 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| 666 (86916) 14.08.07 11:19:26 | ||
|
Loki nagyon jó!!!! | |
| Zyro (83200) 14.08.07 13:32:41 | ||
|
Kommentet :3 | |
| ReijiSerpent (62371) 14.08.07 13:37:28 | ||
|
Jó lett.Érdekel a folytatás. | |
| Zyro (83200) 14.08.07 13:40:11 | ||
|
Engem is érdekel a folytatás xDDD | |
| Ifogur (86928) 14.08.07 14:57:05 | ||
|
Zyro, izgi, de nehezen olvasható :)
nagyítsd meg egy kicsit a képeket és a szöveget, és szerintem kerüld a neon színeket, de amúgy bejön :) | |
| linda0415 (81667) 14.08.07 15:14:59 | ||
|
3. fejezet 2013.november.1. Reggel volt, Alíz nyugodtan feküdt az ágyában. Az ablakon át beszűrődő nap sugarai keltették fel. Kinyitotta zöldes-kék szemét, bámulta a plafont. Ismét maga előtt látta a képet. Éjszaka nem riadt fel, mert már szinte természetes volt az álom megjelenése. - Jaj, miért kell ilyen gyorsan múlnia az időnek? Holnap már suli!- nyöszörgött. Felült az ágyban.~Hol az a hely, ahol élete végén mindenki megnyugszik? Ahol megnyugszik……Hát persze, a temető! Oda fogunk menni ma és mivel Mindenszentek van meg fog jelenni.~ gondolta izgatottan. Felkelt az ágyból, átment a fürdőbe. Lezuhanyozott, majd felöltözött egy türkiz kék ruhába. A tükör elé állt, meg fésülte barna haját, megmosta az arcát. A tükörben méregette magát. -Miért éppen nekem jelenik meg? Vannak tapasztalt médiumok. Mindegy, kérdés hogy nem csak én diliztem-e be. –mondta magának- Nem lepődnék meg ha így lenne. Visszament a szobájába. Telefonjára pillantott megnézte az időt. - Hú, jó sokáig aludtam, ha már tizenkét óra van. - rá nézett a kijelzőre- „Nem fogadott hívás Lora.”Hm. Azt hittem nem ért meg. - Rányomott a hívás gombra és már tárcsázta a számot. Felvette. - Este légy ott és megjelenek!- mondta egy hang rekedten. - Halló……kivel beszélek?- kérdezte Alíz meglepődötten. Senki sem válaszolt neki. Így hát letette. ~Vajon ki volt ez? És mit értett azon, hogy este valahol megjelenik? Lehet, hogy Lora telefonját ellopták?~újra a telefonjához nyúlt és felhívta Lorát. Lora azonnal felvette. - Szia! Na mizu? - Helló! Eddig hol volt a telefonod? - A zsebemben, miért? - Mert volt egy nem fogadott hívás tőled, és mikor visszahívtalak valami recsegő hangú ember vette fel. - Miféle ember? Nem is hívtalak. Elromlott a mobilod? - Nem semmi baja, de te tényleg hívtál! Aki felvette meg azt mondta este legyek ott és megjelenik. - Mi van?! Alíz szóljak a szüleidnek hogy beteg vagy? Biztos lázad van! - Nincs semmi bajom! Még csak az kéne, hogy szólj a szüleimnek! - Oké nem vagy beteg, így jó? Na tehát tegyük fel, hogy az öcsém elvette a telefonom, és lejátszott neked valami horrort. - Jó kérdezd meg. - Rendben pillanat ……… - Várok. - Megkérdeztem nem tudja a billentyűzáram. - Hát jó akkor hibának veszem vagy ilyes minek. - de gondolatban tudta ez a kísértet műve lehet. - Mennem kell ebédelni, szia! - Szia! Letette. Alíz elindult le a lépcsőn. Lent finom szagokat érzett. Benézett a konyhába. - Mi készül itt? – kérdezte anyjától. - Csontleves és rántott csirkemell. – válaszolt. - Az jó. Kész van már? - Igen. Megcsinálod az asztal? - Persze!- és már ment is a tányérokért. Gyorsan megterített. Megebédeltek. - Lányom, nincs kedved elrendezni a virágokat a csokrokba? Nekem nincs hozzá türelmem. - Talán megcsinálom. Most nincs semmi dolgom. ~ Mint ha nekem lenne türelmem. ~ gondolta Alíz . - Rendben, lehetőleg hamar legyél kész ötkor megyünk a temetőbe. Már félkettő van. - Elég későn ebédeltünk. Na meg csinálom. A teraszon van? - Igen. Alíz kiment a konyhából, át a teraszhoz. Megnézte a virágokat és próbálta össze állítani a megfelelő színeket. -Hm… ez a rózsaszín, liliom talán a fehér rózsával és ehhez és egy kis pálma. – összekötözte, majd csinos kis ciklámen masnival díszítette. -A sárga rózsa, a nárcisszal. Igen tökéletes!- el is készítette majd hosszú zöld szálakat tett a csokorba, amikre fehér gyöngyöket húzott. Megcsinált még néhány csokrot. - Anya!- kiáltott. – Készen vagyok! - Rendben, mindjárt megnézem!- lassan közeledett a teraszhoz. – Igazán stílusos! Már félöt van, kezdj el készülni!- adta ki a parancsot. - Oké megyek!- elindult a szobájába, bement, felvette a fehér kis kabátját és lila karkötőjét. – Indulhatunk!- kiáltott. Lement a földszintre. - Szálljunk be a kocsiba! Beszálltak, anyja beindította a motort. Elindultak. - Apa hol is van most?- kérdezte Alíz. - Ő egy másik temetőbe ment a nagyapáddal. - Értem. Oda értek, kiszálltak és kivették a virágokat. Bementek a kapun. . Egy ideig egyenesen mentek, később pedig elfordultak, majd fel felé mentek. A lány megpillantotta nagyapja sír helyét. „Norbert Liana, élt 72 évet” Letették a virágokat, meggyújtották a mécseseket és körbe rakták őket. Ekkor hűs fuvallatok jöttek felé. Már fél hat volt mire a másik sírhoz értek. Hallott valamit a távolból. ˇItt vagyok! Segíts nekem, jöjj hát!ˇ A szél egy sírhoz lökdöste. Nem láthatta kié volt. Próbált kapaszkodni de nem sikerült, elesett. „ Elviszlek a másik világba! ” Beverte a fejét egy kőbe. Elájult nem látta mi történt…. | |
| Nixo (64310) 14.08.07 15:37:20 | ||
|
Zyro:Csak ennyit:Folytasd!^^
Linda0415:Nagyon jó,így tovább!!:)) | |
| ReijiSerpent (62371) 14.08.07 15:51:34 | ||
|
Linda:a történet maga szuper, folytasd, csak a helyesírást egy kicsit edd rendbe.Meg ne legyen ilyen hosszan a párbeszéd(nekem is ezt mondták, és igaz).Rövidítsd le a párbeszédet.
De mondom, tetszik, folytasd!:) | |
| linda0415 (81667) 14.08.07 15:51:34 | ||
|
Köszike!
| |
| ReijiSerpent (62371) 14.08.07 15:52:06 | ||
|
*tedd | |
| linda0415 (81667) 14.08.07 16:00:35 | ||
|
Reji: Tudom nem vok. jó helyesiró de próbálom. Ha a gondolat jelekre gondolsz hogy nincs szóköz az a Word hibája.Egyébként nagyjából minden helyes. | |
| Ozore (24417) 14.08.07 18:40:23 | ||
|
Zyro: Jó lett, folytasd :) | |
| -Loki- (88418) 14.08.08 16:07:14 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala III. Fejezet Átfordultam a másik oldalamra. Kezemmel magamra akartam húzni a takaróm. De nem találtam. És mégis mióta ilyen kemény az ágyam? Ahogy kutattam a kezemmel, egyszer csak találtam a kezemmel egy tárgyat, amelynek éles szélei felsértették az ujjaimat. Az álarc! A szemem felpattant, hirtelen nem tudtam hol vagyok. A szemembe éles, fehér fény világított, mire eszembe jutott minden. Miss. Grey, az öltönyös figurák, az üldözés, és végül a zuhanás. Még mindig fehér fényt láttam. Meghaltam volna? Aztán ahogy kezdett hozzászokni a szemem a világoshoz, kezdett kitisztulni a kép. Egy utcai lámpa fénye világított bele a szemembe, és egy egyébként sötét sikátorban feküdtem, ahol nem volt más, csak feldöntött kukák, és sok - sok szemét. Az ujjaim görcsösen szorították az álarcot. De hát hogyan került oda? Amikor… lezuhantam nem volt nálam! És ami még érdekesebb kérdés, én hol voltam, és hogyan kerültem oda? Valaki bevitt a forgalmas úttestről ebbe a sikátorba, ez tiszta sor. De ki? És miért? Aztán eszembe jutott a szörnyű fájdalom, amit zuhanás után éreztem, és szinte ösztönöse a fejemhez kaptam. Semmi. Se vér se seb. Semmi. Lassan felkeltem, és még szédülést sem éreztem. Aztán valamiféle kaparászást hallottam a hátam mögül, és villámgyorsan megpördültem. A fáraómacska volt az, amelyiknek háromszög alakú folt volt az arcán, és fahéjbarna bundája volt. Csakhogy a szeme ezúttal nem átható fehér, hanem felemás, kék - zöld volt. Éppen nyújtózkodott és közben a földet kaparta, innen eredt a kaparászó hang. Felém nézett édes kis pofájával, amely pont akkora volt, mint egy mandarin. - Csak te vagy az, cicus! - nevettem, és letérdeltem a macska mellé, amely nem szaladt el a közeledtemre. Odadörgölőzött a lábamhoz, mire én simogatni kezdtem a bolyhos bundáját, amely meglepően puhának bizonyult. Apu mindig azt mondta, hogy ne simogassak kóbor macskákat, mert mindenféle betegséget terjeszthetnek. De apu meghalt... Egy pillanatra az utcai lámpa felé bámultam ki a sötétbe. Már lement a Nap az eget elfoglalta a Hold és ezernyi csillag, amely úgy nézett ki, mintha porcukorral hintették volna le az eget. Mikor visszafordultam, azt vettem észre, hogy a levegőt simogatom. A fáraómacskának hűlt helye. Körbenéztem. A macska sehol. Mintha a föld nyelte volna el. - Fura - motyogtam félhangosan. Lassan felálltam. Hová mehetnék? - gondolkoztam akkor. Egyetlen hely jutott csak eszembe. Felnéztem az emeletes házra, amely egy szikla tetején meredezett. Az árvaház. Kérlek ne becsüljetek alá a döntésem miatt... Nem volt máshol helyem a világban. Ismét hátra néztem, hátha meglátom a macskát, ami talán bátorítóan hatna rám. De a macska nem volt sehol. - Mit nekem bátorítás, most ugrottam le hét emelet magasságból - morogtam az orrom alatt, és vánszorgó léptekkel indultam el az út túloldala felé. Amikor átkeltem az úttesten, a szememmel kerestem a kőbe vájt lépcsőt a sziklafalon, amit a félhomályban igen nehezen lehetett kivenni. Nem volt segítségemre az sem, hogy az az utcai lámpa, amely mellett akkor álltam, csak időnként villant fel, az égő már majdnem kiégett benne. Végül megtaláltam a lépcsőt, amelyen mindenfajta nehézség nélkül kapaszkodtam fel rajta. Hamarosan elértem a bejárati ajtót. Becsengettem. A csengő barátságtalan hangon szólalt meg, de senki nem nyitott ajtót. Ismét csengettem. A csengőnek olyan rémes hangja volt, hogy véleményem szerint az egész házat fel kellett volna vernie. De semmi. Meg sem próbáltam kinyitni az ajtót, tudtam, hogy este nyolc után mindig kulcsra zárják belűről. E helyett megláttam az egyik emeleti nyitott ablakot. Ha jól láttam pont az a szoba volt, amely a mienk alatt helyezkedett el egy emelettel. Az undok Becky Cintra szobája, jutott eszembe. Megembereltem magam, és mászni kezdtem fel a falon. Nem akartam újra rab lenni, mikor már megízleltem a szabadság ízét. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem végleges, és ha kedvem tartja, újra megszökhetek. A fal meredek volt, és nem találtam más kapaszkodót, csak a faragott szárnyas szörnyek megcsonkított orrát, és testét, amelyek az árvaház falát díszítették. Egykor biztos nagyon szép és díszes épület lehetett. Talán a dinoszauruszok kipusztulása előtt... De akkor! Mint valami függőleges szobortemető! Elértem a nyitott ablakot, és macska ügyességével, hangtalanul ugrottam be, és értem földet a túloldalon. - Huh! - sóhajtottam, és megtöröltem a kőporos kezeimet a nadrágom szárába, amelyek furcsamód cseppet sem sérültek meg a falon mászkálástól. Ami még ennél is furább: az álarcot sem ejtettem el, de még a súlyát sem éreztem mászás közben, pedig tömör fémről volt szó. | |
| -Loki- (88418) 14.08.08 16:08:02 | ||
|
- Megérkeztem! - kiáltottam fel úgy, hogy biztosan felverjem az egész árvaházat, ha már a csengővel nem sikerült.
Tizenketten riadtak fel a szobában egyszerre. Becky, akinek az ágya a legközelebb volt hozzám, felpattant, és éktelen visításba kezdett: - Segítség szellem! Mentsenek meg! - Pszt, te bolond, csak én vagyok! - próbáltam nyugtatni cseppnyi szemrehányással a hangomban. De senki nem nyugodott meg. Hatalmas szemeket meresztettek felém, mintha legalább a fej nélküli lovas kísértete állna velem szemben. Néhányan bebújtak a takaró alá. Páran imádkozni kezdtek, de a legtöbben az éjszakára kulcsra zárt ajtóhoz rohantak, és dörömbölni kezdtek rajta. - Segítség! Szellem! Nyissák ki! Nyissák ki! Itt van egy kísértet! - dörömböltek az ajtón, és ordítottak, ahogy a torkukon kifért. - Mi a franc ez? - dörmögtem félhangosan magam elé, és bambán néztem a sikítozó lányseregre, mert Becky szobájában csak lányok voltak elszállásolva. Az ajtóban fordult a kulcs, és a dörömbölők arrébb álltak, hogy ki lehessen nyitni. Az ajtóban a hálóinges Lindea vigyázónő állt, kezében egy söprűvel. Először a visítozó lányokra nézett, akik mind egyre felém mutogattak. Amikor a vigyázónő meglátott engem, a szeme elkerekedett: - Szűz Mária! Jézus! - azzal elterült a földön. Valószínűleg elájult. De egy pillanat múlva már fel is pattant. - Mindenki meneküljön! - sipította, és saját magával az élén, futni kezdett a folyosón. A többi lánynak se kellett több! Futottak, amerre láttak, ki a folyosóra, utána meg ki tudja hová! Hamarosan kiürült a szoba. Én pedig jobbnak láttam távozni azon az úton, amerről jöttem. Ahogy leértem az épület elé, félrehajtott fejjel figyeltem, ahogy az épületben lassan minden lámpa felgyullad. - Kellett neked szabadság! - morogtam magamnak, és lenéztem a holmimra. A ruhák, amelyek éppen rajtam voltak, plusz egy fém karneváli maszk. Se pénz, se szállás. - Ezt jól megcsináltam... Elkezdtem céltalanul sétálni az utcában. Furcsa, nem is tudtam mi az utca neve. Felnéztem az égre, és azt dörmögtem: - Hát kellett ez nekem? Amikor visszanéztem magam elé a járdára, megláttam a fahéjbarna fáraómacskát, ahogy az út közepén tisztogatja a mancsát. De az is meglátott engem, és peckes léptekkel nekiindult. - Várj, gyere vissza! - kiáltottam, és utána mentem. - Tiszta idióta vagyok most már egy macskának kiabálok! - korholtam magamat, de azért kitartóan követtem a fáraómacskát, amerre ment. Így jutottam el a Puskapor utca 79 alá, a teraszra, ahol pediglen a macska egyszerűen eltűnt. - Cicus, hol vagy? - kérdeztem. Semmi válasz. - Hát persze hogy semmi, hiszen egy macskához beszélek! Most már tényleg kezdek meghülyülni! Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó, és egy ötvenes éveiben járó, szigorú tekintetű sovány asszony méregetett engem. Akkor jöttem rá, hogy valakinek az udvarán állok! De hát nyitva állt a kert kapu. Már éppen magyarázkodni kezdtem volna a hölgynek, amikor megláttam mögötte a fáraómacskát, aki szeretetteljese a lábához dörzsölődött. De hogyan jutott be? - Mi a..? Hogy..? - dadogtam értelmetlenül. A nő arcán mosoly terült szét: - Gyere csak be, Lara! Nagyon sok megbeszélnivalónk van! | |
| -Loki- (88418) 14.08.08 16:09:44 | ||
|
Véleményeket kritikákat!
Ha lehet... Mert szerintem ez elég... hmmm... érdekesre sikeredett... | |
(aktuális oldal: [ 48 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
