Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 1206  

Nem lovas irományok (versek, novellák...)







  galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17    
galopp4000

Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/


  Dicsőség-Útja (84917) 14.08.22 18:04:34    
Dicsőség-Útja

Na végre megjött egy fejezet!
Nagyon jó, folytasd tovább!


  -Loki- (88418) 14.08.23 08:37:03    
-Loki-



Az Arany - álarcos
A macskák hajnala


VII. Fejezet


- Hogy micsoda?! - kérdeztem szinte visítva.
- Meg - át - koz - ták - ismételte meg lassan tagolva Finn. - Mit nem értesz ezen?
- De hogyan? - értetlenkedett Will, aki hozzám hasonlóan értetlenül állt a dologhoz. - Tudtommal az Arany - álarcot nem érintheti meg más, csak az Arany - álarcos. Akkor meg hogy‘ a fenébe raktak rá átkot?
- Nagyon egyszerű - szólalt meg Shannon, aki addig ismételten belemélyedt a térkép tanulmányozásába. - Van egy mód, amelyen bárki megérintheti az Álarcot, akinek még csak semmi köze sincs a levinátorokhoz. Ez egy ősi mód, és a létezését homály fedi, népem nem akarta, hogy kitudódjon...
- A néped? - szólt közbe Nat.
- A levinátorokra céloz - világosította fel Finn.
- Nem.
- Hmm? - vonta fel a szemöldökét Finn.
- Van egy mód, amelyet a levinátorok népe nem ismer, azonban egy másik, sokkal ősibb faj tudomást szerzett róla.
- Ősibb mint a Szfinx?
- Sokkal...
- Na mondd csak nagyokos, mi ez a faj! - csattant fel Will. - Ne húzz minket!
- A kentaurok.

***


Annyi bozót ragadt a nadrágomba, hogy szinte több gaz volt a ruhámon, mint az aljnövényzetben. Ellenben Shannon - aki előttem menetelt - vidáman ugrált, mint valami bakkecske, és fütyörészett, miközben én átestem egy korhadt farönkön. Totál úgy viselkedett, mint egy hibbant, már kezdtem attól félni, hogy valóban elment az esze. Finn, aki szintén mellettem küszködött az erőszakos bozóttal, kérdőn bámult rám, mintha én tehetnék a fiú lelki állapotáról.
- Ne nézzetek már úgy, mint egy idiótát! - nevetett Shannon, aki éppen akkor fordult hátra. - Tudom, merre kell menni...
- Elmondanád végre, hová is megyünk?
- A kentaurok táborába.
- De most komolyan!
- Nem viccelek - aztán ismét az előttünk álló területre bámult. - Tudom, hogy itt kell lennie valahol!
- Kentaurok nem léteznek!
- Nálam jobban senki nem tudja, hogy de...
Finn a szemeit forgatta.
- Aha! - kiáltott fel a másik fiú.
Shannon a földön matatott, míg végül mi is megláttuk mit keres: egy hatalmas csapóajtót emelt ki a talajból, de akkorát, hogy egy hízott bölény is átférne rajta. Felnyitotta a csapóajtót, amely hatalmas csattanással csapódott a földnek.
- Erre - és ő maga ugrott először a lyukba.
- Hát, rajta! - sóhajtott Finn, és maga is eltűnt a csapóajtó alatt.
Én kissé kételkedve lenéztem a lyukba. Semmit nem lehetett látni, teljes volt a sötétség. Na ez remek, gondoltam, és belevetettem magam a vaksötét üregbe. Szerinted mi várt ott? Hát persze, egy több méter hosszú csúszda! Ráadásul teljes sötétben csúsztunk, azt se tudtuk hol a csúszda széle. Sikítva csúszdáztunk, én félelmemben, Shannon mintha élvezte volna, Finn pedig csöndben maradt, mint egy kísértet.
Aztán, csodák csodája, elfogyott a hátsónk alól a csúszda, és zuhantunk a Nagy Fekete Semmibe.
Majd hirtelen: puff! Ott találtuk magunkat a napfényen, egy tábor kellős közepén. Na, persze mintha ez egy teljesen közönséges tábor lett volna! A házakban nem volt semmi különös, egyszerű szalmatetős vályogházak voltak, az tábor középén egy nagyobb építménnyel, amely szintén szalmatetős volt. A legkülönösebb az volt a helyben, hogy egy sziklamedence közepén volt, minden oldalról sziklafal vette körbe. A tetejét növényekkel és ágakkal fedték le, ezért félhomály uralkodott mindenhol.
Na meg a lakók se voltak mindennapiak!
Félig ember, félig ló teremtmények mászkáltak mindenhol. Az emberi testük középkori harcosok kinézetére emlékeztetett, a férfiaknak hosszú, váll alá érő hajuk volt. A nőknek úgyszintén. A ló testük is különféle volt, fekete, fehér, foltos, barna. Majdnem mind fegyvert viseltek, abból is többfélét.
- Visszaszívom! - motyogta Finn. - Kentaurok tényleg léteznek!
- Még szép! - szólalt meg valaki a hátunk mögött.
Finn szimplán akkorát ugrott, mint valami műugró akrobata.
Hangos nevetés harsant.
A hátunk mögött egy jól megtermett kentaur állt, emberteste körülbelül huszonhárom huszonnégy éves lehetett, hosszú, világosbarna haja volt, a ló teste szintén barna. A hátán hatalmas íj, és nyíltegez, oldalán kard. A mellkasán egy bőrszíjban tőrök, és kések sorakoztak. A kardja mellett egy harci kürt is lógott. Valamiféle vezér lehetett, ez látszott a mozgásán, látszott a viselkedésén.
- Fergal!
Kiáltott Shannon.
- Á, Shan. Régen láttunk erre. Azt hiszem, utoljára akkor jártál erre, mikor az a nő, elkezdett errefelé szimatolni...
- Milyen nő? - vágott közbe Finn.
- Ó, bocs! - mentegetőzött Shannon. - Ők itt Finn, és Lara ő egy...
- ... egy Arany - álarcos, igen, látom. A nővel kapcsolatban pedig: egy magas, ötven év körüli nőszemély, mindig öltönyös figurákkal veszi körbe magát, és rossz kisugárzása van. Miért, talán ismered? - magyarázta a Fergalnak nevezett kentaur.


  -Loki- (88418) 14.08.23 08:37:29    
-Loki-

Eszembe jutott valami. Egy nő, akinek rossz kisugárzása van, öltönyös alakokkal veszi körbe magát, és az egész boszorkánnyal nincs valami rendben.
- Miss. Grey! - csúszott ki a számon.
- Hogyan? - kérdezte a kentaur.
- Miss. Grey! A Lemon tavi gyermekotthon igazgatója. Néhány nappal ezelőtt járt az árvaházban, és el akart vinni - és aztán elmeséltem az egész tetőről leugrálós történetet, onnantól, hogy álmomban megjelent nekem a tigris, és feltűnt az ágyamban az Álarc, egészen odáig, hogy Szfinx megtalált a sikátorban, ahová nem tudom hogyan kerültem, és elvezetett a gazdájához, aki a Táborba küldött. Senki nem szólt közbe, mindenki feszülten figyelt, ahogyan a történteket ecseteltem. Mikor befejeztem, Fergal felkiáltott:
- Ez a történet több szempontból sincs rendben. Az első, hogy az a bizonyos árvaházi dolgozó...
- ... Lindea vigyázónő.
- Igen ő. Szóval, megérintette az Álarcot. És nagyon valószínű, hogy az átkot is ő rakta az Álarcra. Megérinteni egy Álarcot, pedig csak egy módon lehet... Kentaurvérrel... Ami pedig nincs kéznél minden átlagos árvaházban, ha jól tudom. Ezek szerint szinte biztos, hogy ez a Lindea vigyázónő az ellenségünk.
- Egy kérdés kipipálva. A többivel mi baj van? - kérdeztem.
- A másik az, hogy mivel az Álarc megjelenése után, szinte rögtön el akart vinni ez a Miss. Grey, és egy hozzá kísértetiesen hasonló alak kószál a környéken már hónapok óta, véleményem szerint ő is ellenünk van.
- Értem - dünnyögtem magam elé. - Ez sok mindent megmagyaráz.
- És van itt még valami - folytatta Fergal.
- A Szfinx - re nem vigyáz senki - szólt közbe a holtsápadttá vált Shannon. - És nem létezik olyan, hogy ,, Őr ‘‘ , aminek a nő mondta magát.
- És ez mit jelent? - kérdeztem félve a választól.
Fergal felnézett az ég felé:
- Azt, amit a tigris mondott álmodban: a Sarkcsillag felkelőben van...



  -Loki- (88418) 14.08.23 08:39:53    
-Loki-

Remélem tetszik...
(Bocs a kentaurokért. Muszáj volt őket belekeverni. :D)


  zsófics (75588) 14.08.23 09:24:03    
zsófics

-Loki-: szuper!!!!!!


  666 (86916) 14.08.23 12:01:48    
666

Loki szuper, nagyon jó!!! Magamat ismétlem mindig, amikor a történetedre írok comit!

  Bogger2001 (88589) 14.08.23 16:31:56    
Bogger2001

Loki: awww, imádooom! Imádom, hogy ennyire egyedi, imádom, hogy ilyen szépen fejted ki az eseményeket, hogy a történet nem vontatott, mégis csak lassan kapunk képet mindenről, és végül imádom, hogy ennyi a váratlan fordulat! Egyszerűen nagyszerű. Mást nem tudok rá mondani. *kikapcsolja saját magát*


  -Loki- (88418) 14.08.23 21:10:51    
-Loki-

Húha, köszönöm a pozitív kritikákat.

De egy kérdés:
Ti biztos az én történetemet olvastátok, és az tetszik ennyire?
Szerintem elnéztétek...



  666 (86916) 14.08.24 13:04:12    
666

Arany álarcos avatáros játékosét nézem. Szerintem mindenki így van vele. Loki, fogadd el: nagyon jó a történeted!!!!

  -Loki- (88418) 14.08.24 15:26:59    
-Loki-



Az Arany - álarcos
A macskák hajnala


VII. Fejezet


- Elmondaná nekem végre valaki, mi a fene az a Sarkcsillag? Eddig mindenki csak mondja, hogy, hű de veszélyes, meg hogy felkelőben van, meg minden, de azt sem tudom micsoda! Akkor hogy a büdös francba tudnék felkészülni rá?! - csattantam fel hirtelen. Persze azonnal meg is bántam minden kimondott szavamat, ugyanis minden tekintet rám szegeződött. Finn úgy nézett rám, mintha egy kényes kiskölyök lennék, aki játékot követel, Shannon tekintetében értetlenség tükröződött, a mellettünk elhaladó kentaurok pedig csodálkozva néztek rám. ,,Mégis mit kiabál ez az őrült Arany - álarcos? ‘‘ , gondolhatták. Éreztem, hogy fülig vörösödöm, és ez valószínűleg meg is látszott. Azonban azután elnéztem egy darabig Fergalt, aki velem szemben állt, és a többiekkel ellentétben nem az arcomba bámult, hanem elnézett a távolba, azaz nem is annyira a távolba, hanem inkább az egyik kunyhó előtt lobogó tábortüzet szemlélte.
- Mit nézel? - kérdeztem értetlenül.
- A tüzet. Tudod kicsi Álarcos, vannak dolgok, amelyeket egyszerű halandó szeme nem láthat... Ilyen a tűz...
- Már elnézést, de én nem egyszerű halandó vagyok, hanem egy halott, egy Arany - álarcos. Másodszor pedig mindenki látja a tüzet!
Fergal sejtelmesen elmosolyodott:
- Én pedig ötszáz éves vagyok, gyermek, és nem nagyon látszik rajtam, azt hiszem, ebben megegyezhetünk. Ami pedig a tüzet illeti, nem a kinézetére gondoltam, igen azt mindenki látja, hogy lobog, és lángok csapnak elő belőle, de nekünk, kentauroknak olyan a tűz, mint a faunoknak a víz. Nekünk ez a lételemünk...
- Faunok? - vágott közbe Finn.
- Kecskeemberek - tájékoztatta Shannon.
- Szóval a kentauroknak a tűz, olyan, mint valami éltető erő. Létezhetünk nélküle, de üressé válunk, mintha a lényünk egy részét elvették volna. Ahh, ezt úgysem értitek... Na szóval, a lényeg az, hogy a tűz számunkra mesél. Képeket mutat, a múltunkból, és néha, a jövőnkből is. Kivetíti a gondolatainkat, a legbelsőbb gondolatainkat. Mindegy... Értitek...
- Aha... - motyogta Finn, aki a jelek szerint nem értette. Ahogyan én sem. Viszont Shannon komolyan nézett maga elé. Eszembe jutott, amit a bozótosban mondott, hogy nála jobban senki nem tudhatja a kentaurok létezését. Vajon mire célozhatott? Aztán nekem is, mintegy futó gondolatként eszembe jutott egy részlet az álmomból: ,, a tűz majd segít neked, de vigyáznod kell minden vízzel, különben az lesz a veszted ‘‘... Mit akarhatott ezzel mondani a tigris? A kentaurokra és faunokra gondolhatott? Nem valószínű.
- És most mit látsz a tűzben? - kérdeztem bizonytalanul.
- Bajt - felelte szűkszavúan. - Valami készül. Valami mocorog a felszín alatt, én pedig nem látok tisztán. Van itt valami, amit egyikünk sem ért, és még azt sem értjük mi az... Na elég a filozófiai gondolatokból! Elnézést, hogy ezzel untattalak, már hetek óta ilyen a hangulat itt, Osztoban Raal - ban is... Gondolom le akarjátok venni az átkot az Álarcról!
- Ühüm - felelte Finn.
- Akkor gyertek utánam. Az átkot kentaurvérre kötötték az Álarchoz, azzal is kell hatástalanítani.
Bementek a legnagyobb épületbe, amelyet Fergal palotának nevezett, bár nem volt benne semmi tiszteletet parancsoló a méretén kívül. Az alagsorba tartottak, ahol érezhetően hidegebb volt a levegő, és egyetlen ablakon keresztül sem jutott be fény. Úgy nézett ki, mint egy várbörtön. Megborzongtam. Fergal egy fáklyával világított, Shannon előszedett valahonnan egy zseblámpát. Az alagsor egyre mélyebbre vezetett, és annyifelé ágazott el, mint egy valóságos labirintus. Végül egy fal állta utunkat.
- Zsákutca - állapította meg Finn.
- A látszat néha csal - mosolyodott el a kentaur titokzatosan. Megnyomta az egyik követ a falon, -jobbról a tizenharmadikat, ugyanis megszámoltam- és a fal fogta magát, és olyan könnyedén, mint az eltolható ajtó, kinyílt. Követtük a vezetőnket. Egyikünk sem akart elveszni abban a dohszagú sírveremben...
Egy kisebb terembe értünk. Fergal megnyomott valamit a falon - a villanykapcsolót talán - és fény árasztotta el a szobát. Teljesen üres volt, csak az egyik falon egy kép lógott,, amely egy kentaurt ábrázolt, amely egy különösen nagy lakatot tartott a kezében. Ja, és a másik fal mellett elnyúlva egy döglött patkány hevert.
Hányingerem lett ezért gyorsan elfordultam a patkánytetemtől, és inkább a festményt kezdtem szemlélni. Nagyon élethű volt, főleg a kulcslyuk. Mégis ki tud így festeni? A kentaurok?
Fergal leemelt valamit a nyakából. Egy aranykulcs volt, amely láncon függött. Beledugta a kulcsot a kulcslyukba, amely a jelek szerint teljesen valóságos volt. Elfordította, és a festmény elcsúszott. Mögötte láthatóvá vált egy kis üreg, amelyben két üveg aranyszínű folyadék foglalt helyet. A kentaurvér.


  -Loki- (88418) 14.08.24 15:27:22    
-Loki-

- Mitől olyan értékes a kentaurvér? - kérdeztem, miközben óvatosan a kezembe vettem az egyik üvegcsét.
- Tudod Lara, a kentaurok nem véreznek mindig, ha például elvágják az ujjukat. Nem. Csak egyszer hullajtanak vércseppet, haláluk előtt, akkor is csak egyetlenegyet... - magyarázta Shannon.
Fergal azonban falfehér volt.
- Mi baja van? - kérdezte pimaszul Finn.
- Először is, kedves levinátor barátom, a hallásom teljesen jó, és ha már tudni akarsz valamit, azt tőlem is megkérdezheted, értem a magyar beszédet - morogta Fergal. - Máskülönben egy üvegnyi kentaurvér hiányzik. Ellopták népünk egyik Szent Ereklyéjét!
Elővette a kürtjét és belefújt.
Meglepetésünkre szinte azonnal ott termett egy fiatal harcos. Először nem jöttem rá, hogy honnan került oda olyan gyorsan, aztán beugrott. A festményről! Odatekintettem, és a gyanúm beigazolódott. A képen nem volt más, csak egy nagy lakat. Szóval a kentaur is igazi volt!
- De hogyan..? - hebegtem, azonban senki nem figyelt oda rám.
Fergal a másik kentaur felé fordult.
- Ardemus! Hívd az őrséget, kutassátok át a tábor, addig senki nem hagyhatja el Osztoban Raal - t!
A harcos elrohant.
- Mi pedig menjünk ki a felszínre, ott mindent elmagyarázok.
Amikor kiértünk a napfényre, mindannyian hunyorogtunk, még a félhomályban is. Mi, a három levinátor elkezdtük megbeszélni a nap eseményeit, amikor megláttuk, hogy Fergal figyel valamit az egyik sziklaorom tetején.
- Mit nézel? - kérdeztem.
A kentaur már éppen szólásra nyitotta a száját, amikor megláttuk a levegőben zúgó nyílveszőt. S a nyíl éppen Finn felé tartott. Fergal ugrott egyet, és röptében elkapta a nyilat, majd a markában összeroppantotta. Megint az oromra néztünk. Egy alak állt ott fönn, a sziklafalak pedig visszhangozták a nevetésének hangját.
Miss. Grey volt az!



  -Loki- (88418) 14.08.24 15:28:07    
-Loki-

Véleményt, kritikát, húsvéti tojást, egyszóval akármit, csak mondjátok el milyen lett!

Remélem tetszik!


  Bogger2001 (88589) 14.08.24 15:52:01    
Bogger2001

Loki: Nem akarom magam megszégyeníteni azzal, hogy megint elájulok tőled, ömlengek és nem írok kritikát. Szóval.
csak az egyik falon egy kép lógott,, - nekem ez a mondatrész sántít. Mindkét lábával. Nemcsak fogalmazási, de gépelési hiba is van benne. Ez az egyetlen pici dolog úgy kiszúrta a szemem, hogy még mindig kórházban vagyok xD (ne tessék szó szerint érteni), mást viszont nem vettem észre.
Bogi voltam.


  -Loki- (88418) 14.08.24 18:04:30    
-Loki-

Jéé! Kritika! :) Na végre!

Az a mondat így lenne helyesen:
csak az egyik falon lógott egy kép.


  Mohito (86536) 14.08.25 11:01:48    
Mohito

Sziasztok! Új fejléccel, és terjengős nyálfolyammal érkeztem! Aki nem olvasta az előző részeket, az itt válogathat kedvére a fejezetekből!

Kutya egy világ


Izzadtságtól csatakosan ébredtem, és körülnéztem. Az ablakon fény szűrődött be, talán hat óra lehetett. Víz csobogását hallottam a fürdőből, majd Victoria lépett a szobába, fején törölközővel, miközben fogat mosott.
- Te hogy-hogy ébren vagy? - képedt el barátnőm, mivel négyünk közül én vagyok a leglustább, és általában tíz körül szoktam kelni. Úgy éreztem, nem kellene beavatnom az álmomba, nehogy feleslegesen aggódjon. Talán lehet, hogy egy kicsit félnem kellene, mivel néhány animátornak megvan az a képessége, hogy vízió képében láthatja a jövőt, vagy akár be tud hatolni mások álmaiba. De szinte lehetetlen, hogy én az úgynevezett álmodók közé tartozzak, hiszen a világon egyszerre csak tizenhárom él, ez pedig vajmi kevés a föld népességhez képest. Úgy gondoltam, azért illene egy kicsit kutakodnom a könyvtárban, hátha kiderítek valamit a farkasról. Bár még az állat gondolata is megrémített, de volt benne valami ismerős, csak nem tudtam, mi az.
[url=http://kutya-vilag-regeny.blogspot.hu/2014/08/5-fejezet.html]Tovább>>[url]



(aktuális oldal: [ 51 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]



lónevelde információk