyimet is elolvashatod, majd ha berakom! (ma, vagy holnap) | |
| Melissa (6505) 12.09.03 13:35:15 | ||
|
Mrs. Styles: Tudod te xD Nagyon tetszik, folytasd :DD
Mrs. Armstrong: Betegállományban a monitor xDDD Grat xDD Blue meg nyugdíjas lett xDD Naty: Hát, példának most ezt találtam: “- Biztosan itt van? – kérdezem. Ha Ms. Bolen nem jött iskolába, máris jó napom van. Muszáj megtudnom, és… a remény hal meg utoljára. - Azt mondták, ma már látták a suliban. “ Ez lehet, hogy csak nekem furcsa, de ha jelen időben van írva, akkor még jöhet az a tanár, szóval az szerintem jön xD Remélem ez így érthető, Lövey tanár úr lefárasztotta az agyamat xDD | |
(aktuális oldal: [ 448 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [445] [446] [447] [448] [449] [450] [451] [452] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
